Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 305. szám ÁRA: 1,60 Ft 1979. december 31., hétfő Van mit megvédenünk A jólét — nem ajándék. A család sorsa nem az otthon négy fala között dől el, hanem elválaszthatatlan a nagyobb közösség, az ország, a társadalom fejlődésétől. A családjáért felelősséget érző, józanul, reálisan gondolkodó ember az ünnepnapok alatt sem — egy percre sem — zárkózhat el otthonában az ország feszítő gondjai elől; nem rekesztheti kívül a (jelképesen szólva) most egy kissé szigorúbbra fordult időjárást. E kedvezőtlen körülmények közepette azonban markánsabban kezdtek kiütközni saját gazdasági építőmunkánk gyengeségei is: termelési és termékszerkezetünk nem eléggé korszerű volta; a nem eléggé hatékony munka: a világgazdasági változásokra nem eléggé rugalmas reagálóképesség; az export—import mérlegén sok esetben gazdaságtalannak bizonyuló termelés; a vezetés és irányítás sokhelyütt tapasztalható gyengesége, bürokratikus nehézkessége; a kooperációs és szállítási fegyelem lazasága; a nem kielégítő minőség és versenyképesség; a sokfelé látható szervezetlenség és nyomában a munkafegyelem hiánya... — és így tovább. Az is nyilvánvaló, hogy államunk a kedvezőtlen világgazdasági hatások késleltetését nem folytathatja a végtelenségig, említett gyengeségeinket nem fedezheti saját költségvetéséből, mert ez bizonyos ponton túl veszélyes egyensúlyi zavarokhoz vezet. Most tehát és az elkövetkező időszakban jó néhány évig be kell érnünk az eddiginél szerényebb mértékű termelésbővítéssel, mert csak így tudjuk megoldani említett gazdasági problémáinkat. Nemzeti jövedelmünk évi növekedését szerényebbre kell terveznünk; ennek megfelelően kevesebbet fordíthatunk közös felhalmozásra, beruházásokra és csak kis mértékben növekedhet életszínvonalunk is. Mindez korántsem jelent valamiféle visszaesést, vagy megtorpanást. Hanem azt, hogy most az erőgyűjtés időszaka következik; hogy meg kell szilárdítanunk azokat az eredményeinket, amelyeket a gazdaság fejlesztésében és az életkörülmények javításában a szocialista építés eddigi évtizedeiben elértünk, és ezzel megteremtenünk a későbbi továbbjutás feltételeit, biztos 'támasztékát. A korábbi években megoldott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolultabb tennivalókat követel tőlünk a kor, a fejlődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a termelés- és termékszerkezet korszerűsítésének szerteágazó, folyamatos, nagy horderejű, de alapvető fontosságú munkájára gondolunk. Vagy például a munkaerőnek a kevésbé gazdaságos munkahelyekről a gazdaságosabb — és termelékenyebb területekre történő, tervszerű — a gyárkapun belüli, vagy azon kívüli — átcsoportosítására, amely komoly áldozatvállalást igényel az érintett dolgozóktól és családjuktól. Vagy egy harmadik, ugyancsak lényegbevágó feladat, amelyet a kongresszusi irányelv így fogalmaz meg: „A bér- és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. Mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekében a jelenleginél szélesebb körben kell alkalmazni a teljesítménybérezést... Csökkenteni kell a végzett munkával nem arányos jövedelmeket, további intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítására.” Amennyire mélységesen egyetért minden becsületes dolgozó ezekkel a célokkal, annyira nem lesz könnyű mindenütt a helyi gyakorlatban megvalósítani őket. Bármily nehezek is azonban az előttünk álló népgazdasági és helyi feladatok, csakis ezek teljesítésével, ezen az úton haladva tudjuk megvédeni vívmányainkat, megszilárdítani eddig elért eredményeinket. Pedig ezek az eredmények egyáltalán nem csekélyek! Az utóbbi húsz évben — és ne feledjük: ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongresszus óta eltelt öt esztendő is! — városon és falun, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk életkörülményei gyökeresen átalakultak. A reálbérek és reáljövedelmek megkétszereződlek. Minden harmadik magyar család új, korszerű otthonba költözhetett. Állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás; messzemenően gondoskodunk a gyermekekről, a dolgozó anyákról. Évente százezrek utaznak külföldre. Megsokszorozódott a magángépkocsik száma, sokat szidott tömegközlekedésünk nemcsak sokkal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számtalan európai tőkés országban. A háztartások gépesítettségéről, az öltözködésről és az — olykor már az egészséges mérték határát súroló — táplálkozásról felesleges is szólni. Van tehát mit megvédenünk, megszilárdítanunk! És eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nem életszínvonalunk tényei a legfontosabbak. Olyan világban élhetünk, amely legmesszebbmenőkig biztosítja az emberi méltóságot, a képességek kibontakozását; olyan világban, ahol ismeretlen fogalom a kizsákmányolás, az ember megalázása, ahol magától értetődő a demokratizmus, a nyílt politikai légkör, a biztonságérzet és a holnapba ve ett bizalom. Olyan világban, amelyben még az átmenet kor ellentmondásaiból adódó hibák, magatartásban torzulások is azért ütköznek ki oly élesen, mert a szocialista elvek tükrében látjuk őket. Szocialista viszonyok közt élhetünk és egy fejlett szocialista társadalom megteremtésén fáradozhatunk együtt, politikai egyetértésben kommunisták és pártonkívuliek, materialisták és hívők, idősek, középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az anyagiaknál is becsesebb, történelmi vívmányunk, megvédenivalónk. Végül még valami. A mai Magyarország népességének nagy része — a 35 évesnél fiatalabb generáció — soha nem látott háborút. Ilyen hosszú, békés, szabad, független korszak ritkaságnak számít történelmünkben. Minden erőfeszítésünk, testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, együttműködésünk a világ összes békeszerető, antiimperialista, a függetlenségért és a demokráciáért küzdő erőivel arra irányul, hogy ezt a békét megóvjuk, hogy az enyhülés uralkodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvédjük, hogy megakadályozzuk egy újabb, pusztító nukleáris világháború kirobbanását. Hogy gyermekeink tekintetében a jövőben is a béke szelíd, szép fényei tükröződjenek. K. I. Mai számunkból Egy kis szilveszteri játszadozásra hívjuk a Kedves Olvasót. A játszópajtásunk Rodin Gondolkodója lesz. A gyermekév végén először az ünnepeltek, a gyerekek kapják kezükbe a szobrot. (Képes összeállításunk az 5. oldalon.) ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN (3. old.) ÖT JÖ ÉVEM (4. old.) ÜNNEPI BESZÉLGETÉS (6. old.) 30 ÉVES A NÉPÚJSÁG (7. old.) SZÉP LÉPCSÖHAZ (7. old.) CILINDERES EMBER (9. old.) HOGYAN KÉSZÜLT AZ 1980. ÉVI TERV (8. old.) MI VAN A FÖLD MÉLYÉN? (9. old.) SZÓVÁLTÁS AZ ÁRKÁDBAN (10. old.) FÉL ÉVEZRED KÖBE FARAGVA (11. old.) MINI MIKROSZKÓPOK (12. Old.) SZILVESZTERI SZUBJEKTÍV SZÁMVETÉS (14. old.) Szekszárd esti fényben Bakó Jenó (elvétele
