Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
Mai számunkból XXIX. évfolyam, 268. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. november 16., péntek VERSENY ÉS ENYHÜLÉS (2. old.) VÁROSFEJLESZTÉS - MEDDIG? (3. old.) DIVAT (4. old.) AZ ELSŐ LÉPÉSEK (5. old.) ÜJ OKTATÁSI MÓDSZER (5. old.) Az építés főszereplői Az építész két évig dolgozott az egyik neves finnországi tervezőirodában. Felsóhajt és mesélni kezd: — Valamelyik reggel beállít a szomszéd város küldöttsége, élén a polgármesterrel és közük, hogy az egyik régi negyedet át kívánják építtetni. Az irodavezető nyomban leülteti és körüludvarolja őket, kávét hozat, majd rátér a lényegre: mutassák csak a helyszínrajzot! A polgármester szabadkozik, hogy az még nincs, ők csak azért jöttek, hogy megbeszéljék... Az irodavezető feláll és udvariasan, de határozottan közli: ha elkészül a helyszínrajz, akkor majd szívesen áll a rendelkezésükre. A történet végén újra sóhajtott a magyar tervező, majd belekezdett a honi megrendelések leírásába, amely valahogy így hangzik: nézd tervező, itt van ez a terület, erre tervezz ennyi lakást, ő lesz a kivitelező, azzal a technológiával. Ha azután a talaj csak hat emeletet bír el gazdaságos alapozással tíz emelet helyett, vagy hogy zsúfolt lesz a terület és nem illik a városképbe — mindez másodlagos, sokadlagos szempont. A beruházó vállalat egyik vezetője is a kötöttségekre panaszkodik, igaz, más szempontból. — Nálunk a tanács a megrendelő. az ő pénzével gazdálkodunk, az ő kívánsága szerint. De csak egy tervezőintézethez mehetek, és ha drágábban tervezi a lakásokat vagy a kivitelezőnek nem tetszik Válami, akkor retteghetek, mivel az áttervezés fél, egy évig is eltart. Tudom, hogy nekik is másfélszer annyi munka jut egy évre, mint amennyit normálisan el lehet végezni, de tudom azt, hogy ebből egy nagy hányad értelmetlen. Talán éppen az én módosító kérésem is az, de mit tegyek, ha a kivitelező valamit nem hajlandó megépíteni? Nem mehetek el másikhoz. Ekkor megszólal a telefon. A beruházó felveszi a kagylót, hallgat egy darabig, majd kifakad: — Én már csak azt szeretném tudni, hogy mikor mondható késznek egy lakóház! Akkor, ha átveszi a tanács is és két hónap múlva beköltözhetnek a lakók, vagy akkor, amikor kell a pénz a kivitelezőnek és a többi nem számít. Nem. ezt már nem tudom lenyeletni a tanáccsal. Ugorjunk egyet, és hallgassuk meg a kivitelező monológját: — A tervezők mindig a fellegekben járnak. Kitalálnak olyan dolgokat, hogy az ember haja égnek áll tőlük! Ráadásul még be is csapnának minket, mert a tervezői költségvetés az mindig belül marad a műszaki-gazdasági normatívák határain, de próbálja csak valaki megépíteni ennyiből az ilyen házakat! Azután a fellegjárásban olyan apróságokról feledkeznek meg, mint hogy a kívülről egyforma két épületnek a belseje is ugyanolyan legyen. Pedig mennyivel olcsóbb lenne a tipizálás! Az építkezések három főszereplőjének néhány bemutatkozó mondata után talán tétovázik az olvasó azon, hogy kinek is adjon ig^at. A maga módján igaza van a beruházónak, a tervezőnek és a kivitelezőnek is, de legvalóságosabbak azok a viszonyok, amelyek nem tudják egy irányba fordítani az érdekeiket, következésképpen cselekvéseiket. Emeljünk fel néhány csomót ebből a szövevényből. A beruházónak — legegyszerűbben fogalmazva — az a feladata, hogy szervezze, koordinálja gördülékeny- nyé tegye az építést. Ehhez van irodája — benne szellemi munkásokkal — és van pénz, amelyet a megrendelőtől kapott. Viszont nincs egyetlen egy tervezője és építőmunkása sem. Tehát mindent másokkal végeztet. És itt van a dolog nyitja: a beruházó más-más jellegű szervezeteket kapcsol egymáshoz, de ezek a kapcsolatok vagy nem akarnak létrejönni, vagy lazák — és még ki tudja hányfélék. Építeni csak akkor lehet, ha van hová építeni. Ha csúszik a lakások befejezése, akkor a tanács nem tudja időben kiköltöztetni a szanálandó házakból a lakókat. Nem biztos, hogy a bontást a kivitelező végzi, így az sem, hogy ennek a vállalatnak ez a legsürgősebb munkája. Mire végre ott fekszik a szabad építési terület, addigra úgy elfutott az idő, hogy a kivitelező együtt kénytelen dolgozni a közműépítővel. Dolgozni? Inkább egymás munkáját akadályozni. No igen, az építéshez terv is kell, meg beruházási program, meg költségvetés és szerződés. A fogadószint már készült, a tervező még a felmenő szerkezet módosításán tevékenykedik. Az ilyen huzavonák végeredménye mindig ugyanaz: múlik, múlik az idő és közben kevesebb készül annál, mint amennyi kellene. Nem tud időben munkához látni az alvállalkozó, de a terv és az év vége a szent: tűzön-vízen át teljesíteni kell. A minőség nem számít, a beruházó maga is érzi, hogy nem állt hivatása magaslatán — jóllehet mások nyomták víz alá — így karácsony és újév között aláírják az átadási jegyzőkönyvet. Mindenki boldog, a kivitelező januárban befejezi a házat, és ha valakinek van egy kis titkos lelkiisme- retfurdalása, az megnyugtatja magát: amit ő nem végzett el rendesen, azt mások miatt nem tehette. És akiért mindez történik? Az a majdani használó, a lakó. Ö nincs színen, és súgni is leginkább a sajtó szokott helyette. De amíg improvizált a darab, addig ez is vajmi keveset ér. N. G. Eredményesen fejlődő kapcsolatok Befejezőitek a magyar-mongol gazdasági tárgyalások t.áxár György fogadta T. Rágósát Jegyzőkönyv aláírásával csütörtökön véget ért a magyar-mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság XIII. ülésszaka. A jegyzőkönyvet Borbándi János, a Minisztertanács elnök- helyettese és Tumenbajarin Ragcsa, a Mongol Miniszter- tanács első elnökhelyettese, a kormányközi bizottság társelnökei a Parlament dele- gációs termében írták alá. A bizottság megállapította, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai az elmúlt ülésszakon hozott határozatok megvalósítása nyomán eredményesen tovább fejlődnek. Hazánk műszaki-gazdasági közreműködésével a Mongol Népköztársaságban létrehozott vállalatok sikeresen teljesítik termelési terveiket. Különösen nagy figyelmet fordítottak a szonginói biokombinát, a darhani húskombinát, valamint az ulán- bátori ruhagyár folyamatos üzemeltetésére és fejlesztésére, továbbá a szalaai wolf- ramlelőhely közös kiaknázásával kapcsolatos együttműködésre. Az ülésszakon meghatározták az együttműködés további feladatait. Tudomásul vette a bizottság a két ország illetékes minisztériumainak, illetve főhatóságainak tájékoztatóit az ez évi árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyv teljesítésének helyzetéről, a jövő évi jegykönyv előkészítéséről, valamint az 1981—1985. évi népgazdaságfejlesztési tervek koordinációjának menetéről. Megállapította a bizottság, hogy a két ország műszaki-tudományos együttműködése jól fejlődik, s az ilyen jellegű együttműködés hatékonyságának fokozására elhatározta a műszaki-tudományos együttműködési albizottság megalakítását. Tumenbajarin Ragcsa látogatást tett a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz- ben, a Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalatnál, s megtekintette a szolnoki szolgáltatóházat. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja csütörtök délután a Parlamentben fogadta Tumenbajarin Ragcsát, a Mongol Népköztársaság Miniszter- tanácsának első elnökhelyettesét, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagját. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Borbándi János, valamint Donojn Purev is. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tartott. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a Kubai Köztársaságban tett hivatalos, baráti, valamint a Portugál Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége javaslatot tett a munkavédelem szabályozásának korszerűsítésére. Az előterjesztés alapján a Minisztertanács rendeletben határozta meg a munkavédelem követelmény- rendszerét. A rendelet megerősíti a munkavédelem elsőrendű fontosságát, növeli a központi és a gazdálkodó szervezetek vezetőinek felelősségét, és a korábbinál nagyobb teret ad a helyi megoldásoknak. A munkavédelem hatékonyabb összehangolása és ellenőrzése érdekében és az új követelményeknek megfelelően a kormány módosította az Országos Munkavédelmi Bizottság jogállását és működését. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Szekszárdi Húskombinát Téliesítik az építkezést A Szekszárdi Húskombinát építésében az elmúlt hónapokban jelentős változás következett be. Ez elsősorban onnan ered, hogy az építés-szerelés szervezettebbé válik, a generálkivitelező Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat nagyobb felelősséggel és figyelemmel fordul alvállalkozói felé. A húskombinát építésével kapcsolatban sok szóbeszéd volt, ám az igazság az, hogy a kezdeti műszaki-tervezési hibákat ki kell javítani és az építést ütemessé, tervszerűbbé kell tenni. A Szekszárdi Húskombinát építése nem szenvedett törést, annak ellenére, hogy sok probléma vetődött fel: mennyi, milyen munka maradt el, hogyan és kit terhel a felelősség, a népgazdasága milyen károsodás éri az üzemindítás késése miatt. Néhány nappal ezelőtt arról írtunk, hogy a munkások, a TÁÉV dolgozói megbeszélték a termelési tanácskozáson, hogy a húskombinátot a hibák ellenére is fel kell építeni, a problémákat illetékes szervek rendezzék, ám a munkásoknak — az építőknek — az a dolga, hogy a vágóhidat felépítse. Ezért határoztak úgy a szocialista brigádok — huszonkilenc dolgozik az építkezésen —, hogy segítik munkájuk, plusz vállalásuk teljesítése révén, a rendkívül nehéz helyzetben lévő építkezés mielőbbi befejezését. A múlt heti gyűlés óta jelentős változásról adhatunk számot, hiszen a feladatok teljesítése során olyan kibontakozás látszik, amely elindítója, mozgatója lehet a további munkának. Jelenleg az építkezésen a téli munkára készülnek fel. A főbb létesítmények, az üzemépület, a dolgozókat szolgáló szociális épület és a vízkezelő objektum a legfontosabb terület. Tegnap falra akasztották az építkezés új hálódiagramját. Az Építés-Gazdasági és Szervezési Intézet pécsi osztálya által készített munkarend a folyamatos és hatékony munka alapja lesz. Egyébként a húskombinát építésénél tegnap 401 személy dolgozott, többségében a TÁÉV emberei, köztük 74 személy az alvállalkozókhoz tartozik, akik ugyancsak a téli munka feltételeit készítik elő. Az Országos Szakipari Vállalat munkásai festenek, mázolnak, üvegeznek és folytatják az épületek felső szigetelését; a Csőszerelőipari Vállalat emberei a fűtésszereléssel, a szellőzés munkáival vannak elfoglalva, megkezdték az üzemépület szerelését is. A Villanyszerelőipari Vállalat jelenleg az üzem kábelhálózatát szereli, több mint ötven kilométer hosszúságú kábelcsatornát építenek, több helyen 18 kábel is fut a vezetékben. A Fémmunkás Vállalat szerelési üzemének dolgozói az üzemépület végleges burkolatát készítik, valamint az üzemrészek alumínium hőszigetelő burkolását. Az építőmesteri munkán ezenkívül, mármint a szerelő tevékenységen kívül, kőművesek, kubikosok százai dolgoznak. A néhány terv- módosítás — falak áthelyezése, új csatornarendszerek és más, később tervbe vett módosítások beépítése — ellenére is úgy tűnik, jól indult a Szekszárdi Húskombinát építése — tehát a sok vita, a még több vállalati pereskedés, huzavona ellenére most- már egyenesben van a fontos élelmiszer-gazdasági objektum építése. (Pálkovács) • írni Feliilnézetből a húskombinát üzemcsarnoka Fotó: Bakó Jenő
