Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-14 / 266. szám

© Képújság 1979. november 14. --------------------44— A sztalitenisz A dombóvári városi, város- környéki asztalitenisz felnőtt csapatbajnokság eredményei: Dalmand II.—Döbrököz 0-9, Dombóvári Vasas—Kurd 9-0, Döbrököz—Kórház 9-0, Szakcs —Dalmand (női) 9-0, Szakcs —Dalmand II. 9-0, Szakcs— Kórház 9-0, Dalmand I.— Szakcs 6-3, D. Vasas—Dal­mand II. 6-3, D. Vasas— Alsóleperd (női) 9-0, D. Va­sas—Kórház 9-0, Döbrököz— Alsóleperd (női) 9-0, Döbrö­köz—Dalmand I. 8-1, Döbrö­köz—DVSE II. 6-3, Kurd- Csibrák 3-6. A bajnokság állása: 1. Dalmand 24, 2. Döbrököz 22 3. Dombóvári Vasas 22, 4 Szakcs 20, 5. DVSE II. 12 6. Dombóvári Kórház 12, 7 Kurd 10, 8. Csibrák 8, 9. Dal­mand TI. 2, 10. Alsóleperd 2 ponttal. Az „Interpolis" néven is is­mert tilburgi hagyományos nem­zetközi sakkversenyen Portisch Lajos a 9. fordulóban legyőzte, a dán Bent Larssent, s ezekután már a mezőnyt vezető hatos tagja. A másik magyar, Sax Gyula Portisch-hoz hasonlóan, világossal játszott, döntetlent ért el az amerikai Kavalek ellen. A mezőnyt az 5,5 pontos So- sonko és Romanyisin vezeti, őket az 5 pontos Karpov követi, akinek 1 függöjátszmája is van, majd az 5 pontosok követ­keznek, Larssen, Szpasszkij és Portisch, közvetlenül utánuk pe­dig Sax 4,5 ponttal, 1 függővel. A héten két Európa-bajnoki selejtező csoportban is eldől, hogy mely együttesek utaznak jövőre az olaszországi döntőre. Szerdán Jugoszlávia—Ciprus mérkőzés lesz a 3. csoportban, majd vasárnap a Románia— Ciprus találkozót bonyolítják le. Jugoszlávia győzelme esetén megelőzi a jelenleg első helye­zett Spanyolországot, de Kubala László csapatának még hátra van a december 9-i Ciprus el­leni találkozó Nicosiában és az nem lehet kétséges, hogy az ott szerzett pontokkal ismét az él­re tör, EB-döntős lesz. Románia legfeljebb pontjai számát gyara­píthatja. A 3. csoport jelenlegi állása: 1. Spanyolo. 5 3 1 1 10-4 7 p 2. Jugoszlávia 5 3 — 2 9-6 6 p 3. Románia- 5 1 2 2 7-8 4 p 4. Ciprus 3 — 1 2 1-9 1 p November 17-én, szombaton Párizsban, a Pare des Princes stadionban 20.30 órakor kezdő­dik a Franciaország—Csehszlo­vákia találkozó. Különösebb je­lentősége ennek a 90 percnek sincs már, körülbelül hasonló a helyzet, mint a 3. csoportban. Ha Franciaország győz, megelő­zi a vezető Csehszlovákiát, észa­ki szomszédaink azonban no­vember 24-én Luxemburgot fo­gadják és az ott szerzett pon­tokkal megerősíthetik elsőségü­ket. Az 5. csoport állása: 1. Csehszlovákia 4 4------- 12-2 8 p 2. Franciao. 5 3 1 1 11-6 7 p 3. Svédország 6 1 2 3 9-13 4 p 4. Luxemburg 5—14 2-13 1 p Sikeres csúcsjavításokat haj­tottak végre az MHSZ győri mo­dellező klubjának tagjai egy hó­nap alatt: három kategória 12 szakágában 27 alkalommal javí­tották meg az eddigi magyar csúcsokat. Az érdekesebb telje­sítmények : Ifjú Marton János motoros- repülőmodelljével 205, vízről in­dított hidroplánjával pedig 164 km/órás átlagsebességet ért el. Pintér József új motoros magas­sági rekordja 1530 méter. Ezen­kívül földi starttal 70, vízi start­tal pedig 50 kilométeres zárt­pályás távolságot repített. Egy esős vasárnap délután A hőgyésziek az NB ll-ben Valahogy éppen ez a da­locska jutott eszünkbe és dúdolgattuk az autóban: „Egy esős