Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-19 / 296. szám
a Képújság 1979. december 19. ON KER Jelzőlámpa D. Józsefné szekszárdi olvasónk az alábbi szövegű levelet küldte szerkesztőségünkbe: „Több olvasó nevében kérdezem, hogy a Skála áruház előtt, a Széchenyi utca végén, a Rákóczi utca elején miért nem helyeznek el közlekedési jelzőlámpát? Nagyon forgalmas ez az útszakasz, a gyalogátkelő szinte életveszélyes. Reggelenként tíz-húsz percig állunk itt, gyerekek, felnőttek, s bizony meg kell gondolnunk, hogy mikor merjUnk átmenni, mert annak ellenére, hogy egymáshoz egészen közel, két gyalogátjáró is van, a járművek nem lassítanak...” A panaszos levelet Szek- szárd város tanácselnökének, dr. Nedóik Pálnak küldtük meg, aki a következőket válaszolta: „...A Rákóczi utat keresztező gyalogosforgalom biztonságosabbá tétele az újvárosi ÁBC-áruháznál a legsürgetőbb, a jelzőlámpás forgalomirányítás bevezetése itt a legindokoltabb. Terveink szerint a hatodik ötéves terv időszakában az ÁBC-áruháznál a jelzőlámpás forgalomirányítást megvalósítjuk. A Skála áruháznál hasonló megoldást nem tervezünk. A Séd-patak lefedésével — a következő tervidőszakban — a mostani forgalmi rend megváltozik és biztonságosabbá válik autósok és gyalogosok számára egyaránt...” Pótszabadság és munkaruha Bischof Tibor Alsóhetény- ből így ír: „Két kérdésemre szeretnék választ kapni. Az első: a három évi szakmunkás- tanulói időre jár-e pótszabadság? A másik kérdés: a honvédségi idő beleszámít-e a munkaruha kihordási idejébe?” A kérdésekre dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész az alábbiakat válaszolta: A kétévenkénti egy nap pótszabadság a munkaviszonyban álló dolgozókat illeti meg. A szakmunkásképző intézetek tanulói nem munkaviszonyban, hanem tanulói viszonyban állnak. Mint tanulókat, őket az iskola rendtartása szerinti szünidő illeti meg, és nem a munkaviszony alapján járó szabadság és pótszabadság. A munkaruha juttatásával, kihordási idejével kapcsolatban a Munka Törvénykönyve végrehajtási rendelete a Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 következőképpen rendelkezik: „A munkaruha és formaruha juttatására jogosító munkaköröket, a dolgozókat ezekben megillető ruhafajtákat, a juttatási időket, valamint a juttatás egyéb feltételeit a kollektív szerződésben kell meghatározni.” Nem tudjuk, hogy ön milyen munkahelyen dolgozik, ezért csupán példálózva említjük a költségvetési szervek dolgozóinak munkaruhajuttatásával kapcsolatos rendelkezést, amely szerint: „A juttatási időbe nem lehet beszámítani a munkavégzésnek egy hónapot meghaladó, bármilyen okból történt megszakítását (fizetés nélküli vagy rendkívüli szabadság, katonai szolgálatra történő bevonulás, stb.).” Megjegyezzük még, miszerint a munkaruha-juttatás célja, hogy a dolgozó a saját ruházatát a nagymértékű szennyeződéstől, elhasználódástól megóvja. Úgy véljük, katonai szolgálata alatt saját ruházatának szennyeződését, elhasználódását nem a juttatott munkaruhával kellett megóvnia. Út - társadalmi munkában Takács Andrásné Szek- szárdról írta az alábbiakat: „...Önökhöz fordulok segítségért, a hosszúvölgyiek nevében. Tavaly már több ízben jártunk a városi tanácsnál, ahol írásbeli ígéretet kaptunk, hogy az utat megjavítják felénk. Arról volt szó, hogy Bátaszékről törmeléket szállítanak a területre, s még az elmúlt télre megcsinálják az utat. Eddig nem történt intézkedés, pedig tanácstagunknak is felvetettük a problémát, s elmondtuk, ha kihozzák a törmeléket, társadalmi munkában segítünk szétteríteni. Itt van a rossz idő, a gyerekek állandóan sárosán mennek iskolába, óvodába. Amennyiben lehetséges, kérjük segítségüket...” A levélre dr. Nedok Pál, Szekszárd város tanácselnöke válasza a következő: „A műszaki osztály megrendelése alapján a költség- vetési üzem már korábban is szállított törmeléket Hosz- szúvölgybe, az út járhatóbbá tétele érdekében, azonban ez akkor kevés eredménnyel járt. A törmelékszállítást és -terítést a következő egy-két héten belül megismétlik, és remélhetőleg ezzel a hosz- szúvölgyi lakosok közlekedési gondja elfogadhatóan megoldódik...” Telefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK A népgazdaságunk előtt álló feladatok megvalósításának elősegítése, a jogrendszer általános fejlődéséből adódó követelmények és az elmúlt évtizedben szerzett tapasztalatok tették időszerűvé a Munka Törvénykönyve módosítását. Erről szól a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1979. évi 29. számú törvényerejű rendelete, amelynek célja — többek között — a munkaerő-gazdálkodás hatékonyabbá tétele, a munkaerő tervszerű átcsoportosításának elősegítése, a munkafegyelem javításának, a gazdaságosan nem foglalkoztatható létszám felszabadításának előmozdítása. A tvr. hangsúlyozza, hogy a jogok gyakorlása és a kötelességek teljesítése során a munkáltatónak és a dolgozónak kölcsönösen együtt kell működnie, tiltja a joggal vadolgozó nőt már terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermeke hathónapos koráig egyáltalán nem. ezen túl gyermekének egyéves koráig pedig csak beleegyezésével szabad túlmunkára és készenlétre igénybe venni, éjszakai munkára pedig terhessége negyedik hónapjának kezdetétől gyermekének egyéves koráig nem kötelezhető. Gondatlan károkozás esetén a dolgozó az eddigi 15 százalék helyett a jövőben havi átlagkeresetének 50 százalékáig kötelezhető kártérítésre. Ha figyelmeztetés ellenére a munkavédelmi oktatáson nem vesz részt, az előírt orvosi vizsgálaton nem jelenik meg, a munkavédelmi szabályokat nem tartja be, a munkakörében való további munkavégzéstől el kell tiltani, az áthelyezés és elboló visszaélést, és ennek minősíti a jog gyakorlását abban az esetben, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a népgazdaság megkárosítására, a bírálat elfojtására, a dolgozók jogaicsátás fegyelmi büntetések végrehajtása a jövőben nem függeszthető fel, a munkaügyi döntőbizottság elnökét és tagjait az eddigi kijelölés helyett a jövőben a gazdasági vezetés és a szakszervezet együttes javaslatára a dolgonak és törvényes érdekeinek csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. A módosított szabályozás szerint a dolgozó részére napi munkájának befejezése és a másnapi munkakezdés között, az eddigi 8 óra helyett, egybefüggő, legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani, a zók választják stb. A törvényerejű rendelet, amely a Magyar Közlöny 1979. évi 84. számában jelent meg. 1980. január hó 1. napján lép hatályba. Dr. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöké Barangolás Örményország ősi földien (I.) Gyorsan szálltak azóta a napok, hogy megtudtam, tagja lehetek annak a 15 fős csoportnak, amely a jereváni politikai főiskola és a debreceni KLTE KISZ-bizottsága cserekapcsolatának eredményeképpen egy hónapot tölt a Szovjetunióban. Építőtáborba igyekeztünk, az volt a célunk, hogy együtt dolgozva, szórakozva, kirándulva ismerkedjünk e távoli, Kaukázuson túl élő nép életével, szokásaival, történelmével, kultúrájával. Már korábban is forgattam a Szovjetunió című útikalauz megfelelő fejezetét, de most búvárkodni 'kezdtem, mi újat találhatok még. Kíváncsian vártam hát a megérkezést. Vonatunk Kijevbe érkezett, itt csak néhány órát tölthettünk j— sikerült mégis megnézni a Lavrá't, a híres barlangkolostort és a Szofija székesegyházat — s máris a repülőtérre kellett sietnünk. A repülőutat sokáig nem fogom elfelejteni. A felkelő Nap beragyogta a Kaukázus hófödte csúcsait, megcsillant a gleccserfolyamokon éppúgy, minit Lermontov idejében. A nagy orosz költő is átélte sokszor e hangulatot: „Hajnalhasadáskor gyakran néztem a háborította gerincet, a távoli szikla jegét; csillog a felkelő Nap sugarában, virítva tükrözi rózsaszínét! S míg odalenn megbújik a sötétség, messzire hirdeti már a napot!” Reggel a repülőből, majd az autóbuszból megpillantottuk az igazi örmény tájakat. Első pillanatban furcsa, szokatlan volt szemünknek a kopár, félsivatagi táj, amelyet csak itt-ott tört meg egy- egy folyó vagy inkább pataik- Völgy oázisszerű gyümölcsligete. Mi, magyarok is híresek vagyunk vendégszeretetünkről, de itt, a Kaukázus vidékén elbújhatunk! Beszállás után rögtön hatalmas vödör „örmény” őszibarackot osztottak szét a buszban, s az ébredező Jerevánban meg sem állva robogtunk az építőtábor székhelye, Kirovakán felé. Az országút mellett hatalmas edényekben gyümölcsöt, zöldséget áruló emberek már a Kelet hangulatát hozták felénk. Kirovakán — e modern ipari város — hosszan elnyúlva fekszik a Pambak folyó kanyarulatánál. Kedvelt üdülőhely, mivel éghajlata kellemes, általában 10—15 Celsius fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, mint az ország többi részén. Felüdülés volt nekünk is a megérkezés a 40 Celsius fok hőmérsékletű Jerevániból. A nemzetközi táborban — rajtunk kívül még brnói építészhallgatók voltak ott — egyre többet tudtunk meg vendéglátóinktól, vendéglátóinkról. Meglepődtünk az érdekes hangzású örmény neveken: Asot, Armen, Aram, Tigrán. Hamarosan megtudtuk, ezek mind „történelmi” nevek, nem nagyon szokás itt az idegen eredetű nevek adása. * E hárommilliós kis nép mesterien ötvözi a kultúrájában és hagyományában a múlt értékeit a jelen eredményeivel. Az évszázadok, évezredek sok-sok megpróbáltatása ellenére csak így tudtak fennmaradni. Sokunkban Örményországról hallva, csak az Ararát hegyén megakadó Noé-'bárka legendája élt, esetleg kereskedelmi tevékenységükről hallottunk egy keveset. Itt — az emberekkel beszélgetve — döbbentünk csak rá, hogy milyen gazdag e kultúra, milyen nagyszerű és tanulságos e történelem. Európa és Ázsia határán állva már az Urartu-i birodalomtól kezdve, nyomon követhetjük folytonosságát. E területen vezetett ugyanis keresztül a Keletet Közép- Európával összekötő legrövidebb útvon'al, ezért mindig különböző hatalmi csoportosulások ütlközőterületévé vált. Első írásos említése az i. e- V. századból származik, önállóságát mintegy három évszázad múlva nyerte el, az Artasesz-dinasztia uralkodása idején. Ekkor jött létre az örmény nyelv, azonban hamarosan a hellász-görög hatás érvényesült, i. e. 63-'ban pedig a nagy római hadvezér, Pomeius a római birodalom vazallusává tette. II. Tigrán királyt. A kialakuló feudalizmus tette lehetővé az Arsakidák uralmának a megszilárdítását. III. Trdat király a történelemben elsőként, 302- ben felvette a kereszténységet, s azt egy évvel később államvallássá is tette. Hamarosan összeállítja Mesrop Mastoc szerzetes az ábécét, s lehetővé válik a biblia, s sok más perzsa, indiai, kínai kulturális eredmény örmény nyelvre fordítása, a nemzeti kultúra kibontakoztatása. Nem ismertük még fel, hogy milyen nagy jelentőségű eredményeket tartalmaz az építészet. Az V. századtól épülő templomok, kolostorok a kultúra központjaivá, hordozójává váltak, ugyanakkor az elkövetkező századok hódításai idején menedéket is nyújtottak a lakosságnak. A romai birodalom felbomlása után az ország nyugati részét Bizánc vonja befolyása alá, míg Keleten a perzsák uralkodnak. Őket váltják fel 652-ben az arabok, akik az iszlám vallást 233 évig tartó uralkodás idején sem tudták a népre kényszeríteni. A Bagratidák dinasztiája alatt erősödik csak meg az ország a X. században. Az új, békés építőmunka azonban csak néhány évtizedig tart, de az alaitt az idő alatt is új városok épülnek, köztük az új főváros, Ani. A XI. században ismét Bizánc támad az országra, majd a törökök következnek, a XII. század második felében az ország Grúzia birtoka lesz. Az 1230-as években a tatárok hódítják meg az országot. Az örmények ekkor települnek tömegesen más országokba. Ez az úgynevezett „örmény emigráció” első hulláma. A tatárok után az oszmán és a perzsa birodalom őrli két malomkőként az országot évszázadokon keresztül, amelynek majd csak az 'orosz szövetség vet véget. Az 1820-as évék orosz—perzsa és az 1877—78-as orosz— török háborúk eredményeképp az ország jelentős területei egyesülnek, s megkezdődik itt is Oroszországgal párhuzamosan a kapitalista fejlődés. A töröjc fennhatóság alatt maradt területeken felszabadító mozgalom bontakozott ki a törökök kegyetlen elnyomása ellen. Ezt az elnyomók a nemzeti ellentétek szításába, pogromok szervezésére használták fel. Egyik legvéresebb az 1895-ös pogrom volt, amely után újaibb ezrek indultak emigrációba a Közel-Kelet, Amerika, Franciaország felé. A legvéresebb események azonban az első világháború éveiben történtek. 1914—15-ben másfél- millió embert, köztük nőket, gyerekeket, öregeket mészároltak le a törökök. Az Októberi Forradalom után a hatalom itt a dasna- kok kezébe került, akik kikiáltják a burzsoá köztársaságot, majd német, török és angol csapatok szállj ák meg az országot. A szovjet hatalom 1920. november 30-án győz, a dasnakok azonban 1921-ben török segítséggel ellenforradalmi támadást szerveznek. A harcok csak 1922- re szűnnek meg, s ekkortól veszi kezdetét Örményország történetében a leghosszabb békés, építő korszak. Csak ha a történelem meghatározó jelentőségére gondolunk, érthetjük meg azt, hogy a Nagy Honvédő Háborúban kitüntetett szovjet tábornokai között jelentős számban szerepelt örmény származású. * Gyorsan teltek a napok, iskolaépítkezésen dolgoztunk. Esténként pedig munkatársaink szíves invitálásának engedve, látogatóba mentünk. Jó volt hallani azt is, hogy milyen sokat tudnak rólunk, magyarokról. Éjszakába nyúló beszélgetések voltak ezek, amelyek örökre odakötötték az ember szívét és lelkét e távoli, de hozzánk mégis oly közel álló néphez, emberekhez. (Folytatjuk) SZIGETI KLÁRA Szinte reszkettünk a szerpentinek kanyarulatainál Kirovakán a Pam bak folyó partján
