Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
1979. november 25. ^ÉPÜJSÁG 7 BIKA IPAR Hatalmas, deres bajusz mozog előttem és útbaigazít. Aztán útravalóul még rövid oktatást is mellékel: — A kutyát sétáltatják. Gilt? — Gilt. — A bikát meg járatják. Gilt? — Gilt. — Ha ezt megjegyzed, könnyebb lesz a dolgod. Na. És most 'isznunk egy sört. Gilt? — Nem gilt — mondom és egy köszönömfélét morogva kilépek a szakcsi kocsmából (lehet, hogy presszó). Ha jól emlékszem, az öreg Dózsa utcát mondott. Ereszkedek lefelé a lejtős úton. Nagy ház, nagy kerítés, nagy kutya. Ez lesz az. Döngetjük a kaput — én kívülről a kutya belülről. Német juhásznak nézem, de lehet, hogy oroszlán, csak a sörényét levágták. Ödöngök a kapu előtt, sehol egy lélek, úgy látszik mindenki dolgozik. Végre a szemközti házból előjön egy néni. Vércsevijjogással rázza a vaskaput: — Náciijiii! Ez használ, mert a kutya hátra szalad a hosszú udvaron — valaki jön. Nem más, mint Magyar Nándor (Náci). Hatalmas munkásköpenyben, barnán, széles mosollyal. Felállítja az eldőlt biciklit, félrerúgja a kutyát, kitárja a kaput. Mondom jövetelem célját; a szakcsi bikaipar érdekelne. Jó helyre jöttem. Adni, venni, hizlalni — ezt nevezi ő seftnek — egyszóval az üzlet, az az igazi. Pár éve vették meg ezt a házat. Alapos munkát végzett a kőműves. (Állítólag az akkori tulaj, az építtető, minden falba kerülő téglát megkopogtatott és csak a hibátlan csengésűt engedte beépíteni.) Négy szoba, konyha, aztán gazdasági épületek, úgy mint pajta, kamra, fészer, istálló — rajta kétemeletnyi szénapadlás — góré — alatta hidas — két pince és egyebek. Hátul a kertben kétezer négyszögöl, zömmel takarmány és cirok. Nándi ki is használja a lehetőséget, öt éve szerelt le, akkor vett hét bikát. Hizlalta őket, és rendbe szedték a házat. Tatarozás, parkettázás. Közben a tsz-ben törzsállattenyésztő. Elkészült a hét bika, leadta, vett nyolcat, mert ha valaki foglalkozik valamivel, akkor foglakozzon komolyan. Azóta űzi a bikaipart. Mellette — nehogy unatkozzon — zöldséget is termel fólia alatt. Ha minden kötél szakad és nincs pénz, felrak a talicskára egy kosár uborkát, eltolja az átvevőhöz, visszafelé hoz egy zsák tápot. Közben számol, számol és számol. Most van az istállóban hat jószág, zömmel üszők, mert ez lesz az igazi seft. A hízókkal, aprójószágokkal a szülők foglalkoznak. A papa a tsz-ben éjjeliőr, a mama a háztartást vezeti. Éppen most nyit be. Jaj kisfiam — kezdi a s opánkodást részint azért, mert szerinte nincs kellő rend a szobában ahol beszélgetünk, másrészt azért, mert a fia meg akarja duplázni az üszők és bikák számát az istállóban. Náci morog valami olyasfélét, hogy ő tudja, majd újfent számolásba kezd. Mennyi pénz van most az állatokban, takarmányban. Szép summa kerekedik. (A szekrény tetején, a levesestálban is van húsz- harmíncezer készpénz apróságokra.) Egy év múlva ennyi lesz, két év múlva eny- nyi. Hogy miért nem vesz kocsit? Többet is vehetne, de nem viszi rá a lélek, hogy a pénz haszontalanul feküdjön egy tragacsban, mikor forgatni is lehet. A rövidtávú cél egy saját ház. Most erre hajt. Megnézzük az istállót, a jószágokat. Náci egy fénykép kedvéért kivezet egy bikát. A kutya ismét lábatlan- kodik, megint kap egyet. Gazda szeme hizlalja a jószágot, mi már néztük eleget, besétálunk a központ felé. Varga József, a háztáji ag- ronómus a tekepálya előtt ácsorog — éppen vendégeket kalauzol, akik bementek gurítani párat. Megvitatjuk vele a bikahelyzetet. „Hát kérem ennek hagyománya van, úgyhogy, amióta az eszemet tudom, a szakcsi ember mindig szép jószágot vezetett az átvevő elé. A szövetkezet támogatja a tartást, tenyésztést; ez kölcsönös érdek. Évek óta háromszáz bikára van szerződés, emellett persze van hízó, üsző, tehén, miegymás. Abraktakarmányt, szénát biztosít a tsz. Van bérbe vehető lucernaterület, kaszáló. Ami a bikákat illeti, zöme élő exportra megy. Szovjet, líbiai piacra, azelőtt az olasz vette meg” — így a háztáji ügyek intézője. Közben kijönnek a vendégek, mi pedig továbbállunk. Rácz István kemény ember hírében áll. Alapos, megfonRácz István legizmosabb bikájával toltan beszél és évente tíz bikát vezet ki az istállójából. Emellett télen söprűt köt. Nyáron a takarmányt termeli. Tíz éve csinálja, azóta száz bikát nevelt fel. Eddig a gyerek taníttatására is kellett a pénz. Orvos lett belőle— mondja büszkén és joggal. Most házat építenek neki Szekszárdon az Alispán oda kell a pénzmag. Mint eddig soha, úgy ezen a nyáron sem volt nyaralni — ez errefelé nem divat. Beülünk a szobába. Náci és a gazda egy fröccsöt isznak, én beérem egy narancslével. Rövid előadás következik, végig kell hallgatni. Egy mondat lesz belőle. Valamikor Rácz István is a szövetkezetben kezdte, aztán valamiért haj- bakaptak az akkori elnökkel és otthagyta a közöst. Aztán a volt elnök is — mivel ahogy mondják, lebukott és mint tudjuk, a börtönből nehéz kézben tartani az ügyeket. Hívták vissza Ráczot, de akkor már belevágott az egyéni gazdálkodásba és nem az a fajta, aki ma ezt. holnap azt csinálja — maradtak így a dolgok. o A bikaiparnak, mint hallottuk. hagyományai vannak és mint a komoly dolgoknak, itt is vannak áldozatok, halálosak is, mert előfordult, hogy valakit úgy megöklelt a bika, hogy belehalt. Amúgy a benfentesek szerint a bika legalább úgy ragaszkodik a gazdájához, mint egy kutya és ha szelíden bánnak vele, kezesbárányhoz lesz hasonlatos — ez utóbbit élénk- fejbólintásokkal nyugtáztam és három méternél nem mentem közelebb a szóban forgó hatmázsás bá- rányszelídségűekhez. Ami a takarmányozást illeti. egyetlen alapelv látszik érvényesnek, amit a szaknyelv így összegez: ad libitum. Vagyis amennyi kell, magyarul annyit etetnek fel a háztájiban a bikákkal, amennyi beléjük fér, ugyanis a cél az, hogy a jószág minél előbb kész legyen, elérje a közel öt mázsát. Néha előfordul, hogy a kelleténél is többet eszik a bika, ilyenkor jön a házi patika. Ha kezd puffadni és étvágytalan a bika — a fölfúvódás kezdeti jele — akkor egy deci étolaj helyrerázza a dolgokat és mehet tovább a habzsolás. Öröm nézni őket. Reszelős nyelvükkel beka- nyarítják a szénát. Rágnak. Aztán lefekszenek, visszaké- rődzik és megint csak rágnak. Zápfogak a zápfogak- hoz. Felállnak, lefeküsznek és közben egy végeérhetetlen rágógumit rágnak, őrölnek. Tántoríthatatlanul, belenyugvással. A folyamatnak fannak apró mozzanatai, melyet — az illetők — fontosságuk tudatában közmegelégedésre végeznek. így Matuz, az insze- minátor, vagy Récsei, aki a karikát egy ötvenesért beilleszti az arra megérett négylábú orrába — talán mégsem olyan szelídek, mint mondják. A bikákkal való foglalkozás — leszámítva a takarmány megtermelésére szánt időt — napi négy óra. Ebben csak az a félelmetes, hogy évente háromszázhatvanöt nappal kell megszorozni és szilveszter hajnalban négykor újra kezdődik mert ezt meg lehet utálni, de abbahagyni nehezebb, mint elkezdeni — vallják a gyakorlói. Ami a jártatást illeti, nem mindenki csinálja, mondván, minél kevesebbet mozog a bika, annál gyorsabban hízik, minek energiát pazarolni arra is. Mások szerint nem árt megmozgatni időnként, hogy amikor viszik leadni egyáltalán vezethető legyen. Van olyan egyed, amelyikre azt mondják, „nagy vér van benne”. Az