Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
1919. december 24. Képújság s 1972. március 2-án egy Atlas-Centaur rakéta segítségével útjára bocsátották a Pioneer—10 ürlaboratóriumot. Ez az első olyan emberalkotta szerkezet, amely végleg elhagyja a Naprendszert. Nyolcvanezer esztendő elteltével jut el a Földtől egy parszek (3,26 fényév = 30,97 billió kilométer) távolságra, a hozzánk legközelebbi csillag távolságába. Frank Drake, Carl Sagan és Linda Sagan (Cornell Egyetem, USA) javaslatára és tervei alapján egy 15x23 cm-es lapot (kicsit rövidebb, mint egy nagyméretű tégla) helyeztek el a Pioneer—10- en. Ennek célja az, hogy a Földön kívüli értelmes lényeikkel való esetleges találkozás esetén hírt adjon arról, hogy hol, mikor és kik bocsátották útjára az űrben száguldó szerkezetet. A lap anyaga alumínium, amelyet korrózióálló arany- réteggel vontak be. A táblán lévő jelek így a kozmikus részecskék keltette erózió ellenére is még nyolcmillió év múltán is felismerhetők lesznek, üzenvén távolba, jövőbe, hogy a Földön élnek (éltek?) emberek. Természetesen végtelenül kicsi a valószínűsége annak, hogy a Pioneer—10 lakott égitestre jut. * 1923-ban, a Pioneer—10 felbocsátása előtt fél évszázaddal — a paksi téglagyárban sok ezer tégla készült. Egyre valaki ráírta — üzenvén távolba, jövőbe — a nevét, és a legfontosabb adatokat, „Haser Rózsika, Paks, 1923”. A tégla 15x30 centiméter méretű, agyag, melyet, hogy időtállóbbá tegyenek, kiégettek. így a rajta lévő jelek (talán) még 8 millió év múltán is felismerhetők lesznek. Ám nagyon kicsiny a valószínűsége annak, hogy a falak tömegébe jutó megírt tégla valaha valakinek üzenni tud. • Fél évig tartott, amíg a Pioneer—10 áthaladt a Mars és a Jupiter közötti kisbolygó övezeten. Ez az útszakasz nagyon veszélyes, mert fennáll a lehetősége annak, hogy egy meteoritdarabbal összeütközve megrongálódik az űrszonda. Ez nem következett be és 1973. december 4- én elhaladt a Jupiter mellett, felvételeket készítve a Földre a Jupiter vörös foltjáról és a bolygó holdjairól. Napjainkban keresztezi a Pioneer—10 az Uránusz pályáját, aztán a Neptunuszét és a Plútóét is maga mögött hagyva az évszázad vége előtt örökre elhagyja a Naprendszert, hogy beláthatatlan időkön át száguldjon a világűrben. * A kiégetett téglákat aztán uszályokba, lovas kocsikra, vonatra rakták, hogy a vevőkhöz kerüljenek, ahol lakóház, istálló, kerítés, járda épül belőlük. Ezek a mozzanatok nagyon veszélyesek egy tégla életében, mert eltörhet, ügyetlen rakodó az uszályról a vízbe ejtheti, a kőműves megfaraghatja, eltörheti és még számtalan a pusztító lehetőség (vagy lehetetlenség). Rózsika téglája mindezt átvészelte és egy módos decsi gazda szállásának épületévé rakták össze sok társával együtt, szorgos kezek. Körülbelül fél évszázadot szolgált így becsülettel, mígnem elkövetkeztek a de- csi szállások végnapjai. Talán abban az időben, midőn dübörgő rakétája a világűrbe lökte a Pioneer—10-et, a dózer ledöntögette a Rózsi- ka-'tégllás épület falait is. Az írásos tégla megúszta a Minden tégla mögött arc, arcok vannak rombolást és az újabb szállításokat, rakodásokat is, csupán a sarkai-élei sínylették meg az eséseket, koccanásokat. Ki tudja, miért, hozzám került. Mit kezdhet az ember egy ilyen téglára írt üzenettel? Legegyszerűbb, ha elindul és utána jár, ki is volt az a Haser Rózsika? * „Tudakozására közöljük, hogy Pakson Haser Rózsa vagy Rozália nevű személy nem lakik és nem lakott”. így szól a tanácstól levelemre érkezett válasz. Hogy is remélhettem azt, hogy az első próbálkozás sikert hoz? Az is lehet, hogy Rózsika (Rózsika? .70—80— 90 éves Rózsi néni) nem is paksi, hanem valahonnan vidékről járt a téglagyárba, vagy éppenséggel nem is ő írta a téglára a nevét, hanem a messze távolban lévő után vágyódó udvarlója, vagy vőlegénye. Menini kellett mégis, mert a tégla akart valamit. A paksi téglagyárban szívesen fogadtak. Szinte meghatotta őket, hogy így „él” egy tégla. Pillanatok alatt kis agytröszt alakult, taglalván, hogy mióta kézzel megformálták és eljutott az én kezemig, mennyi minden történt a világban. Mennyi is ez a 80 ezer esztendő, amíg a Pioneer— 10 az első csillagig jut? Föl- foghatatlanul sok. Mennyi az a bő fél évszázad, amíg a tégla Pakstól Paksig jutott? Sok, nagyon sok idő. Ennyi idő alatt minden megváltozott. A régi téglások is hova lettek? „Néhány akad még, keresse meg őket” — tanácsolják a gyáriak, mert hiába lapozzuk a régi matri- kulákat, nincsen bennük Haser Rózsika. A még régebbiéket meg már a tűz, a háború tüze ette meg. Mekkora is az a 3,26 fényév, amikorra az űrszonda eléri a legközelebbi csillagot? Végtelen nagy távolság. Mekkora is Paks? Végtelenül nagy házalni, keresni azt, akit nem ismerünk. De a tégla tudja, mit akar, sőt, bizitos vagyok benne, hogy ismeri az utat is. Karszt Magdolnának, a Lencsi néninek mutatom a tégla képét. Ö a legidősebb a téglások közül. Talán ő útbaigazít. Karszt Magdolna a legidősebb paksi téglás és húga, Teréz, a régi képeket mutatja — Hát, hogy került magához ez a tégla — nevet csodálkozva. — Sok téglát megírtak, de még soha nem hallottam, hogy visszakerült volna a tulajdonoshoz. Ezt a Rózsi írta volna? Él, persze, hogy él. A B. utcában laknak a fiával, meg annak a családjával. Egészséges. Hány éves. is? Elhagyta . a nyolcvanat. • A Pioneer—10 emblémáján a férfi jobb kezét feltartja, jelezvén, hogy az ember békét akar. Békével jöttem én is a B. utcai házhoz és nagy-nagy szeretettel. A szívem a torkomban dobogott, végtelen nagy boldogságot éreztem és annál is nagyobb izgalmat. Mint a fiú, kit elveszettnek hittek és már 56 éve nem látta az anyját, úgy léptem be a kertkapun. Az udvaron Haser Rózsika álldogált. — Haser Rózsi nénit keresem. — Én vagyok. Nem szóltam semmit, be se mutatkoztam, csak a kezébe adtam a tégláról készült képet. Hosszasan nézte. Aztán fölolvasta a szöveget. — Haser Rózsiiba, Paks, kilencszázhuszonhárom. Na és? Nem értem, mi ez. Ezt nem én írtam. Ez nem az én írásom. Semmit nem tudok mondani. Fogalmam sincs arról, hogy ki írhatta. Nem tudom, és kész. Mást nem mondhatok. Semmi fényképezést nem engedek meg. Lehet más is ilyen nevű. Ha nem talál más Haser Rózsikát, akkor én vagyok, ha talál, akkor hagyjon nekem békét. * Nem találtam. Iráselem- zés szerint a téglára valószínű, hogy férfi írta fel a szöveget, méghozzá fiatal férfi és olyan, aki gyakorlott az írásban. — Rózsi néni, segítsen azzal, hogy visszaemlékszik 1923-ra. Volt-e akkor férfibarátja, vagy udvarlója? És ki volt az? — Nem tudok visszaemlékezni. — Rózsi néni, ha teszem azt, az én nevemet felírja valaki egy téglára, és az ötvenhat év múltán a kezembe kerül, én örülnék, izgatott lennék, meg mindenféle érzés, gondolat járkálna bennem. — ölég sok bajom volt nékem az alatt az 56 év alatt. A téglára nem én írtam. Mást nem mondhatok. Ki volt Haser Ró zsika? A titok megfej tődött, de úgy, hog sok-sok titok maradt Mennyi is az a 81 ezer év? Sok, nagyoi sok. De néha sokkc több nála ötvenhat. CZAKÓ SÁNDOR Itt született és innen indult el a titok Mennyi, de mennyi titka van még ennek a téglának? ________________________________________________ Ta lán közöttük van, aki megírta a téglát? (Paksi téglások, 1933.) Úgy mondják, hogy aki a kép előterében áll, ő Haser Rózsika (1936)
