Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

1979. december 28. NÉPÚJSÁG 5 A szekszárdi városi asz­talitenisz-bajnokság állása: Nők: 1. Gyógyszertár 5, 2. Népbolt 5, 3. Társadalombiz­tosító 5, 4. ÁHV 4, 5. Költ­ségvetés 4, 6. ÁCSI 4, 7. Ál­lami Biztosító 4, 8. MEZŐ­GÉP 3, 9. MMG 0 ponttal. Férfiak. I. osztály: 1. ME­ZŐGÉP 10, 2. Megyei Tanács 10, 3. Söripari 9, 4. TOLNA­BER 8, 5. Tipográfia 7, 6. AGROBER 5, 7. BHG 5, 8. Társadalombiztosító 4, 9. ÁHV 3. 10. Városgazdálkodás 3, 11. Tervezők 2, 12. MMG 1 ponttal. II. osztály: 1. TO- TÉV Mélyépítők 10, 2. KISZ MB 8, 3. BVK 8, 4. KISZÖV 8, 5. PAV 5, 6. TOTÉV 5, 7. DÉDÁSZ KISZ 3. 8. Óra- Ékszer 2, 9. ÁHV II. 2, 10. TOLNABER II. 0. 11. BHG 11. 0 ponttal. * A szekszárdi városi kosár­labda-bajnokság állása: Nők: 1. Tanítóképző Főiskola 14, 2. Spartacus 13, 3. TOTÉV 11, 4. Kórház 10, 5. ÁCSI 9 ponttal. Férfiak: 1. Szakály KTSZ 19, 2. Állami Biztosító 13, 3. Ügyvédi Kamara 12, 4. Megyei Tanács 11, 5. BHG 10, é. Dózsa KISZ 6 ponttal. * A súlyemelők felmérő ver- senyének ötödik for­dulójában harmincnyolcán vettek részt. A Szekszárdi Sí 26, a Bonyhádi Botond 7, a Fadd 3, a Tolna 2 verseny­zőt küldött. Az úttörők pon­tozásos versenye: Lepkesúly: 1. Sebestyén Tibor (Bonyhá­di Botond), 2. Sebestyén Zsolt .(Bonyhádi Botond), 3. Vadász Tibor (Szekszárdi Sí). Légsúly: 1. Fáth Csaba (Szekszárdi Sí), 2. Miklós Gábor (Bonyhádi Botond), 3. Sike Zoltán (Szekszárdi Sí). Pehelysúly: 1. Kelemen Zsolt (Szekszárdi Sí), 2. Ta­kács Róbert (Bonyhádi Bo­tond), 3. Keserű András (Fadd Tsz SK). Könnyű­súly: 1. Polgár Károly (Szek­szárdi Sí), 2. Ambrus Csaba (Bonyhádi Botond), 3. Nyi­lasi Zsolt (Szekszárdi Sí). Váltósúly: 1. Dávid Tibor (Bonyhádi Botond), 2. Ba­lázs Attila (Szekszárdi Sí), 3. Török Béla (Szekszárdi Sí). • Január 2-án Szekszárdon az úttörőházban rendezik a XV. országos asztalitenisz úttörő-olimpia ünnepélyes megnyitóját. Január 3-án 8 órától 18 óráig, majd 4-én 8 órától 12 óráig tartanak a versenyek Szekszárdon a II. számú általános iskola (Zrí­nyi utca) tornatermében. Az úttörő-olimpia ünnepélyes eredményhirdetésére január 4-én 12 órakor kerül sor a verseny színhelyén. k a* a * */ A harmadik grazi nemzetközi teremlabdarúgó-toma, 4000 néző előtt folytatták a küzdelmeket. A magyar színeket képviselő Vasas csak némileg tudott javítani gyenge rajtján. A piros-kékek harmadik mérkőzésüket az oszt­rák Grazer AK ellen vívták. Itt is úgy nézett ki, hogy többgólos vereség következik, a GAK már 4-0-ra vezetett, innen fordított a Vasas, Végül is 6-5 (0-3) arány­ban győzött a magyar együttes, hogy így alakult az eredmény, abban a fiatal Rixeré az érdem, aki négy gólt szerzett. Mellette Szebegyinszkl és Híres volt ered­ményes. A Vasas újabb találkozója már nem sikerült, a Flavia Solva 2-1 (1-1) arányban nyert az angyal­földiek ellen, a Vasas gólszerző­je Komjáti volt. A sorrend négy forduló után: 1. Szarajevó 7 p. (24-9), 2. Sturm Graz 7 p. (16-6). 