Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-23 / 300. szám

1979. december 23. NÉPÚJSÁG A postával szót érthet mindenki — A postások általában népszerű emberek. Pakson mi a helyzet? Előfordul-e, hogy panaszkodnak a postá­ra? — Kézbesítési ügyben egyetlen panasz érkezett egész évben: nem jó helyre kézbesítettek egy táviratot. De aki kivitte, gyakorlatlan volt, helyettesített. Én azt hi­szem, jó színvonalon végez­zük a munkánkat, pedig i rengeteg a dolgunk, különö­sen április óta, amikor járási hatáskörű hivatal lett a pak­si posta. — Ez mit jelent pontosan? — Dunaföldvár kivételével hozzánk tartozik valameny- nyi település, sőt a szekszárdi járásból Eadd, Kötesd, Ten- geiic és Alsótengelic. A ha­táskör kiterjed a munkaügy­re, a szabadságolásra, a leg­fontosabb mindennapi fel­adatokra. Várhatóan kapunk még újabb hatásköröket is. Jobb így, ésszerűbb az irá­nyítás, mint amikor minden a Pécsi Postaigazgatósághoz tartozott közvetlenül. Jobb, mert közelebb vagyunk egy­máshoz, jobban ismerjük a helyi adottságokat. Országo­san megtörtént a szerintem szükséges átszervezés. — Tehát amióta ön Paks- ra jö't, másodszor vállalt na­gyon rövid idő alatt az elő­ző munkájánál jóval többet. — Igen, már az is új fel­adat volt, hogy a faddi pos­táról Paksra kerültem, aztán tavasszal még tetéződött az átszervezéssel. Egyébként örülök ennek. Szívesen vál­laltam a több munkát, fia­* tál vagyok. Másrészt pedig Pakson jó a szakembergár­da, és egyetértés van közöt­tünk. Nagyon jó a helyette­sem is, Vilmányi Vincéné. — Mutassuk be önt is! — Máté István vagyok, 11 év szakmai gyakorlattal ren­delkezem, ebből nyolc év ve­zető beosztásban telt el. Szi­getváron kezdtem, onnan ke­“• rültem Faddra. Jelenleg is Faddon lakom, a lakáskér­dést még nem sikerült meg­oldani Pakson. Október ele­jén múlt egy éve, hogy itt dolgozom. Mit mondhatnék magamról? Szeretem tudni az emberek gondját, baját. Nagyon . fontosnak tartom, hogy mindig megfelelő han­gon beszéljünk egymással. A dolgozóknak is azt mon­dom: udvariasan, tisztelet­tudóan, becsülettel. De ezt ők is várják el. mint a posta dolgozói. « — Említette, hogy renge­teg a munka. Mégis, meny­nyi? — Először számokat mon­dok. Októberi adatok vannak kéznél: távirat 2188 érkezett Paksra. Ezt három ember kézbesítette. Csomagot 1488- at kelllett kihordani, egy ko­csival, amelynek rengeteg más fuvarja is van. A cso­magkézbesítés csak töredéke a tennivalóknak. A karácsony előtti hetekben napi 200 cso­mag is érkezik Paksra, csak úgy tudjuk kivinni, hogy kai punk Pécsről még egy ko­csit. Ezt később szeretnénk megtartani állandóra, mert szükség van rá. Nálunk nincs megállás. A leveleslá­dába dobott küldeményeket délután háromnegyed ötkor még összeszedi a kocsi, 20 szekrényt látogat meg. A Sárbogárdról este érkező gépkocsinak fél hétre állít­juk össze a rakományt, ami Paksról megy. Tehát tőlünk közvetlenül Sárbogárdra vi­szik. Ha egész tevékenysé­günket akarom röviden be­mutatni, három részről be­szélhetek: a fölvételi munka, a távbeszélőközpont és a kéz­besítés. — Maradjunk az utóbbi­nál. Mennyi a postások fize­tése? — Különböző, függ az el­töltött időtől is és nálunk elég sok a jutalom. A külte­rületen járó kézbesítőnek sokkal magasabb a bére, megközelíti az ötezret. Bel­területen, aki tíz évnél hosz- szabb idő óta .dolgozik a pos­tánál, annak az alapfizetése 3000—3500 forint. A leterhe­lés nem egyforma. Kellene újabb körzeteket kialakítani, mert vannak olyanok, ame­lyeket már nem lehet ellát­ni megnyugtatóan. Igen ám, de ehhez legalább két új dolgozóra lenne szükség. Ép­pen a nagy teher miatt van a belterületen is olyan dol­gozónk, aki ötezer forint kö­rül keres. Jutalomról be­széltem csak, de vannak pót­lékok is. — A város melyik részén kellene új körzet? — Az erőmű lakótelepén. Ezzel kapcsolatban nekünk két kérésünk