Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-24 / 275. szám
a Képújság A régmúlt időkben Madotsúnak, vagy Magotsának írták a település nevét. Az első írásos emlék 1214-ből maradt ránk, ekkor építtetett itt kolostort a Bekech család. A következő században jómódú községnek tüntették fel az egyházi tizedet szedő jegyzékek. A török időkben a falut többször is romba döntötték, felégették, de lakossága nem pusztult ki teljesen. Az 1700-as évek elején telepesek költöztek a községbe, feltehetően magyarok, ugyanis nemzetiségetekről nem szól sem a krónika, sem a 800-as évek elején lejegyzett szájhagyomány. 1738-ban a „nagy döghalál", a pestis tizedelte meg a lakosságot. 1829-ben 328 ház állott itt, 1846 volt a lakosság száma. 1906-ban tűzvész pusztította el a fél falut, házak égtek le, bennük minden ingósággal, és sok-sok jószág égett meg, de emberéletben nem esett kár. 1940-ben 530 házban 2325-en laktak. Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult, néhány gazda összefogásával, ez volt az úgynevezett kis téesz. 1956- ban rövid időre megszűnt, majd újraalakult. 1960-ban a falu majdnem minden gazdája belépett a szövetkezetbe, azóta „nagy téesz” az Igazság Termelőszövetkezet. Lakóinak száma jelenleg 2240. Besenyők ? Hozhatják a A besenyőktől, ettől a nomád, vad, harcias, indulatos és végül is a magyarságba beolvadt néptől származtatják magukat a madocsaiak. A község évszázadokon keresztül szinte teljesen zárt közösség volt, megőrizte különállását még a szomszéd településektől is. A Duna — szabályozása előtt — itt több ágra szakadt és természetes rejtekhelye volt lakóinak, akik a magasabb víznemjár- ta részeken űzték „mesterségüket”, a földművelést, állattenyésztést, halászatot, de szinte nemzedékről nemzedékre szálit az orvhalász- és orvvadászkodás is. Néhány híres madocsai betyárról is szól a szájhagyomány, mint Toppancs Bódogról, aki pusztáéi virtusból egy fél ménest hajtott el fényes nappal a paksi főbíró hivatala előtt. Nyakasság, keménység és mindenféle hatósággal való szembenállás jellemezte őket, aminek nemegyszer emberhalál lett a következménye. A harmincas évek országos „hírnévre” szert tett madocsai csendőrgyilkosa is azért vált gyilkossá, mert egy családi perpatvar után a csendőr meg akarta bilincselni. Még közvetlen a felszabadulás előtti években sem voltak ritkák a nagy verkedé- sek, bicskázások. Évszázadokon keresztül egymás közt házasodtak. Még tizenöt évvel ezelőtt is ritka volt a „vegyes házasság”, mármint az, hogy a legény máshonnét hozott volna menyasszonyt, vagy a leány ne falubelihez ment volna. Ez ma már a múlté. Amit azonban máig is megőriztek, sőt ami most van kiteljesedőben: a nyakasság, keménység ellentéte, vagy inkább velejárója, a barátság, az összefogás, a szeretet azok iránt az egykor „jöttmentek- nek” titulált idetelepültek iránt, akik beilleszkedtek a falu közösségébe. Pár éve egy csehszlovák népi együttest látott vendégül a falu. Elszállásolására, vendéglátására valósággal „szétkapkodták” őket és versengés folyt, melyik család teszi emlékezetesebbé azt a napot vendégeinek. Az összefogás szép példája az a sok társadalmi munka, amivel egy alkalommal első let a falu a megyei településfejlesztési versenyben, tavaly pedig második. Az egyik kora tavaszi reggelen Bánóczki Ferenc tanácstag beállított a tanácstitkárhoz, zsebéből egy listát és egy maréknyi ötszázast húzott elő. — Itt a pénz, lehet hozni a salakot — mondta. Az előzmény: tanácstagi beszámolón kérték választói, Hírek A tanács szociális alapjából 57 idős embert étkeztetnek a gyorsbüfében, így jutnak olcsón (3,50—5 forintért) meleg ebédhez azok, akik hozzátartozói napközben dolgoznak. * Szakköri foglalkozásokra alkalmas kisebb termeket alakítanak ki a kultúrotthon- ban a folyamatban lévő átalakítás során. * A takarékszövetkezetben 21 millió 300 ezer forintot tartanak a madocsaiak, 894 betétkönyvben. * Bábszakkört indított a művelődési otthon és az iskola, közösen. * Középiskolai előkészítő tanfolyamokat szerveztek szaktanárok vezetésével magyarból, matematikából és kémiából. hogy csináltassa meg a tanács az utat, mert amikor nagy a sár, járművel nem lehet behajtani az utcába. A válasz azt volt, hogy a tanácsnak kevés a pénze, az út-híd keret ötvenezer forint egy évre —, abból nem sokra telik. De ha a lakosság is segít, pénzzel és -tárA madocsaiak mindig jószágszerető emberek voltak, mindig sok állatot tartottak. Amikor még gyerekek voltak a mostani nagyapák, márciusban kihajtották a jószágot a mezőre, novemberben felhízva, megszaporodva került vissza a faluba a csorda, a gulya. Lehetett kiválogatni a tenyészállatokat, melyeket tavaszig etetni kellett. A többit levágták, besózták, felfüstölték, volt hús bőven egész évre. Aztán változott a gazdálkodás módszere, naponta hajtották ki a legelőre a nyájat. Reggel a csikós nyitotta a sort, ezután az ökrös következett nagy ostordurrogással kísérvén a menetet, majd a tehenek jámbor csordája indult a legelőre, végül a kondás tülkölte össze a cocákat. Este fordított sorrendben verték fel az utca porát. Üjabb nagy változást jelentett a termelőszövetkezet sadalmi munkával, kohósalakot hozat a tanács Dunaújvárosból, meglesz az út. Bánóczki Ferenc, a Bölcskei utca egyik ágának a szószólója volt, Tuba Mihály pártvezetőségi tag és Lovas Lajos tsz-mezőőr ugyanígy hozta az Ujkender utcaiak pénzét és kívánságát. A község huszonöt utcájából négynek aszfaltburkolata van, ezek a KPM kezelésében vannak. Egy kilométernyi „saját” út az utóbbi években kapott betonburkolatot, több mint három kilométert az utóbbi években kohósalakkal burkoltak. A már kialakult módszer: A sáros utca lakói elhatározzák a dolgot, összeadják a telkenkénti 1000—1500 forintot. A tsz — gépeivel — elkészíti az úttükröt, aztán billenőautókkal odahordat- ja a tanács a kohósalakot, majd mindenki a háza előtt elteregeti és máris kész az út. A huszonöt madocsai utcából ma tizennégynek van beton-, aszfalt-, vagy kohósalak-burkolata. megalakulása, új fogalmak jelentek meg, mint például „a közös”, „a háztáji”. Korszerű szarvasmarha- és sertéstelepen gyarapodik a közös állatállomány, de igen sok állatot tartanak a háztájiban is. Tavaly — a szövetkezeten keresztül — ötezer háztáji hízott sertést értékesítettek, a tagság bevétele háztáji hízó marhából és sertésből meghaladta a húszmillió forintot. Ma már csak a háztáji szarvasmarhák járnak ki legelészni márciustól novemberig naponta, bár az utóbbi időben sok panasz volt rájuk. Elállták az utat a járművek elől, lelegelték a házak előtti díszcserjét és nem átalottak a járdára piszkí- tahi. A tanács egy először sokat vitatott, aztán mégis praktikusnak talált rendelettel oldotta meg a problémát, azóta terelőutakon terelik a teheneket, bocikat. Tarczal Jánosné és szomszédja, Balogh Jánosné az „utolsó simításokat” végzi az Ujkender utcában a kohósalak útburkolaton Terelőutak - teheneknek 1979. november 24. r** aszonyok-lányok téli elfoglaltsága az almahámozás A harmincas évek közepén honosodott meg Madocsán a nagyüzemi, almatermesztés, amikor Moskovits, a paksi szeszgyár és szárítóüzem gazdája megvette a Duna-parti Felhágó pusztán azt a százholdas területet, amit aztán betelepített almafával. A gyümölcsöst a földosztáskor szétparcellázták, ám hamarosan kiderült, hogy így — több száz kézben — hamarosan tönkremenne. Az állami gazdaságé lett, majd a termelőszövetkezeté. Ma már kivágták a felhágói almafákat — elöregedtek —, ám helyébe ott van a szövetkezet által telepített 110 hektáros alma, sőt, tizenkilenc hektár szilvás is. Jól gazdálkodik a termelőszövetkezet — tavaly az egy tízórás munkanapra jutó kereset 189 forint volt. Természetesen, a nagyobb részt a növénytermelés és állattenyésztés hozta, de jelentősen hozzájárult az alma is. Az idén 200 vagon almát takarítottak be, ennek nagyrésze exportra került, de sok az, úgynevezett ipari alma is, amiből almabor és befőtt lesz. A kertészetben dolgozó asszonyok-lányok a téli hónapokban a hűtőtároló egyik — fóliával elkerített és fűtött sarkában vég- zig az alimahámozást, a hámozott, felszeletelt alma a Paksi Konzervgyárba kerül. János bocsi Nehéz lenne meghatározni a hatvannyolc éves Földesi Jánosról, hogy mije Mado- csának. Krónikása, történésze, első számú népművelője, zenésze... Itt született, nevelkedett, Szekszárdon végezte a középiskolát, majd érettségi után visszajött — parasztnak. A felszabadulástól kezdve a falu egyik politikai vezetője, negyvenhatban néptáncegyüttest, negyvenkilencben tsz-t, hetven- háromban asszony- és leányklubot szervez, egy ideig elnöke a szövetkezetnek, majd különböző beosztásokban dolgozik — a néptáncegyüttes azóta már híressé vált, ma is eredményesen működik vezetése alatt —, a termelőszövetkezetből az akkori kis Igazságból nagy Igazság lett, az asszonyok és leányok klubja eleinte csak kézimunkázásra jött össze, ma már egyre színesebb a programja. Számos esetben hívták máshová, magasabb beosztásba. Ám ő nem válik meg a falutól. Csak egygszer, de akkor tizenhárom évre. De ez sem megválás, hiszen csak Paksra vitték, szó szerint értve, az eke szarvától — járási népfront-titkárnak. Utána rövid ideig madocsai tanácselnök, majd innét megy nyugdíjba. A faluról, annak történetéről mindent tud, amit tudni lehet. Részlet az általa gyűjtött madocsai szavakból: Abézolni — tönkretenni a virágot; aba' M Földesi János jog — siránkozik; bösztöhő — faragatlan, bárgyú; be- zsébe — libahívogató szó; bibbantyú — apró, metélt tészta... Földesi János verseket is ír. íme, egyike a nemrég „születetteknek”: SORS-VALLATÓ Nem bántam meg fénytelen sorsomat, nem adom föl ma sem paraszti voltomat. A föld öleli lábam, a nagy ég meg a vállam, sorsomat vallató köd és gond veri a szívem: maradtam közietek híven, mert bármerre ballagok, itt rám ragyognak a néma csillagok. • • Üres anyakönyv Három anyakönyvet tartanak a tanácsnál. A házassági és a halotti anyakönyvet gyakran kell elővenni, a születésit azonban most már vagy tizenöt éve csak évenként egyszer. Lezárni az előző évit azzal, hogy „az év folyamán alapbejegyzés nem volt” és megnyitni a következő évre. A község új polgárai ugyanis Szekszárdon és Dunaújvárosban jönnek a világra. Magazinunkat készítette iantner János és Pallók László. Munkatársaink november 26-án Csibrákfa látogatnak. Lakodalom a Sorra épülnek a községben az új, modern családi házak, újulnak meg a régiek. Kényelmes, összkomfortos otthont adnak gazdáiknak-la- kóiknak, egyre azonban alkalmatlanok: lakodalom megtartására. A nagy, több száz vendéges lakodalom régi szokás Madocsán, abban az időben azonban kipakolták a bútorokat, sátrat vertek az udvaron, így elfért a násznép. Ma már erre nem vállakozik senki. A lakodalmat a művelődési házban rendezik. Az esküvő színhelye az új házasságkötő terem — a tanács kulturális bizottságának kultúrházban családi és társádalmi ünnepeket rendező albizottsága rendezi az esküvőket-név- adókat, a lakodalomra pedig kibérelik a művelődési házat. Néha így sem elég a hely — „csak háromszázan tudnak itt kényelmesen ünne- pelni-vígadni — így aztán „két menetben” rendezik meg. Az egyik szombaton a menyasszony, a következőn á vőlegény rokonsága, baráti köre ünnepli az ifjú párt. „Szezonban” hónapokkal előbb kell előjegyeztetni, sőt, néha ahhoz igazítani az esküvő időpontját, hogy melyik szombaton „szabad” még a művelődési ház. Az önkiszolgáló Idén augusztus 1-én adták ál az új, korszerű boltot. A paksi ÁF£SZ-hez tartozik, 1,2 millió forint értéket forgalmaz havonta. Szőlőhegy Felhívást találtunk a tanácsháza hirdetőtábláján, amelyben értesítik a lakosságot, hogy Bölcske község adóügyi csoportja november 19. és 20-án fogadónapot tarit. Hogy miért jöttak az adószedők? — Madocsának nincs szőlőművelésre alkalmas területe. Pontosabban: a szőlő sík területen is megél, de kár lenne arra használni. Éppen ezért a madocsaiak szőlői — ősidők óta — Bölcske határában vannak, az Örsi és a Hadai hegyen. Nemcsak szőlők, hanem csaknem mindegyikben ki- sebb-nagyobb építmény is. Pince, szerszámoskamra és ... az utóbbi időben egyre több víkendház.