3. Grazer AK 2 p. (20-21), 4. Flavia Solva 2 p. (8-18), 5. Vasas 2 p. (9-23). A végső helyezések eldöntésé­ért már csak az első négy ját­szik tovább. Évadzáró a tolnai asztaliteniszezőknél Tovább tart az erőteljes fejlődés Meghitt, családi hangulatú gyermekzsúrra hasonlított a Tolnai VL asztaliteniszezőinek ünnep előtti évadzárója. Maga a szakosztály is fiatal, így aztán nincs abban semmi különös, hogy az év végi számvetésen csupa tizenéves versenyző töl­tötte meg a széksorokat. Néhányukat elkísérték a sportág- szerető apukák, s bár jócskán küldtek meghívókat, vendégként csak e sorok Írója foglalt helyet. Méhes István szakosztály- vezető ismertette a beszá­molót. Elöljáróban leszögez­te: — Ha a jó gazda szemé­vel visszatekintünk az 1979. évi szereplésre, megállapít­hatjuk, hogy munkátok, ki­tartásotok és fegyelmezettsé­getek nem volt hiábavaló. A minden eddiginél na­gyobb hazai és nemzetközi sikerek egyúttal alaposan próbára tették a héttagú ve­zetést, amely a maga sajátos eszközeivel igyekezett meg­oldani a menetközben felme­rülő problémákat. A felada­tok összetettségére tekintet­tel a jövőben tovább kell ja­vítani a vezetés kollektivitá­sát, elsősorban az utazások, a propaganda-, valamint a pártolótagság-szervezői mun­ka területén. Szólt arról a meglehetősen egyedi furcsa­ságról, miszerint az egyesület elnökségében a szakosztály­nak immár egy éve nincs ál­landó képviselője. A beszá­moló további részében az 1979. évi költségvetés alaku­lását elemezte. Bármilyen furcsának is tűnik — mon­dotta Méhes István —, a szakosztálynak mind a mai napig jóváhagyott költség- vétése nem volt. A bevételi oldal tényszámai bizonyítot­ták azt a nagymértékű segít­séget, melyet a megyei, az országos szervektől és a nagyközség állami és társa­dalmi vezetőitől kaptak. Az év során további sérü­lések sújtották a szakosztályt, ami nem választható el nagy­termük padozatának burko­lásától. Sorrendben a har­madik versenyzőjük kénysze­rült porcműtétre, s tovább­ra sem megoldott a terem fűtése. A szakosztály' 49 leány- és 64 fiúversenyzője éves edzésterv alapján dol­gozott. 1979-re 274 szakedzést terveztek, melyből a reggeli edzések száma hetven, volt Az indokolt programváltozás jelentkezett a végrehajtásban is, 75 reggeli és 200 esti fog­lalkozást tartottak. Speciális edzésmunkával készültek az országos bajnokságra, a ma­gyar nemzetközi bajnokságra, valamint a BEK-találkozók- ra. Ezekután a csapat eredmé­nyeire és az egyéni teljesít­mények értékelésére került sor. A tolnai asztalitenisze­zők kiemelkedő sikereket ér­tek el a nemzetközi egyéni és csapatmérkőzéseken. Szám­talan első helyet szereztek a nyugatnémet az osztrák, a jugoszláv; valamint a szov­jet, csehszlovák, bolgár és török nemzetközi versenye­ken. A Rómában rendezett serdülő és ifjúsági EB-n a Bolvári testvérek két ezüst­éremmel öregbítették az egyesület hírnevét. Október­ben és decemberben sikerrel vették a BEK-beli akadályo­kat is, 1980. január 23-án így már a döntőbe jutásért küzd- hetnek. Az NB I-es csapat célkitűzése a 2—3. hely meg­szerzése volt. Különösen az őszi idényben nyújtott ki­egyensúlyozott teljesítmé­nyük döntött: sikerült telje­síteni az éremszerzési célki­tűzést. Bajnokságot nyerték az OIK-ban, férfigárdájuk az NB Ill-ban, női és férfi­együttesük, Valamint a serdü­lők a megyebajnokságban. Az egyéni versenyek során — a megyeitől az országosig — az év folyamán 130 érem birtokosai lettek, éremgyűj­teményük több mint ötven arannyal bővült. Minőségi fejlődést tükröznek a követ­kező számok is: öten I. osz­tályú, hárman II. osztályú, tizenkettőn pedig III. osztá­lyú minősítéssel rendelkez­nek. Az arany-, ezüst- és bronzjelvényes minősítésű sportolóik száma negyven. Az országos felnőtt, ifjúsági, serdülő- és újoncbajnokság összesített érem- és ponttáb­lázata alapján a Tolnai VL 52 pontjával első lett. A szakosztályvezető részle­tesen elemezte az egyéni tel­jesítményeket is. Balogh Ilo­na 72,9 százalékos teljesít­ményt nyújtott. Felnőtt válo­gatott kerettag, az országos ranglista 8. helyezettje. Eddi­gi legnagyobb sikerének szá­mított a miskolci, felnőtt baj­noki párosban aratott győzel­me. Bolvári Ildikó 78,6 szá­zalékos teljesítménnyel zárta az évet. Válogatott kerettag, a felnőtt ranglista negyedik, az ifjúsági ranglista első he­lyezettje. Az elmúlt évhez hasonlóan 1979-ben is vala­mennyi ifjúsági bajnoki cí­met megnyerte. Báloghgal az -oldalán, párosban felnőtt­bajnok. Bízó Mária: 61,3 szá­zalékos teljesítménye az elő­ző évhez viszonyítva kismér­tékű visszaesést mutat. A ranglista 16. helyezettje, az NB I-ben és a BEK-ben meg­bízható, jó teljesítményt nyújtott. Dudás Ibolya 48,8 százalékos teljesítménye ugyancsak visszaesésről árul­kodik. A ranglista 23. helye­zettje, ifjúsági aranyjelvé­nyes szintet teljesített. Kiss Anikó az NB I-es csapatmér­kőzések során 52,7 százalékos eredményt mondhatott ma­gáénak. Sajnálatos sérülések gátolták az I. osztályú minő­sítés elérésében. Az ifisták rangsorában a hetedik, a fel­nőtteknél a 46. helyen áll. Bolvári Katalin 40 százalékos teljesítményével elégedettek a szakosztály vezetői. Serdü­lő országos bajnok, a serdülő Tízek-bajnokság győztese, az újonc korosztály 2. helye­zettje. Élete eddigi legna­gyobb sikerét a római EB-n érte el: csapatban ezüstérmes lett, egyéniben hatodik. Ma­gyarországon másodiknak si­került újonc korosztályú ver­senyzőként I. osztályú minő­sítést szereznie. Ifjúsági vá­logatott kerettag, a serdülő­ranglista 2. helyezettje. Mack Erika három alkalommal sze­repelt az NB I-es csapatban, 33,3 százalékos teljesítményt ért el. Egyéves kihagyását figyelembe véve ez a teljesít­mény jónak mondható Aranyjelvényes ifjúsági sportoló, az ifisták ranglistá­ján 21. helyezett. — fekete — Atlétika Körzeti bajnokság Kaposváron lesz a testne­velési osztályokat működtető általános iskolák körzeti baj­noksága atlétikában, torná­ban és úszásban. A III. és IV. korcsoport győztese (Szek- szárd Zrínyi) vesz részt Pé­csen a területi bajnokságban. A II. korcsoportban nincs továbbjutás. Eredmények korcsoportonként: II. korcsoport: (3—4. osz­tály) 1. Dombóvári Gárdonyi, 2. Szekszárdi Babits, 3. Ka­posvári Krénusz, 4. Kapos­vári Berzsenyi. 5. Boglárlelle, 6. Szekszárdi Zrínyi. III. korcsoport (5—6, osz­tály): 1. Szekszárdi zrínyi, 2. Szekszárdi Babits, 3. Kapos­vári Krénusz, 4. Dombóvári Gárdonyi, 5. Kaposvári Ber­zsenyi. IV. korcsoport (7—8. osz­tály): 1. Szekszárdi Zrínyi, 2. Kaposvári Berzsenyi. Természetjárás ötvenedik éve egységesek a turistajelzések Magyaror­szágon. 1929 decemberében a természetjárókat összefogó szövetség tanácsa egységesí­tette az út jelzéseket. Jelenleg több mint 6 ezer kilométer kék, piros, zöld és sárga jel­zéssel ellátott út vezeti a tú­rázókat Magyarország szép tájain. Az utak kijelölését, karbantartását társadalmi munkásként jelentős részben a szervezett természetbarátok végzik. Több helyütt gondot fordítanak az utak jelzésére az erdőgazdaságok, idegen- forgalmi hivatalok is.---- ovasnemzet vagyunk 1 , — hallhatjuk gyakran, gjp ha valamilyen lóval ——J összefüggő dologról esik . szó. Kinyilatkoztatva, megfellebezhetetlenül. De hát ezen nincs is mit csodálkoz­ni, ez így ivódott be a köz­tudatba. Kacagányos őseink lovagolnak el szemünk előtt, amint a vereckei szoroson keresztül éppen megérkeznek hont foglalni, vagy arany- rojtos, gyolcsgatyás betyá­rok vágtatnak ügyetlen per- zekutoroktól üldöztetve a végtelen, szél járta pusztán. Valamikor valóban volt az a bizonyos magyaros techni­ka, valamikor talán lovas­nemzet voltunk. Ma már a lótenyésztésben jártas szak­embernek aligha lehet bosz- szantóbbat mondani ennél a lovasnemzet dolognál. És ezt igazolhatják azok is, akik láttak már nemzetközi ug­róversenyt, vagy rendszere­sen kijárnak a galoppra, az ügetőre. A lovak számát tekintve sem vagyunk a hasonló gaz­dasági fejlettségű, vagy a technikailag (a ló munkás szerepét mind jobban nélkü­lözni tudó) fejlettebb orszá­gok között az élvonalban. Álig valamivel több, mint százezer lovat tartanak nyil­ván országunkban. Igaz a II. világháború óriási pusztítást végzett lóállományunkban, de nem segített a gyakran változó koncepció sem. Kell-e nekünk ló? Nem úri dolog-e, a feledni való múlt átkos öröksége? És közben évek teltek el, hol fejlesz­tették, hol visszafejlesztették a lóállományt, a lótenyész­tést. Pedig jelenleg a ló „ex­porttermék”. Sajnos többnyi­re csak mint vágóállat. A minőséget tekintve sem túl derűs a kép. A Lovas­sport, Lótenyésztés című szaklap 1979 '5-ös számában írta Nagy Ferenc: „Évtize­deken keresztül a lótenyész­tés mutatott példát az egyéb állatok tenyésztői számára. A 20 éve meghirdetett sport­Megyénknek sincs szégyenkezni valója fogathajtásban, hisz az országos bajnokság B kategóriájában a Duna menti Egyesülés Tsz fogata ezüstérmes lett. A bakon a téesz elnöke: Bach Ferenc. lótenyésztés ideje alatt ug­rásszerű fejlődést értünk el a baromfi- és a szarvasmar­ha-tenyésztés terén, sajnos azonban ez nem mondható el a lótenyésztésről, ahol egyre jobban lemaradunk az élen­járó európai országok mö­gött.” Ezt a megállapítást a cikk szerzője a magyar ugrólovak­ra tette, de sajnos ügető- és galopplovaink sem utazhat­nak győzelmi eséllyel ko­moly nemzetközi versenyek­re. Csupán fogathajtó spor­tunk áll a világ élén. A Nemzetközi Lovas Szövetség (FEI) az 1969. decemberi kongresszusán határozta el, hogy hivatalos világ. és Európa-bajnokságokat ren­dez. 1971-ben éppen Buda­pesten volt az első EB, ame­lyen Abonyi Imre és a ma­gyar csapat nyert. Azóta a négy világbajnokságon hat, Kell-e nekünk lo? a négy Európa-bajnokságon ugyancsak hat aranyérmet szereztek a magyarok, vagyis a megszerezhető ti­zennyolcból tizennégyet. Az elmúlt hat évben csak a ma­gyar himnuszt játszották ezeken a vetélkedőkön. Abo- nyi Imre és Bárdos György egyaránt három-három, Fü- löp Sándor egy egyéni el­ső hellyel