van. Egyik: jó lenne, ha a tanácstól érte­sítenék a postát, amikor át­adás előtt áll egy nagy la­kóépület, hogy mi is fel tud­junk készülni az oda beköl­töző családok ellátására, a kézbesítés megszervezésére. A másik kérés a lakosságnak szól. Űj utcák, házak, laká­sok címét, nevét írják ki, s természetesen a saját nevü­ket is. Anekdotába illő eset: egy nemrég a városba költö­zött ember keresett fel, hogy nem kapja meg a küldemé­nyeit. Megnéztük. Se a házon nem volt házszám, se az ő ajtaján név, szám. Honnan tudhatná a postás, ki lakik egy hatalmas épületben, hogy hal keresse azt, akinek nincs címe? — A díjak beszedése nem okoz hasonló gondokat? — Most már nem. Gyakran előfordul, hogy nem talál ott­hon a postás senkit, ilyenkor az illető értesítést kap, be kell jönnie a postára szemé­lyesen. Ha van cím, a pos­tával szót érthet mindenki, a postások lelkiismeretesek. — Amit új postának ne­vezünk, valójában nem az, hanem telefonközpont. Ho­gyan győzik a régi épületben a megnövekedett feladatok ellátását és mikor lesz új postahivatal Pakson? — Az új posta, ígéret sze­rint 1982 második felére készül öl, akkor kellene be­költözni. Reméljük, sikerül. Az új hivatal a műszaki épü­let mellett lesz. A régiben, tehát itt, nincs létszámhiány, de az igénybevétel egyre nő. Még éppen benne vagyunk a tűrési időben, tehát ha ne­hezen is, de ellátjuk a mun­kát. Rengeteg a levelezés és egyre több lesz. Ide járnak az erőműépítő vállalatok. Fiókot bérelni már nem le­het újat, nincs hely. Kinőt­tük ezt az épületet. Ha őszinte akarok lenni, azt mondhatom, jó lenne sürget­ni az új posta építését. — Itt nyilvánvalóan új „ablakot’ sem lehet nyitni, például, hogy egyszerre két helyen vegyék át a befize­tendő pénzt. — Képtelenség. Telítve va­gyunk. — Milyenek a munkakö­rülmények az új telefonköz­pontban ? — Ott ideálisak. Elegáns munkahely. Sokkal könnyeb­ben telefonál a lakosság, és a posta dolgozóinak is köny- nyebb a dolga, sokkal keve­sebb a kézi kapcsolás. Nem azt mondtam, hogy kevesebb az itt dolgozók munkája, hanem hogy könnyebb. Most az adminisztratív munka nö­vekedett meg, ez természetes, hiszen könyvelni kell az elő­fizetők anyagát, számlákat készíteni, kartonokat vezetni. Már van díjelszámoló mun­kakör és van tudakozó. — Mennyivel több a tele­fonnal rendelkezők száma a városban ? — A régi létszám 390, most pedig 511 az előfizetőnk. Ez persze tovább növekszik, kétezerig, ahogyan a kábel- fektetésekkel lehetőség nyí­lik újabb utcák, városrészek bekötésére a hálózatba. Hadd mondjam el a szomorú sta­tisztikát is a telefonnal kap­csolatban. Hat nyilvános te­lefonunk van Pakson, s eze­ket a november 9-től számí­tóit két héten belül, tehát rögtön a nyitás után mind megcsonkították. A könyve­ket már másnapra ellopták mindenütt. Fölfeszítették a perselyeket. Levágták a hall­gatót. Beszorítottak idegen, nem odavaló érméket. Kér­jük a lakosság nagy támoga­tását, leplezze le a rongáló- kat, mert ezekre a telefo­nokra szükség van a legkü­lönbözőbb esetekben, segély­kéréshez. — Valószínű, hogy minden fontos dologról beszéltünk már. Az újságíró kérése: szóljunk a paksi újság- és hírlapforgalomról is. Csak számokat kérek. — JPaksra novemberben érkezett 153 400 hírlap és folyóirat. Ebből kézbesítés 84197, a többi árusítással kelt el. A Népszabadság elő­fizetőinek száma a városban 894, a Népújságé 1738. De be­fejezésül nekem is van külön kérésem. Szíveskedjék meg­említeni, hogy három szo­cialista brigádban dolgozik a kollektívánk, és hogy meg­tartottuk az első postásbált Pakson, december elsején, a konzervgyár ebédlőjében. Nagyon jól sikerült. — További sok sikert kí­vánunk és köszönjük a min­dennapi „hozományokat”. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Tűzvédelmi szabálysértések Fauagok közt Amióta ember él a földön barátja és ellensége a tűz. Melegíti otthonát, hajtja a gépeit, megolvasztja a vasat, a világűrbe repíti a rakétát. A baráti tűz nélkül megáll­na az emberi élet. A tűz jelenléte egyben ál­landó veszélyforrás is. Meny­nyi tűzvész, megannyi tragé­dia bizonyítja mit tesz az ember által szabott korláto­kat áttörő tűz. Ellene ösztö­nösen, majd tudatosan véde­kezett az ember. A fejlettebb társadalmakban szabályozni kezdték a pusztító tűz elleni védekezést. Megtörtént ese­tek tapasztalatait haszálták fel a rendelkezések kiadásá­nál. A mai tűzvédelmi ren­delkezések is a sokéves ta­pasztalatokra épülnek. Ter­mészetesen a technika fej­lettsége kihatással van azok­ra. A tűzvédelmi rendelkezé­sek célja az élet- és vagyon­védelem. A közrend és köz- biztonság fogalomkörébe tar. toznak e szabályok. A tűz­védelmi rendelkezések leg­fontosabb csoportja a meg­előzést szolgálja. E szabályok betartásával nem tud tűz ke­letkezni. Ezért fontos, hogy szabályos kéményeket épít­senek, azókat rendszeresen tisztítsák.- Ilyen ok miatt kö­veteljük meg, hogy csak en­gedélyezett típusú tüzelő be­rendezést használjanak. A közelében ne legyen éghető anyag. Ezért fontos villám­hárítót építeni és az elektro­mos berendezést szabályosan szerelni. Jelentős szabály, hogy veszélyes környezetben ne dohányozzunk és az égő cigarettát ne dobjuk el. A szabadban, szeles időben és erdő közelében végzett égetés is sok kárt okozott, éppen úgy mint a tűzhelyen .ottfe­lejtett étel. A gyerekek előtt hagyott gyufa különösen sok tragédiához vezetett. Kis gondossággal a baj elkerül­hető. Azt tartja a mondás: „Könnyebb a tüzet megelőz­ni, mint eloltani.” Számos példa bizonyította ennek va­lós voltát. A tűzvédelmi sza­bályok másik csoportja vi­szont éppen az oltást, a ve­szélybe került emberek és állatok gyors mentését segí­ti elő. Betartásukkal a kár is csökkenthető. E csoport­ba tartozik, hogy a közleke­dési utakat, kijáratokat sza­badon kell hagyni. A mene­külési útvonalban ne le­gyen ajtóküszöb, mert az emberek elbotlanak, és hogy egyáltalán legyenek ilyen út­vonalak. Annak idején Szek- szárdon sokan felháborodtak amikor az Egészségügyi Szakközépiskolai Kollégium használatba vételéhez nem járultunk hozzá. Pedig az ott élő gyerekeket óvtuk, ami­kor a menekülési útvonalat megköveteltük. Ide soroljuk azon rendelkezést, mely szerint tűzfalakkal az épüle­tet szakaszokra kell osztani. Az oltáshoz szükséges víztá­roló, a kézi tűzoltókészülé­kek, a tűzjelzés lehetőségé­nek biztosítása mind e cso­portba tartoznak és egyfor­mán fontosak. A leírtakból is kitűnik, hogy a tűz elleni védekezés az egész társadalom feladata. Nem lehet a termelést, a munkavégzést elválasztani a tűzvédelemtől. Tevékenysé­günk közben kell e rendel­kezéseknek eleget tenni és gondolni a veszélyre, ma­gunk és embertársunk vé­delmére. Néhány vezető elin- tézettnek látja a feladatát azzal, hogy negyedik funk­cióként valakit megbíz a tűz­védelmi ügyek intézésével. A feltételeket viszont nem biz­tosítja, nem ellenőrzi a vég­rehajtást, sőt elsőnek gyújt rá ott, ahol az tiltva van. Csak együtt vezetők és veze­tettek közösen tudják a sza­bályokat megtartani. Aki e rendelkezéseket megszegi, tűzvédelmi sza­bálysértést követ el és álta­lában 5000 Ft-ig terjedhető bírság szabható ki. Az eljá­rás lefolytatása a tanácsi sza­bálysértési hatáság feladata. A feljelentést bárki megte­heti. A tűzvédelmi rendel­kezések megtartását a tűz­védelmi hatóságok ellenőr­zik, a tűzvizsgálatot is ők végzik, így a szabálytalan­kodók ellen tett feljelenté­sek többségét ők készítik. Megyénk területén évente át­lagosan 106 esetben tesznek feljelentést tűzvédelmi ügy­ben. Sok vagy kevés? Ne­héz eldönteni. Tény, hogy so­kat javült a vállalatok és a megye tűzvédelmi helyzete. A sok előadás, tájékoztatás, sajtócikk, filmvetítés ered­ményeket hozott. Viszont né­hány helyen többet is tehet­nének