Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-11 / 289. szám

(^TOuaN 6 KÉPÚJSÁG 1979. december 11, MAGYAR ZOLTÁN HARMADSZOR IS VILÁGBAJNOK A texasi Fort Worth-ban megrendezett XX. tornász­világbajnokság lólengés dön­tőjében Magyar Zoltán ismét 9,95 pontos gyakorlatot mu­tatott be, így összpontszáma 19.825 pontra emelkedett, ez­zel az 1974-es várnai és a ta­valyi strasbourgi VB után újra aranyérmet nyert a Fe­rencváros 26 éves sportolója. Talajvilágbajnok: Kurt Thomas (Egyesült Államok) és Roland Brückner (NDK) 19,80 p. 3. Alekszandr Tka- csov (Szovjetunió) 19,775. Lólengés-világbaj nők: Ma­gyar Zoltán (Magyarország) 19.825 p. 2. Kurt Thomas (Egyesült Államok) 19,725. 3. Koji Gushiken (Japán) 19,600. Gyűrűvilágbajnok: Alek­szandr Gyityatyin (Szovjet­unió) 19,80. 2. Dán Grecu (Románia) 19,70 3. Alek­szandr Tkacsov (Szovjetunió) 19,675. Ugrásvilágbajnok: Alek­szandr Gyityatyin (Szovjet­unió) 19,725. 2. Nyikolaj Andrianov (Szovjetunió) 19,700 3. Bart Conner (Egye­sült Államok) és Ralp Barthel (NDK) 19,675. Korlátvilágbajnok: Bart Conner (Egyesült Államok) 19,725 2. Kurt Thomas (Egye­sült Államok) és Alekszandr Tkacsov (Szovjetunió) 19,70 —19,70. Nyújtóvilágbajnok: Kurt Thomas (Egeysült Államok) 19,775. 2. Alekszandr Tka­csov (Szovjetunió) 19.750. 3. Alekszandr Gyityatyin (Szov­jetunió) 19,650 p. Magyar idő szerint hétfőre virradóra véget ért a XX. tornászvilágbajnokság a texasi Fort Worthban. A női szerenkénti döntők kimenete­le „hű” volt az egyhetes ver­seny korábbi eseményeihez, tehát ugyancsak meglepetés­sorozattal zárult. Régen for­dult már elő, hogy a finálék­ban nem jutott arany szov­jet résztvevőnek, s erre azok után sem lehetett számítani, hogy a Szovjetunió elvesztet­te a csapatvilágbajnoki cí­met. Kivételes eseménynek számít, hogy hosszú idő után először egyetlen korábbi bajnoknő sem tudta megvé­deni címét, de az is, hogy megszületett a tornászvilág­bajnokság első kínai győzel­me, a felemáskorláton az NDK-beli Maxi Gnauck mel­lett Ma Jang-Hung is a do­bogó legmagasabb fokára áll­hatott. A gerendán J3 évi szünet után újra aranyérem­mel gazdagodot a csehszlo­vák tornasport, s erről Vera Cérna gondoskodott. A tala­jon és az ugrásban egyaránt román siker született, előb- bin Eberle, utóbbin Turner vehette át az aranyat. A XX. TORNÁSZ­VILÁGBAJNOKSÁG ÉREMTÁBLÁZATA A KÖVETKEZŐ 1 N £2 CB O « <U 1. Szovjetunió 5 7 5 2. USA 3 3 2 3. Románia 3 1 3 4. NDK 2 1 4 5. Magyarország 1 — —_ 6. Kínai NK 1 — —' 7. Csehszlovákia 1 — — 8. Japán — 1 1 Kosárlabda NB I Hármas győzelem a rájátszásban Nyolc vidéki városban, há­rom napon keresztül a ráját- szásos torna első körében szerepelt a kosárlabda NB I. harminckét csapata. A nők és férfiak mezőnyének négy­négy csoportjában negyven- nyolc találkozót rendeztek. A sorozatterhélés nehéz föladat elé állította az együtteseket, ezért az élcsoportban ugyan­úgy, mint az alsóbb régiók­ban alaposan felborult az előzetes papírforma. Nem volt hiány meglepetésekben, több mérkőzésen az esélyte­lenebb csapatok bravúros győzelmét tapsolták meg a sportág szurkolói. A Szekszárdi Dózsa női együttese bár meglehetősen kedvezőtlen előjelekkel vár­ta a rájátszás első forduló­ját, egyértelmű sikert ara­tott Zalaegerszegen. Derekas helytállásukat mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy a tizenhat női csa­pat közül egyedül a lila-fehé­rek nyújtottak százszázalékos teljesítményt. Tapodi edző gárdája mindhárom találko­zóján győzitesen hagyta el a ZTE csarnokát. Ezzel együtt tulajdonképpen már teljesí­tették a lányok az előzetesen megbatározott célkitűzésü­ket: a rájátszás két forduló­jában összesen három győ­zelmet terveztek. Márpedig négy találkozó' még hátra­van, december 14—17. között valamennyi együttes Buda­pesten szerepel majd a má­sodik körben. Szekszárdi Dózsa—Ganz­MÁVAG 87-62 (35-32). V: Varga G., Szabó III. Szek­szárdi Dózsa: Palotás.(3), Ba- csa (8), Daróczi (6), Pártos (10), Várkonyi (28). Csere: Harsányi (27), Farkas (—), Stella (—), Somogyvári (2), Támer (3). Edző: Tapodi Lásziló. Ganz-MÁVAG: Jan- kovics (15), Nagy (7), Torma (17), Krémer (—), Balogh (3). Csere: Philipovics (14), Gömöri (6), Valuch (—). Ed­ző: Kalovits Istvánná. Szoros első felidő után a szekszárdi icsapat nagyobb különbségű győzelmet szerzett a torna el- ső napján, mint a legutóbbi hazai találkozóján a gépgyá­riak ellen. Együttesükből Ba­csa, Várkonyi és Harsányi teljesítménye érdemel külön is dicséretet. Szekszárdi Dózsa—MÁV Nagykanizsai TE 109-59 (45-30). V.: Péter, Szabó III. Szekszárdi Dózsa: Harsányi (38), Bacsa (10), Daróczi (—), Pártos (14), Várkonyi (18). Csere: Palotás (11), Varga (12), Stella (—), Somogyvári (2), Támer (4). Edző: Tapodi László. MÁV NTE: Kovács (5), Pető (4), Háry (16), Me­gyeri (16), Bilicz (4). Csere: Urbán (—), Haltai (12), Krá- hicz (—). Krénusz (2), Papp (—). Edző: Béres Sándor. Mindvégig a szekszárdi csa­pat irányította a játékot, j látottak alapján megérdemelt az 50 pontos győzelem. Csa­patukban játéklehetőséget kaptak a cserejátékosok is. Szekszárdi Dózsa—Pécsi VSK 85-66 (46-40). V.: Var­ga G., Péter. Szekszárdi Dó­zsa: Harsányi (29), Bacsa (2), Daróczi (9), Pártos (12), Vár­konyi (27). Csere: Palotás (4), Támer (—), Varga (2). Edző: Tapodi László. PVSK: Hol­lós (5), Bundászné (12), Csan- kó (2), Verbőcziné (23), Rus- sainé (4). Cséré: Padragi (11), Gódor (—), Tölgyesné (—), Noitaisz (9). Edző: Horváth Imre. A 10. percben fej fej melletti küzdelem folyt. Ezu­tán átvették az irányítást a dózsások és különösen szü­net után nyújtott tetszetős, ponterős játékukkal megle­petésre két vállra fektették az esélyesebb vasutas gárdát. Harsányi Mária csapatka­pitány: — Jó formában van csapatunk, a Ganz-MÁVAG és a Nagykanizsa ellen jelen­tős fölényben játszott. A PVSK elleni győzelemre nem számítottunk, a torna záró­napján 10 perc után rájöt­tünk: van keresnivalónk. örülünk a százszázalékos