vasárnap dél­után ...” Igaz nem volt tel­jesen aktuális, mert a kör­sétánkat már délelőtt meg­kezdtük. Az első állomásunk Dombóvár volt, a DVSE tor­nacsarnoka. A bejáratnál már sokan ácsorogtak, a kezdést várták. A folyosón meg alig lehetett áthaladni, oly sokan voltak, ezt használták dohányzónak, mivel a teremben tilos a füstölés. Az öltöző folyosója hangos- volt a fiatal gyerekek jóked­vétől, nevetésétől. Igaz, mi­kor is legyen valakinek jó­kedve, mint tizenéves korá­ban. Mert itt tizenévesek voltak. A megyei serdülő és ifjúsági bajnokság, valamint az újonc körverseny ötödik fordulóját tartották Dombó­váron. Trenka János, a Dombóvá­ri Spartacus ökölvívó-szak­osztályának egyik edzője bol­dogan mutatott szét az öltö­zőben : — Sokan vagyunk, nagy az érdeklődés, de az lenne iga­zán jó, ha a fiúk fele vég­leg megmaradna e sportág­nál. Radnai Lajos, az ökölví­vó-szakosztály vezetője is bekapcsolódott a beszélgetés­be és percek alatt hű képet kaptunk arról a lelkes mun­káról, .mely a szakosztályt jellemzi, arról a nagy érdek­lődésről, mely a fiatalok ré­széről tapasztalható. A szak­osztályvezető pontosan el­mondta, az iskolai tobor­zás milyen pozitív eredmé­nyeket hozott az milyen jó ötlet volt. Az egyik helyiségben a versenybíróság dolgozott. Ké­szítették a párosítást, vi­gyázva arra, hogy azonos súlycsoportú és képzettségű versenyzők kerüljenek össze a szorítóban. Nagy feladat hárult a zsűrire; a verseny- bíróságra, hisz egy rossz párosítás, egy kezdő ökölví­vónak örökre elveheti a kedvét a sportágtól. A folyosón régi ismerő­sünkkel, az ökölvívó sportág országosan elismert szakte­kintélyével, Leposa Dezsővel találkoztunk. (Bátyja, Lepo­sa Béla, mint a versenybí­róság elnöke dolgozott) Le­posa Dezső örömmel mondott néhány adatot: — A négy egyesületből hatvan fiatal jelent meg. A Dombóvári Szövetkezet 35, Paks 14, a Bonyhádi Spar­tacus 7, míg a Szekszárdi Dózsa 4 versenyzővel jelent meg. Kezdetét vette a mérkőzés­sorozat, mely több mint há­rom órán át tartott. 'A kö­zönség jó mérkőzéseket lát­hatott. Mi sajnos nem élvez­hettük a heves összecsapá­sokat, a technikás ökölví­vást, -viszont megkértük Le­posa Dezsőt, mondja el véle­ményét a látottakról (ezt la­punk holnapi számában kö­zöljük). ÖT PERCCEL KEZDÉS ELŐTT Dalmandon a presszó előtt már ott állt a kisvej- keiek autóbusza. Az ifjúsági játékosok a szomszédos sport­telep öltözőjében készülőd­tek a mérkőzésre, a felnőttek a füstős szórakozóhelyre menekültek a kellemetlen, hideg eső elől. Mi vállalkoz­tunk a „nagy” feladatra és elmentünk a mintegy kétszáz méterre lévő öltözőhöz. Közben megnéztük a pályát. Ezúttal a vonalak nem na­gyon látszottak, ámbár lehet, hogy nemcsak a lehullott fa­levél takarta el azt, hanem az őszi eső is hozzájárult el­tűnéséhez. Az öltöző előtt már azzal fogadtak bennün­ket, hogy tíz perc múlva kez­deni kellene, de nincsenek játékvezetők. Nem először — mondta az egyik helybeli szurkoló, majd mindjárt megmagyarázta közbevetett megjegyzését: a Nak elleni mérkőzésre sem érkeztek meg a játékvezetők. — És ki vezette le? — Szerencsénk volt, Ráko­si Guszti szabadnapos volt és kisétált fiával a mér­kőzésre. Amikor megláttuk azonnal megkértük, bírás­kodjon. Le is vezette a mér-^ kőzést úgy, ahogy a nagy­könyvben meg van írva. Ka­lapot le előtte. Király János, a hazai csa­pat edzője is előállt egy jo­gos panasszal: — Töb6 mint egy hónapja az Iregszemcse ellen nyert az ifjúsági csapatunk 3-0-ra, de nem tudni miéft úgy könyvelték el, mintha az Tregszemcse nyert volna. Az­óta már szóltunk, de tovább­ra is így szerepel a táblá­zaton. Elképzelhető, hogy a játékvezető fordítva írta a jelentésben. Egyik lábunkról a másikra állunk, majd rögtönzött tánc­ba kezdünk. így védekezve a hideg ellen. A kisvejkei if­júsági csapat vezetője, aki vagy 15 perce bemelegítést tartott játékosainak, odajött és ingerülten kérdezte: — Mondják meg. ha nem kezdünk, mert behívom a fiúkat az esőről. Szinte ugyanebben a pil­lanatban megállt egy Tra­bant és abból két férfi szállt ki sportszatyorral a kezében. Nem volt nehéz megállapí­tani: ők a játékvezetők. Az óránkra néztünk, a hivatalos kezdés előtt öt perccel meg­érkeztek ... Ide legalább megérkeztek. MEGLEPETÉSEK SOROZATA Több kellemes és egy kel­lemetlen meglepetés ért ben­nünket Szakcson. Először kezdjük talán a kellemesek­kel. A sporttelephez kitűnő út vezet, már nem kell a gépkocsit á pályától messze elhagyni és a sarat dagaszt­va begyalogolni. Mint meg­tudtuk, a községi tanács ké­szíttette az utat a község­fejlesztési alapból. A másik kellemes meglepetés: annak ellenére, hogy rendről még nem beszélhetünk, de az öl­töző felújításának szemmel látható jeleivel találkoztunk. Dr. Faust Mátyás, a szakcsi sportkör elnöke mindjárt elmagyarázta: — Teljesen felújítottuk az öltözőt, a kül­ső vakolás már kész, a téli hónapok alatt a szakemberek bent folytatják a munkát. Most kezdjük a villany és a víz beszerelését, lesz bojler és külön egy helyiség, ahol a két csapat tagjai tisztál­kodhatnak, zuhanyozhatnak. A tavasszal mindennel elké­szülünk. A kellemetlen meglepetés: az ifjúsági mérkőzésnek 11.30 órakor kellett volna kezdőd­nie, de 12 órakor még nem volt ott a játékvezető. Ha­mar előkerestük a dombóvá­ri labdarúgó-szövetség hiva­talos küldőlapját, melyen a Szakcs—Iregszemcse mérkő­zésre a Farkas—Egyed pá­rost küldték. Az iregszern- cseiek és a szakcsiak vezetői hamar megegyeztek és fel­kérték Őri Józsefet, a szakcsi csapat egykori kitűnő játéko­sát, hogy vezesse le a mérkő­zést. Igen ám, de a várako­zással eltelt harminc perc és kinek van kedve ilyen cudar időben várakozni. Aztán megszületett a megállapodás, mindkét félidő rövidített lesz, mindössze harminc perc. És elkezdődött a mérkőzés. Hogy a két játékvezető meg­érkezett-e, vagy sem, nem volt alkalmunk megvárni, továbbutaztunk, kíváncsiak voltunk további helyen a pontosságra, a rendre és fe­gyelemre. 15—20 NÉZŐ ELŐTT Tolnanémediben a -duna- földváriak voltak a vendé­gek. Néhány perce már ját­szott a két csapat, mikor odaérkeztünk. ami azonnal feltűni: Kiss játékvezetőnek nem volt partjelzője. A paksi • labdarugó-szövetség pedig küldött, név szerint Kákáit jelölte partjelzőnek. A je­lekből ítélve nem volt kedve havas esőben hülyéztetni magát. Mert Tolnanémedi­ben ebből is kijutott a já­tékvezetőnek. Nem sok ember vállalko­zott, hogy végignézze a mér­kőzést, még az is elképzel­hető, hogy jegyet sem árusí­tottak, tíznél többet úgy­sem tudtak volna eladni. A nézők közül is négy-öt