a biztonság érdekében. Az is tény, hogy a tűzoltó­ság ellenőrző közegei nem szívesen tesznek feljelentést, de néha ez elkerülhetetlen. Ezt bizonyítja az is, hogy a feljelentések 70 százaléka tűzesetek után készült. A ta­nácsi szabálysértési előadók általában komolyan veszik ezeket a feljelentéseket és súlyuknak megfelelő dön­téseket hoznak. Erre szükség is van, mert a társadalmi ve. szélyességét illetően, a til­tott helyen történő dohány­zás pl. nem lehet azonos a horgászathoz fűződő szabály­talansággal. A szabálysértési eljárás azonban nem cél, ha­nem eszköz. A tűzbiztonság megteremtését kikényszerítő eszköz. Nem szívesen élünk vele. Azonban nem rajtunk múlik, hányszor és mikor nyúlunk hozzá. Sokkal szí­vesebben vennénk, ha min­denki megtartaná a tűzvé­delmi előírásokat, hogy ne kelljen indítani tűzvédelmi szabálysértési eljárásokat. Megyei Tűzoltóparancsnokság (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Sohasem volt könnyű a favágók munkája. Még ma sem az, bár a technika fej­lődése sokat könnyített raj­tuk. Egyre kevésbé kell fi­zikai erejükre szorítkozni, szinte mindent gép végez, mégsem lehet elkerülni az iaőjárás viszontagságait, a zaj és rázás okozta ártalma­kat. Csak jó és egészséges szervezet képes hosszabb időn keresztül ezt a munkát el­látni. Sajátos hangja van a mo­toros fűrésznek. Aki erdő közelében él, hamar meg­szokja, s éppúgy az erdőhöz tartozónak véli, mint az alj­növényzetet, léniákat, kisebb- nagyObb vadakat. Németkért félkör ívben, nagy kiterjedé­sű erdő övezi. Az utóbbi években hol itt, hol ott bukkannak fel a favágók. Lu- xenburger József immár 32 éve stilfűrészes. Figyeltem, lestem Practica fényképező­gépemmel minden mozdula­tát. Határozott, biztos mozdu­latokkal eresztette bele a fá­ba a berregő gépet. Előbb ék alakú darabot fűrészelt ki a vastag törzsből, ezzel mint­egy megadva a dőlés irányát, majd az ellenkező oldalról végezte el az utolsó kegyelem­döfést. Alig berregett fel a motor, máris elvesztette kö­zel félévszázados stabilitását a fa, s tehetetlenül recsegve- ropogva terült el a földön. Az áfáktól megszabadított törzseket Zetorral összehord- ták, majd méretezés, dara­bolás következett. Barta Pál, Kiefer Ferenc fűrészesek vé­gezték ottjártamkor ezt a műveletet, ők sem mai fa­ipari dolgozók. Siralmas látvány nézni a letarolt erdőt. Percek alatt bánya-, épület- és tűzifává lettek a kivágott faóriások. Bayer György erdésztől meg­tudtam, hogy az Összetartás szocialista brigád naponta mintegy 30—40 köbméter fát termel ki. Havonta az 600— 800 köbmétert jelent. A ki­termelt fa nagy részét nagy­Luxenburger József har­minckét éve stilfűrészes fa­vágó gozzák fel, export szőlőtám- fának. Jut hazai, megyén be­lüli szükségletre is. Jelentős mennyiséget tűzifaként érté­kesítenek a TÜZÉP-en ke­resztül. Minimális mennyisé­gű bányafát is adnák a nép­gazdaságnak. Az ág- és bot­fa a község lakóinak tüzelő- gondjait csökkenti. Alighogy elvonulunk egy-egy terület­ről, jönnék a faguberálók, s a ráérősébbek bizony több vontatóval is összegyűjtenek. Amióta a tévé is felhívta fi­gyelmüket az ily módon le­hetséges tüzelőanyag-pótlásra, hamar megtisztul a terep, hogy hozzá láthasson az er­dészet az új ültetéséhez. — A mi feladatunk nem­csak a fa kitermelése, hanem felújítási kötelezettségként az új telepítése is. A holnapra is kell gondolnunk, ha fát akarunk adni az országnak, a lakosságnak — mondta a fiatal erdész. Nem irigylésre méltó a fa­vágók munkája. Keményen meg kell dolgozni itt a ke­nyérért. Nem lehet órákat, de még perceket sem üresjárat­ban tölteni. Itt termelni kell, mert csak ezért jár a fizet­ség, a bér. NAGYFALUSI ALBERT dorogi fűrészüzemükben dől­Kinőttük ezt az épületet Az ágaktól megszabadított törzseket Zetorral összehordják Máté István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom