Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-09 / 262. szám

Mai számunkból

MIELŐTT A GYÓGYFÜRDŐBE MENNE

(4. old.)

BRIGÄDPÄLYÄZAT

(5. old.)

A MEGYEI LABDARŰGÓ- BAJNOKSAGÉRT

(6. old.)

TIZENÖT AUTÓBUSZJÁRAT (3. old.)

Türelmi idő

Igen, bármennyire szigorúnak látszanak a januártól érvényes és a szabályozó rendszert alkotó előírások és megkötések, adnak türelmi időt, de: csak a jó munkához! Hiszen végtelenül egyszerű lenne egyetlen tollvonással eltörölni mindenfajta segítséget, amit a termelők eddig a központi forrásokból igényelhettek, kaptak, ámde nem magának a mércének az emelése a cél, hanem a magasabb mérce adta ösztönzéssel, kényszerítéssel elérhető eredmény. S erre az eredményre a termelőtevékenység bizonyos köreiben — várni kell, fokozatosan lehetséges közelíteni hozzá, éppen a szóban forgó területek objektív adottságai miatt. Vannak tehát olyan feladatcsoportok, amiknél bármennyire is sürge- tőek a haladást szolgáló lépések, a szabályozás két-, három-, négyesztendei türelmi — ha így érthetőbben hangzik: nekifutási — időszakot kínál fel a végrehajtóknak, a cselekvőknek.

Ez utóbbi kifejezést, a cselekvőknek teremtett, nyújtott türelmet aligha tehetjük eléggé hangsúlyossá. Mert hiszen tanúi vagyunk annak, miként próbálja feltárni — és sikerrel! — jó néhány termelőhely azokat az erőforrásokat, amelyek a nehezebb gazdálkodási körülmények között is haladást, gyarapodást ígérnek, amelyek magukba foglalják az össztársadalmi és a csoportérdekeket. Ilyen forrás a termékszerkezet változtatása — így a növényvédőszer-gyártásban, a híradás- és a vákuumtechnikai iparban, — a magasabb feldolgozottsági fokot elérő termékek arányának növelése — egyebek között az alumíniumiparban —, az élő munka kamatoztatásának javítása a közúti járműiparban és másutt. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy némely termelőhely semmi mást nem vél fontosnak, mint azt, hogy valami módon szabaduljon a friss követelményektől, elfogadtassa azt, ami elfogadhatatlan: nem tud másként termelni, gazdálkodni.

Nagy hiba, ha csend övezi gazdaságunk objektív adottságainak és mai fejlettségi szintjének sokféle felszültségét, ellentmondását, hiszen irreális célok, követelmények megfogalmazása ugyanolyan tévútnak bizonyulna, mint az, ha sikerülne némelyeknek reális célokról, követelményekről elfogadottan azt állítani: elérhetetlenek, teljesíthetetlenek. A kivétel csak szabályt erősíthet a jövőben, s nem mint eddig gyakran maga válhat szabállyá!

Türelmi időt kap a gazdálkodás új körülményei közepette — egyebek mellett a nyereségráta alsó határának másoktól eltérő kijelölésével — a köny- nyűipar. De ez a türelmi idő csak az ágazat objektív helyzetét méltányolja; semmi esetre sem menlevél — még ha akadnak is, akik ebben reménykednek — a téves gyártmányfejlesztési irányokra, a szervezettség színvonalának lassú javulására, a termelő és a kisegítő létszám egymáshoz viszonyított arányának kedvezőtlen alakulására. S arra sem adhat indskot a türelem, hogy a szerződés szerinti szállítási határidők betartásával, megfelelő csomagolással, az előírttal egyező minőséggel a könnyűipar több területén —, s elsősorban a ruházati iparban — jelentősen növelni lehetne a kivitel árszintjét, ám az ezt célzó törekvések szerények, bátortalanok, ritkák.

Kerülendő az igazságtalanság gyanúját: a köny- nyűipar példa csupán, mert hiszen — sajnálatosan — valamennyi termelőterület sorra vehető ezen a módon, mindenütt meglelni azokat a mulasztásokat, gyengeségeket, amelyekkel szemben nem tűrhető meg a türelem. Amit az állami támogatások, visszatérítések bonyolult —, s a legutóbbi években egyre kuszábbá váló — rendszere eddig elfedett, az most napvilágra került, s kétségtelen: több termőterületen átrendeződött a gyengék, a közepesek, a jók sorrendje, más értelmezést kapott a gazdálkodás eredményessége. A határvonalnak élesnek kell lennie: mi az, ami az objektív helyzet vonzata, s mi az, ami következménye a rossz sáfárkodásnak, a tétova vezetésnek.

Jogos állítás: másként minősíti, értékeli a nemzetközi piac a hazai munkát, mint az évtized elején. Jogos követelmény tehát: magunknak is másként kell minősítenünk, értékelnünk azt, amit csinálunk, amit megtehetnénk, de elmulasztunk, amit lehetőségeink közül veszni hagyunk. L. G.

Átadták november 7-re

Ifjúsági ház, óvoda, tornacsarnok

Az új óvoda

Pécsről hozott képek a kiállítóteremben

Pakson, a volt Béke szálló emeletén kiépített ifjúsági és úttörőházat november 7-e alkalmából adták át. A városi ünnepséget már itt tartották 6-án délután, az ifjúsági ház 250 személyes kamaratermében. Három tágas klubszoba, kiállítóterem és szeszmentes presszó is tartozik a szép intézményhez. Az egyik klubterem a felnőttek rendelkezésére áll; a város régi központjában ez a ház lesz a kulturális rendezvények helye fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. A megnyitás alkalmával képkiállítást rendeztek a Pécsi Modern Magyar Képtár legszebb alkotásaiból.

*

ségvetési üzem dolgozóira, különösen vezetőjükre, Galambos Lászlóra, aki mióta elkezdődött a munka, nemigen ismert ünnepnapot, hiszen a társadalmi munkásoknak meg kellett szervezni a munkát, hogy a sok tenni- akaró kéz ne álljon, hanem hasznosan tevékenykedhessen.'

Erő, akarat nem volt hiábavaló. Áll, és rövidesen működni fog mindkét intézmény. 16,2 millió forintba kerültek, ebből 8,1 millió forintot tesz ki a társadalmi munka, ami több mint ezer ember kezemunkájából állt össze.

A tornacsarnok 18x36 méter alapterületű, hozzátartozik még egy 100 négyzetméter alapterületű szaktanterem is. A terem felszereléséhez 200 ezer forinttal járult hozzá pz OTSH. A csarnokban megfelelő feltételek vannak a gyerekek tornaóráinak, testedzésének végzéséhez, de a felnőttek is igénybe vehetik a termet.

Az óvoda nyolccsoportos, 220 gyerek fogadására alkalmas. Négyszáz adagos konyhájával hosszú időre megoldódik az óvodások és az iskolás gyerekek étkeztetése. A hatalmas, majdnem másfél ezer négyzetméter alapterületű intézmény belépésével megszűnnek az eddigi korszerűtlen óvodák és kisebb-na- gyobb konyhák. Ugyanakkor lehetővé válik az eddig várakozó 30 gyermek óvodába való felvétele is — azaz a

jövőben minden jelentkező gyermeket fel tudnak majd venni. Az új óvodát részben a meglévő felszerelésekkel, részben pedig megyei támogatásból rendezték be.

A zsúfolásig megtelt torna- csarnokban rendezett ünnepségen az általános iskolások és óvodások rendeztek műsort, illetve tornabemutatót.

Az emlékezetes esemény záróakkordjaként Császár József és Kovács Sándor, a községi tanács elnöke kitüntetéseket és emléklapokat adott át a legjobb társadalmi munkásoknak, köztük a termelőszövetkezet és a népi iparművészeti szövetkezet szocialista brigádjainak.

Az ünnepség után a résztvevők megnézték a torna- csarnok és az óvoda helyiségeit.

1979. november 7-e emlékezetes dátum marad a decsi- eknek. Ugyanis a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján rendezett ünnepség alkalmából adták át rendeltetésének a falu új óvodáját és a tornacsarnokot, így az ünnepet még átadási ünneppel is gazdagították. Császár József, a Tolna megyei Tanács általános elnök- helyettese mondott beszédet.

Tizennyolc hónappal ezelőtt- láttak munkához a de- csiek. A mondat szó szerint értendő, mert a két létesítményt a falu lakói építették. Iskolás gyerektől nyugdíjasig, tsz-dolgozótól tanárig minden rendű és rangú ember közreműködött, képességéhez, erejéhez mérten. Sokan szinte erejükön felül is. Áll ez a kivitelezőkre is, a decsi költBefejezte látogatását a tambovi küldöttség

Washington

SALT-II

Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:

Az amerikai szenátus külügyi bizottsága előreláthatólag napokon belül elfogadásra ajánlja a szenátusnak a SALT—II. szerződést. A 15 tagú testületben várhatóan szoros lesz a szavazás eredménye: nyolc vagy kilenc szenátor szavazhat a SALT— ÍI. mellett, a többiek ellene. A SALT—II. ellenfelei még az utolsó napokban is a legkülönbözőbb kifogásokat támasztják' és időhúzó taktikához folyamodnak.

Lapunkban már hírt adtunk a szovjetunióbeli testvérmegyénkből, Tambovból érkezett pártküldöttség látogatásáról. Gennadij Jakovle- vics Mensenyin, az SZKP Tambov megyei Bizottságának titkára és Valerij Bori- szovics Szedin, a Tambovsz- kaja Pravda főszerkesztő-helyettese az ünnepet Budapesten töltötte. Budapesti tartózkodásuk során megtekintették a várat, a Mátyás templomot, a Halászbástyát, virágot helyeztek el a Gel- lért hegyi emlékmű talapzatán, kiadós sétát tettek a Kossuth, a Rákóczi, a Váci utcában, majd autóval bejárták Budapest egy részét.

Délután Székesfehérvárral ismerkedtek, majd Siófokra látogattak, ahol, mint elmondották: feledhetetlen élményt jelentett számukra az őszi Balaton.

A küldöttség tegnap ismét megyénkkel ismerkedett. Ellátogattak Paksra, Simontor- nyára.

Vendégeink elmondották: látogatásaik igen hasznosak voltak, feledhetetlen személyes élményekkel és sok-sok hasznos tapasztalattal térnek haza. Különösen megnyerte tetszésüket a városainkban, falvainkban, mezőgazdasági és ipari üzemeinkben tapasztalható rend, tisztaság. Találkozásaik, beszélgetéseik során úgy tapasztalták: a munkások és a vezetők egyaránt jól képzettek, értik a szakmájukat, tudják a teendőiket és nemcsak a mai, hanem a jövőbeni feladatokat is jól ismerik. Ez biztosíték arra, hogy Tolna megye dolgozói az előttük álló feladatokat jól megoldják, amit a Tambov megyei kommunisták, Tambov megye dolgozói nevében szívből kívánnak. A küldöttség látogatása igen hasznos volt, hozzájárult a két testvérmegye kapcsolatának erősítéséhez, a két megye eredményeinek, tapasztalatainak jobb megismeréséhez.

A Tambov megyei pártküldöttség tagjai ma visszautaznak a Szovjetunióba.

Az új tornacsarnok