köz­vetlenül az 'alapvonalon állt, a hazai csapat kapusával be­szélgetett. A dunaföldvária- kat is elkísérte egy-két nem éppen csendes szurkoló, aki érthetően biztatta játékosa­it. — Gyorsan fogd be a szád, mert odamegyek — jött a félre nem érthető figyelmez­tetés az alapvonalon állók egyikétől. Az egyik tolnanémedi csa­tár gólt ígérőén tört kapura, a dunaföldváriak szabályta­lankodtak. A játékvezető nem teketóriázott, fújt és a 11-es pontra mutatott. A labda a 11-es pontra került és mielőtt a tolnanémedi já­tékos nekilendült volna a rúgás elvégzésére, az egyik szurkolója így biztatta: — Rúgd be, mert külön­bben szétverlek! Nem kellett szétverni, mert Dunai, a földvári csa­pat kapuvédője jobbra moz­dult, míg a .labda a bal sarokban kötött ki. Sajnos a tolnanémedi pá- lyáról kevés jót lehet el­mondani. Talaja rendkívül egyenetlen, buckás, a műve­lődési ház felőli kapu előte­re teljesen kikopva, ott nagy területen állt a víz. Láttunk viszont közvetlen a kapu mellett — feltehetően egy teherautó, vagy traktor hát­só ajtaján — egy buzdító feliratot: hajrá: Némedi! Szép a biztatás, rá is fér a tolnanémedi csapatra, csak nem ártana a táblát máshol elhelyezni, mert a nagy lendülettel érkező já­tékos könnyen súlyos sérü­lést szenvedhet. ÉRDEMES VOLT Voltunk vasárnap néhány percig Tamásiban is. Öröm volt nézni a lelkes szurkoló- tábort, azt, hogy ötszázan voltak kíváncsiak a rangadó­ra — még a rossz idő elle­nére is. A mérkőzés értéke­lésébe ezúttal nem kívánunk belemenni, hisz Sándor László tudósítónk informált bennünket, melyet lapunk holnapi számában közlünk. Egy-két dologra azonban ki kell térni. Szép a tamási sporttelep és a község veze­tői, illetve az arra illetékesek mindent elkövettek, hogy minden tökéletes legyen. Az eső azonban megmutatta a kisebb hibákat, így például azt, hogy száraz lábbal nem lehet megközelíteni a lelátót. Biztosak vagyunk abban, a legrövidebb időn belül va­lami megoldást találnak, hogy legyen járda. A közön­ség — érthetően — a hideg­ben türelmetlenkedett a pon­tatlan kezdés miatt. Egy­mástól kérdezgették: — Ta­lán nem érkeztek meg a já­tékvezetők? A játékvezetők pedig ott voltak, mégis több mint 10 perc késéssel kez­dődött a találkozó. Nem ár­tana ilyenkor a pontosság, legalább ezzel honoráljuk a szurkolók lelkesedését, áldo­zatvállalását. Érdemes volt végiglátogat­ni a sporteseményeknek egy töredékét. Az olvasóktól, a sportvezetőktől tudjuk: rend­szeressé kellene tenni az el­lenőrzést, a látogatást még az esetben is, ha egy-egy községre ilyenkor csak 10— 15 perc jut. Amennyire erőnkből és időnkből futja, mi a jövőben is ellátogatunk a vidéki eseményekre, ezzel is bizo­nyítva: szívügyünk a falusi sport is. Lapunk tegnapi számában beszámoltunk a jó hírről: a Mözsi Termelőszövetkezeti Sportkör női kézilabdacsapa­ta Tatán kiharcolta az NB II-be jutást. Tegnap délben kaptuk . a Hőgyészi Helyiipari SC férfi­csapatának tatai szereplésé­ről a hírt: ők is az NB II-be kerültek. Nógrád megye baj­A megye kézilabdaszövet­ség elkészítette a közelmúlt­ban befejeződött 1979. évi ifjúsági és felnőtt megyebaj­nokság góllövőlistáját. A nők mezőnyében felnőtteknél Molnár Erzsébet (Simontor- nya), az ifjúságiaknál Ku- rucz Zsuzsa (Mözs) bizo­nyult a legeredményesebb