Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból POLISTIROL A BETONBAN 8. old. XXIX. évfolyam, 264. szám ARA: i,«e Ft 1979. november 11., vasárnap Alkalmazkodni - nehéz? — Jó, álljon elém valaki, és mondja meg: mit tegyek másként? De ne csak általánosságban; hogy dolgozzunk fegyelmezettebben, meg szorgalmasabban, meg ésszerűbben, meg takarékosabban, hanem konkrétan: hogy ekkor meg ekkor ezt meg azt tegyük. A fenti, kesernyés kirohanás fehér asztal mellett hangzott el, de művezető barátomat —, aki egy jó ideig reflektorfényben álló középüzem többszörösen kitüntetett dolgozója —, nem a félig kortyolgatott hosz- szúlépés hevítette. Elmondhatta volna — és el is mondta — ugyanezt vállalata termelési tanácskozásán. Éveken át dicsérték őket — kérkedett (vagy netán panaszkodott?) emiatt —, mert rendre túlteljesítették a tervüket, még a munkaerőhiánnyal is dacoltak, s ha araszolva is, a termelékenység ugyancsak javult, munkájukban mind kevesebb kivetni valót talált a meo..., s most mégis azt hallják lépten-nyomon: rosszul dolgoznak. Korszerűtlenül. Tevékenységük nem gazdaságos, már-már ráfizetéses. Magyarán: pazarolják a drága importanyagot, mivel olyan cikket gyártanak, amelyet a világpiac nem igényel. — Kérdem az üzemvezetőt: mit ne gyártsunk és mit gyártsunk helyette — folytatta barátom. — Majd megmondja az igazgató. Kérdezzük az igazgatót a termelési tanácskozáson; már kutatjuk a piacot, így ő, alakul az új profil, de hát az átállás nem megy az egyik napról a másikra, a termékváltáshoz pénz kell, több mint amennyink van. meg emberek százainak átképzése. A tennivalók elhatározásakor nem tévedhetünk, mert akkor talán a rolót is lehúzhatjuk — záróra: fizetni ! Bánatos a művezető, meg bosszús is. Mert ő produkálni szeretne: jobbat, szebbet, értékesebbet. És meggyőződéssel bizonygatja: bizonyítani akar az igazgatója is, hogy nemcsak a múltban lehettek az iparág élvonalában. Meg ezt akarja a tröszt is, meg a minisztérium is, meg mindenki. Akkor hát miért oly botladozó a lépésváltás, miért oly nehéz napjainkban alkalmazkodni? Túlontúl leegyszerűsített válasz lenne frázissá koptatott igazságokat felidézni. Azt, hogy a világgazdaság válsága a magyarnál fejlettebb gazdaságokat is megrázkódtatott, és nyitottságunk nem teszi lehetővé ama sokat emlegetett „begyűrűzések” kiszűrését. Azt, hogy — maradván a világgazdaságnál — a fejlődés követelte meg a külgazdasági kapcsolatok szélesítését, s a nemzetközi mezőnyben bizony-bizony szigorúbbak a normák, nagyobbak a követelmények: a cserearányok nem a mi javunkra változnak. Azt, hogy megelégedtünk a termelékenység javulásának eddigi ütemével, de figyelmen kívül hagytuk: másutt is fejlődnek, elmaradásunk a termelékenységben ahelyett, hogy csökkenne, inkább növekszik a fejlettebb országokhoz képest. Azt, hogy a munkaszervezés tudomány ugyan, de kevés a szervezési szakember tudása, ha nem jár együtt minden szakember szervezési tudásával — képességeivel ... A fájdalmas, de -=■ hisszük-valljuk — mindenképpen gyógyulást ígérő felismerések korát éljük. Világosabban látjuk, mint bármikor korábban — akár a gazdaságirányítás 1968-as reformja idején, vagy az energia- válság kezdetén —, hogy a világ körülöttünk állandóan változik, s ami tegnap még jónak, elfogadhatónak tűnt, az holnap talán már korszerűtlenné lesz. A követelményekhez mindenkor naprakészen kell — kellene — igazodni, s ez (bárhogy vélekedjék is művezető barátom) tőle is, tőlem is, valamennyiünktől rugalmasabb magatartást, fejlettebb alkalmazkodó készséget, a rossz beidegződések gyors elhagyását igényli. Nincs olyan változás, amely ne járna kisebb-nagyobb konfliktussal, megrázkódtatással. A szocialista társadalom jellegéből adódik, hogy nem lehet olyan váltás, amely létbizonytalansághoz vezetne. Ám a családok, az egyén biztonsága, a teljes foglalkoztatottság olyan vívmány, amelyet védeni kell. Védeni — akár áldozatok árán is. Meglehet, hogy művezető barátomnak és a gépek mellett dolgozó munkatársainak holnap olyan mozzanatokat kell elsajátítania, amelyek alapvetően különböznek az évekkel korábban begyakorlottól. De az sem elképzelhetetlen, hogy üzeme — bármily látványosan dolgozott is egykor — valóban rákényszerül ama „roló” lehúzására. Az egészségtelen fluktuáció a folyamatos termelést alapvetően nehezítette, ám az átgondolt, megfontolt munkaerőpolitika nem nélkülözheti a szakemberek átirányítását, átképzését sem. A búcsú — munkahelytől, megszokott munkától — kétségkívül nem diadalmenet, de végül az egyén számára is hasznos: az ő érdeke. Jövőre módosul a termelői árrendszer, és ismét a megváltozott követelményekhez igazítják a gazdasági szabályozókat. Ha a vállalat világpiaci áron kapja majd a nyersanyagokat, az energiahordozókat, kétszeresen is meggondolja: mit érdemes gyártania, azaz — mit adhat el ő is világpiaci áron. Alkalmazkodni nehéz. De van támpont, van mérce: az önismeret. Adottságaink, lehetőségeink ismeretében szaporázhatiuk lépteinket. Közhelyszerű kifejezés: gyorsuló idő. Nekünk is gyorsabbá kell válnunk: a felismerések, a döntések, s a határozatok végrehajtásának pillanatában.'Kellő előrelátással, ha könnyűvé nem is lesz, de könnyebbé válik az alkalmazkodás. FÖLDES TAMÁS ENSZ-közgyűlés Vietnami memorandum SZITA A JOBB MINŐSÉGÉRT 3. old. AZ ÜZEMI LÉGKÖR. MINT TERMELŐERŐ 3. old. A MUNKÁT SZERETNI KELL 3. old. FIAHORDÓ HAJÓK 8. old. ÜJ TANÁCSOK — ÜJ FELADATOK 9. old. SZÉP MAGYAR NYELV 10. old. Hanoi, Zalai István, az MTI tudósítója jelenti: Hanoiban szombaton közzétették a VSZK külügyminisztériumának memorandumát, amely lényegében válasz az ASEAN-országok által kezdeményezett Kam- bodzsa-vitára és arra a határozati javaslatra, amelyet ezek az országok Japánnal és más államokkal együtt kívánnak beterjeszteni a közgyűlés elé. E határozati javaslat a vietnami csapatok kivonását és valamifajta politikai megoldást irányozna elő. A memorandum hangoztatja: az ENSZ és az el nem kötelezett mozgalom határozatai megerősítik a nemzetek jogát és kötelességét, hogy támogatást nyújtsanak a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, s ezeknek az elveknek felelt meg az, hogy a vietnami fegyveres erők a Kambodzsai Nemzeti Egységfront felhívására válaszul segítették a kambodzsai népet a Pol Pot-klikk megdöntésére irányuló harcában, felkelésében. Ami a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét illeti, „ez öszhangban áll a két ország szerződésével, s amikor megszűnik a kínai beavatkozás, amikor a Népi Forradalmi Tanács kérni fogja, a vietnami erők elhagyják Kambodzsa területét”, — szögezi le a dokumentum. A memorandum visszautasítja azt az állítást, amely szerint Kambodzsában „két ellenőrzési zóna és két hatalom létezik”, s leszögezi, hogy a Népi Forradalmi Tanács Kambodzsa egyetlen törvényes képviselője. Eddig több mint 30 ország és szervezet ismerte el. A Pol Pot- rezsim maradványai népi támogatást nem élvező banditák csoportjai és felszámolásuk normális gyakorlat. Ebből kiindulva a memorandum azt hangoztatja, hogy „bármiféle politikai megoldás az úgynevezett kambodzsai kérdésre durva beavatkozás Kambodzsa belügyeibe”, s egyben követeli, hogy zárják ki a Pol Pot-klikk képviselőjét a világszervezetből. FIZESSÜNK-E A KULTÚRÁÉRT? 4. old. AMIKOR A CSORDA SZÉLEDNI KEZD 4. old. MÚLTUNKBÓL 6. old. LENINGRÁDI BABOSOK 11. old. ÉPÜLT: A TATÁRJÁRÁS KORÁBAN 11. old. A VILÁG ELSŐ NEMZETI PARKJA 12. old. A TOTÉV A BALATON PARTJÁN 7. old. SZŐLŐ A HÁZ KÖRÜL 7. old. LESZNEK, AKIK SZERENCSÉT PRÓBÁLNAK 14. old. Már nem több, mint egy év van vissza az atomerőmű első reaktorának indításáig. (Interjú az 5. oldalon Szabó Benjáminnál, az atomerőm ű kormánybiztosával.)
