Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
t Borsos Miklós készíti Liszt Ferenc szekszárdi szobrát 1979. december 24. ■ Kibővített megyei pártbizottsági ülés tárgyalta meg a megye művészeti életét, s itt kérte Husek Rezső zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, hogy a pártbizottság támogassa egy Szekszárdon felállítandó Liszt-szobor eszméjét. A megyei pártbizottság felkarolta a gondolatot, s egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy *• társadalmi üggyé kell tenni, amit a Liszt Ferenc Társaság, amelynek időközben megalakult szekszárdi tagozata is, helyesléssel fogadott. Valójában nem csupán egy köztéri szobor felállítása volt a cél, hanem a Liszt-kultusz ápolása, amelynek rövidesen emlékezetesen szép megnyilatkozásai voltak. A megyei tanács anyagilag is támogatta a zenetanárok országos versenyét, amely az évek során mind nagyobb jelentőséget kapott, s a zeneiskola Augusz-házi hangversenyei éppúgy a Liszt-kultusz jegyében zajlanak le, most már évek óta, mint az emlékhangverseny, amit évenként rendeznek. A Liszt-szobor ügye pedig most már valóban megvalósulás előtt áll. A közelmúlt- rászművész, az ugyancsak ban Szekszárdon járt Borsos Kossuth-díjas Forrai Miklós Miklós Kossuth-díjas szob- társaságában, s megtekintette Liszt-emlékplakett. Farkas Pál munkája. a felállítandó szobor helyét. Véleménye szerint ideálisabb helyet nem is lehetne elképzelni, mint a pártbizottság és a zeneiskola közötti, fákkal beültetett tér, amely nemcsak harmonikus környezetet jelent, hanem valóban Lisztre emlékeztet, aki szekszárdi tartózkodásai során sokat sétált itt, hiszen ez a terület annak idején az Augusz-ház kertje volt. A mester rövid sétát is tett a városban, hisz ekkor járt itt először, s nagyon elismerően beszélt Varga Imre Prometheusz-szobrá- ról. Ebéd közben pedig vendéglátói kérésére rajzolgatott is, előbb a teret vázolta fel, majd a park bontakozott ki, végül egy újabb lapon maga a szobor is megjelent. A szobor megvalósulásához szükséges költségek biztosítását egy másik alkotás is szolgálja: Farkas Pál szobrászművész elkészített egy Liszt-plakettet, amit százötven példányban öntöttek ki. Kereskedelmi forgalomba nem kerül, a Liszt Társaság a zeneiskolában árusítja azzal, hogy ennek bevételét is a Liszt-szöbor költségeire fordítják. , (cs) Paul Klee centenáriuma Száz éve született Paul Klee, a modern festészet egyik legérdekesebb alakja, a svájci Münchenbuchseeben, Bern közelében. Münchenben tanult a képzőművészeti akadémián. Hatással volt rá Cezanne, Van Gogh és Matisse művészete, barátja volt Kandiszikij. 1912 tavaszán Párizsban ismerkedett meg a kubista festményekkel. A Bauhausbam — amelynek később tanára lett Weimarban és Dessauban — elhangzott egyik előadásában elmondta Klee, hogyan kezdte egymáshoz viszonyítani a vonalakat, színeket, árnyalatokat. Leírja. hogy a keze között alakuló formák lassanként valódi, vagy vélt képmássá alakultak képzeletében és ő követte ezeket a halvány utalásokat, ha úgy látta, nem veszélyeztetik a kép harmóniáját. Kiegészítette a „talált” képmásokat. Meg volt győződve, hogy ez a módszer „hívebb a természethez, mint bármiféle szolgai másolás”. Ilyenkor a természet maga alkot a művész személyén keresztül. Fantáziadús rajzai a színek áltál válnak teljessé. Amikor 1914-ben festő7 barátaival Tunéziába utazott, ezt jegyezte fel naplójába: „Én és a szín most már egyek vagyunk, festő vagyok!” Klee színvilágáról Pierre Courthion azt írja: „Palettája néha vad, de sohasem rikító; képeinek színezése, még ha fakó vöröseket és zöldeket alkalmaz is, á hold szelíd fényét idézi... Előreugró kékjeivel, hátráló szürkéivel távlatot és vibrálást adott színes síkjainak... A rajzhoz és a színihez járul Klee rendkívüli adottsága, amellyel összekapcsolja a síkokat, ritmusokat hív életre. Valőrjeit a sakktábla végletes fehérjétől a végletes feketéig terjedő skálán modulálja, majd föléjük helyezi — mintegy rájuk nyomtatja — fénylő prizmáit, s ezzel térbeli mélységet teremt, eleven mozgást jelenít meg.” Klee számára a művészet mindig teremtés. S a megnyilatkozás, a teremtés mindig új eszközöket követel. „Megtanuljuk, hogy gyökerestől ismerjünk meg valamit, megtanultuk a látható dolgok előretörését. De ezzel még nem jutunk el a művészet legmagasabb fokára — vallja. — A legmagasabb fok a titokzatosság kezdete.” Klee, mint Kandiszkij és Mondrian — egy tiszta, bensőséges művészettől várták a világ megújulását, a jelenségek fátylán át egy magasabb rendű igazságot próbáltak megragadni. De Klee, ahogy egy francia méltatója mondja, varázsló volt. Először csak vonalakat, síkokat és színeket látunk lépem, majd ezeknek az elemeknek együttese az észlelések egész skáláját hozza létre. „Paul Klee festészetében megvan bejárt világmindenségünk Térbeli kitárulkozása és hullámzó ritmusa. Lelkünk legmélyére, a legrejtettebb régiókig hatol és titokzatos járatokat tár fel, de kifejezésmódja mindig az optikai lehetőségek körében marad.” —K— Klee: Állatok a cserjésben (1938). Bemutatjuk a pécsi Klimo-könyutarat Az ország első, 1774-ben megnyílt közkönyvtárát a pécsi püspökség 1923-ban a Pozsonyból Pécsre költözött egyetemnek adományozta. A jogi egyetem ma is élő könyvtára így kissé csökkenti e műemlék jellegű állomány hírnevét. Talán ez az oka, hogy a Klimo püspök alapította intézmény kevésbé neves, mint azt becses darabjai érdemelnék. A könyvtár alapját Berényi Zsigmond püspöknek és a káptalannak a könyvállománya képezte. Ezt gyarapította Klimo saját gyűjteményével. Klimót azonban a könyvtár létrehozásában és a Nagy Lajos király alapította, de már Mátyás korában sem működő egyetem visszaállításának gondolatában nemcsak a tudományok szeretete vezette. E cselekedeteiben kétségkívül szerepet játszott az a motívum is, hogy ha az egyetemet felállítja, s ezzel a lakosság régi vágyát teljesíti; csökkenni fognak a személye és a városi polgárság között egyre erősödő ellentétek. EGY-EGY HORDÓ TOKAIÉRT Tény azonban az is, hogy a jobbágysorból felemelkedett Klimo püspök — akinek nevéhez egyébként augusztus 20. országos ünneppé tétele is fűződik — már esztergomi kanonokként kezdte a könyvgyűjtést. Püspöksége alatt tovább folytatta a tervszerű könyvbeszerzést, túlnyomórészt külföldről, főként Olaszországból, Ausztriából és Hollandiából hozatta a legújabb kiadásokat. Szinte városról városra követni lehetett egy-egy küldeményt, mégis megtörtént, hogy egy 1769 januárjában Rómából útnak indított értékes, ritka könyvekkel megrakott ládának nyoma veszett. A könyvtár a vételen kívül ajándékokkal is gyarapodott. A püspöknek az ajándékozókkal szembeni hálája gyakran — a korabeli dokumentumok szerint, bizonyos Giordani kanonokkal szemben több ízben is — egy-egy hordó tokaji bor formájában nyert kifejezést. Klimo könyvtára elérte a 15 ezer kötetet, de 1777-ben bekövetkezett halála után az értékes gyűjteményt elhanyagolták, rendszeres fejlesztését mellőzték. A könyvtár „tetemes csorbulást szenvedett, melyet — olvashatjuk az 1822-ből származó leírásban, az alaptalan előítélet ejtett rajta. T. i. mintha minden eretnek toliból folyt munka bár’ a’ hitet távúiról sem érinté, veszedelmes volna; melynek következtében ezek szinte halmonként az enyésztő lángok martalékául jutottak, úgy, hogy jelenleg a’ lelkes Klimo által megszerzett munkákból több mint 200 hiányzik.” Mindhiába szóltak hát a Klimo által összeállított Használati Szabályzat utasításai: „Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz. Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld.” S végül: „Fizetned nem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrabban.” A NYfRKÁLLÓI KÓDEX-PER Az áldatlan állapot akkor változott meg, amikor mintegy 50 évvel Klimo halála után Szepesy Ignác került a pécsi püspöki székbe. Létrehozta a Joglyceumot, s ennek tartozékaként 1830-ban megépítette Piacsek József tervei alapján a könyvtár jelenlegi, klasszicista épületét. A tölgyfából készült, rokoko oromdíszítésű könyvállványok korszerűségét mutatja, hogy polcaik állíthatók. Ennek következtében vált könnyen megvalósíthatóvá, hogy egy-egy polcon hasonló alakú és nagyságú könyvek legyenek. Szepesy a könyvek könyvkötője volt, könyvtárőreit pedig úgy utasította, hogy a könyvek újrarendszerezésekor „csupán a külső szimmetriára” kell tekintettel lenniük. E rendelkezés végrehajtása következtében alakult ki az ún. Aranyterem és Hártyaterem, amelyek a bennük elhelyezett könyvek kötése alapján nyerték nevüket. Szepesy sokat adott a tartalmi feltárásra is. A betűrendes mellett a korábban ritkaságnak számító szisztematikus (téma és szak szerinti) katalógust állíttatott fel, s létrehozta a könyvtári munka és használat minden mozzanatára kiterjedő utasításgyűjteményt, a Norma Ordinae Publicae Bibliothecae Quinques Eccleciensis-t. Ebben — a könyvtárnak Klimo'halálát követő sanyarú sorsán okulva — a könyvek védelme érdekében szigorú szabályokat állapított meg. miszerint „még a professzorok sem” kölcsönözhettek könyvet. Ez a tilalom, úgy látszik, süket fülekre talált. A XX. század elején ugyanis szokatlan per indult híres nyelvemlékünk, a Nyinkállói kódex tulajdonjogáért, amelyet 1779 óta senki sem látott, holott a püspöki könyvtár nyilvántartásában Klimo adományaként szerepelt. Horvát Antal műgyűjtő hagyatékában bukkantak rá újra, 1912-ben. A Széchényi Könyvtár akkori igazgatója a kódex értékét 15—20 ezer koronára becsülte. A pécsi püspökség — méltányosságból! — 50—60 koronát ígért érte, s amikor az örökösök nem voltak hajlandók lemondani a kódexről ilyen csekély összegért, pert indíttatott ellenük. Hosszas huzavona után a formulagyűjteményt, az egyetlen eredeti példányt a pécsi püspökségnek ítélték. E kódex olyan, a királyi kancellária által kibocsátott iratokat tartalmaz, amelyek eredetije elpusztult. De ezeknél is fontosabbak azok a széljegyzetek, amelyeket az oklevelek leírói — köztük a „félszemű Thomas de Nirkállói” — vetették papírra: kolostorízű megjegyzések a hermafroditákról, majd ennek stílszerű folytatásaként az asszonyi állat gonoszságáról. Ezután krónika következik a törökökkel való 1453. évi nagyváradi csatáról. E szövegben találkozhatunk a magyar irodalomban első ízben a huszár szó használatával. JÓSGOMB ÉS EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK A Nyirkállóin kívül még hét kódex van a könyvtár birtokában. A további könyvanyag igen sokrétű, korának majd minden tudományágát felöleli. Igen terjedelmes a teológiai és filozófiai tárgyú művek sora, de bőséges a világtörténelmi és — földrajzi szakirodalom is. A jogi irodalom, például Jus- ticiánus: A római jog forrásai vagy Grotius Hugo: A háború és béke jogáról első kiadása mellett a gyors fejlődésnek indult természettudományokat számos értékes mű, még orvostudományi munka (pl. Cooper és Vesalius anatómiája) is képviseli. Ott sorakoznak a polcokon a Nagy Francia Enciklopédia kötetei, hazai viszonylatban egyedüli teljességgel. A fiókok pedig ritka, egylapos dokumentumokat őriznek: „Mijküchök Mehemed hatalmas, győzhetetlen török pasának levelé”-t és • hihetetlenül cirkalmas aláírását; Tinódi Lantos Sebestyén Hadnagyoknak szóló tanulsága szövegét és kottáját egyaránt tartalmazó kéziratot; Petőfi Kuruttyó című balladája nemrégiben előkerült ismeretlen változatát; az 1848-as események korabeli lejegyzését egy Kelemen nevű kanonok tollából stb., stb. " MÁTRAHÁZI ZSUZSA 4 A szobor és környéke. „Forrai rendelésére, 3000 forint” — irta a kép alá Borsos Miklós. „Ez már sok!” — tréfálkozott a mester