tel­jesítménynek. A táblázatra pillantva most sajnálhatjuk igazán az őszi idényben, hosszabbítás után elvesztett három hazai talál­kozót. * Szekszárdon a 9—16. he­lyért négy férficsapat játszott körmérkőzéses tornát. Ered­mények : ZTE—TFSE 92-65 (46-25), BSE—Sopron 72-64 (34-37), ZTE—BSE 80-73 (38-43), Sopron—TFSE 88-72 (38-37), .Sopron ZTE 90-75 (39-44), TFSE—BSE 79-77 (29-43). — fi — A bajnokság állása: Az 1­-8. helyért: 1. BSE 33 28 5 2740-1976 61 2. Bp. Spart 33 28 5 2557-2073 61 3. V. Izzó 33 25 8 2530-2090 58 4. MTK-VM 33 23 10 2477-2057 56 5. Sz.-fehérv. 33 22 11 2464-2042 55 6. KSI 33 20 13 2595-2337 53 7. BEAC 33 20 13 2260-2123 53 8. Diógyőr 33 18 15 2570-2460 51 A 9­16. helyért: 9. TFSE 33 18 15 2167-2197 51 10. Pécs 33 16 17 2338-2443 49 11. Szekszárd 33 14 19 2384-2330 47 12. ZTE 33 10 23 2198-2542 43 13. Ganz- MÁVAG 33 8 25 2323-2609 41 14. MAFC 33 7 26 1967-2333 40 15. Szolnok 33 7 26 2157-2710 40 16. Nagyk. 23 — 33 1921-3306 33 Jó házigazdának bizonyultak a lengyeliek Szakmunkástanulók sportvetélkedője A tornateremben kezdődtek először a küzdelmek, de né­hány perccel később már az udvaron vagy százan körül­állták a focipályát, szurkol­tak a csapatoknak. A torna­teremben a Szekszárdi Egész­ségügyi Szakiskola a Bonyhá­di Szakmunkásképző csapa­tát kapta ellenfélnek. Nem váratott sokáig magára az el­ső gól. A Bonyhád jutott ve­zetéshez, Veiner Erika a bonyhádi ruházati ktsz női szabóságának tanulója jut­tatta a labdát a szekszárdiak hálójába. Meg kell hagyni, szép gól volt és a bonyhádi kislány a mérkőzés során többször bizonyította ügyes­ségét, de mindez kevés volt, mert a találkozót 13-11-re a szekszárdiak nyerték. A kispályás labdarúgásban Lengyel I. csapata a Tamási ellen kezdett. Jó, izgalmak­kal teli mérkőzésen a tamási szakmunkástanulók 4-3 arányban nyertek. A játéko­sok és a nézők egyaránt él­vezték a természet ritka ajándékát, a ragyogó napsü­tést, a kellemes időt. Sokan még a felöltőjüket is levetet­ték, kiskabátban szurkoltak és esetenként tapsoltak. Az asztalitenisz-versenyt a kastély klubszobájában tar­tották. Az előcsarnokban az ügyeletestől érdeklődtünk, hogy hol találjuk az asztali­teniszezőket. — Az emeleten játszanak, majd felkísérjük, tessék vár­ni — válaszolták, majd né­hány perc múlva beléptünk a sötét terembe. . Igen, a teremben sötét volt a kinti napfényhez vi­szonyítva. Bár égett az összes lámpa, de a szemnek meg kellett szokni a viszonylagos sötétet. Kénytelenek voltak a függönyt behúzni, mert az erős napfény a versenyzők szemébe sütött volna. Négy asztalon — kellemes meleg­ben — folyt a közdelem. Minden asztalnál — akár a legrangosabb versenyen — versenybíró ült és közölte mindig a mérkőzés állását. Minden labdamenetet figye­lemmel kísértek, nem volt könnyelműsködés, labdael­ütés. A fiatalok határtalan lelkesedéssel játszottak, hogy maguknak és intézetüknek minél szebb sikert érjenek el. Csendben nyílt az ajtó és szinte észrevétlenül belépett az intézet helyettes igazgató­ja, Fábián András, hogy el­lenőrizze minden rendben van-e. Mindössze néhány percig tartózkodott ott, de arcáról le lehetett olvasni az elégedettséget. Amilyen csendben érkezett, éppúgy tá­vozott, ott akart lenni minde­nütt, hogy ellenőrizzen, vagy ha éppen kell,' segítsen. Az igazgatói irodában mi­ről is folyhatott másról a be­szélgetés, mint a sportról. Fodor János az intézet igaz­gatója, István István a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának testnevelési fel­ügyelője, Pintár Antal, a Szakszervezetek Tolna me­gyei Tanácsának sportbizott­ság-vezetője az intézetben fo­lyó sportéletről, majd általá­nosságban a megye sport­helyzetéről beszélgetett. Né­hány érdekes dolgot is hal­lottunk, például azt, hogy az intézetben több mint négy­száz tanuló van. Duzsi Ta­más a testnevelő és mellette két tanár segít e munka vég­zésében. Fodor János igazga­tótól egy érdekes történetet halottunk: — Duzsi Tamás a feleségével együtt került az intézetbe, mint kertészmér­nök. Mivel Duzsi Tamásról tudták, hogy kedveli a spor­tot, előzőleg kerékpárver­senyző volt, mindjárt meg­bízták, hogy a testnevelést ő tanítsa. Az intézetnek nem volt szüksége kertészmérnök­re, ezért megbeszélték vele, hogy jelentkezzen a Tanár­képző Főiskola testnevelési szakára. Azóta Duzsi végzett, államvizsgázott. A beszélge­tések során aztán kiderült, hogy Duzsi még ma is indul a megyei mezei futóverse­nyen a felnőttek kategóriá­jában és jó eredményeket ér el. — Nálunk hagyománya van a sportnak, évek óta jól sze­repelünk a szakmunkáskép­ző intézetek országos verse­nyén. Az utolsó országos ver­senyen Békés megyében Két- egyházán voltunk és szinte valamennyi serleget mi hoz­tunk el. Végül már azért szurkoltunk, hogy legalább a hazaiak is szerezzenek egy- egy helyezést, nekik is jus­son a díjakból — mesélte ne­vetve Fodor János igazgató. A versenyek színhelyét sorra látogattuk: a tornacsar­nokot, a kispályás labdarú­gást és az asztaliteniszt. Köz­ben találkoztunk Duzsi Ta­mással is. — Kisebb megszakítások­kal nyolc évet töltöttem a Szekszárdi Spartacus kere­kesei között. Ez még Geren­dái János ideje alatt volt. Igaz, nem értünk el olyan si­A Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet ud­varán nagy volt a sürgés- forgás. Autóbuszok, mikrobu­szok és személygépkocsik hozták a megye szakmunkás- képző intézeteiből a fiatalo­kat, hogy összemérjék tudá­sukat különböző sportagak­ban. A megnyitó előtt a zsű­ri már elkészitette a sorso­lást, a részletes programot, melyből kiderült, hogy öt női kézilabdacsapat mérkőzik a tornateremben, mig kint a szabadban hat csapat játszik egymással kispályás labdarú­gásban. Asztaliteniszben a tiz lány mellett harminc fiú je­lezte indulási szándékát, mig az ügyességi versenyen — melyre ebéd után került sor — öt csapatban ötven fiú, il­letve lány indult. A megnyitót Fábián András, a lengyeli szakmunkásképző intézet he­lyettes igazgatója tartotta. Méltatta a sporttalálkozó je­lentőségét és jó szereplést kí­vánt a fiataloknak. kereket, mint ma a Halászok, de a körülmények is mások voltak. Az egyesületnek ösz- szesen három kerékpárja volt, én legtöbbször a saját vaskerekes gépemmel indul­tam. A legjobb eredményem egy területi versenyen az első hely. Az csak természetes, hogy ma is nagy figyelem­mel kísérem a szekszárdi ke­rekesek szereplését és nagyon örülök, hogy szinte állandóan jól hajtanak és a legjobbak között végeznek. Nem taga­dom, van egy olyan titkos távlati tervem, hogy esetleg majd edző legyek, vagy va­lamilyen formában közremű­ködjek a Szekszárdi Sparta­cus kerekeseinél. Igaz, hogy itt dolgozunk és lakunk, de idővel szeretnénk visszake­rülni Szekszárdra. A kerék­párhoz hű maradtam, ha nem is versenyszerűen, de gyak­ran teszem meg az utat Szek­szárdra, sőt a Balatonra is a kedves gépemmel. A tornateremben Rajczi Gáborné, a dombóvári kézi­labdacsapat edzője készítette fel lányait a döntő mérkő­zésre, mely a Szekszárdi Eü. Duzsi Tamás az intézet két tanulójával, Bitter Zsuzsával, aki Faddról, illetve Knoch Andrással, aki Nagyszékelyből került az intézetbe. ellen lesz. Vagy négy mér­kőzés még hátra volt, de le­hetett tudni, hogy a bajnoki cím vagy a dombóváriaké, vagy a Szekszárdi Eü.-é lesz. Határozottan jó volt a dom­bóvári csapat, bár még a 4. helyen végzett Bonyhád, sőt a lengyeli gárdáról is elmond­ható, hogy szívvel-lélekkel, hatalmas becsvággyal játszott és a játék színvonala is ki­elégítő volt. A kézilabdásoknál végül a következő sorrend alakult ki: 1, Dombóvár, 2. Szekszárdi Eü., 3. Tamási, 4. Bonyhád, 5. Lengyel. Kispályás labdarúgásban a Lengyel két csapatot indított. A Lengyel I. néven induló gárda a Szekszárdi Szakmun­kásképző Intézet csapatával került össze a döntőben. Bár a lengyeliek a küzdelemből vesztesen kerültek ki, a lel­kes' szurkolóktól mégis nagy tapsot és elismerést kaptak. Itt a végeredmény a követ­kezőképpen alakult: 1. Szek- szárd, 2. Lengyel I., 3. Dom­bóvár, 4. Tamási, 5. Bony­hád, 6. Lengyel II. Az asztaliteniszezőknél az első három hely a szekszárdi szakmunkásoké lett: 1. Péter István, 2. Krémer János, 3. Pechár Csaba. A lányoknál is a szekszárdiaké lett az el­ső három hely, csak nem az 505-ös, hanem az egészség- ügyi szakiskoláé: 1. Kudari Tünde, 2. Farkas Ildikó, 3. Fülöp Zsuzsa. A délutáni ügyességi ver- . seny is érdekesen alakult, ahol a bonyhádiak bizonyul­tak legjobbnak, legügyesebb- ■ nek, így természetesen ők lettek az elsők. További sor­rend: 2. Lengyel, 3. Dombó­vár, 4. Szekszárd, 5. Tamási. Már csak az ünnepélyes záróakkordok voltak hátra. Pintár Antal a győzteseknek, helyezetteknek értékes sport- felszereléseket adományo­zott. Sikeres volt a szakmun­kásképző intézetek tanulóinak sportvetélkedője. — NY — A győztes dombóvári kézilabdacsapat, középen Rajczi Gá­borné Lengyel I. labdarúgócsapata

Next

/
Oldalképek
Tartalom