Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-29 / 303. szám
a NÉPÚJSÁG 1979. december 29. Kakasd Szekszárd és Bonyhád között, a 6-os út mentén fekszik. Területe 3551 katasztrális hold, lakosainak száma kétezer A községhez tartozik még két falurész, Széptölgyes és Lado- mány. Valamikor két község volt, Kakasd és Belac, 1935-ben egyesültek és akkor csatolták ide Ladományt is. Leletek bizonyítják — Wosinsky is ásatott itt —, hogy már a kőkorszakban is lakott terület volt Kakasd vidéke. A honfoglalás után Árpád birtoka, majd — királyi adomány révén — szerzetesek települnek ide. A török megszállás idején a község teljesen elpusztul, úgy hogy az 1715. évi népszámlálásnál nem is szerepel. Az 1720-as összeíráskor már kilenc német család lakja a községet, majd újabb német telepesek érkeznek. A XVII—XVIII. században rácok is települtek erre a dom- bos-völgyes tájra, de később Grábócra távoztak. 1945 őszén székely családok települtek a községbe, zömmel Andrásfalváról, néhány felvidéki család is jött, azok többsége azonban később elköltözött. Ma a lakosság mintegy nyolcvan százaléka székely származású. Kétezren élnek a községben. A földterület a Pannónia Tsz része. Közösen Társadalmi munka hatékonyabb a munka A község első termelőszövetkezete 1954-ben alakult, két év múltán azonban meg is szűnt. Újjá nem alakult, 1960 februárjában azonban létrehoztak egy újat. Egyetértés néven. Ez egyesült 1978-ban a bonyhádi Pannónia Tsz-szel. Az egyesüléssel jól járt a község. Ettig László elnök véleménye szerint jól illeszkedik a Pannónia egészéhez. Itt működik a nagy szövetkezet 4. számú állattenyésztési telepe. Munkájukra egy nagyon jellemző számadat: az egyesülés óta a telep tejtermelése 66 százalékkal emelkedett. A telep bővítése folyik, most épül egy száz férőhelyes borjúnevelő. Jövőre készül el a tejház és egy korszerű szociális létesítmény a dolgozóknak. A környező domboldalak kiválóan alkalmasak a juhtenyésztésre, • itt kívánják kialakítani a termelőszövetkezet juhászatát. A szakemberek szerint „juhparadi- csomnak” ígérkezik a kakas- di határ. 1977-ben 3150 forint volt az egy főre jutó havi jövedelem, tavalyra ez 22 százalékkal emekelkedett, 3830 forint volt. A háztájira az állattartás a jellemző, bár a szarvasmarha-állomány valamelyest csökkent az utóbbi időben. Érdekesség, hogy a községben még mindig van 30 ló. A tagokat mindennap autóbusz szállítja munkába és haza. A dolgozó tagok száma 35—40, a nyugdíjasoké 73. A tanács és a termelőszövetkezet szocialista szerződést kötött társadalmi munkavégzésre, amelynek hasznát mindkét fél élvezi. Szilárd burkolatú a falu útjainak 50,5 százaléka. Ebben a mennyiségben benne szerepel a községen áthaladó, mintegy 1,5 kilométernyi KPM-út is. Ezenkívül a Rákóczi, a Deák, a Rózsadomb, a Szabadság, Petőfi és Széptölgyes, valamint a Kossuth utcába lehet az év minden szakában járművel eljutni. A Rózsadomb utca az idén készült el, itt a lakosság pénzbeli és társadalmi munkát ajánlott fel. A tanácsnak 18 ezer forintja volt a 310 méternyi út megépítéséhez, ami 400 ezer forintba került. Még jobb a helyzet a járdával, az ugyanis a község egész területén, mindkét oldalon van. Építésében a lakosság társadalmi összefogással vette ki részét. Hilcz Ad ám felvétele A doktornő Dr. Skaliczki Teréz Szekszárdról érkezik mindennap. Reggel nyolctól délután négy óráig a községben van. Vagy a rendelőben, vagy a fekvőbetegéinél. — A rendelő nagyon rossz állapotban van, de a tanács ígéri, hogy a jövő esztendőben rendbe hozatja. Megértem, nekik is van gondjuk, de Kakasdon sem tűr halasztást a betegek szakszerű ellátása. Naponta negyven-negyvenöten fordulnak meg a rendelőben, fekvőbetegem most öt van. Délután négy óra után, ha a doktornő már nincs a faluban, központi ügyelet viszont van, Bonyhádon. A hulló vakolattól „Rózsadombig” Ma 570 ház van Kakasdon. Majdnem pontosan kétszer annyi, mint a felszabadulás előtt. Pedig a lakosság száma nem nőtt, kétezren vannak ma is, annyian voltak annak idején is. Ellenben felbomlottak a „nagy családók” ma az elv ebben a völgységi községben: ahány gyerek, annyi ház. Az utolsó tíz év alatt 140 új ház épült. A Kakasd határát jelző táblától Bonyhád felé, a hatoson jobbra, egy emelkedőn utcá- nyi házsor — Széptölgyes. Széptölgyes Kakasdhoz tartozik, főképp németajkúak, székelyek és felvidékiek lakják. A széptölgyesiek panaszkodnak a Volán járataira. Mondják, ha a buszosok meg is állnak, zúgolódnak. Vagy intenek az utasoknak, várják meg a következő járatot. Kakasdra inkább kerékpárral járnak bevásárolni. Szocialista A Volán bonyhádi kirendeltsége Diesel szocialista brigádjának tagjai gyakran látogatnak Kakasdra. S ilyenkor nem tétlenkednek, s nem jönnek üres kézzel. Ök javították meg az óvoda kerítését, azonkívül közös fenyőfa- ünnepet tartottak, s ajándék- csomagokat vittek a gyerekeknek, akik cserébe énekelni tanitották a „bácsikat”. Az apróságok már nemegyszer voltak üzemlátogatáson is, s ilyenkor napokig arról mesélnek, hogy hol jártak, s mit láttak. Hírek, apróságok, információk — Rendkívül balesetveszélyes a buszmegálló, éppen ezért 1980-ban százezer forintért kitérőt építenek. A terv már készen van, a munkálatokat a KPM végzi majd. * — A községben 280 rádió- és 385 televíziótulajdonos van. Népszabadságra 52-en, Népszavára 15-en, Magyar Nemzetre 2-en, Népsportra 21- en, Magyar Hírlapra 26-an, Tolna megyei Népújságra 258-an fizetnek elő. A postatakarékban 3 millió forintot tartanak a ka'kasdiak. * — Száztíz gépkocsitulajdonos van a faluban. * — Akik eljárnak dolgozni a községből, összesen 40 buszjárattal mehetnek, illetve jöhetnek vissza munkahelyeikről. — Van a faluban gázcseretelep is, 180 kicsi és 10 nagy palackkal. Sebestyén Adám a bukovinai székelyekről A mádéfalvi veszedelmet követően, Hadik András támogatásával, a Moldvába települt székelyeket átrakták a gyéren lakott Bukovinába. Itt 1776-tól 1786-ig öt falut alapítottak: Fogadjistent, Is- tensegítset, Hadikfalvát, Jó- zseffalvát, és Andrásfalvát. Itt élt a székely néptöredék 1941-ig. Ekkor az öt falu majd 13 500 lakosa, államközi egyezmény alapján, hazajött Magyarországra. A magyar kormány Bácska, dobrovoljácok (határőrök) lakta falvaiban jelölte ki új lakhelyüket. A bukovinai székelység, elkeseredett nemzetiségek közé, darázsfészekbe került. 1944 őszén menekülniük kellett. 15 napos hányódás után — várandós anyák szekereken hozták világra gyermeküket, a halottakat az árok partján temették el —, szétszóródtak a Dunántúlon. A bukovinai székelység — amely" nem egészen kétszáz esztendő alatt négyszer változtatott lakóhelyet — 1945 tavaszán hosszas bolyongás, menekülés után újra otthonra lelt Baranyában, Tolnában, így Kakasd községben is. Azóta beilleszkedtek, dolgoznak, s munkájuk után szépen gyarapodnak. Kutatom a bukovinai székelység történelme nagy ismerőjének arcát. Embert soha nem láttam így beszélni népéről. Sebestyén Ádám maholnap nyugdíjba vonul. — Ne higgye fiatalember, hogy pihenni fogok. Nekem még sok a dolgom a világgal. Azt akarom, hogy ismerje meg mindenki a népemet. Életüket, sorsukat, szokásaikat, munkájukat. Gyerekkorom óta érzem, muszáj összegyűjtenem — s nem csak a bukovinaiaknak — ami róluk szól. — Biztatta, támogatta, segítette valaki munkájában, a néprajzgyűjtésben ? — Tudja, én egyszerű ember vagyok. A mai napig hét román elemiről szól a bizonyítványom. így ahhoz, hogy dolgozhassam rengeteget kellett olvasnom. Ötször olyan erővel kellett bírókra kelnem a gyűjtés nehézségeivel, mint annak, aki iskolázott. Biztatás, segítség? Azt sem tudom, kinek a nevével kezdjem a felsorolást. Legtöbb segítséget talán a Tolna megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya és az újságok nyújtották. így a Magyar Nemzet, a Szabad Föld és a Tolna megyei Népújság. De szólnom kell sok néprajzkutatóról és tanárról is. — Mikor jelent meg az első kötete? — Mint önkéntes néprajzgyűjtő 1965-ben jelentkeztem először pályázattal, a XIII. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton a „Halottas székely népszokások” címmel. Próbálkozásom sikerült. Uj lendülettel, hatalmas energiával, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum muzeológusai segítségével 1966-ban megszületett az Andrásfalva monográfia I. Történelem, és II. Népszokások című kötetem. Népdal- gyűjtésisel is foglalkoztam, több, mint ötszáz dalt sikerült magnetofonszalagra vennem. 1976-ban a Tolna megyei Tanács V. B. könyvtára gyűjteményem 240 dalát Népdalcsokor címmel hatezer példányban adta ki. — És a népmesék? Nemrégiben jelent meg „Bukovinai székely népmesék” című kötete. Hogyan született a kötet? — Húsz mesélőtői 350 mesét hallgattam meg. A 350 meséből 168-at Fábián Ágostonná szájából hallottam. A bukovinai székely népmesék második kötete már lé van adva, de elkészültem már a harmadik kötettel is. Néhány éven belül, ha minden jól megy, kezükbe vehetik a könyveket a népmeséket kedvelők. — Azt hiszem, fiatalember, rajtam kívül kevesen áldoztak időt, ennyi időt, a bukovinaiak sorsának, életének összegyűjtésére, feldolgozására. Sok álmatlan éjszakámba került, de most boldog vagyok. Boldog, szerencsés ember vagyak. Az idén épült Régi gondjuk oldódott meg a kakasdiaknak az idei évben azzal, hogy korszerűsítették az I-es számú óvodát. Az igaz, hogy egymillió forintba került, de így „beindíthatták” az iskolai napközis csoportokat is, szám szerint kettőt. Az idén kezdték el a sportöltöző építését is, ami nagyrészt társadalmi munkában készült, s eddig félmillió forintban van. Készül a ravatalozó is, lakossági pénz- és társadalmi munka hozzájárulással. Előzetes számítások szerint 400 ezer forintba kerül, s 1980-ban adják át. Az ifjúsági telep villamosítása a Tolna megyei Tanács ÉKV osztályának 616 ezer forintos támogatásával készült el. A közeljövőben korszerűsítik és egy csoporttal bővítik a II. számú óvodát. Köszönet a segítségért Magazinunk összeállításában segítségünkre volt Bányai János tanácselnök, Ettig László tsz-elnök, Fazekas Márton vb- titkár, Fetzer Ferenc nyugdíjas pedagógus, Sebestyén Lajos, a bonyhádi Városi Tanács főmérnöke, Sebestyén Ádám és Fábián Ágostonné. A segítségért ezúton mondunk köszönetét. Kakasdi magazinunkat irta: Letenyei György, Pordán Já- nosné, Sárközi János. A fényképeket Bakó Jenő készitette. Munkatársaink legközelebb, január 2-án Dunaföldvárra látogatnak.