büszkélkedhet. Ritka szép eredménysorozat. Természetesen az 1971-es Európa-bajnokság előtt már rendeztek nagy, nemzetkö­zi fogatversengéseket, de mindig más-más szabá­lyokkal. Hogy egy-egy he­lyen a rendezők mennyire ragaszkodtak a nemzetközi szabályok ellenére is a meg­szokotthoz, arra jellemző, hogy csak egy esztendeje voltak hajlandók a hambur­giak a hagyományos ham­burgi fogat derbyt a mosta­nihoz hasonló formában ren­dezni. Idehaza a mostanihoz ha­sonló formában 1963-ban rendeztek először bajnoksá­got. A kezdeti években nem volt tíznél több induló. Most már évente huszonöt-huszon­hat fogat áll rajthoz. Költsé­ges a fogatsport? Egy fogat­ló évi átlagos takarmány­fogyasztása úgy húszezer fo­rint körül van. Ehhez jön még két garnitúra szerszám és két kocsi (a legtöbb he­lyen csak egy van), valamint a hajtó és a két segédhajtó „bemutató-öltözéke”, amelyik például az illető tájegység népviseletét kívánja bemu­tatni. A szerszám, a kocsi és a ruha azonban több esz­tendőt is kiszolgál. A leg­nagyobb gondnak a kocsi be. szerzése bizonyult, hiszen idehaza ilyen célra nem gyártottak kocsikat és csak a füzesgyarmatiak áldozat- készségén, segíteni akarásán múlott, hogy ez a gond is megoldódott. Vagyis a fogat­sport teljes egészében meg­oldható hazai termékekből. Sőt, valutát is hoz. Fogata­ink elsöprő sikerei a lovas­sport reneszánszát élő Euró­pában kelendőkké tették fo­gatlovainkat. Évente átlago­san öt teljes fogatot tudunk a nyugati országokba eladni. A legjobbakat kocsival, ló­val közel egymillió forintért vásárolják meg. A legjobb természetesen úgy értendő, hogy az eladók közül a leg­jobb, mert élversenyzőink je­lenleg használt lovai nem eladók. Nemzetközi sikereinket an­nak ellenére értük el. hogy eredményeinknél jóval szeré­nyebb mértékben veszünk részt a fogatsport nemzetkö­zi életében. A nemzetközi szövetségben nincs is fogat­tisztségviselőnk és Jávor György személyében mind­össze egy aktív fogatbíránk van. (A legutóbbi EB-re nem hívták meg.) A magyar fogatsikerek kovácsát és fá­radhatatlan vezetőjét, dr. Várady Jenőt ugyan min­denütt nagy megbecsüléssel fogadják, de hivatalosan ő sem tisztségviselő. Menedzse­lési, sportdiplomáciai hiá­nyosságok? Valami olyasmi. Különösen azért szükséges ezt a hiányosságot pótolni, mert a külföldiek már na­gyon szeretnék a mieink egyeduralmát megtörni. Rá­adásul a bemutatás és a díjhajtás értékelése meglehe­tősen szubjektív. Ezekben ál­talában némi ponthátrányba is kerülnek hajtóink. Többek között azért is, mert a bírák nagy része olyan országból jött, ahol a mieink által is használt szügyhám fogatolás helyett az általuk tetszető­sebb kumet fogatolást al­kalmazzák. De, ha a „szügy- hám-országnak” is lenne képviselője, akkor annak nyilván az tetszene jobban... ogatosaink nem tar­toznak a nagy utazók közé. Jóval eredmény­telenebb sportágak képviselői talán el sem hin­nék, hogy az évi világ-, vagy Európa-bajnokságon kívül legfeljebb egy külföldi ver­senyen állnak rajthoz. És idehaza sincsenek nemzetkö­zi fogatversenyek, annak ellenére, hogy Apajpusztán, vagy Hortobágyon negyven­ötvenezer nézője is van a fogatok versengésének. KOCSI TIBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom