Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-09 / 262. szám
1979. november 9. NÉPÚJSÁG 3 Takarékosság - mindenütt Takarékoskodni mindon egyes gazdasági egység, intézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struktúrája határozza meg, méghozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovására. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében megtartott közgazdasági ankéton erről szólt a megye néhány ipari, mezőgazdasági üzemének és szállítási vállalatának vezetője. Pál József üzemgazdasági osztályvezető, a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kombinátjának beindításáról, a húsfelvásárlási tervek teljesítéséről, a háztáji gazdálkodás támogatásáról szólt. A takarékosság fogalma egy vállalat életében elválaszthatatlan a racionális gazdálkodástól. A takarékosság azonban nem lehet fő cél, hanem a vállalat termelési feládatainak hatékony — minél magasabb eredményt produkáló — ellátásának egyik eszköze. A termelés egyes tényezőivel való észszerű gazdálkodás milyenségét is így a szerencsésebb dolog a vállalat eredményének alakulásával mérni, mint az egyes rész (például üzemPál József anyag) megtakarításokat. Az ésszerű takarékosság a vállalati érdekek mellett fontos népgazdasági érdek, amit a január 1-gyel módosuló köz- gazdasági szabályozás, közvetett úton a vállalati gazdálkodás elengedhetetlen elemévé tesz. Vállalatunknak jelenlegi fő „takarékossági” feladata: az idővel, a hús- komibnát beruházási idejével való takarékosság: a kombinát határidős, költségterven belüli megvalósítása, a hatékony üzemeltetés feltételeinek megteremtése. A hatékony üzemeltetés függ a vállalatunkkal kapcsolatban álló, illetve kapcsolatba kerülő — ezen az ankéton is képviselt — szállító-, kereskedelmi, energiaszolgáltató vállalatok tevékenységétől, együttműködésünk minőségétől. Az eszközökkel való takarékos gazdálkodást ne szerződéses kapcsolatainkban, ne a partnervállalatok rovására valósítsuk meg, hanem a vállalaton belül. Vállalatunk jelenleg is ilyen következetes együttműködést valósít meg partnereivel, és a várhatóan feszesebb köz- gazdasági feltételek mellett a húskombinát üzemeltetésében is ilyen együttműködésre épít. Az 1981-től termelő húskombinát a belföldi ellátási kötelezettségeink mellett exportra is fog termelni. A gazdaságos termékszerkezetváltozás, illetve -választás feladatát már most olyképpen kívántuk megoldani, hogy a húsipari technológia beruházói megválasztásával törekedtünk a minél szélesebb termékstruktúra előál- líthatóságára, a berendezések különösebb átalakítása nélkül. így azt tervezzük — hogy a jelentősen változó, ingadozó világpiaci árakéhoz igazodjunk —, gyors termékváltással a viszonylag nagyobb eredményt hozó és keresett exporttermékeket állítsuk elő. E váltás az élőexporttól a húsrészeken át a dobozsonkáig lehetséges és szükséges. Belföldi szállításaink elvégzésébe a Volánt, mint szakvállalatot be kívánjuk kapcsolni, kihasználva így a szakosodás vállalati (üzem- fenntartás, készletszintcsökkenés, stb.) és a Volán részéről is jelentkező (fuvar- szervezés, gépkocsi-kihasználtság) előnyeit. Házigazdánk az OTP és a másik két betétállományt kezelő intézményhez való közvetett kapcsolataink a lakosság állathizlalásában és az így keletkezett pénzeszközök betéteken keresztüli forgalmában jelenik meg. Az új felvásárlási és takarmányárak ismeretében — előzetes számításaink alapján — elmondhatom, hogy a kistermelői sertéstartás átlagos jövedelmezősége nem változik. Felvásárlói apparátusunk előrejelzései alapján az ez évi mintegy 125, ezer kistermelői hízottsertés-véte- lünk 1980-ra körülbelül 10 ezer darabbal emelkedni fog. Az 1980-as szintet 1985-ig fenn kívánjuk tartani, s ha lehetséges, tovább bővíteni. Ennek azonban számtalan befolyásoló tényezője van, hogy csak az árak mellett a takarmányhelyzetet, vagy a lakosság életmódváltozását említsem. A kistermelői hízómarha-előállítás évek óta csökken, s e tendencia folytatódni fog. Hízó marhával elsősorban idősebb emberek foglalkoznak, s a kiöregedés a hízó marha előállításában is érezteti hatását. A sertésénél magasabb az eszközigénye (istálló) tömegtakar- mény-szükséglete és viszonylag hosszú az előállítási ideje. A fiatalok a nagyobb jövedelmezőség ellenére sem hizlalnak marhát. Német nemzetiségi klub - Bonyhádon A klubvezetőé a szó MSZBT-napok Goreloje - Báta Néhány hónapja alakult meg Bonyhádon, a művelődési központban a német nemzetiségi klub. Hagyományai még nincsenek, tervei azonban vannak. Ezekről beszélgettünk Müller Katalinnal, a művelődési központ nemzetiségi előadójával, a klub vezetőjével. — Tulajdonképpen még klubról sem lehet a szó igazi értelmében beszélni — mondotta. — Az az elsődleges célunk, hogy a művelődési házba szoktassuk a nemzetiségieket. Mintegy 80-an voltunk az eddigi összejöveteleken. Ez a közösség alkalmas arra, hogy egy később kialakuló klub magja legyen. Remélem, decemberben már klubszerű foglalkozásokat is tarthatunk. — Az eddigi összejöveteleknek mi volt a programja? — Először a Mózes—Kretzer duó citerajátékát hallgattuk. Elsősorban német számokat adtak elő. A második összejövetelünkön a pécsi rádió nyilvános felvételét néztük meg az Erkel-kórus- sal és a felnőtt fúvósokkal. A legutóbbi találkozáskor pedig a hímesházi Szűri német nemzetiségi együttes adott műsort. — Ezek még nem klubfoglalkozások? — Véleményem szerint nem. Inkább ismeretterjesztő előadásnak nevezném az ösz- szejöveteleinket, vagy csak egyszerűen lehetőségnek arra, hogy megismerjük egymást. — Mitől lesz klub ez a csoport? — Ha majd — és mint mondtam, remélem, már decemberben, — önállóan műsort tudunk adni saját szórakoztatásunkra, ha az összejövetel programjához nem kell már külső segítség, akkor nevezhető klubnak a jelenlegi csoport. — Mit tervez az első klub- foglalkozásra? — A karácsonyi német nemzetiségi szokásokat szeretném a klubtagokkal együtt összegyűjteni. Mindenki elmondaná, hogy a vidékükön milyen szokások, játékok, mondókák járták karácsonykor. — Milyen céllal szervezték a klubot? — Azt hiszem, az utolsó órában vagyunk, hogy a német nemzetiség ma még élő, de holnapra .talán már feledésbe merülő hagyományait, szellemi és tárgyi kincseit, emlékeit összegyűjtsük. A természetes asszimilálódás következtében egyre kevesebben ismerik a nemzetiségi nyelvet, viselik a régi ruhákat, szokásokat. — Ismereteim szerint a német nyelven belül, még a bonyhádi járásban is többféle nyelvjárás él. A klub melyiket ápolja? — Igen, a környék két fő nyelvjárásra osztható. Aszerint, hogy annak idején melyik tájegységről települtek ide, megkülönböztetjük a frank és a sváb nyelvjárást. Persze számtalan más tényező is közrejátszott annak kialakulásában, hogy ma mit beszélnek. Ha a közösség zártabban, elszigetelve élt, akkor megőrizte a XVIII. századi nyelvét, ha együtt élt a magyarokkal, székelyekkel, akkor azok szókincsének egy részét átvette, többnyire eltorzítva. Véleményem szerint a nyelvápolásnak, a tanításnak ma a helyes célja az, ha a nemzetiségi gyerekeknek az irodalmi német nyelvet tanítjuk. Ez természetesen nem vonatkozik a dalokra, mon- dókákra. Azokat az ősi tisztaságukban kell átvenni, gyűjteni és újra tanulni. — Sokan tanulják a németet? — Itt a bonyhádi járásban több általános iskolában tanítják a nyelvet. Egyes helyeken csatlakozó órákban tanulják, de van olyan iskola is, ahol az órarendben szerepel a német nyelvtanuMüller Katalin lás. Mintegy 4300 gyerek tanul jelenleg németül. — Van igény a nemzetiségi előadó munkájára. — Ügy érzem, és ebben a tapasztalatok is megerősítenek, hogy van. A német klubba a legkisebbektől az öregekig, sokan eljárnak. Ez is az érdeklődés jele. Van olyan család, amelynek minden tagja klubtag. — Hogyan lesz valakiből nemzetiségi előadó? — Nemzetiségi szakon végeztem a Pécsi Tanárképző Főiskolán. Társadalmi ösztöndíjas voltam és amikor diplomaosztó után hazakerültem, ezt az állást ajánlották. Előtte főiskolás koromban besegítettem a szekszárdi nemzetiségi kórus munkájába. Jelenleg is vezetem a kórust, úgyhogy nem volt idegen a munka. — Visszatérve a bonyhádi klubra. Milyen későbbi terveik vannak? — A minél hatékonyabb klubmunka kialakítása után szeretnék német nyelvű bábcsoportot, irodalmi színpadot, a felnőttek bevonásával pedig hagyományőrző német népi együttest, esetleg énekkart, tánccsoportot szervezni. Ezek ma még csak tervek. Egyelőre a rendszeresen összejövő nemzetiségi csoportot kell kialakítanunk. Ügy érzem, az első lépéseket megtettük, a nemzetiségiek részéről is van igény a munkára és ehhez minden segítséget meg is kapunk. Talán egy év múlva már többet tudok mondani. TAMÁSI JÁNOS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából kedves vendégeket köszöntött a bátai November 7. Termelőszövetkezet, amely a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak is tagcsoportja. A tambovi járás Goreloje községének kolhoza már régóta testvérgazdasága a termelőszövetkezetnek. Az együttműködési megállapodás alapján érkeztek a kolhoz képviselői- Bátára, november ötödikén. A delegációt — amelynek tagja Marija Nyi- kiticsna Mereskina, a Tambovi Járási Pártbizottság osztályvezetője is — Nyina Va- szilijevna Levrentyena kolhozelnök vezeti. A tambovi vendégeket tegnap délelőtt fogadta dr. Gyu- gyi János, a megyei pártbizottság titkára és Tatár Lajos, a szekszárdi járási párt- bizottság első titkára. Tájékoztatták őket a megye, illetve a járás gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életéről, majd válaszoltak kérdéseikre. A delegáció részt vett a megyei MSZBT-napok bátai rendezvényein, közöttük a tagcsoport ünnepi ülésén és a szekszárdi november 7-i ünnepségen. Megismerkedtek a termelőszövetkezet szinte mindegyik üzemegységével, jártak Decsen a tájházban és megnézték a megyeszékhelyt »s. A személyes barátkozásra is jutott idő, amikor a delegáció tagjai családoknál vendégeskedtek. Budapesti városnézés után ma utaznak haza. Tizenöt autóbuszjárat A megállóban Nagyszokolynak nincs vasútállomása. Autóbusz- megállója is csak egy van. A három kilométer hosszú és 600 méter széles falu lakói innen indulnak és ide érkeznek. A község vezetői már többször kérték: legyen még két ideiglenes megálló, de a Volán eddig ehhez nem járult hozzá. A menetrend szerinti buszjáratokon kívül még öt buszjárat van. Ezeket az autóbuszokat különböző vállalatok járatják: Nagyszokoly—Siófok, Nagy- szokoly—Tamási és más települések között. Nagyszokoly- ból ugyanis sokan eljárnak dolgozni, tanulni. Hogyan élnek, hogyan dolgoznak a nagyszokolyiak, hogyan fejlődik ez a község? Ezekre a kérdésekre lapunk holnapi számában kapnak feleletet olvasóink, a „Nagyszokolyi magazinban”. Nőtt a termelési kedv A háztáji gazdaság is korszerű KIDERÜL egy alapos felmérésből, amelyet a paksi járásban készítettek, hogy a háztáji gazdaságok egyre több táptakarmányt használnak fel, és nő a jószágállomány is. Korszerűen tartják, nevelik az állatokat, a követelmények szerint. A felmérést és a vele kapcsolatos értékelést az MSZMP paksi Járási Bizottsága mellett tevékenykedő szövetkezeti és gazdaságpolitikai munkabizottság végezte. Nagyon jó eredményekről, gyors fejlődésről ad számot a bizottság. Nőtt az utóbbi években a termelési kedv, illetve még tovább erősödött, hiszen korábban is számottevő volt a járásban a háztáji termelés, különösen az állattenyésztésben. Mint ismeretes, a Minisztertanács határozatot hozott 1976-ban a kisgazdasági termelés V. ötéves tervben megfogalmazott termelésfejlesztési célkitűzéseinek elősegítésére. Az 1006'1976. (III. 16.) számú határozat kimondja: „A mezőgazdasági nagyüzemek elsődleges fejlesztése, tevékenységükben a szocialista vonások erősítése mellett a háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó termelést mint társadalmilag hasznos tevékenységet támogatni kell.” Az események, az intézkedések krónikájához tartozik, hogy a Tolna megyei Tanács 44/1976. számú határozata és á 127/1977. számú határozatával jóváhagyott intézkedési terv növelte, segítette a paksi járás tanácsi szerveinek tevékenységét is a kisárutermelés szervezésére, ellenőrzésére. A járás valamennyi községében megalakultak 1976. júliusában a kisárutermelést koordináló bizottságok. Az intézkedések hatására évről évre korszerűsödik a termelés a háztáji és kisgazdaságokban, nő az ezekből felvásárolt termékek mennyisége, s ez megfelel a népgazdasági érdekeknek is. A háztáji állatlétszám kiemelkedő Bölcskén, ahol a Rákóczi Tsz aktív támogatásával mind a tenyésztés, mind az értékesítés szervezetten történik. A szarvasmarha-létszám megközelíti a községben a 600-at. Hasonló a helyzet Í/Iadocsán, sok jó tehenet tartanak a szövetkezeti tagok, és a vágómarha-nevelés is szívesen végzett tevékenység itt a háztájiban. Györkönyben a háztáji istállókban 260 szarvasmarha van. Dunaföld- váron inkább sertéshizlalás- sal foglalkoznak, ebben kiemelkedő az eredmény évek óta. Újabban erős fejlődés tapasztalható a sertéstenyésztésben, kocatartásban Németkéren, Kajdacson és Pusztahencsén is. Igen sok malac kerül a járás más községeibe Bölcskéről, Né- metkérről és Kajdacsról. A fölösleges hízóalapanyag jelentős része a paksi piacon kerül forgalomba rendszeresen. Az állatforgalmi vállalat által felvásárolt sertések száma folyamatosan nőtt és 1979-ben elérte az 1975. évinek a másfélszeresét. Még dinamikusabb a fejlődés a szarvasmarha-eladásban. Mint a legtöbb áru, a tej felvásárlása is a tsz-eken keresztül történik. Kivétel Bölcske, ahol közvetlenül a tejipari vállalat veszi át a tejet és Dunaföldvár, ahol a „Dunatej” egyszerű gazdasági együttműködés vásárolja fel a háztáji és kisegítő gazdaságokban megtermelt tejet. Az utóbbi tevékenység az idei évben kezdődött. A járásban felvásárolt összes tej a háztáji és kisegítő gazdaságokból 1976-ban 14 ezer 995 hektoliter volt, az idén az első félévben pedig már 8880 hektó. Tíz tsz-ben önálló üzemág a háztáji gazdálkodás, 1980- ra valamennyi szövetkezetben el akarják érni ezt a szervezettséget, az aktív, szakszerű támogatást, értékesítést és a közös tevékenységgel való legjobb, ideális összhangot. A FELVÁSÁRLÁSBAN és termelésben jelentős a szerepe a paksi, a dunaföld- vári és a nagydorogi ÁFÉSZ- nek, zöldségtermesztésben, kisállattenyésztésben és méhészkedésben. G. J..
