Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

1979. november 4.

^PÜJSÄG 3

Nyolc év alatt megötszöröződött a taglétszám

Tagfelvételi munka a paksi Volán párt-alapszervezetben

„A párttagság számszerű növekedésének és összetételének kedvező alakulása ellenére továbbra is tervszerű pártépitő munkára van szükség:

— A megye társadalmi átrétegződésének megfelelően gyorsabb ütemben kell növelni a munkások, általában a fizikai dolgozók, fiatalok és nők felvételét..." (Az 1975. február 22— 23-i megyei pártértekezlet határozatából.)

Benkő László autóbusz- gépkocsivezető. Az „Urán” szocialista brigád vezetője. „Kiváló Dolgozó”. Párttag lett 1976-ban, azóta újabb pártmegbízatást kapott: önkéntes rendőr.

Ifjabb Benkő László. Az előbbinek fia és váltótársa. Autószerelő szakmát tanult, utána lett autóbuszvezető. A KISZ-ben tevékenykedett, KISZ-ajánlásra vették fel 1976-ban párttagnak. Édesapjával egyszerre kapta meg a tagsági könyvet. Azóta „Kiváló Dolgozó” és önkéntes rendőr lett.

Berger János. Uzemigaz- gató-helyettes, párttagságának kelte: 1955. Több mint két évtizeden keresztül aktív pártmunkás volt, jelenleg nyugdíjazás előtt áll, betegsége miatt felmentették a pártmegbízatás alól.

Berger István, az előbbinek fia. Autószerelő volt, 1978-ban a KISZ-szervezet ajánlására vették fel párttagnak. Azóta leérettségizett, ma raktárvezető és a párt- alapszervezet ifjúsági felelőse.

Bodajki László. Fődiszpécser volt, amikor — 1971-ben — felvették párttagnak. Ma szállítmányozási forgalomvezető, elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, tagja az alapszervezet vezetőségének, ágit.-prop.

felelős, titkábhelyettes. ' Propagandista tevékenységéért nembég kapott jutalmat.

Bolvári János. Autóbusz- gépkocsivezető. 1947-ben lett a párt tagja, ő a legrégibb párttag az alapszervezetben. Tagja az alapszervezet vezetőségének, a Hazafias Népfront paksi Városi Bizottságának, önkéntes rendőr.

Böcz Zoltán. Autóvillamossági műszerész. 1971-ben — ez időben KISZ-alapszervi titkár volt — vette fel párttagnak a taggyűlés, KISZ-ajánlásra, Azóta elvégezte az öthónapos pártiskolát, jelenleg esti egyetemen tanul. Szakszervezeti műhelybizottsági titkár, 1978 decembere óta tagja a Paks városi párt-végrehajtó bizottságnak.

Domsa Gyula. Autóbusz- gépkocsivezető. 1976-ban lett

a párt tagja. Szocialista brigádtag, önkéntes rendőr és az 1977-ben megalakult MÁVAUT-pártcsoport vezetője.

A felsorolást talán itt félbe lehet szakítani, bár ‘az abc-rendben sorakozó kartonoknál elmehetnénk a harmincnegyedikig, az utolsóig is, a kép hasonló lenne, mint amire ebből a nyolcból lehet következtetni. A Illés számú Volán Vállalat paksi üzemegységének pártalapszervezetében tervszerű, intenzív tagfelvételi munka folyik.

— Ami a számszerűséget illeti — mondja Németh Bálint alapszervezeti titkár — semmiképpen sem lehetne bennünket példaképp állítani a többi alapszervezet elé. Hetvenegyben, amikor megalakult nálunk az önálló alap- szervezet, mindössze heten voltunk. A hetvenötös „számadáskor” huszonegyen, ma pedig harmincnégyen. Nyolc év alatt egy híján megötszöröződött a taglétszám. És a gyarapodás teljes egészében itteni felvételekből adódott. Nem várható el, sőt nem is kívánatos mindenütt ilyen arányú növekedés. Nálunk azonban kellett, hiszen éppen az alakuláskor állapítottuk meg, hogy indokolatlanul alacsony

— még két százalékos sincs

— az üzemegység dolgozói között a párttagok aránya. Már pedig üzemegységünk a városban — akkor még községben — kulcshelyzetet tölt be. Nem közömbös, hogy milyen politikai munka folyik a dolgozók között, sőt, hogy milyen politikai munkát végzünk „kifelé”. És amikor a beszámoló taggyűlésen munkánkat a felsőbb pártszerv minősíti, ez évről évre tartalmazza a dicséretet is, kiemelkedően végzett tagfelvételi munkáért. Ha nem is a számszerűség, inkább a módszer az, amit ilyen esetben a városi pártbizottság követésre méltónak talál.

— Milyen módszereket alkalmaznak?

— Nincs abban semmi különös. Egyszerűen, végrehajtjuk az idevonatkozó határozatokat. Rendszeresen, évente számbavesszük azokat, akikkel foglalkozunk, különféle kisebb-nagyobb pártmegbízatásokat kapnak, beiskolázzuk őket a politikai oktatásra, majd amikor — egyeztetve a városi pártbizottsággal — elérkezettnek látjuk az időt, kitöltetjük a tagfelvételi kérelmet. Általános szabály nálunk, hogy a felvételre kerülőnek előzetesen bizonyítania kell. Munkával, magatartással, mozgalmi tevékenységgel.

Kimondtuk már nyolc évvel ezelőtt, hogy harminc éven alulit csak a KISZ- taggyűlés ajánlásával veszünk fel. Előfordult már, hogy fiatalember jelentkezett felvételre, megmondtuk, hogy egyelőre korainak tartjuk a dolgot, bizonyítson előbb a KISZ-szervezetben.

— Hogyan kerül valaki a „számbavételi listára?”

— Vagy az illető kezdeményezésére — ilyen volt az előbb említett eset — vagy mi kezdeményezzük és beszélünk azzal a dolgozóval, akit alkalmasnak tartunk, hogy párttaggá neveljük. Míg az előbbi esetben vagy igent mondunk, vagy azt,, hogy meglátjuk egy-két-há- rom év múlva, az utóbbi változatnál még nem fordult elő, hogy az illető nemet mondott volna. Többnyire szerény emberekről van szó, akik dolgoznak becsületesen, a termelésben és a mozgalmi munkánkban, csak éppen nem mernek jelentkezni. De ha én vagy a vezetőség valamelyik tagja megkérdezi, örömmel mondanak igent. A „számbavételi listát” a vezetőség megvitatja, majd taggyűlés elé visszük. Utána rendszeresen foglalkozunk a listán szereplőkkel.

— Ahogy forgatjuk a kartonokat —- nemcsak a felsorolt nyolcat, — egyiken sem üres a „Pártmegbízatás”

rubrika. Az alapszervezet minden tagjának — kivéve egy felmentettet — van „élő” pártmegbízatása.

— Ez természetes. A tagfelvétel sohasem öncélú, általa erősödnie kell a pártnak. az alapszervezetnek. És találunk mindenkinek „test- reszabott” megbízatást, hiszen négyszáz dolgozója van az üzemegységnek, ehhez mérten — a gyors számszerű növekedés ellenére — nem nagy a párttagok aránya. Hadd emeljek ki csak egyet, az önkéntes rendőri megbízatást. Pár évvel ezelőtt az „Urán” szocialista brigád — ők végzik az atomerőműépítkezés és a lakótelep közti munkásszállítást — kezdeményezte a „Legyünk barátok a közlekedésben” mozgalmat. Elképzeléseiket egyeztettük a közlekedésrendészettel, majd a rendőrfőkapitányságon úgy látták, hogy a buszvezetők önkéntes rendőrként még többet segíthetnek. így lett csaknem valamennyi brigádtag önkéntes rendőr. Természetesen, a mozgalmi munka nem minden, alapvetően fontos a termelésben való helytállás. Bekerül az öt évi munkát elemző beszámolóba egy igen fontos adat: alapszervezetünk tagjai közül 1975. és 1978. között 11-en nyerték el a „Kiváló dolgozó” kitüntetést.

(J)

F i at a lód ó O z o r a

Nem nagy bölcsesség kimondani, de úgy látszik megvalósítani nagy dolog: a fennmaradásához mindig fiatalok, fiatalos erő kell. Az elöregedő, fogyó lakosságú községek szaporodó száma mutatja, hogy a fiatalság, a fiatal erő megtartása nagyon sok helységben nem sikerül és éz a falu lassú elmúlásához vezet.

Ozora meg akar maradni. Lakói ezt óhajtják és tesznek is érte.

*

Sétálgatok a faluban, a várhoz érek. Serény munka folyik tetőn, földön. Restaurálják a hatalmas épületet. Az udvar egyik sarkában hárman betont kevernek. Ketten fiatalok. Mint kiderült, nemrégen jöttek vissza a faluba. Eddig Dunaújvárosban dolgoztak.

— Most nagyon jól együtt van a fiatalság, de nemcsak mi, hanem az egész falu, — mondja Jámbor József, szakmáját tekintve kőműves.

— Tulajdonképpen a lehetőségek ma sem jobbak a szórakozásra, időtöltésre, mint azelőtt, de valahogy a — hogy is mondjam, nehezen találok szavakat —, a légkör, a társaság nagyon jó. Jól érzik itthon magukat a fiatalok — tódítja az előbbieket Pokorny Sándor vasbetonszerelő.

Úgy látszik nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is jobban érzik magukat a faluban, mert a betonkeverő triumvirátus harmadik tagja, idősebb Jámbor József is mostanában cserélte el vidéki munkahelyét az itthoniért.

— Szerintem az egyik ok a sport — mondja.

— Bizonyos, hogy az is — mondja Schrancz István tanár, aki a labdarúgócsapat edzője. — Nagyon szeretik itt az emberek a focit. Ez a falu elképzelhetetlen csapat nélkül. Az, hogy meccsre járhassanak, kell az itteniek jó közérzetéhez. Szerencsére a tsz vezetői olyanok, hogy belátják ennek a dolognak a fontosságát, és megadják a rendeletben biztosított kedvezményeket azoknak a fiataloknak, akik sportolnak. Az edzési napokon már két órakor eljöhetnek a munkahelyükről, hogy rendesen edz- hessenek. Természetesen ez a kedvezmény csak annak jár,

aki kifogástalanul dolgozik és focizik. Lógás nincs, se a munkahelyen, se a pályán. Pontos listát vezetek az edzésekről és ennek alapján számolok el a gyerekek idejéről és munkájáról. A termelő- szövetkezetben pedig eszerint veszik figyelembe a focisták munkaidejét és számolják el a bérüket, mert erre az időre is megkapják a fizetésüket, így van ez a Műemlékvédelmi Felügyelőségnél dolgozók esetében is. Nyugodtan mondhatom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk minden illetékessel, különösen a termelőszövetkezettel. Minden lehető segítséget megkapunk.

Beszélgetésünket itt megszakítja az iskolaigazgató.

— Elkészült a sporttelepen a teniszpálya. A bitumenezés egy kicsit egyenetlen. Hozunk egy kis hengert és majd azzal szépen elegyengetjük a pálya felületét. A tsz ad teherautót, ami elhozza. Én vállaltam, hogy elmegyek érte, de közbejött egy ügy, most a Pistát akarom megkérni, hogy bonyolítsa le helyettem a dolgot.

Ez a kis kitérő is mutatja talán, hogy ebben a faluban a közügyeket illetően nincs rangon aluli feladat. A közjó érdekében bárki, bármikor munkába áll. Ezért van aztán az, hogy a sporttelepet olyanná fejlesztették, hogy akármelyik város is megirigyelhetné. Hogy mást ne mondjak, esti mérkőzések játszására alkalmas, villany- világításos kézilabdapályájuk is van.

*

— összefogunk a srácokkal és puccba vágjuk a pinceklubot — mondja Jámbor József, az újdonsült klubvezető. — Nem szokás itt az, hogy könyörögjünk valakinek, csinálják meg helyettünk, ösz- szefogunk és megcsináljuk. Elég jól néz ki még ugyan a pincénk, nemrégen készült el, de már ráfér egy kis javítás. Hogy miként töltjük az időnket benne? Hát erre elég nehezen tudok válaszolni, mert csak most választottak meg klubvezetőnek, úgyhogy még csak tanuló vezető vagyok Attól azért nem félek, hogy bárki is unatkozni fog majd, hiszen eddig is jól éreztük magunkat. Játékok vannak, diszkó van. Uj igazgatója van a kultúrháznak. Szakképzett népművelő. Biztosan majd ő is segít.

A kultúrházról annyit, hogy éppen egy éve készültek el a bővítésével, a termelőszövetkezet dolgozói készítették társadalmi munkában.

*

A falu legfontosabb munkahelye a termelőszövetkezet, Mellette a budapesti Szikra Ktsz helyi varrodája ad 80 asszonynak — lánynak munkát.

— Furcsa helyzetünk van

— mondja Sáfrány Géza, aki budapesti otthonát cserélte el ozoraiért és beszédét hallgatva szíve is ozoraivá változott.

— Kezdetben a helybeliek munkahelye volt ez az üzem. Ma inkább a vidékieké. Az ozorai lányok ma már tovább tanulnak, szakmát szereznek és közülük nincs utánpótlás. Ennek ellenére a dolgozólétszám fele harminc éven aluli.

A kézilabda? Segítjük a lányokat, de sajnos nehezen megy a dolog. Jelenleg a megyei B csoportban játszanak, Egykor nagyon ment a csapatnak, volt sok jó játékos. A Lengyelné például NB I-es csapathoz került.

Az előítélet nagyon nagy szerepet játszik a romló színvonalban. Érdekes módon, mostanában talán jobban, mint a régi időkben. Ha egy lánynak udvarlója van. akkor már a fiúja nem szereti, ha a lány „mutogatja magát”, trikóra vetkőzik. Aztán, ha komolyabbra fordul a dolog — eljegyzés, házasság —, akkor vége a sportolásnak. Mindezek ellenére a sportkör, a termelőszövetkezet és hát a mi kis műhelyünk is mindent megtesz a fiatalokért. A fiúk focizzanak, a lányok meg kézilabdázzanak.

*

Ez ideig mindig másról beszéltünk és nem Ozora termelőszövetkezetéről, de tulajdonképpen bármiről is van szó a faluval kapcsolatban az a téesszel is kapcsolatban van.

— Azt hiszem, az eredményes munkának alapvető feltétele, hogy a dolgozó emberek kiegyensúlyozottak legyenek. így lehet derűs szívvel, jó lélekkel a gépre ülni, a szerszámot, a tollat kézbe venni. A kiegyensúlyozottság megteremtésének sok oldala van. Sok olyan, aminek alakításában nemcsak mi. de senki se szólhat bele. Amibe viszont beleszólásunk lehet, ott közbe is lépünk. Egy gazdaságnak az a dolga, hogy termeljen, anyagi javakat hozzon létre, de nem a termelésért termel, hanem az emberért, hogy annak több, jobb legyen, hogy több, jobb módja legyen az életét kiegyensúlyozottá, harmonikusabbá tenni. Ez a mi termelési szempontunk, — mondja Katona István, a termelőszövetkezet elnöke. — Nagyon örülök annak, hogy a vezetőtársaim is egyetértenek velem és ők is így végzik a munkájukat.

Ha valaki idejön hozzám, hogy nem folyik az átereszen a víz, és áll a járdán, akkor nem az az első gondolat, hogy ez a tanács dolga, hanem az, hogy meg tudom-e csinálni. Meg? Odaküldöm a gépet, vagy az embert, megcsinálja és kész. Ha nem tudom megcsinálni? Akkor szólok annak, akit illet és leülünk, megbeszéljük, hogy miként is oldható meg a dolog. Egy gazdaság nem gondolkodhat csak az önmaga zártságában, mert a valóság az, hogy nem zárt. Hiszen az egész falu, szinte a teljes lakosság kapcsolatban van vele. Ilyen méretekben és szemléletben gondolkozunk. Minden hasznos, és célszerű dologban partnerek vagyunk. Biztos, hogy ez is eredményezte azt, hogy visszajárnak a faluba a fiatalok, itt alapítanak családot, itt építenek házat és így tovább.

Nem utolsó sorban szövetkezetünk javuló helyzete is közrejátszik. A lehető legoptimálisabb munkakörülményeket biztosítjuk a dolgozóinknak, kezdve a munkahelyekre való szállítástól a szociális létesítményeken át a gépi ellátottságig. Messzemenően támogatjuk tagjaink sportolását, kulturális munkáját, továbbtanulását. És igyekszünk évről évre javítani a kereseti lehetőségeket is. Jelenleg 322 tagunk van, ebből közel 100 harminc éven aluli.

Bízvást mondhatom, hogy az idő múltával egyre fiatalodik Ozora.

CZAKÓ SÁNDOR

Ők is hazajöttek

A nők főleg a varrodában dolgoznak