Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

1979. november 17. Képújság 3 Takarékosság - mindenütt Újra fel kell fedezni a munkanap-fényképezést! Takarékoskodni minden egyes gazdasági egység, in­tézmény, üzem és szövetkezet másként tud. Ennek módját a termelés szerkezete, struk­túrája határozza meg, még­hozzá úgy, hogy semmiképp se váljék a minőség rovásá­ra. Az OTP és a Tolna megyei Népújság szervezésében meg­tartott közgazdasági ankéton erről szólt a megye néhány ipari, mezőgazdasági üzemé­nek és szállítási vállalatának vezetője. Varsányi Ottó a Tolna me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója hozzászólását érdekes statisztikai felméréssel kezd­te. A kiesett munkaórák és a táppénz. összefüggéseinek vizsgálata a takarékosság egyik lehetősége lehetne. „A kieső munkaórák meg­oszlása: fizetett igazolt tá­voliét 4,05 százalék, fizetett szabadság 28 százalék, fize­tett ünnep 15,2 százalék, be­tegség 50 százalék, engedél­lyel távol 0,7 százalék, fize­tés nélküli szabadság 1,02 szá­zalék, igazolatlan mulasztás 0,8 százalék. Külön figyelmet Növényvédelem A KSZE növénytermesztési rendszer alkalmazástechnikai programjának keretében no­vember 27-én nemzetközi nö­vényvédőgép diagnosztikai szimpóziumot rendeznek Szekszárdon, a Babits Mi­hály Művelődési Központ­ban. A tanácskozás egyik célja, hogy alapos áttekintést adjon a növényvédő gépgyár­tás nemzetközi és hazai hely­zetéről, színvonaláról. Több előadás foglalkozik majd a légi növényvédelem hasonló vonatkozású kérdéseivel is. Phylaxia Az állattenyésztési prog­ram keretében mintegy öt- százmillió forintos beruhá­zással készült el a Phylaxia gyáregység Karcagon. A jó minőségű és hatékony gyártásra tervezett üzem­ben kukorica alapanyagból különféle állati takar­mánykiegészítők készülnek. érdemel a betegség miatti hiányzások magas aránya. Belső ellenőrzésünk célvizs­gálata megállapította, hogy a táppénzes napok kezdete na­gyobb részben a hét elejére esik (hétfőn 22 százalék, kedden 20 százalék) és csök­kentő tendenciával vasárnap 5 százalék mindössze. A munkába állás kezdő napjai­nál az irány fordított. Hét­főre esik 8 százalék, szerdá­ra 14 százalék, szombatig 9 százalékos visszaesés után vasárnap 36 százalék.” A fentiekhez tartozik még a munkaidő kihasználtságá­nak vizsgálata, melyről az utóbbi időben elfelejtkez­tünk: Varsányi Ottó a kö­vetkezőket mondotta: — A munkanap-fényképe­zést, mint a munkaszervezés helyzetvizsgálati módszerét, újra fel kellene fedezni. Er­re elsősorban az az előnye utal, hogy nemcsak azt jel­zi, hogy a fényképezett mit csinál, hanem azt is, hogy mit nem csinál, és hogyan rangsorolja a feladatait, amennyiben az tőle függ. A kenyérgyár igazgatója az energiatakarékosságról mon­Varsányi Ottó dott megszívlelendő dolgo­kat: — Az energiamérleg régóta hivatott jelezni és jelzi is a felhasznált energiahordozók hasznosítását. A veszendőbe menő energiák (hulladékhő) hasznosítása sok esetben pót­lólagos beruházást igényel, amely korlátozott anyagiak miatt elmarad. Az energiata­karékosságot úgy is célszerű értelmezni, illetvé' vizsgálni, hogy az adott célra az adott körülmények között leggaz­daságosabb energiahordozót használjuk-e? Vállalatunk igen nagy gázolajfogyasztó, ezért folyamatban van annak vizsgálata, hogy pb-gázzal hogyan helyettesíthető a gázolaj, mint tüzelőanyag. A vizsgálat szempontjai: gazda­ságosság és üzembiztonság. A textil-, fém- és papír- hulladék hasznosítása a MÉH útján megoldott. Az egyéb — speciális üzemi te­vékenységgel kapcsolatos hulladékok hasznosítása, bele­értve a selejtet is, vállalaton­ként más-más megoldást kí­ván.Veszteségtérítő hatásánál fogva minden vállalatnak ér­deke hulladékselejt hasznosí­tással behatóan foglalkozni. Tehergépkocsi üres jára­tok csökkentése érdekében több alapvető problémát kel­lene országosan megoldani, például a fogadó-, illetve ki­adóraktárak folyamatos nyit­va tartását. A fuvarozó vál­lalatok gépkocsivezetőit fu­varvállalási joggal kellene ellátni, amennyiben számuk­ra hivatalos úton visszfuvar nem biztosítható. Vállala­tunknál a termékszállító re­keszek időben való kiürítése sok üresjáratot takaríthatna meg. Befejezésül a vállalat ter­mékszerkezetéről szólt az előadó: — Vállalatunk struktúra­változtatás lehetőségei korlá­tozottak, részben a fogyasz­tási szokásoktól függnek. Iparági szinten igen lassú ez a folyamat, a tartós ter­mékek arányának a növeke­dése a napi fogyasztásúak terhére. Vállalatunknál ez utóbbiak aránya még 94 szá­zalék, de vannak az iparág­ban vállalatok, ahol a napi ellátási cikkek termelésének aránya alig haladja meg az 50 százalékot. Üj vonás az iparágoan a félkész tésztafé­leségek mélyhűtést követő fogyasztás céljára történő termelése. Az említett ipar­ági tendenciák vállalatunk­nál is érvényesülni fognak a VI. ötéves tervben és az azt követő időszakban. Termé­szetesen a fő feladat to­vábbra is a napi ellátás biz­tosítása marad. „A kereskedelmi szakközépiskola a diákoknak kötelező egyenruhát irt elő... az egyenruhához szükséges anyagot csak a szabó'szövetkezetnél lehet megvásárolni és meg­csináltatni. A szülők között nagyon sokan vagyunk, akik kevesebb jövedelemmel rendelkezünk, nem mindegy, hogy „szalonárat" fizetünk a varratásért, vagy esetleg magunk varrjuk meg... Kérdésem: az iskola kötelezően előírhatja, hogy az iskolai egyenruhát ott csináltassuk meg, ahol a legmagasabb fazonárakkal dolgoznak?" (Részletek egy levélből) Barátom édesapja tanító. A kis faluban, ahol a kéttagú tantestületet vezette, már az ötvenes évek elején előírta a kötelező iskolaköpeny-vise- lést. — A szegényeket védtem — emlékezik. — Mindenki kék köpenyben járt iskolába nem lehetett a foltosinges, -nadrágos kisfiúkat, fakóra mosott ruhában járó lányo­kat megszólni, kigúnyolni. A hosszú, kék köpeny mindent eltakart. — Hogy fogadták ezt az intézkedést a szülők? — Volt, aki háborgott el­lene» de csak a jómódúak közül. A gyengébb keresetű, a sokgyerekes szülőik örül­tek, mert viszonylag olcsón járathatták iskolába a gyere­keiket és azok mégsem lóg­tak ki a sorból... A kerista lányok neve, azt hiszem, jelen esetben nem lényeges, inkább a mondan­dójuk. Jellemzésül annyit: mind jól öltözöttek, mind­egyikükön farmernadrág fe­szül (á: ezer forint), és vala­mennyien kollégisták, falu­ról jöttek Szekszárdra ta­nulni. — Elsős korunkban rögtön év elején, közölték velünk, hogy az iskolában kötelező az egyenruha viselése min­den ünnepen és közös meg­mozduláson. Együtt elmen­tünk a szabó ktsz-hez, mére­tet vettek rólunk, ki kellett az első háromszázötven fo­rintos részletet fizetni és va­lamikor félév vége felé el­készült a ruha, akkor újabb háromszázat kellett fizet­nünk. — Nekem mellesleg, nem is tetszett ez a ruha. A szok­nya pont térdig ér, egy centi­vel sem hosszabb, a blúz meg olyan szűk, hogy ké­nyelmetlen viselni. — Azt mondják, érettségiz­nünk is ebben kell, de sze­rintem a fél társaság addig­ra újat csináltathat, mert vagy kinövi, vagy elhaszná­lódik a ruha. Érettségin mégiscsak csinosan, új ruhá­ban illik megjelenni. — Nekem tetszik az egyen­ruha, noha nem a legutolsó divat szerint készült, de azt hiszem, az egyenruha nem is követheti a divatot. Minden­esetre az szép, amikor az iskola növendékei egyönte­tűen, egyformán kivonulnak valahova. — A szüleimnek nagyon nem tetszett ez, de hát sen­ki se szólt ellene, ők is hall­gattak. Persze, ha a nővé­remmel varratom, aki varró­nő, fele ennyibe kerül az egész. így ez a ruha azon túl, hogy nem kényelmes, nem szép, még drága is. — A fiúknak könnyű azoknak nincs egyenruha, még azt se követelik meg tőlük, hogy sötét öltönyben jöjjenek. Mi meg, ha mást veszünk fel, kitör a balhé. — Véleményem szerint a tanulókban is megvan az igény, hogy az érettségin egyforma ruhában jelenjenek meg. Számtalan példát tud­nék sorolni arra, hogy egy- egy osztály egyforma ruhát csináltatott érettségire. És nem hatszázötven forintért, hanem ennek többszöröséért — mondja Zombai László, a szekszárdi Bezerédj István Kereskedelmi Szakközépisko­la igazgatója. — Igen, de az nem volt kötelező. — Kimondva nem, mégis mindenki megcsináltatta a ruhát. Egyébként ezt az egyenruhát sem csak a tan­testület tette kötelezővé. A szülői munkaközösséggel egyeztetve döntöttünk úgy, hogy ezt kell viselni az ün­nepi alkalmakkor. Számta­lan visszaigazolást kaptunk a város lakóitól. A többségnek tetszik, hogy a tanulóink szép, egyforma és ízléses ün­nepi ruhában jelennek meg egy-egy hangversenyen, tár­sadalmi vagy iskolai ünne­pen. — Miért kötelező a szabó szövetkezetnél készíttetni az egyenruhát? — Először megengedtük, hogy ki-ki megvarrassa ott, ahol tudja. Az lett az ered­mény, hogy eltértek a fazon­tól. — Véleménye szerint mi­ért van szükség erre az egyenruhára? — A már elmondottakon túl a szülő zsebét védi az egyenruha. Mivel érettségin is ezt kell viselni, megelőz­zük az egymásra licitálást, a flancolást, a kivagyiságot fi­togtató öltözködési versenyt. Véleményem szerint nem a kispénzűek reklamálnak el­sősorban ellene, hanem azok, akik drágább ruhák­ban szeretnének járni. Nem hiszem, hogy ha négy évig minden ünnepélyen minden­ki azt venne fel, amit akar, az nem kerülne hatszáznyolc­van forintba. Egyébként így is felveszik ehhez a ruhához az ezerforintos, vagy még drágább cipőket. A ruha — még egyszer hangsúlyoznám — a kisebb fizetésű szülőket védi. .A Telefonbeszélgetés. Ster- czerné Lizák Anna, a me­gyei tanács középiskolai ta­nulmányi felügyelője mond­ja: — Sem a szakközépiskolai rendtartás, sem annak mó­dosításai nem tartalmazzák hogy az iskola igazgatója kö­telezővé tehet bármiféle egyenruhát. Csak az iskola­köpeny viselésére lehet kö­telezni a tanulókat, de ha ír­ni akar erről, azt is írja meg, hogy véleményem szerint szép és praktikus a kereske­delmi szakközépiskolások egyenruhája. A gimnázium­ban matrózblúzt viselnek a lányok. Annál sokkal moder­nebb az, amit a kereskedel­mi szakközépiskolában írnak elő. Részlet a fenti levélből: „Sajnos a szülői értekezleten attól való félelmünkben hogy ha véleményt mondunk, a gyerekeknek kell a követ­kezményeket viselni, nem mertünk felszólalni, csak a szünetben háborogtunk.” Korosztályom tagjai még szenvedő részesei voltak a gimnazista sapka korszaká­nak. A sapkát mindennap viselni kellett. Emlékszem giímis barátaimra, akik az ut­casarkon táskába süllyesztet­ték a fejfedőt, s emlékszem tanárokra, akik árgus sze­mekkel lesték, ki nem viseli az utcán a gimnazisták meg­különböztető „felségjelét”. És tudok olyan volt gimnazis­tákról, akik ma is legkedve­sebb emléktárgyaik között őrzik a megkopott tányér­sapkát. Akkor is vita folyt, most is vitatkoznak. Érvek és ellen­érvek csattognak, de nem csapnak össze. Mert az ellen­kező szülők a szülői értekez­leten hallgatnak, így a peda­gógusok méltán hiszik a hall­gatást beleegyezésnek. Tény hogy az iskolai egyenruha a szülők zsebét védi, viszont az is tény, hogy nincs parag­rafus, amely viselését kötele­zővé tenné és tény az is, hogy nem lehet kötelezően előírni, hol varrassák meg a ruhát. Mert, ha már van egyen­ruha — és az elhangzott ér­vek előtt meghajolva mon­dom: helyesen — akkorköny- nyítse a szülők zsebét az is, hogy megcsinálhatják ma­guk, esetleg varráshoz értő ismerőseikkel, vagy rokonok­kal. TAMÁSI JÁNOS A NEB életéből Országos vizsgálatban el­lenőrizte a népi ellenőrzés a közérdekű bejelentések­ről panaszokról és javasla­tokról szóló törvény vég­rehajtását. Az azóta bekö­vetkezett változásokat vizs­gálja ebben a hónapban a megyei népi ellenőrzési bi­zottság. A hó elején indult vizsgálat kiterjed a megyei és városi ta­nácsokra, a járási hiva­talokra, azok szakigazgatá­si szerveire és a kijelölt nagyközségi, községi taná­csokra, tanácsi vállalatok­ra, intézményekre. Részt vesz az ellenőrzésben va­lamennyi járási—városi bizottság. Megnézik a népi ellen­őrök, többek között, hogy a megyei tanács vb. idevo­natkozó határozatát meg­kapták-e az érintett szer­vek és azt, hogyan alkal­mazzák. Az alapvizsgálat óta változott-e a közérde­kű bejelentések intézésének módja, különös tekintettel a feltárt hiányosságok meg­szüntetésére. Megnézik azt is, hogy az esetleges fele- lősségrevonások mértéke arányban áll-e az elköve­tett hibákkal. Természetesen kíváncsiak a népi ellenőrök a névte-- len bejelentések számá­nak alakulására és nem utolsó sorban arra, hogy a bejelentést tevő személye­ket érte-e anyagi vagy er­kölcsi elmarasztalás. Megkérdezik a munkahelyi párt-, szakszervezeti - és KISZ-szerveket is a tör­vény hatálya alá tartozó ügyek vizsgálatáról. A megyei népi ellenőrzé­si bizottság a tanácsokra vonatkozó főbb megállapí­tásokat ismerteti a megyei tanács végrehajtó bizott­ságával. • A megyében lévő NEB- ekhez az idén ötvenhat közérdekű bejelentés és harminchárom magánpa­nasz érkezett. Az előző év­hez képest mindkettő szá­ma mintegy húsz százalék­kal nőtt. Több lett a név­telen bejelentés és a meg­alapozatlan ügy is. örven­detes viszont, hogy a ma­gánpanaszok között már elenyésző a munkavi­szonnyal és az államigaz­gatási döntésekkel kap­csolatos jelzés. Ez nyilván összefügg a jogpropaganda hatékonyságával éppúgy, mint az ügyintézés színvo­nalának emelkedésével. Nőtt viszont a lakás- és in­gatlankezeléssel kapcsola­tos panaszok, és magánsze­mélyek között vitás kérdé­sekben döntőbírát kereső ügyek száma. A közérdekű bejelenté­sek kategóriájában több lett a szolgáltatást kifogá­soló és a vezetői magatar­tást bíráló levél. A legjobban az úgyneve­zett egyéb, sehova be nem sorolható panaszok emel­kedtek. Ezek között épp úgy találhatunk magánjogi szerződésekkel kapcsolatos vitákat, mint az OTP, a biztosító és a társadalom- biztosítás döntéseit vitató, vagy éppen tanácsot kérő leveleket, de egyik kategó­ria sem képvisel jelentős súlyt. Járásonként eltérő a köz­érdekű bejelentések, ma­gánpanaszok számának alakulása, mint ahogy azok tartalma is változó. Van ahol több a közérdekű be­jelentés, másutt a magán­panaszok képviselnek je­lentős súlyt. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom