Tolna Megyei Népújság, 1979. december (29. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

1919. december 14. Jogalkalmazás a gazdasági perekben Ülést tartott a megyei bíróság gazdasági kollégiuma Ha van időm, olyasait A múlt év tavaszán tájé­koztatást adtunk a módosí­tott Polgári Törvénykönyv­nek a gazdálkodó szervezetek szerződéses rendszerét érintő új rendelkezéseiről. Ezeket akként összegeztük, hogy a jogalkalmaaás jogpolitikai elveinek elvárásai hangsú­lyozottabban jutnak kifeje­zésre. így fő elvként érvénye­sül valamennyi fél szerződé­ses kapcsolatában az együtt­működési kötelezettség, a szerződések tisztasága, a re­ális teljesítés, a vállalati, csoport-, és népgazdasági ér­dek öszhangja. A Polgári Törvénykönyv alapelvként rögzíti és tiltja a tisztesség­telen gazdálkodást, a gazda­sági erőfölénnyel való visz- szaélést, a tisztességtelen ha­szonszerzést. A törvényben biztosított jogok védelmére továbbra is a bíróságok hivatottak. A közelmúltban valamennyi perkategóriában kollégiumi vizsgálat keretében elemeztük, hogy a bíróságok e feladato­kat mennyiben teljesítették, az ítélkezési munkában a jogalkalmazás jogpolitikai el­vei mennyiben érvényesültek. A vizsgálat kiterjedt a gaz­dasági pereket kiváltó okok­ra és arra is, hogy az állami vállalatok, szövetkezetek és szolgáltató szervek és egyéb intézmények szerződéses kap­csolatában a jogpolitikai el­veket mennyiben tartják meg. A vizsgálat eredményét, a szerzett tapasztalatokat és a jogalkalmazás jogpolitikai el­veinek hatékonyabb érvénye­sülését célzó javaslatokat kollégiumi ülésen vitattuk meg. Mielőtt főbb megállapítá­sainkról képet adnék, előre kell bacsátanom, hogy a gaz­dálkodó szervezetek termelő, értékesítő és szolgáltatói te­vékenysége számos szállítási, vállalkozási, fuvarozási, stb. szerződésen alapszik. E szer­ződések teljesítésével kapcso­latosan az élet természetes rendjéből eredően több-keve­sebb jogvita keletkezik. Ezek közül azonban csak azok ke­rülnek a bíróság elé, ame­lyekben az érdekeltek meg­egyezni nem tudnak, vagy olyan jogvita vár rendezésre, melynek jogszerű elbírálása csak a bírósági eljárásban le­hetséges. így pl. annak meg­állapítása, hogy egy lakóépü­let hibájáért a tervező váfey a kivitelező és azok közül melyik mennyiben, és milyen mértékben felelős és a hely­reállítási. valamint a kárjel- legű költségeket milyen arányban kötelesek viselni. Ezeknek a jogvitáknak az elbírálásánál a bíróságok a szerződések teljesítésénél és a gazdálkodás körében je­lentkezett negatív jelensége­ket is feltártak, melyek meg­szüntetése a köz érdeke. Ezek ugyan nem említhetők a gaz­dálkodó szervezetek magatar-^ tásának és tevékenységének' jellemzőiként, mégis szót kell ejtenünk róluk, mivel ezek sértik a szerződéses fegyel­met, a népgazdaság és nem utolsósorban a lakosság ér­dekeit. A bíróságok ezeknek az érdeksérelmeknek a meg­szüntetésére és a jövőbeni bekövetkezés megelőzésére törekedtek amikor a jogal­kalmazás jogpolitikai elvei­nek érvényre juttatásával hoztak ítéletet. Az elmúlt időszak tapasz­talataiból egyes megnyilatko­zások külön figyelmet érde­melnek. Ezek hátterében ugyanis rendszerint téves szemlélet és nem egy eset­ben a közérdekkel szemben álló vállalati érdek vagy gazdálkodási zavar húzódik meg. Előfordult, hogy az egyik vállalat hibás , teljesítésre hivatkozással pert indított a tervező és a gyártó cég el­len és kérte kötelezésüket arra, hogy a mintegy 300 000 Ft értékű beton sablontálca hibáját szüntessék meg és tegyék a rendeltetés szerinti célra alkalmassá. A bírósági eljárás során derült fény arra, hogy a hibáért maga a felperes a felelős, aki a pert indította, a hibás tervet ő maga készítette. A felelőssé­get nem sikerült áthárítani sem a tervezőre, sem a gyár­tóra. Ezt az alaptalan kerese­tet a bíróság természetszerű­leg elutasította. Ugyanez a vállalat egy szinte már életveszélyessé vált épületrész újbóli elké­szítését megtagadta azzal az indokkal, hogy a műszaki át­adás óta hosszú idő telt el és ezért a javítási igény el­évült, pedig a lakók többször fordultak a kivitelező vál­lalathoz. A válalat azonban a kifogásolt hibát nem ismerte el, bár korábban javítási munkákat is végzett ered­ménytelenül. Mindezek per­sze csak a tüneteket szüntet­ték meg átmenetileg. az alapvető okot nem. A lép­csőházi üvegtéglafal válto­zatlanul beázbtt. A bíróság az életveszélyes­sé vált épületrész újjáépíté­sére és a beázás megszünte­tésére kötelezte a kivitelezőt. Csaknem azonos probléma miatt indult perben maga a műszaki ellenőr — akinek a lakók érdekeit kellett volna képviselnie — érthetetlen okból úgy nyilatkozott, hogy szűk volt a beruházási ke­ret és ezért nem lehetett tel­jesen kifogástalan lakóépüle­tet építeni. Ebben az eset­ben is kötelezte a bíróság a kivitelezőt a beázás megszün­tetésére. Közismert, hogy a szerző­dések hibás teljesítésén kívül a késedelmes teljesítés, vagy az ügylet meghiúsulása is a népgazdaságnak, de a válla­latoknak is kárt okoz és a la­kosság ellátásában zavart je­lent. Ennek ellehére a szerző-: désszegésből eredő igényeket csak ritkán érvényesítik, sőt előfordult, hogy olyan ké­sőn fordultak bírósághoz, hogy a követelést elévülés miatt el kellett utasítani. Egy 8 millió forint értékű takarmánykeverő üzem szer­kezetének és berendezésének több hónapos késedelme mi­att csak 466 000 Ft késedel­mi kötbér megfizetésére le­hetett kötelezni a szállító vállalatot, míg 632 000 Ft késedelmi kötbér tekinteté­ben a keresetet elévülés oká. ból el kell utasítani. Az egyik cipőgyár a bun­dacipőket a tél . közepéig sem szállította le, ezért a nagykereskedelmi vállalat a szerződéstől elállt. Nem lát­ta ugyanis biztosítottnak, hogy a téli idényben a bun- dás cioőket a kiskereskedel­mi vállalatoknak le tudja szállítani és azokat a lakos­ság részére értékesíteni tudják A bíróság a gyár fe­lelősségét megállapítva 231 000 Ft meghiúsulási köt­bér megfizetésére kötelezte. Volt példa arra is, hogy a vállalkozó a közel 3 millió forint értékű építési munka késedelmes befejezése miatt a felelősséget elismerte és a peres eljárás keretében vál­lalta, hogy a lakásépítő szö­vetkezetnek a 37 000 Ft ké­sedelmi kötbért megfizeti. A vizsgált időszakban ész­lelhető volt a tisztességtelen P hasznoszerzésre irányuló tö­rekvés különböző formája is. Az egyik termelőszövetkezet tényleges kárának és jogos igényének több mint négy­szeresét követelte. Az 1 mil­lió forinttal szemben csak 240 000 Ft erejéig adott helyt a bíróság a keresetnek. Tisz­tességtelen haszonszerzésnek minősült az az igény is, ami­kor a saját szerződésszegé­se miatt kifizetett kötbért kárként kívánta áthárítani a másik szerződő partnerre, mint azt az egyik vállalat megkísérelte. A bíróság ter­mészetszerűleg ezt a 600 000 Ft öszegű alaptalan keresetet elutasította. Jogosulatlan előnyszerzés­nek minősítette a bíróság többek között azt is, amikor el nem végzett munkát számláztak, vagy hibásan teljesítettek, illetve rendelte­tésre alkalmatlan szolgálta­tásért vállalkozási díjat köve­teltek. A kialakított ítélkezé­si gyakorlattal sikerült elérni, hogy a tervező a peres eljá­rás időtartama alatt a tervek hibáját kijavította, és a hi­ányzó terveket legkésőbb a tárgyalás napján átadta. A tisztességtelen haszon- szerzés esetenként gazdasági bírság kiszabását is maga után vonta. Erre az elmúlt másfél év alatt többször is sor került. A bíróság közel 3 millió forint gazdasági bír­ságot szabott ki. Ilyen bírságban marasztalt gazdálkodó szervezetek a tisztességtelen haszonhoz úgy jutottak, hogy a megenge­dettnél nagyobb nyereséget számítottak fel, csaknem két­szeresét, a szükségesnél na­gyobb mennyiségű anyagot állítottak be az árvetésbe, így többet számláztak. Egyes munkabértételeket kétszere­sen számoltak el. A bírság mértékének meg­állapításánál a jelentős kö­rülmények közül kettőt eme­lek ki. A felelősséget a bí­róság nyomatékosnak találta, mert a lakosság fogyasztói érdekét közvetlenül érintett te. A megbírságoltak javára értékelte viszont, hogy a jo- gosullatlan elszámolást ön­revízió keretében önmaguk tárták fel. Az árvizsgálat megállapításait és az indít­vány jogalapját elismerték, s a jogosulatlanul beszedett összeg jelentős részét az ál­lamnak bifezették, illetőleg az egyes megrendelőknek a jogtalanul felszámított össze­get visszafizették. A gazdasági bírságügyek­ben a jogszabály rendelkezé­se folytán a személyi felelős- ségrevonás kötelező. Ennek megtörténtét a bírságot ki­szabó bírósághoz be kell je­lenteni. Ez valamennyi per­ben megtörtént, esetenként azonban — ékelésünk sze­rint — a felelősségrevonás nem állt arányban a mu­lasztás súlyával. A negatív gazdasági jelen­ségek megszüntetését az ítél­kezés és annak során adott elvi iránymutatás elősegíti, azonban ismétlődésének megelőzése nem elsődlegesen a bíróságok feladata. Min­denkinek a saját területén kell a jogalkalmazás jogpoli­tikai elveinek szellemében eljárni és az egyéni' vala­mint a csoportérdekkel szemben az össztársadalmi érdeknek érvényt szerezni. DR. LENCSÉS GYULÁNÉ megyei bírósági elnökhelyettes bírósági főtanácsos Hat leánnyal és két fiúval ülünk a szekszárdi IV. számú Általános Iskola igazgató- helyettesi szobájában. Hato­dik, illetve nyolcadik osztá­lyosok. Van közöttük hármas, négyes és ötös tanuló. Be­szélgetésünk apropója: most volt a nemzetközi gyermekév utolsó rendezvénysorozata: a gyermekkönyvhét. Éva: Sajnos, nem jut min­dennap idő olvasásra. De másnaponként igen. Sok el­foglaltságom van, de ahhoz ragaszkodom, hogy olvassak. Most fejeztem be a Nyugaton a helyzet változatlan-t. Gabi: Kedvenc tantárgyam az irodalom. Most három könyvet olvasok egyszerre. A Légy jó mindhalálig kö­telező olvasmányunk, az Unatkozom című regényt magam választottam, s ta­valy jelent meg a Kérdezz — felelek, ezt naponta böngé­szem. Szilvi: Ha van időm, min­dig olvasok. Most a csíkos és a pöttyös könyvek a kedven­ceim. Körülbelül száz köte­tem van, külön polcon. Sok könyvet nyertem vetélkedőn, és sokat kaptam ajándékba. Edina: Egyszer elfelejtet­tem visszavinni a könyvtári könyvet. Persze felszólítot­tak. Nagyon szégyeltem ma­gamat, s azóta nem járok könyvtáriba. Van sok szép könyvem 'és a barátnőmmel rendszeresen cserélünk ol­vasnivalót. Krisztina: Nálunk úgy van. hogy én ajánlok anyukám­nak könyveket. Amikor el­olvasok egyet és tetszett anyu is hozzálát. Sanyi: Én a fantasztikus regényéket kedvelem. Szü­leim is szívesen olvasnak. Elsősorban krimit. Nekem nem engedik meg, hogy az ő könyveikből olvassak. Néha azért belenézek... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Fél évszázados fennállását ünnepli Dombóváron a III. sz. „József Attila” általános iskola. Az öt évtizedet meg­ért intézmény igen sok fia­talnak jelentette már a tu­dás felé vezető út első lép­csőfokát, s jelenti még. Az eredetileg 6 tanterem 16-ra gyarapodott, s az 5 nevelő­vel induló tantestület 30 főre növekedett. Több olyan pedagógus oktatja és neveli a mai gyerekeket, akik en­nek az iskolának a padjaiban voltak kisdiákok. De a mos­tani szülők nagy részét is szoros szálak kötik a Petőfi- téren álló épülethez. Az iskolában folyó oktató­nevelő tevékenység jól pél­dája annak hogy a hagyo­mányokat őrző, gyermekköz­pontú pedagógusok által el­hintett „mag” termőtalajba hullik, s meghozza azt a „termést”, amelyet joggdl elvárhatunk tőle. Mindezek a gondolatok ak­kor jutottak eszembe, amikor részt vettem azon az ünnepsé­gen, melyet a művelődési házban rendeztek meg, az év­forduló tiszteletére. Magam is kisdiákja voltam ennek az iskolának, és még ma is tisztelettel és hálával tekin­tek az ódon falakra, mert gyermekkoromra, fiatalsá­gomra emlékeztetnek. De nem voltam egyedül érzése­immel, mert a megjelent nagyszámú öregdiák, az 1929- ben elsőként belépő tanulók is könnyes szemmel emlékez­tek meg — Novotny Károly- né igazgatónő ünnepi köszön, tője alatt — régi tanítóikról, nevelőikről. A színpadon szereplő kis­dobosok, a „Vadvirág” gyer­mek művészeti csoport be­mutatóján is látszott, a sze­Zsolt: Most olvastam az Egri csillagokat. Általában a történelmi 'könyveiket szere­tem. Negyven-ötven sajátom van, s mindig van egy-két olyan könyv, amit szeretnék. Mostani vágyam: A medve­ölő fia. Gabi: Ha felnőtt leszek, le­xikonokat fogok gyűjteni... és versesköteteket. A regénye­ket akkor is a könyvtárból hozom. Szüleimnél látom, hogy milyen jó dolog, mikor kéznél van a lexikon... Szilvia: Van száz forintom. Még gyűjtök hozzá, s anyu­kámnak lexikont ajándéko­zok. Ő nagyon szeret rejt­vényt fejteni, s csak egy Kis­lexikonja van. Sanyi: Hogy mit veszek a zsebpénzemből? Legutóbb er­re a karórára gyűjtöttem. Zsolt: Visszaviszem a bol­tokba az üvegeket. A betét ára az enyém. Vagyis innen a zsebpénz. Azt osztom be ajándékokra meg könyvekre. Gabi: Nemrég volt a szü­letésnapom. Majdnem min­den pajtásomtól könyvet kaptam ajándékba. Örömmel bontogattam ki őket. Kérdem egyik fiútól, „Te milyen könyvet hoztál?” Azt felel­te: „Mit tudom én! Az anyu­kám vétte.” Ezen a válaszon aZért szomorodtam el, mert az a srác nem törődött azzal, hogy milyen könyveket sze­retek. Az volt a fontos, hogy hozzon valamit... Nem tudnék sem magamnak, sem más­nak könyvét venni úgy, hogy ne lapozzak bele, ne tudjam, ki írta, miről szól. Krisztina: Nagyapám nyolc­vankét éves. Tőle kaptam ré­gi könyveket. Egyiknek Tit­kos kert a címe. Ez a ked­vencem. Olyan izgalmas, meg­sárgult lapú könyveket ol­vasni... Éva: Hatodikos koromig nem szerettem a verseket. Talán, mert nem értettem őket. Akkor jött az iskolába egy új magyar szakos tanár­nő. A költőkről rengeteg új," replők valamennyien tud­ták azt, hogy a közönség kö­zött ott ülnek azok a bácsik és nénik, akik valmikor ugyanilyen lelkesedéssel ké­szültek fel az iskolai ünnep­ségekre. érdekes dolgot mesélt ne­künk. Észre sem vettük, hogy közben számtalan új verssel ismerkedtünk meg. Azóta igazán szeretem a költemé­nyeket, s van már néhány verseskötetem is. Edina: Télapó-ünnepséget rendeztünk az osztályban. Ki­húztuk egymás nevét és ajándékot készítettünk. Egyetlen gyerek kapott köny­vet, a többiek csokoládét... Zsolt: Mi karácsonykor ajándékozzuk meg egymást. Én könyvet vettem. De úgy tudom, majdnem minden társam azt vesz. Sok szép, és a mi pénztárcánknak megfe­lelő 'könyv jelent meg mos­tanában. Válogathatunk. Szekszárdon sok gyerek jár a megyei könyvtárba, az is­kolai könyvtárakból is rend­szeresen visznek olvasnivalót. Örvendetes, hogy a házi könyvtárak — gyerekeké is — szépen gyarapodnak. A gyermekkönyvhéten a Garay téri könyvesboltban nem volt kiemelkedő forgalomnöveke­dés, a vásárlások összefoly­tak a néhány hete tartó ka­rácsonyi „előkészületekkel”. A Kölcsey lakótelepi üzlet­ben Télapó-ünnepséggel kö­tötték össze a könyvheti ren­dezvényt. Ezen a délutánon 13 ezer forintos forgalmuk volt. A megyei könyvtárban a gyermekkönyvhéten ismét meghirdették a „Hozz ma­gaddal egy új olvasót!” ak­ciót. Ezenkívül minden kor­osztálynak tartottak foglalko­zásokat a könyvtárban, illet­ve az úttörőházban. Egy al­kalommal meghiúsult a ren­dezvény: a hármas iskola hatodikosai a szervezés elle­nére sem érkeztek meg a . Népi hősök és a Toldi című előadásra, illetve foglalkozás­ra. Hogy miért? Nem tudni. De hogy ezzel szegényebbek lettek a gyerekek, az biztos. Műsoruk igazi emlékezés volt azokra, akik 50 évvel ezelőtt megalapították az Állami Elemi Népiskolát Uj- dombóvár községben. MAGYARSZÉKI ENDREI Fotó: DOMBA1 ISTVÁN V. HORVATH MARIA Űtuenéues iskola Öregdiákok az ünnepségen Az 50 éves iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom