Tolna Megyei Népújság, 1980. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

e NÉPÚJSÁG

1980. január 15.

Csak röviden

Súlyemelőverseny Decsen. A Decsi Traktor SE kibővített területi súlyemelőversenyt rendez április 3-án Decsen. A versenyen részt vesznek a bajai, a lenti, a marcali, valamint a Decsi Traktor SE súlyemelői.

Fellendült a tornasport a tolnai általános gimnáziumban: a versenyen a tanulóifjúság mintegy 35 százaléka indult. A versenyek két egymást követő szombati napon zajlottak.

Tolna megye 1955. évi felnőtt ökölvívó-bajnokságának végeredménye: Légsúly: 1. Takács (Dózsa), 2. Pulai (Dunaföldvár). Harmatsúly: l. Reményi (Dózsa). Pehelysúly: 1. Juhász (D. Törekvés), 2. Zubor (Simontornya), 3. Körmendi (Dózsa). Könnyüsúly: 1. Rajczi (D. Törekvés), 2. Görög (Dunaföldvár). Kisváltósúly: 1. Darázsi

(D. Törekvés), 2. Marton (Dózsa). Váltósúly: 1. Apáti (D. Törekvés), 2. Búzás (Simontornya). Nagyváltósúly: 1. Tóth (Dunaföldvár). Középváltó: 1. Varró (Dunaföldvár), 2. Varga (Dózsa). Félnehézsúly: 1. Cseke (D. Törekvés), 2. Moha (Dózsa), 3. Bödő (Dózsa). Nehézsúly: 1 Farkas (D. Törekvés).

Labdarúgás: Szekszárdi Petőfi —Szekszárdi Építők 2-1 (0-1).

Szekszárd, 1600 néző. Petőfi: Ludas — Tárnok, Diófási, Zöré- nyi, Kunszabó, Baka, Cser, Mo- nori, Benács, Lépő, Gabi. Építők: Greilich — Kiss, Fehér, Bencze, Klézli, Elekes, Tóth, Halena, Gyetvay, Bandi, Eller- mann. Jók: Baka, Diófási, Lépő, illetve Kiss, Fehér, Elekes.

Április 17-én Szekszárdon került lejátszásra a Szekszárdi Petőfi—Komlói Bányász NB lies férfi röplabdamérkőzés. A Petőfi együttese tartalékosán volt kénytelen kiállni és csak nagy küzdelem után, nehezen tudta legyőzni a jő képességű komlói röplabdázókat, 3-2 arányban.

A megyei tanács oktatási osztálya első ízben írta ki az általános iskola kézilabda-bajnokság küzdelmeit. Erre tizenhat fiú- és négy leánycsapat nevezett.

Labdarúgás. Bonyhád—öcsény 4-3 (2-3). öcsény, 1200 néző. Vezette: Babits. Bonyhád: Kubics- ka — Pálos, Horváth, Sziklai, Steib, Felföldi, Hóbor, Losonczl, Endrődi, Szabó, Németh. Öcsény: Matus — Horváth, Korsós, Honti, Szivák, Patyi, Dóri. Hencz, Géczi, Császár, Szabó.

*

A sióagárdi falusi sportkör megtartotta a falusi szpartakiád- verseny első fordulóját. Az atlétikai versenyen hatvanan, míg a röplabdamérkőzéseken három csapattal tizennyolc sportoló vett részt. A versenyeket Páli György., Kilián György és Sze- leczki Mihály készítette elő.

Előkerestünk néhány újságot, mely 1955-ben, tehát 25 éve jelent meg. Kíváncsiak voltunk, miről írtunk akkor, milyen sportesemények akadtak megyénkben. Sok érdekes dolgot találtunk. Ebből készítettük az oldalösszeállítást annak reményében, hogy az olvasóinkat is elszórakoztatják. Megkerestünk három sportolót, megkérdeztük, hogy alakult élete, miként és mire tud visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtt történtekre.

Kétezer érdeklődő

Béke-kupa motorospontverseny

Góllövőlista

Az elmúlt vasárnap Szekszárdon rendezte meg a megyei TSB a Béke-kupa soron következő fordulóját. A bajnoki pontversenyen Somogy, Tolna és Baranya megyék motorosai vettek részt. Baranyát pécsi és komlói, Tolnát, szekszárdi, Somogyot pedig kaposvári versenyzők képviselték. Baranyából a Pécsi Dózsa, a Pécsi Zalka Máté, a Pécsi Elektromos, a Pécsi Törekvés és a Komlói Bányász, Tolnából a Szekszárdi Dózsa és a Szekszárdi Zalka Máté, Somogybái pedig a Kaposvári Dózsa versenyzői, szám szerint 37-en vettek részt a versenyen, amely mintegy 2000 érdeklődő előtt zajlott le háztömb körüli verseny formájában. Az egyes versenyszámokban jó küzdelmek alakultak ki a versenyzők között, de ennek ellenére az is megállapítható volt, hogy ezen a versenyen kevés technikás versenyző mutatkozott be. A kanyarok jó vételében leginkább Valkay motorozása tetszett. A versenyszámok zömében különben pécsi győzelmek születtek. A legnagyobb érdeklődés a 125 cm'-es sorozatgépek futamában volt, ahol nem kevesebb, mint 22t induló állt rajthoz.

KÖLCSÖNMOTOROKKAL

VERSENYEZTEK

— Tehát a kanyarok vételével jeleskedtél — a 25 évvel ezelőtt megjelent írás szerint.

— Úgy látszik, igen. Igaz, erre a versenyre alig-alig emlékszem.

Valkay Lajossal, Szekszárdon a Magyar Honvédelmi Szövetség székházában beszélgettünk az elmúlt 25—30 év motorsportjáról, arról, hogyan is kezdődött a motorozás a felszabadulást követő év ékben,

— Először 1948-ban versenyeztem. Voltunk néhá- nyan Szekszárdon, akik nagyon szerettük a motorsportot és hogy versenyezhessünk, komoly áldozatokat is hoztunk. A háborúból visz- szamaradt rossz, használhatatlan motorokat szedtük ösz- sze, és javítottuk meg. Volt köztük NSU, Norton, BMW és ki tudja még milyen gyártmány. Ezekkel kezdődött. Aztán az állatforgalmi vállalattól kaptunk a hétvégeken lemezvillás Csepel motorokat kölcsön. Mert megjavítottuk őket, a karbantartást elvégeztük, vasárnaponként használhattuk a vállalat motorját a versenyeken. Aztán amikor ott végeztünk, a motorokat ismét rendbetettük, majd hétfőn reggel visszavittük őket. Ez így ment éveken át. 1952- ben már a szövetségnek is volt motorja, egy IZS és néhány lezvillás Csepel. 1960- ban már hat motorja volt a szövetségnek, köztük két Jáva, és Danuvia. Ekkor kapta Illyés János a Nortonját, ezzel ért el oly sok szép sikert.

— A cikkben az áll, hogy területi verseny volt. Tulajdonképpen kik vettek ebben részt, és hogy történt az utazás?

— Pécsi, kaposvári, komlói és szekszárdi versenyzők indultak, ha jól emlékszem hat fordulóból állt a küzdelem. melyet Béke-kupa motoros pontversenynek hívtunk. Ez tulajdonképpen gyorsasági, háztömb körüli verseny volt, mindig másutt és másutt rendeztük. Általában1 két-hárorrrezer nézője volt a versenynek, bár tudok olyanról is, amikor ötezret is meghaladta a nézők Száma. Az utazásunk mindig körülményes volt. Általában az állatforgalmi vállalat segített rajtunk legtöbbet, vasárnaponként megkaptuk — ha vidékre utaztunk — a tehergépkocsijukat. Volt persze olyan eset is, hogy az valami miatt — legtöbbször nem volt gumi — használhatatlan volt. Ilyenkor motorra ültünk és elmentünk Pécsre, vagy éppen Kaposvárra. Nyolcvan—száz kilométer motorozás után kezdődött a verseny. Nagyon fárasztó volt, de fiatalok voltunk és szerettük, minden áldozatot meghoztunk.

Valkay Lajos elektroműszerész. Mint a rádióklub vezetője került 1960-ban az MHSZ-hez, áhol hosszú évek óta már mint rádiótechnikai főelőadó dolgozik. Igaz, rég versenyzett, ma már motorja sincs, gyalogossá lett. Ennek ellenére jól informált:

— Örülök annak, hogy hosszú-hoBszú évek után ismét feléledt a motorsport megyénkben. Nagy figyelemmel kísérem a TOTÉV motorosainak, valamint a len- gyeli túramotorosok szereplését. Igazán kár, hogy e szép technikai sportot, melyben a fiatalok bizonyíthatnák ügyességüket, rátermettségüket, nem karolják fel jobban. Mindenesetre már az is biztató, hogy újjáéledt e sport és isfnét sok nézőjük van.

MEGYEI I. OSZTÁLY

14 gólos: Németh (Bonyhád), 10 gólos: Palatinusz (Nagymányok), Dósai (Dózsa), 9 gólos: Somodi (Paks), 8 gólos: Wéber I. (Nagymányok), 7 gólos: Erdélyi (Dunaföldvár), Géczi (Öcsény), 6 gólos: Kondor (Simontornya), 5 gólos: Mészáros (Dózsa), 4 gólos: Krausz (Tolna) Farkas (Dózsa), Hóbor Béla (Bonyhád), Bencsik (Paks), 3 gólos: Tóth, Gyet- vai (Építők), Lépő (Petőfi), Marton, Wéber 11. (Nagymányok), Endrődi (Bonyhádi), Szilas (Dunaföldvár), Korsós, Szabó (Öcsény), Schlarb (Dózsa), Pasinszki, Oláh, Schiffler (D. Petőfi), Vida (Paks), Gebhardt (D. Törekvés) Szabó (Dunaföldvár), 2 gólos: Benács (Petőfi), Mikulás, Baum 1L, Pénzes, Kiss (Simontornya), Bár, Fazekas (Nagymányok), Trick (Hő- gyész), Jagicza (Tolna), Bálint, Mészáros (Paks), Gelencsér (D. Törekvés), Losonci, Szabó (Bonyhád).

HORGASZGAT

DOMBORIBAN

A lista élén álló Németh Lajost Bonyhádon, az étteremben találtuk meg, ahol hasonló korú társaival ultizott.

— Nyugdíjas vagyok, így ráérek. Először leszázalékoltak, vagy két hónapja és nyugdíjba tettek. Nem unatkozom, mert Domboriban van egy szép üdülőnk, amikor csak jó idő van, oda megyek ki a Skodámmal és horgász- gatok.

— Hogyan alakult az életed, mikor kerültél Bonyhádra?

— A Somogy megyei bajnokságban játszottam a háború alatt, ahol két év során 112 gólt lőttem a megye- bajnokságban. 1944-ben kellett bevonulnom, majd fogí ságba kerültem. Amikor onnan hazatértem, Kisvárdán, a zománc- és tűzhelygyárban dolgoztam, majd az ottani NIB Il-es csapatnak voltam játékosa. Nem mint labdarúgó kerültem oda, sőt Bonyhádra sem úgy jöttem, mint játékos. Egy öthónapos szak- tanfolyamon vettem részt 1948-ban Budapesten, és azt követően helyeztek Bonyhádra. Egy évig fizikai-gyakorlati munkát végeztem a gyárban

Németh Lajos

majd minőségi ellenőr lettem. 1954-től tnűszakvezető, művezetőként dolgoztam leszáza- lékolásomig. Ami a labdarúgást illeti, tíz évet játszottam a Bonyhád színeiben. Szép évek voltak. 1958 tavaszán a bonyhádi csapat az NB Hibán kiesésre állt. Akkor már két éve abbahagytam a játékot. Néhány idősebb játékos társaságában felkerestek és kértek, segítsem ki őket, mert bajban vannak. Megkezdtem az edzéseket és a tavaszi szezonban -hét mérkőzést játszottam, ebből hatót - megnyertünk. Ami érdekesség: valamennyi mérkőzésen rúgtam gólt.

— A sok szép emlék közül szeretnénk hallani egyet- kettőt.

— Az első mérkőzésemen, Bonyhádon a területi bajnokságban Mecsekszabolcs ellen 7-0-ra nyertünk, mind a hét gólt én rúgtam. Az is a .szép emlékek közé tartozik, amikor a Szekszárdi Dózsát 3-0- ra megvertük. Náluk Csuto- rás védte a kaput, két gólt lőttem a hálójába. Egyszer Hőgyészen játszottunk, 7-0-ra nyertünk, ott is az összesnek én voltam a szerzője.

— Mindig balszélső voltál?

— Nem. Középcsatár. Csak Bonyhádnak nem volt balszélsője és hat évig ott kellett játszani.

— Voltál gólrekorder?

— Csak Somogy megyében. Amikor Bonyhádra kerültem, az első évben negyvennyolc gólt lőttem, de ezzel csak a második tudtam lenni.

Kétezer néző Dunaföldváron

Dunaföldvári Honvéd-Nagymányoki Bányász 5-2 (3-1)

Dunaföldvár, 2000 néző, vezette Hangyási (Fejér megye).

Nagymányoki Bányász: Ásvány — Takács, Dormány, Németh — Tóth, Molnár — Fazekas, Platinus, Térjék, Wéber, Marton. Dunaföldvári Honvéd: Kovacsics — Dö- mény, Szauter, Dunai — Palkó, Horváth — Szilas, Szigeti, Erdélyi, Kis, Szabó. Az első 15. perc mezőnyjátékban telt el, nem hozott különösebb gólveszélyt. A 17. percben lesgyanús helyzetből a kifutó Ásvány - mellett Szilas átemeli a labdát és az a hálóban köt ki. 1-0. Mindkét csapat veszélyesen támadott és a naaymányoki csatárok Kovacsicsot többször próbára tették. A 25. percben Fazekas éles lövését nyomta a hazai csapat kapu fölé. Két perc múlva Palatínus 20 méteres rúgása süvített el a kapu mellett. A 30. percben megszületett a második gól. A labda Szigeti elé került és azt a hálóba továbbította. 2-0. Lendületesen támadott mindkét csapat. Nagymányok

szebben, ötletesebben, míg a hazai együttes lelkesebben játszott. A hazaiak kapuja többször veszélyben forgott, a vendégcsapat több sarokrúgást ért el. A 38. percben sarokrúgás után Palatínus a hálóba fejelte a labdát. 2-1. A 42. percben Szilas kavarodásból szerzett a hazaiaknak gólt. 3-1.

A második félidő első percében már gólt ért el a hazai csapat, de a játékvezető les címén nem adta meg. Egyre fokozódott az iram, mindkét csapat teljes erő- bedobással küzdött. Szép akciók futottak a pályán, hol egyik, hol másik kapu volt veszélyben. A 8. percben sikerült a vendégeknek gólt lőni, a 25 méteres lövés kapufáról Wéber elé pattant, aki közelről gólt lőtt. 3-2. Mindkét csapat heves támadásokat vezetett, a bányászok az egyenlítő gólért, a hazaiak a győzelem biztosításáért harcoltak. Nagy volt a hajrá, élvezetes a játék. A 30. percben egy sarokrúgás

után Szilasi a labdát a kapuba juttatta. 4-2. A gól után sem esett az iram, mindkét kapu előtt adódott még gólhelyzet, de az csak az utolsó percben született, amikor Szabó 23 méteres szabadrúgása a felső sarokban kötött ki. 5-2. Jók: Szauter (a meznőy legjobbja), Dunai, Szilasi, illetve Palatínus, Dormány és Wéber.

*

Amikor a 25 évvel ezelőtti mérkőzésről szóló tudósítást megmutattam Szigeti Lajosnak, szemmel láthatóan meglepődött és egy nagy sóhaj után csak ennyit mondott: De rég is volt!

— Igen, pontosan 25 éve, de minderre hogy tudsz visz- sza-emlék-ezni.

— Őszintén megmondom, csak homályosan. Pedig ahogy olvasom, még egy góftt is rúgtam. Vannak -mérkőzések, melyek emlékei élesen megmaradnak, ugyanakkor van olyan is — mint pélSzigeti Lajos

dául ez —, .melyre nem lehet visszaemlékezni. Ahogy az összeállítást nézem, ez egy átszervezett csapat, a játékosok egy része katona volt. Fogarassy Bandi volt az edző.

— Hány éves korodig játszottál?

— Ami-kor -megnősültem, a

feleségem megkérdezte,

meddig akarok még játszani. Azt válaszoltam, 30 éves koromig. Ezt betartottam és egy év után abbahagytam a

játékot. Aztán a félév eltelt és nagyon hiányzott a labda, a sport. Újra elkezdtem, mert éreztem, megy a játék. Harmincnégy éves koromban hagytam abba.

— Hogy alakult az életed?

— A kereskedő szakmát tanultam, most is mint üzletvezető dolgozom, -nyolc évem van a nyugdíjig. Két fiam van, de sajnos, egyik sem llett sportoló. Pedig a Lajos tehetségesnek -mutatkozott. A Dunaújvárosi Kohász ificsapatában játszott, amikor elment a vendéglátó szakmába, mint pincér- tanuló. A munkát és a sportot n-em lehetett összeegyeztetni, maradt a vendéglátóipar. Gábor fiam valahogy soha nem szerette a labdát, hiába próbáltam játszadozni vele. Megpróbáltuk a művészi tornát vele, hogy mégis mozogjon. Eljárt hetenként Dunaújvárosba, majd felkerült Budapestre, az Állami Balettintézetbe. Kilenc évig volt az intézet növendéke, a közelmúltban kapta, nyerte él a balett-művész címet. A Győri Kisfaludy Színház szerződtette, jelenleg éppen Milánóban, a Soalában szerepel, egy operaelőadáson betétet táncol.

— Egyszóval boldog és elégedett vagy.

— Igen. Vagy húsz kilót híztam, elnehezedtem. Pedig időnként bíráskodofc, -a teremfocin is ott v-agyok és a községi bajnokság -mérkőzéseit is vezetem. Hiába, nem lehet teljésen -elszakadni -a sporttól. Valamikor az volt a vágyam, hogy Dunaföl-d- váron legyen egy szép sporttelep, modern öltöző, olyan, mint ma van. Sajnos, mint játékos, -ezt nem érhettem meg. De -sokat hajtottuk, kergettük a labdát a Duna- parti kisméretű pályán, sokszor állt percekig a játék, mert egyszerre két-három labda is a vízben volt. Az öltözőnk az egyik vendéglő udvarán lévő helyiségben v-olt, bádoglavórban mosakodtunk. És akikor -egy-egy mérkőzésen nem volt ritka a 2000—2500 néző sem. Mint már modottam, boldog, elégedett ember vagyok, de nagyon örülnék, ha ismét kétezer néző lenne egy d-una- föld-vóri labdarúgó-mérkőzésen — mint volt 25 évvel ezelőtt.

összeállította: NYAKAS ISTVÁN

Valkay Lajos verseny közben — negyedszázada

Huszonöt éve történt