Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

XXIX. évfolyam, 260. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. november 6., kedd Mai számunkból t)GY LATSZIK, GAZDAGOK VAGYUNK! (3. old.) VARGA JENŐ HAGYATÉKA (3. old.) HÍRÜNK AZ ORSZÁGBAN (4. old.) LISZT­EMLÉKEST (4. old.) LU A BÖRTALPÜ — HATSZAZ FORINT (3. old.) Szemé/yes részvétet Hagyományainkhoz híven, a beszámoló taggyűlések előtt, számos pártszervezetben ismét mérlegre teszik a kommunisták személyes részvételét a párt politiká­jának valóra váltásában, a határozatok végrehajtásá­ban. Felelősségteljes mozzanata ez a közelgő párt- kongresszusra való felkészülésnek. Hiszen a párttagok cselekvő részvétele, személyes közreműködése semmi mással nem helyettesíthető, alapvető fontosságú té­nyezője annak, hogy a párt törekvései, állásfoglalásai mindennapi életünk gyakorlatában érvényre jussanak. Ez alkalommal is bizonyára elhangzik az, amiről az utóbbi időben gyakorta szólunk: az építőmunka felté­teleinek nehezebbé válásával fokozódnak a követelmé­nyek a párt tagjaival szemben, az élet még nagyobb felelősségérzetet, tetlrekészséget igényel tőlük. Helyén­való és indokolt ezt az igényt hangsúlyozni, tudatosí­tani. Ám azt is jól tudjuk, hogy ez még önmagában nem viszi előbbre az ügyet. A követelmények fokozó­dásáról szólni csak akkor érdemes, ha a pártszervezet ezzel együtt azt is meg tudja mondani, hogy az egyes párttagok miben, hol hogyan tegyenek többet és job­bat, ha tehát meg tudja jelölni személyes helyüket, szerepüket, konkrét tennivalójukat a közös fáradozás menetében. Enélkül ugyanis a követelmények fokozó­dásának hangoztatása könnyen üres szólammá silá­nyulhat, melyet elvben mindenki elfogad, de önmagára semmiféle következtetést nem von le belőle. Hadd tegyük azonban mindjárt hozzá: ez az igény semmiképpen sem jelenthet olyasmit, mintha a kom­munisták politikai-közéleti cselekvésének minden moz­zanatát „az első csavartól az utolsóig” be kellene szabá­lyozni mintha pontosan előírt „szerepkönyvet” kellene kapniuk a politikai munkához. Erre lehetőség sincs, szükség sincs, mi több, ez elvileg ellentétes lenne mindazzal, amit a pártról, mint eleven, élő politikai mozgalomról vallunk. Csak találomra ragadva ki egy-két példát gondola­tunk szemléltetésére: Előfordul, s nagyon helyeselhető, hogy az alapszervezet, vagy a pártcsoport egy-egy kommunistának megbízatásul adja, hogy törődjön a kollektívába most bekerült pályakezdőkkel, egyenges­se útjukat szakmai tanácsokkal, a munkahely megis­mertetésével. Ám jelentheti-e ez, hogy az adott terü­leten dolgozó többi párttagnak — kik ilyen személyes pártmegbízatást nem kaptak — nem kell az új munka­társakkal törődniük, hogy ők ez iránt közömbösséget tanúsítanak? Nem lenne-e ez a legrosszabb fajtájú „nem az én asztalom” szemlélet megnyilvánulása? Ezért, ha a pártcsoport vagy az alapszervezet különös gonddal mérlegeli is a pályakezdőkkel való törődést annál, aki ezt kifejezetten feladatul kapta, a többi párttag politikai tevékenységének megítélésénél sem hagyhatja figyelmen kívül. Hiszen akármi is az ő konkrét pártmegbízatásuk, a fiatalokkal való törődés, azok nevelése kommunista kötelezettségük. Más területről véve a példát: városainkban mind több a szövetkezeti lakás, s a tulajdonosaik által vá­lasztott, a közös ügyeket intéző bizottság. E testületek politikai irányításának, a bennük dolgozó kommunisták összefogásának szervezeti formáit, módszereit jobbára még csak keresik az érintett pártszervezetek. Ám ahol ez még nem alakult ki, ott is kötelességük a pártta­goknak a párt politikájának szellemében tevékenyked­niük. Hiszen külön útmutatás inélkül is meg lehet ítél­ni a felmerülő esetekben, hogy mi szolgálná, il­letve sértené az össztársadalmi érdeket, melyik észre­vétel tekinthető jogos kritikának, s melyik mögött hú­zódik kicsinyes önzés vagy intrikaszagú érvényesülési vágy. Ha a párttagok nem is kaptak megbízatást a pártpolitika érvényesítésére ezekben a testületekben — munkahelyük pártszervezete, ahova tartoznak, ilyen megbízatást adni voltaképpen nem is illetékes —, enél­kül is természetes kötelezettségük az elvszerű állás- foglalás. Mindez nyilvánvalóan nem kissebíti a konkrét, sze­mélyre szóló pártmegbízatások jelentőségét. Hiszen a közös cselekvésben elfoglalandó helyet, tevékenységi kört mégis csak meg kell határozni, az elérendő célt, a megoldandó feladatot meg kell jelölni. A kommunis­táknak tudniuk kell, hogy rájuk elsődlegesen miben és hol számít a pártszervezet, miért felelősek annak kol­lektívája előtt. Az utóbbi években örvendetesen nőtt a kézzelfogható megbízatásokkal ellátott párttagok szám­aránya. Ám bármennyire is jóleső érzéssel nyugtáz­ható ez majd a beszámoló taggyűléseken, a puszta sta­tisztika még nem ad teljes képet. Azt is elemezni kell, hogy megfelelő segítséget kaptak-e a párttagok a meg­bízatás teljesítéséhez, folyamatosan megadták-e nekik a szükséges információt, s vajon a kapott feladat össz­hangban áll-e egyéniségükkel, képességeikkel, adottsá­gaikkal. Pártunk politikai tevékenysége az egyéni és a közös­ségi cselekvés összhangjára, harmóniájára épül. A kommunisták személyes részvételének gondos elem­zése sokat segíthet abban, hogy a XII. kongresszusra készülve még jobb feltételeket teremtsünk ennek az összhangnak az érvényesüléséhez. GYENES LÁSZLÓ Kedvezett az időjárás Befejezés előtt az őszi munkák Az idei őszön kedvezett az időjárás a mezőgazdasági nagyüzemeknek, már ami a betakarítást illeti; ritkán kellett eső miatt leállniuk a kombájnoknak, szállítójár­műveknek, erőgépeknek. Jó ütemben haladnak — befe­jezéshez közelednek — az őszi mezőgazdasági munkák. Az egyik legfontosabb kul­túrából, a kukoricából közel kilencvenezer hektárnyi várt betakarításra, ennek pedig több mint kétharmadát vág­ták le a kombájnok. Az üte­met itt a legtöbb üzemben a szárítókapacitás szabja meg, ez a kezdetinél gyor­sabb, hiszen közben a sze­mek veszítettek nedvesség- tartalmukból, kevesebb vizet kell belőlük elpárologtatni, hogy biztonságosan tárolha­tó legyen a termés. Van, ahol a napokban fe­jezték be a burgonya sze­dését, ahol még nem, ott is az utolsó hektárokat járják a betakarító gépsorok. A cu­korrépa szedését a gyárak befogadóképessége is meg­szabja, előre elkészített üte­mezés szerint folyik a szállí­tás; a terület egyharmada vár felszedésre. A szántóföl­di kertészetekben néhol még szedik a káposztát, s néhány helyütt még folyik a gyökér­zöldségek betakarítása. A napokban a megye me­zőgazdasági nagyüzemei be­fejezik az őszi búza vetését, hiszen a tervezett területek eddig 96 százalékán van földben a mag. Bár kevés volt a csapadék az utóbbi időben, így a csírázáshoz szükséges talajnedvesség nem optimális, az elvetett területeken már szépen so­rol a búza és zöldellnek az árpa- és rozsvetések is. A betakarítás után felsza­baduló területeken végzik a tápanyag-visszapótlást, szór­ják a gépek a szerves és műtrágyát. Folyik a tavaszi vetésű növények alá az őszi mélyszántás — a tervezett területből eddig negyvenhét- ezer hektárnyit forgattak meg. Küldöttség Tambovból A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évforduló­ja alkalmából kéttagú párt­küldöttség érkezett megyénk­be szovjetunióbeli testvér- megyénkből, Tambovból. A két vendég — Gennadij Ja- kovlevics Mensenyin, az SZKP Tambov megyei bi­zottságának titkára és Vale- rij Boriszovics Szedih, a Tambovszkaja Pravda fő­szerkesztő-helyettese hétfőn délelőtt érkezett a Ferihegyi repülőtérre, ahol dr. Gyugyi János, a megyei pártbizott­ság titkára és Fejes István, lapunk főszerkesztője fogad­ta őket. Délután érkeztek a megyei pártbizottságra, itt K. Papp József első titkár fogadta a tambovi vendégeket. Ezután meglátogatták a zombai ter­melőszövetkezetet. A tambovi vendégek ma délelőtt a Szekszárdi Állami Gazdaságba látogatnak, dél­után pedig megtekintik a megyei Béri Balogh Ádám Múzeumot, majd délután il­letve este részt vesznek a szekszárdi koszorúzási ün­nepségen és az ünnepi nagy­gyűlésen. Fedett uszoda Szekszárdon Emlékplakett— kiváló pártmunkáért A megyei pártbizottság 1974-ben alapította a „Ki­váló pártmunkáért” emlék­plakettet, azok részére, akik hosszú időn keresztül — ki­emelkedő tevékenységet vé­geznek a pártszervezetekben, pártszervekben. A kitünte­tést évente egyszer, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján adják át. Az idei kitüntetések át­adására tegnap délután ke­rült sor a megyei pártbizott­ság székházában. Dr. Péter Szigfrid osztályvezető nyi­totta meg az ünnepséget, kö­szöntötte a résztvevőket, majd Horváth József, a megyei pártbizottság titkára adta át a „Kiváló pártmun­káért” emlékplakettet hu­szonhárom pártmunkásnak. A kitüntetést kapták: Antal Lajos, a szekszárdi műszergyár üzemi pártveze­tőségének titkára; Boros Fe­renc nyugdíjas, szekszárdi lakóterületi pártalapszer- vezeti titkár; Radics Tibor- né, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat pártbi­zottságának és végrehajtó bizottságának tagja; Morvái Ferenc, a Tolna megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat személyzeti és ok­tatási osztályvezetője, a Szekszárd városi pártbizott­ság fegyelmi bizottságának elnöke; Rajna Józsefné MÁV-pártalapszervezeti tit­kár, a dombóvári MÁV- pártbizottság és végrehajtó bizottság tagja; Hajnal Jó­zsef, a csibráki fafeldolgozó üzem pártalapszervezeté- nek titkára; Mányok Ernő, a naki Dózsa Tsz pártalap- szervezeti titkára, a Dombó­vár városi pártbizottság fe­gyelmi bizottságának tagja; Fuchsberger Katalin, Bony- hád városi úttörőelnök, tsz­(Folytatás a 2. oldalon). Egy témával szegényebbek lettünk. Többet nem írha­tunk a szekszárdi fedett uszoda építéséről. Mert a- hajlított fagerendák tartot­ta mennyezetű csupaüvegfalú épületben tegnap feltöltöt- ték vízzel a 33 és egyharmad méter hosszú medencét, s délután a hivatalos formasá­gok után ünnepélyesen is átadták az uszodát. Van már Szekszárdnak téli uszo­dája. S most tudtuk meg, hogy a tízmillióba került építkezés, bár — erről ír­tunk többször is — látszólag vontatott ütemben készült, az eredeti határidőnél fél évvel hamarabb nyithatta meg kapuit. Hajdanán úgy tervezték jövő májusra fe­jezik be az építkezést. Az­tán a májusból szilveszter lett, s nemrég a TOTÉV és az Országos Szakipari Vállalat szocialista brigádjai vállalták, november 7-re elkészítik. S az ígéretet betartották, bizo­nyítva, meg lehet csinálni ha­marabb is. A zölden csillogó víztükröt tegnap délután a fiatalok törték meg tempós karcsapá­saikkal. Azok az iskolások, akiket nyáron szerveztek csa­pattá, megteremtve ezzel a szekszárdi úszősport alapját. Mert uszoda van, úszni tudó, szerető fiatalok is vannak, s talán akad vagy alakul majd egyesület, amelyik gazdája lesz ennek a vízi sportnak. Az uszodával egyébként legtöbbet az iskolások nyer­tek. Minden hétköznap, reg­gel nyolctól délután kettőig itt tarthatják tornaóráikat, s így valóra válhat az a terv, hogy iskolaévei alatt min­denki megtanul úszni. A nagyközönség előtt egyéb­ként az uszoda holnap reg­gel nyílik meg, s hétközna­pokon reggel hattól nyolcig, s délután kettőtől este nyolcig lehet a bő másfél méterről két és fél méterre mélyülő medencében lubickolni. Hogy mennyiért? Negyvenhárom­féle jegy, bérlet van, s a leg­drágább, hétköznap tíz, szombaton és vasárnap húsz forint. — sz l — A kukorica egyharmada van még lábon Harminchárom méter hosszú víztükör

Next

/
Oldalképek
Tartalom