Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
IO ^EPÜJSÄG 1979. november 18. A nyomda ördöge Napokig nem találtam sehol. Végigtelefonáltam a nyomdákat — nem tudtak róla. Végül üzenetet hagytam, hogy pénteken várom a Pokol Csárdában. Pontosan érkezett, egyenesen odajött az asztalomhoz, köszönésfélét mormogott és leült. Fáradtnak látszott. Szemei alatt petyhüdt táskákban ráncolódott a bőr, hegyes fülei észrevehetően lekonyultak, szőrös mancsai enyhén remegtek. — Elég rossz bőrben van — kezdtem a beszélgetést — csak nincs valami baj? Lemondóan legyintett és bekapott egy fél konyakot poharastul. — Belefáradtam, uram, az a baj. Hiába, nem bírom én már ezt a sok gürit. Ledolgoztam pár száz évet, rám férne a pihenés. És minden az én nyakamban van. Az a rengeteg nyomda Budapesten, nem is beszélve a vidéki kiszállásokról — ezért a napidíjért. A két fiam is cserbenhagyott. Tehetséges mindkettő, volt érzékük a sajtóhibákhoz. Gondoltam, átvehetnék tőlem az ifjúsági lapokat. Csinálták is vagy két hónapig, aztán az egyik elment a Rádióhoz, a másik a tv-hez bakikat gyártani. Hogy ott jobb a társaság, meg a perspektíva ... Köny- nyelmű fiatalok, egyik sincs még százéves sem. Pedig ezt a szakmát kérem, szeretni kell. Tudja, kikkel dolgoztam én együtt? Karinthy, Bródy, Hunyadi, Móricz... Volt olyan sajtóhibám, amin a fél ország hetekig röhögött. Kérem, én karriereket tudtam valaha kettétörni. Piros szemeiben egy pillanatra felcsillant valami különös tűz, de néhány másodperc múlva már rezignáltan piszkálta ki fogai közül a második konyakospohár szilánkjait. — És mi van ma? Kénytelen vagyok másodállást vállalni, hogy felépíthessem a nyaralómat Balatonördögön. Nemrég egy nagy vállalat főkönyvelőjének segítettem a kimutatás elkészítésében. A nyereség rovathoz hozzácsempésztem néhány nullát, természetesen a számok végéhez, míg a beruházás és kiadás oldalán a tizedes vesszőt egy kicsit balra toltam. A vállalat kiváló címet kapott. Nem fogja elhinni, de még az ünnepségre sem hívtak meg. Hát érdemes lelkiismeretesen dolgozni? Nehéz mesterség ez, uram, megbecsülés meg sehol. Lenéznek a kollégák is, a Tánc ördöge, és a Test ördöge egyenesen kiröhögnek, ha meglátnak nyomdafestékes, ócska munkásruhámban. Persze, ők az entellektüelek... Belefáradtam, előbb-utóbb abbahagyom. — Ne keseredjen el, hiszen igény van a munkájára — vigasztaltam. Gondoljon a sikereire, a Ludas Matyi közkedvelt „Tücsök és bogár” rovatára ... — Menjen a pokolba! — kiáltott rám villogó szemekkel, felugrott és fizetés nélkül távozott. VÁRNAI PÉTER IVÁN A győri balett első bemutatója „A nap szerettei” Az ország harmadik önálló balettegyüttese november 2-án tartotta első bemutatóját. „A nap szerettei” címen. A balettesten Markó Iván három koreográfiáját: Richard Strauss: „Stációk”; Wagner: „Áloméj”, Orff: Carmina Bu- rana zenéjére „A nap szerettei” című balettet, valamint a Krámer György tervezte: „Pygmalion” című tánckettőse látható. Művészeti vezető: Markó Iván. Király Melinda és Szabó Elemér „A nap szerettei”-ben Szép magyar nyelv A vitán vagy a vitában? „A „gondoskodik a családjáról” kifejezésben a „családjáról” szóalaknak állandó határozó, vagy vonzat a ne- ye. A gondoskodik állít- piányhoz kapcsolt szavak ugyanis állandóan -ról, -ről raggal állnak, vagy ami ugyanaz: a gondoskodik állítmány mindig -ról, -ről rágós -ról, -ről-re végződő szavakat vonz. Az állandó határozók túlnyomó többségét nyelvérzékünk segítségével szabályosan, helyesen szerkesztjük, de nem ritka a botlás sem. Téves beidegzések, helytelen analógiák miatt az állandó határozó állhatatlanná, azaz helytelenné válik. Az elhangzott és leírt szövegekből valók a következő példák: „így az órán már nem sok időt vesztegetünk a cselekménnyel, szómagyarázatokkal” — olvashattuk az irodalomtanításról szóló beszámolóban. Időt vesztegetni valamire szoktunk, időt eltölteni viszont valamivel lehet nyelvünk állandó határozóinak szabályai szerint. Ugyanebből a szövegből való a következő példánk: „Nem téveszthetjük szem előtt, hogy az általános iskolában az irodalomelméleti ismeret csak eszköz.” — Határozót, így állandó határozót is nemcsak raggal, hanem névutóval is kifejezhetünk. Az állandóság azonban a névutókra is érvényes. Helyesen tehát így alakul az idézett mondat: „Nem téveszthetjük szem elől... — A szem előtt alak más alaptaghoz vonzódik, a tart állítmánynak az állandó határozója. Két állandó határozós szerkezet keveredését mutatja ez az idézet: „Felmenti a munkától”. — Nyilvánvalóan a felmenti a munka alól — és mentesíti a munkától kereszteződésének a következménye. Egy riportban a kórház- igazgató többek között ezt mondja: „Intézkedtünk a szülészeti ágyszámok növelésére". — Eltekintve a mondat túlságosan hivatalos stílusától, az állandó határozót is kifogásoljuk. Az intézked- tünk-höz a növeléséről vonzat tartozik. A tartalmi szempontból az intézkedtünk- kel rokon utasítást adtunk után viszont természetesen és helyesen következik a folytatás, azaz .... a szülészeti ágyszámok növelésére. A férj és feleség igazságos és arányos munkamegosztását,boncolgatja a következő mondatot tartalmazó cikk: „Az otthoni műszak pontosan annyira tartozik a teremtés koronájára, mint a nőre. Arra a nőre. aki kiveszi a részét a termelő munkában.” — Szinte gondolkodás nélkül javítjuk: kiveszi a részét a termelő munkából. — Ha viszont elhagyjuk a ki — igekötőt, akkor maradhat a mondat eredeti állandó határozója:... aki részt vesz a termelő munkában. Fokozza a hibázás veszélyét, hogy vannak olyan állandó határozók, amelyek nem állandók. A nyelvművelők régebben a részt vesz valamiben szerkezetet fogadták el helyesnek. Ma azonban a részt vesz valamin szintén kifogástalan, sőt gyakrabban használjuk, mint az előbbit. Igaz, hogy jelentésbeli különbség is van közöttük. A valamiben vonzat aktív közreműködést jelent: a valamin pedig csak megjelenést, jelenlétet, ottlétet. Pl. akiről ezt mondjuk: részt vett a találkozó előkészítésében, arról tudjuk, hogy többet-kevesebbet fáradozott, tett-vett, szervezett, programot állított ösz- sze, stb. De ha valaki részt vesz a fogadáson, az ünnepi ebéden, az rendszerint csak megjelenik, hosszabb-rövi- debb időt eltölt, ahogy mondani szoktuk: a készre megy. Ennek mintájára értelmezendő a részt vesz következő kettős állandó határozója is: Részt vesz a vitában. — Részt vesz a vitán. Az előbbi esetben hallatja a hangját, az utóbbiban inkább hallgat, hogy bölcsnek lássék. RÓNAI BÉLA Tristan Bemard: Holtbiztos kúra Hadd gúnyolódjanak a tudatlanok az orvostudományon! Mi mégis határozottan kijelentjük: az orvosok még sohasem voltak annyira ügyesek, mint manapság! íme egy konkrét példa. Önök persze ismerik Simé- ont. Nos azt a kedélyes hájgombócot, akinek minden vágya az volt, hogy lefogyjon. Hát persze: hiszen száztíz kiló önsúlyt hordozni nem gyerekjáték. Nagyon jól tudta, hogy engem jó barátság fűz az orvostudomány majdnem valamennyi párizsi kiválóságához, és azzal a kéréssel keresett fel, hogy segítsek rajta. Négy évvel ezelőtt történt ez a dolog. Ajánlólevelet adtam neki dr. Belartourhoz. Az megvizsgálta és hosszú sétákat rendelt, a páciensnek — két óra reggel és két óra este. Siméonnak azonban megfájdult a lába, megdagadt a bokája, és a tűrhetetlen fájdalom miatt mozdulni sem tudott. Akkor beajánlottam dr. Chittemere-hez, aki iszapfürdő segítségével már sok ilyen beteget meggyógyított. Siméon hat hónapig járt hozzá, és tökéletesen meggyógyult. Mennyire hálás volt nekem, milyen sok meleg, baráti szót hallhattam tőle! Tökéletesen boldog lett volna — ha a mindennapos lábfürdő következtében nem gyöt- ri makacs nátha! Egy ilyen semmiséget kikúrálni? Mi sem egyszerűbb ennél! Sürgősen elküldtem barátomat dr. Cholamelhez, és az megállapította, hogy ez a hüléses betegség a rossz vérkeringés következménye. Elektroterápia segítségével három hónap alatt visszaadta Siméon egészségét. Barátom családjában azonban ideges emberek is voltak, s ez a tulajdonság őrá is átszállt. Az elektromos gyógymód fokozta ingerlékenységét. Rohamai támadtak. — öreg fiú! — mondtam neki. — Ezt nem szabad ennyiben hagyni. Menj el Langlevin doktorhoz és mutasd meg magad. Egyetlen kézlegyintéssel kigyógyít! Langlevin brómot rendelt neki. Ez igen hasznos az idegbetegségnél, ha szigorúan az orvos rendelkezése szerint szedik. Siméon lelki- ismeretesen követte a doktor utasításait, és idegrohamai igen hamar, alig fél év múlva, végleg megszűntek. Barátom visszatért a normális életbe. Hangulata azonban nem lett jobb. Mégpedig emiatt: a huzamos ideig szedett bróm teljesen tönkreteszi az ember gyomrát. Ilyen esetben nem szabad habozni — így hát elküldtem Biradove professzorhoz. Az roppantul szigorú diétára fogta Simé- ont. Igen kevés hús, kevés bor, víz és minél több bor- sópüré, krumplipüré, bab- püré — egyszóval, minél több keményítő. És Siméon néhány hónap alatt tökéletesen meggyógyult. Találkoztam vele, s barátom az örömtől ragyogva megpróbált felkelni, hogy a Jelenkor novemberi szórna A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Fodor András, Gyurkovics Tibor, Hervay Gizella, Keresztury Dezső, Rába György, Vas István és Zelk Zoltán költeményeit olvashatjuk. A prózai írások sorában Jékely Zoltán kisregényének befejző részét, Mándy Iván rádiójáték-szövegét és Nádas Péter elbeszélését közli a folyóirat. Amerigo Tot hetvenedik születésnapja és újabb pécsi látogatása alkalmából Keresztury Dezső köszöntőversét és a televízióabn elhangzott interjúszöveget olvashatjuk. A számot a műodajöjjön hozzám és köszönetét mondjon. Azért mondom, hogy „megpróbált” — mert barátom csak nagy nehezen rakosgatta a lábát, olyan rútul elhízott. Ördög vigye, minek kell ennyi tésztafélét enni! Most legalább százhatvan kilót nyomott. Ez már több a soknál! — Drága barátom— mondtam —, sürgősen le kell fogynod! — Nem — válaszolt ő—, ha megpróbálok lefogyni, akkor megint járni kényszerítenek, a lábam megint megdagad, és akkor ... — De hiszen más fogyasztó eszközök is vannak, nem feltétlenül szükséges járni. Holnap elmegyünk Lereche- rie doktorhoz, ő az egyik legjobb barátom! Lerecherie lovaglást rendelt kövér pajtásomnak. — Kedves barátom — mondta Siméonnak. — Nem elég, ha a lovardában kiválaszt valamilyen lovat és könnyű sétalovaglást végez mondjuk az erdőben. Igazi tüzes paripát, majdnem vadlovat kell választania. Az majd lefogyasztja! Siméonnak egy jóformán betöretlen lovat adtak, és ő szorgosan gyakorlatozott vele. És képzeljék el: négy hónap sem telt belé, s ő másfél kilót fogyott. És Siméon bizonyára még jö öt kilót leadott volna, ha a ló le nem veti. A szegény flótás eltörte a csípőjét, négy álló hónapig feküdt gipszben, és még szörnyűségesebben elhízott. De ebben már nem az orvostudomány a bűnös. Mindent megtett, ami tőle telt. A ló, kizárólag a ló a bűnös! Fordította: Gellért György vész szobrainak és grafikáinak reprodukciói díszítik. Az irodalmi tanulmányok, esszék, elemzések közül figyelmet érdemel Melczer Tibor írása Fodor András költészetéről, valamint Rónay Lászlónak Rába György: Pillantás az éjszakába című verséről szóló elemzése. A „Versről versre”-sorozatban Zelk Zoltán Az ismeretlen Nagy Lajos című költeményéről beszélget a költővel Domokos Mátyás. ZENTA1 LÁSZLÓ: Felkutatni indult Az első, tán komoly válságot akkor éreztem én, mikor belépve, jobb és szebb valóságot keresve néztem szemedbe. Nappaloknak sápadó holdfényeként az éjt kívántam, egységnyi sugarán a körnek — tudatlanságom átkos pontjain — pörögtem körbe-körbe. 360 fokos szerelmi őrület, felét az ember törtető magánnyal, garaskodással tölti meg. Homály e félidő nekem, nem érthetem, nem érthetem meg, , hogy lázadásom húrjait kik, s mikor hallják, ha hallják. Vagy árva dal dörömböl? Vacogva térdelek gyerekként aláztatásaim sarkában. , Onnan lesem, hogy jössz-e még? Illusztráció a Hamlethez Kondor Béla rajza