góllövőnek. A férfiaknál két hőgyészi az élen: a bajnok­ságot nyert felnőttgárda já­tékosa, Gábor József, míg az ifiknél Wágenbach János a „gólkirály”. A góllövőlista élmezőnye: Felnőttek, nők: Molnár (Si- montornya) 146, Pálinkás (Dalmand) 136, • Borbély (Szedres) 113, Győri (Szed­res) 106, Bagdiné (Mözs) 93, Czéder (Dombóvári Sparta­cus) 85, Fazekasné (Mözs) 82, Szabó (Gyönk) 78, Iván- né (Mözs) 70, Schmidtné (Dalmand) és Somogyi (Gyönk) 59—59 góllal. Fér­fiak: 159 gólos: Gábor (Hő- gyész). 151: Kerekes (Hő­Bonyhádon tartották a súlyemelők megyei versenyé­nek negyedik fordulóját. A súlycsoportonkénti helyezé­sek. Úttörők: 36 kg-ig: 1. Totola Károly (Fadd), 2. Ke­lemen Zoltán (Szekszárd), 3. Polgár Károly (Szekszárd). 52 kg-ig: 1. Gyene Csaba, 2. Budai Csaba, 3. Angyal Já­nos (mindhárom Szekszárd). +75 kg: 1. Halász Tamás, 2. Rizner Jenő, 3. Binder Kor­nél (mindhárom Szekszárd). Serdülők: 52 kg-ig: 1. Till István (Bátaszék), 2. Németh János (Szekszárdi. 56 kg-ig: 1. Papp László (Bátaszék), 71 kg-ig: 1. Budai József (Szekszárd). Az úttörők pontozásos ver­senyének végeredménye. Lepkesúly (7 induló): 1. Vadász Tibor (Szekszárd), 2. Bodahelyi Zoltán (Szek­szárd), 3. Haynes István (Fadd). Légsúly: (7 induló): noka ellen 30-23, míg Pest megye bajnoka ellen 33-26 arányban nyertek. Tegnap a déli órákban játszották har­madik mérkőzésüket, de en­nek eredményétől függetle­nül már az NB II-be jutot­tak. A Hőgyészi Helyiipari SC tatai szerepléséről lapunk holnapi számában adunk részletes tudósítást. gyész). 139: János (Gyönk). 116: Nándor I. (Hőgyész). 111: Cziráki (Nógrádi SE). 109: Czékó (Nógrádi SE). 104: Miskolczi (Sz. Sparta­cus). 100: Mádi (Gyönk). 93: Zsolnai (Simontornya). 91: Korsós (Sz. Spartacus). Ifjúságiak, nők: 94 gólos: Kurucz (Mözs). 90: Kelemen (Dalmand). 78: Fritz (Sz. Spartacusi. 67: Prodán (Dom­bóvári Spartacus). 57: Ho­keszter (Sz. Spartacus). 49: Szögi (Szedres). 48: Vinczel- lér (Simontornya). 42: F. Kovács (Gyönk). 39: Tolnai (Tamási MEDOSZ). 38: So- morjai (Mözs). Férfiak: 133 gólos: Wágenbach (Hőgyész). 130: Zelei (Mözs). 118: Tau- ker (Simontornya). 85: Bucher (Sz. Spartacus) és Haraszti (Gyönk). 81: Zed­neczki (Sz. Spartacus). 69: Dukai (Dunaföldvár). 61: Szászvári (Dunaföldvár). 60: Gácsér (Simontornya). 58: Kulcsár (Paksi SE). 1. Fáth Csaba (Szekszárd), 2, Miklós Gábor (Bonyhád), 3. Sebestyén Tibor (Bonyhád). Pehelysúly: (6 induló): 1. Ta­kács Róbert (Bonyhád), 2. Hüber János (Bonyhád), 3. Lőrincz Tibor (Szekszárd). Könnyűsúly (7 induló): 1. Nyilasi Zsolt (Szekszárd), 2. Pintér József (Szekszárd), 3. Ambrus Csaba (Bonyhád). Váltósúly (6 induló): 1. Cze- be János (Bátaszék), 2. Tö­rök Béla (Szekszárd), 3. Var­ga Zoltán (Szekszárd). Kö­zépsúly (6 induló): 1. Balázs Attila (Szekszárd), 2. To- polszki László (Szekszárd), 3. Horváth Géza (Bonyhád). Nehézsúly (6 induló): 1. Szi­lágyi Károly (Bátaszék), 2. Dénes Ferenc (Bonyhád), 3. Takács Róbert (Szekszárd). Ólomsúly (6 induló): l.Masz- ler Nándor (Bátaszék), 2. Horváth Zoltán (Bonyhád), 3. Lukács Ambrus (Bony­hád). 'Ez talán segít! — Főnök, itt az új magyar taktika: 10 kapus, 1 me­zőnyjátékos. Kézilabda A legeredményesebb gólszerzők Súlyemelés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom