Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-21 / 298. szám
1979. december 21. UvEPÜJSÄG 5---------- - rí MXLijjMiiiLaMji A bennünket körű I v evö személyek, tárgyak, dolgok összessége. Védelemre szorul magunktól és egymástól — magunkért és egymásért. Most nem, vagy nem csak a tágabb értelemben vett környezetvédelemről szálunk, hanem közvetlen környezetünkről. Talán úgy tűnik majd, hogy sötét szemüvegen keresztül nézve vizsgáljuk, pedig valójában olyan hibákat, gondokat, bajokat láttatunk, amelyeket észre kell vennünk a valóságos és képletes tízemeletes házak tövében. Vagy ha úgy tetszik: kiemeltünk néhány bogáncsot egy nagy-nagy virágcsokorból . . . A guberálók paradicsoma A tisztasági mozgalom Délelőtt tizenegy óra. A szekszárdi Herman Ottó lakótelep szokásos vasárnap délelőtti rendjét élvezi. Vasárnap lévén, az asszonyok a heti „takarításlemaradást” hozzák be. a férfiak a kocsikat bügykölik, szuterént rendeznek. A fiúk fociznak, a nagyobb lányok vihorász- nak. az apróságok kerékpároznak, babakocsit tologatnák, autókat gurítanak a hegyoldalon. Hirtelen kiáltozás támad. — Ne szórják szét a szemetet! Tessék visszarakni a kukába! — harsogják a lakótelepi srácok. — Majd a pofonokat rakhatod! — hallik a válasz. Az agresszív hang tulajdonosa egy hatalmas szemétkupac közepén áll a szeméttartály mellett. Hat-hét esztendő körüli kisfia a kukában. Szorgosan adogatja ki anyja számára már „elérhetetlen” ka- catokat. ételmaradékokat. A Semmelweis utcában ugyanekkor két tizenkét év körüli lány az arra rendszeresített és szerkesztett szöges végű bottal horgászik. Erővel vágnak a hegyes bottal a kuka hasába, s majd mint jól megrakott nyársat húzzák elő. Szakértelemmel kapkodják le a fölszurkált holmit a botról. A „használhatót” be a zsákba, ami pedig nem kell, le a földre (véA Magyar Vöröskereszt 26 éve szervezi a tisztasági mozgalmat. Ennek legutóbbi eredményeiről és a tervekről tájékoztatott Savanya Gézá- né, a Vöröskereszt megyei vezetőségének ti tkára: — A mozgalom egyik alkotóeleme a „Tiszta udvar, rendes ház” cím megszerzéséért való versengés — mondotta —. de ezenkívül kaphat hasonló címet egy- egy város, község, sőt üzem, termelőszövetkezet, állami gazdaság is. A legelterjedtebb azonban a „Tiszta udvar, rendes ház" mozgalom. A helyi Vöröskereszt-alap- szervezetek a tanácsokkal, és népfrontaktivistákkal együtt évente értékelik a jelentkezéseket, s különféle szempontok alapján döntenek, megkaphatja-e a lakóépület és környezete a dicsérő címet, illetve feliratot. — Mikor értékelnek? — Év végén. Tavaly a 14 941 „benevezett” közül 9515 lett jogosult a „Tiszta udvar, rendes ház” cím viselésére. — Meddig szerepelhet ez a felirat a házakon? — Sajnos a mozgalom kezdetén a szervezők nem gondoltak arra, hogy olykor vissza is kellene vonni a címet . . Országos központunk most újabb szabályokat dolgoz ki, s ezekben minden bizonnyal szerepelnek majd időbeni feltételek is. Egy másik gondunk maga a tábla, mert vagy nincs aki elkészít, se, vagy pedig van, de drágán készíti. — Miként lehetne még eredményesebbé tenni a mozgalmat? — A településfejlesztési verseny és a tisztasági mozgalom nagyon közel áll egymáshoz, s jó lenne, ha a verseny legjobbjai csak akkor kaphatnák meg a díjat, ha az épül,etek többsége megfelel a „Tiszta udvar, rendes ház” követelményeinek is. letlenül sem vissza a tárolóba!). Megint a gyerekek kezde-, nek kiabálni. Hangoskodásukra egy idős asszony jön ki a lépcsőházból. — Azonnal rakjátok visz- sza a szemetet! — Majd ha fagy! — máris vállukon a zsák, s diszkóinak, hogy újabb zsákmányt leljenek. Az idős asszony dohogva vonul vissza lakásába, hogy panaszos levelet írjon az illetékeseknek. * A guberálók paradicsoma a vasárnap délelőttre már alaposan megtelt szeméttároló. Ilyenkor érdemes vadászatra indulni. Hisz a hétvégi takarítás során szanált kacatok, a sütés-főzés romjai „értékes” rakománya lehet a foszladozó zsákoknak. Fölösleges részletezni, hogy a guberálók „munkája” milyen közegészségügyi veszélyt jelent a válogatás színhelyére. környezetére, magukra a túrkálókra. A guberálás eddig is tilos volt, de reméljük, Szekszárd város Tanácsa 1980. januárjában életbe lépő köztisztasági rendelete eredményt hoz — persze amennyiben paragrafusait szigorúan betartatják. Például a 18.-at, amely kimondja: „Tilos a szeméttároló edények tartalmába hűl. ladék vagy szemétanyag keresése céljából belenyúlkál- ni. szemétanyagban vájkálni, válogatni, szemétanyagot (különösen élelmiszert) a tároló- edényből elvinni.” * A szekszárdi Városi Tanácsnak három köztisztasági ellenőre van, akik helyszíni bírságot róhatnak ki a guberálókra. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a szemét- válogatót először figyelmeztetik. utána' bírságolnak. , majd szabálysértési eljárást indítanak ellenük. A tanácson megtudtuk, hogy 1979-ben „csak egy-két esetben” bírságoltak meg guberálót. A „Nem tiszta udvar és nem rendes ház” elmarasztaló címet adományoztuk a képen ellenpéldaként bemutatott épületnek és környékének. „Kincskereső” Peres esetek Ha pörlekedő szomszédokról hallunk, ugye nem feltétlenül a Csillagok háborúja című film jut eszünkbe. Pedig a világtörténelemben többször előfordult már, Tolnában is, hogy a mesgyehatárról civakodva az egyik gazda szőlőkaróval úgy fejbe ütötte a másikait, hogy az csillagokat látott, még ha nem is filmbelieket. Ezúttal néhány apróbb polgári pereskedést mutatunk be a Szekszárdi Járásbíróságon kapott tájékoztatás alapján, elhallgatva az ügyekben szereplők nevét, sőt azlt is, a megye melyik részén és miikor „dúlt a háború” — megelőzendő azt, hogy tovább szítsuk a haragot, erősítsük a rossz szomszédságot. Továbbá: tartva a szőlőkaróktól, néhány kevésbé fontos adatot is elhallgatunk, vagy megmásítunk anélkül, hogy a lényeg károsodna. VÉRENGZÉS A NYULAK KOZOTT Történt pedig, hogy a leendő felperes reggel Vérbe fagyva találta 28 nyulát. A szomszédnak, a leendő alperesnek volt egy szép, nagy, fekete németjuhász kutyája. Nosza, irány a tanács, aztán a járásbíróság. Pro és kontra hangzottak az érvek. Alperes: Igaz, nincs mindig megkötve a kutyám, de a kerítés magas, s vérnyomokat, nyúlszőrt nem találtam az állaton. Felperes: A kerítés az egyik helyen rossz, kérem a 2500 forintos károm megtérítését 5 százalékos kamattal. Alperes: A kutya csak akkor tudott volna a felperes udvarába bejutni, ha azt a felperes beengedi a kapuján. Felperes: Ha legközelebb bemászik, agyonütöm. Az alperes kerítése a megállapítások szerint tényleg rossz volt egy helyen, s a bíróság más tényeket is figyelembe véve kötelezte a kutyatulajdonost a kár megtérítésére. Ezután fellebbezés következett, s a „vérengzés” óta hetek, hónapok teltek el. — Legalább negyven németjuhász kutya van a faluban — így az alperes —, s az enyém korábban „beszorult” már kacsád közé, de nem fojtotta meg, nem tépte szét őket, csak egyet megevett közülük. Egyet a sok közül. A fellebbezést elutasították. VISSZÁJÁRA FORDULT BIRTOKHÁBORÍTÁS „Az alperes a bírósághál előterjesztett keresetlevelében birtokháborítás megszüntetésére és az alperes által elvett ötven centiméteres területrész visszaadására kérte kötelezni az alperest” — ez olvasható szó szerint egy másik periratban, majd másutt a következő: „Az alperes a telkén építkezni kezdett és a felperes állítása szerint az építkezés során a felperesi telekre ráépített, a közös telekhatárt a felperes kárára túllépte.” Mit tehet a bíróság? Igazságügyi szakértőt kér fel, aki mér, számol, helyszínrajzot készít, s megállapítja: a kritikus telekhatáron az egyik irányban néhány centi eltolódás „mutatkozik” a felperesi ingatlan terhére, a másik irányban viszont az alperesi ingatlanéra. Tehát „a használat során kialakult határvonal kisebb eltérést mutat mindkét irányban, így azök kiegyenlítik egymást”. Eszerint a felperes pervesztett lett, s a felmerült költségeket ő köteles kifizetni. KÖLTSÉGEK, EGYEZSÉGEK Olyan esetek is előfordulnak, hogy megegyezéssel zárul a per, amelynek persze költségei vannak. Két ilyen ügy peranyaga is kezünkbe akadt. Az egyikben az alperes a közösen használt út egy részét kerítéssel zárta el úgy, hogy a szomszédja nem tudott azon közlekedni, a másikban nem a kerítés, hanem a felhalmozott építési anyag torlaszolta el az utat. A peres felék mindkét esetben megegyeztek a bíróság előtt, ám a perköltség meghaladta az ezer forintot. És ehhez az összeghez hozzáadhatjuk még a sok huzavonát, tárgyalást, utazgatást, időpazarlást, idegeskedést, amelyek jószomszédi Viszony esetén ugye nem merültek volna fel. A rend fél tűzvédelem Lehet, hogy ebben a lakókocsiban nemsokára cső csövön nem marad? Nemcsak régi holmikat, s nem rokkákat, tulipános ládákat találnak a tűzoltók megyénk magánházainák padlásain, hanem éthordóit ruhákat, zsákokat, csirkék lebontására készült bueséro- kat, vesszőből font, tyúkültetésre használt kosarakat, kasokat, s még akkor sem teljes az egy-egy tűzkárt okozó vagy fokozó, padláson tárolt tűzveszélyes anyagok listája, ha megemlítjük: dívik az a veszélyes szökás, miszerint sokan a kémény mellett szárítják a vöröshagymát, amelynek leváló, száraz külső héja évről évre újabb és nagyobb tűzveszélyt jelent, hiszen könnyen gyűlő anyag. A látszat ellenére sem Ciceróval akarunk vetélkedni, amikor e sorókat írjuk, sőt körmondatok helyett inkább a meghökkenés tőmondataival fejezhetők ki legjobban azok a tények, amelyekről az említetteken kívül a megyei tűzoltóparancsnokságon hallottunk. Ugyanis jó néhány helyen csibenevelésre használják a padlást! Karton- ládában! Ezt fűtik is! Ha csak egy ládába lógatnak bele fűtés céljából százas vagy kétszázas izzót, netán infralám- pát, akkor még hagyján — bár emiatt is leéghet a ház —, ám előfordul, hogy az egész padlást csibenevelésre rendezik be. Ilyenkor, hideg évszakban az „okos” ember téliesít. A csibék és a tető közé hunga- rocelt tesz szigetelésül, esetleg az amúgy is veszélyes melegítő eszközeihez saját kezűleg készített elektromos vezetékhálózatot szerel. De ez még nem minden, mert akadnak fázós kismalacok, ha nem is éppen a padláson, de hasonló körülmények között a régi istállóban. Előfordult már: egyszerű tévédoboz gyulladt ki a belelógatott izzótól, s hiába vágott a gazda közlekedőnyílást is az állatoknak, sült malac lett belőlük... Ám térjünk vissza a „fejünk fölé”. A tűzoltók „A tisztaság fél egészség” mintájára azt mondják: „A rend — fél tűzvédelem”, s szerintük e tekintetben bőven lenne tennivaló a padlásokon az úttörők, a MÉH, de főként a tulajdonosok javára. Ha pusztítanak a lángok, a tűzoltók a kárt már csak enyhíthetik, jobb tehát megelőzni a bajt. Ezt szolgálják többek között az iskolai vetítések, s ha valamelyik intézmény tanfolyamot szervez a megyében, akkor a tűzoltó- paranosnokság is ott van, és terjeszti a tűzvédelmi ismereteket. A lakóházi tüzek megelőzését segítik az önkéntes, a vállalati, az úttörő tűzoltók, valamint a széles körű tűzvédelmi hálózat, amely az újonnan munkába lépő dolgozók számára a kötelező üzemi tűzvédelmi oktatásokon a lakások, otthonok tűzvédelméről is tájékoztatást ad. Veszélyes lehet még környezetünkre, magunkra — gondatlanság, felelőtlenség esetén — a fűtés, a főzés, olykor a vasalás is. Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Vitaszek Zoltán. A fotókat Bakó Jenő és Czakó Sándor készítette. ' Hátha ualaki mca^ára isrrier !