ilyennek vannak különc szokásai, például ne- kiáll ordítani, ami a szarvasbőgéshez hasonlít, de leginkább a bika hangjára emlékeztet. Az ilyen bika ezt a tevékenységét a háziak nagy örömére egy-két órát gyakorolja, miközben a földet kapálja és az a legrosszabb benne, hogy nem lehet ellene semmit tenni — szép szó éppúgy hasztalan, mint az ütleg. Szakértők szerint ilyenkor csak egy üsző testközelsége segítene a dolgon, dehát az a szomorú a bikasorsban, hogy ez hizlalás. nem tenyésztés. Vannak persze apró fogások, amivel a hízást segíteni lehet. Bikája válogatja, milyen a súlygyarapodás. Rácznak volt olyan, amelyik az utolsó hónapban negyven kilót szedett magára. Lehet, hogy nem igaz — pletyka szintjén mozog eme információ — de el lehet érni a leadás napján akár negyvenkiló súlygyarapodást is, márpedig úgy, hogy jól megsózott korpát etetnek a bikával, amire a szerencsétlen vödörszám issza a vizet. így öt vödör víz durván negyven kiló súlytöbblet, ami — „A” minőség esetén — 27,50 forint kilónként. Persze alkalmazása kockázatos, mert a visszájára fordulhat. Komoly bikatartók ezt mellőzik. Bikaportré Esteledik és az utcán emberek tolnak kézikocsit, vagy biciklin átvetett zsákot, tehénbőgés hallatszik, kocsizörgés, az udvarokból trágyaszag és szénaillat árad a fák közé. Aki nem vesz részt a második műszakban, az a presszóban legurít egy sört, utána a tekepályán — a téesz építette — folytatja a gurftást. Körülnézek. Itt, ahol évente vagonszámra termelik az elsőosztályú húst, nincs húsbolt. „Nem baj, marad a pénz, amit meg kell fogni.” Ki erősebben, ki könnyebb kézzel. Van, aki nem kap az egyik boltban fél literes tejet, átballag a másikba, semhogy literest vegyen, jóllehet otthon háromszázezer van a takarékkönyvében. o „Amíg az ember fiatal, addig kell összeszedni magát. Hajtani amíg bírja, utána lehet lazítani.” — ez az egyik program a fiatal házasoknak. Nagy Béla etetés után, fe- jés előtt néz ki az istállóból. Pár szó -erejéig figyelemre méltat bennünket is — a tehenek mellett. Mert abból négyet tart. Húszliteresek és ehhez már fejőgép is kell. Nemrég nősült, megvették a házat, eddig erre ment a pénz. A téeszben fogatos és itthon is van két ló, hogy szabad időben se essen ki a gyakorlatból. Változatosságképp tehenek és bikák is. Persze. Szórakozás a legkönnyebb. mert két háznyira van a kocsma, etetés közben átugrik, megiszik egy sört, aztán vissza a tehenekhez: azok is inni kérnek. Csala- mádé és aztán tévé. Húszezer forint — amit egy bikáért kapni lehet — elég nyomós érv az istálló mellett. Amellett szeretni lehet — illetve hat bika esetében már kötelező — ezt a tevékenységet. A hídon összetalálkozunk egy idősebb emberrel, a nevét nem értem, mint ahogy ő sem az enyémet. Ez most mellékes, mert Náci tódít, hogy bikát akarok venni. Az öreg belémkarol, neki van kettő jó kiállású, már megyünk is az istálló felé. A házon cserép, az istálló palatetős. amúgy is jobb karban van, látszik, hogy itt van elhelyezve a lényeg. Vételnél van az eladás — hangzik az aranyszabály immár két perc leforgása alatt harmadszor a gazda szájából. Látatlanba hétezret kér a portékáért, és hogv megéri, az nem kifejezés. Itt a legvégső pillanat ahhoz, hogy a szerencsémet megcsináljam. Az öreg nagyot taszít az istállóajtón és amit megpillantok. az egy özönvíz előtti öszvér. Ránksandít, aztán visszaejti fejét a jászolba, biztos nyugtázta, hogy nem vagyok komoly vevő. A két bika viháncol. Náci egy pillantással elintézi őket; Ef egyesek — mondja letaglózó egykedvűséggel és kifordul az istállóból. A vétel elmarad. — steiner — Gyere boci! Járt at ás némi segítséggel
