Tolna Megyei Népújság, 1979. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
2 Képújság 1979. november 14. Az amerikai túszok ügye Továbbra sincs megoldás Muzulmán vezetők látogattak a teheráni USA-nagykövet- ségre, ahol a megszálló diákok éhségsztrájkot kezdtek. A fiatalok a New York-ban tartózkodó sah kiadatását követelik az amerikai kormánytól. Az iráni iszlám forradalmi tanács elhatározta, hogy Irán azonnali hatállyal beszünteti az Egyesült Államokba irányuló kőolajexportot. Ali Akbar Moinfar ügyvezető olajügyi miniszter közölte, hogy a testület döntése még azt megelőzően született, mielőtt Carter amerikai elnök — hétfőn este — elrendelte az amerikai olaj- fogyasztás négy százalékát kitevő iráni kőolajimport azonnali leállítását. Az említett ülésén az iszlám forradalmi tanács az Egyesült Államokkal szemben foganatosítandó egyéb, „új intézkedéseket” is elhatározott, hogy kikényszerítse a sah kiadatását. Irán több városában elrendelték az amerikai áruk vásárlásának tilalmát, az iráni mozitulajdonosok pedig bejelentették az amerikai filmek bojkottját. Az iszlám forradalmi tanács egyik tagja kedden első ízben je'ezte, hogy az immár kilencedik napja tartó „túszügy” esetleg megoldható anélkül is, hogy a jelenleg az Egyesült Államokban gyógykezelt, megbuktatott sahot azonnal ki kelljen adni Teheránnak. Szadegh Ghotbzadch — aki február óta az iráni rádió és televízió élén áll, és egyes hírek szerint § Bazargan- kabinet lemondását kővetően tájékoztatásügyi miniszterré nevezték ki —, sajtóértekezletén felvetette annak lehetőségét, hogy a muzulmán diákok által fogságban tartott, mintegy száz túsz szabadon bocsátásáról tárgyalások kezdődhetnek, ha az Egyesült Államok elfogad két iráni követelést: Washingtonnak a volt sahot nyilvánosan bűnözőnek kell nyilvánítania, másrészt bele kell egyeznie egy nemzetközi bíróság felállításába a Reza Pahlavi által elkövetett bűncselekmények kivizsgálására. 0 „Ha az amerikai kormány elfogadja ezt a két feltételt, biztos vagyok abban, hogy a helyzet jobbra fordul” — jelentette ki Szadegh Ghotbzadoh, majd hozzáfűzte: Irán Washingtontól várja, hogy az említett feltételek elfogadásával megtegye az első lépést a tárgyalásos rendezés irányába. Teheráni megfigyelők Ghotbzadch nyilatkozatát úgy értékelik, hogy az iráni álláspontban némi „enyhülés” következett be. Eddig ugyanis az iráni vezetők teljes mértékben támogatták az amerikai * nagykövetséget megszállva tartó diákok követelését, nevezetesen, a túszok szabadon bocsátása fejében a sah kiadatását. PANORÁMA GENF Európa 33 országának, az Egyesült Államok és Kanada kormányai magas szintű küldöttségeinek, valamint számos nemzetközi szervezet képviselőinek részvételével kedden megnyílt Genfben az euróbái környezetvédelmi konferencia. A magas szintű tanácskozás elnökének a svéd kormány tagját, Olaf Jöhanssont, alelnöknek pedig a magyar kormányküldöttség vezetőjét. Straub F. Brúnó akadémikust, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács elnökét választották meg. MOSZKVA ' Kedden, az amerikai kongresszus képviselőházának meghívására, Moszkvából az Egyesült Államokba utazott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége. A szovjet delegációt Szergej Medunov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szövetségi tanácsában működő törvényelőkészítő bizottság tagja, az SZKP krasznodári határterületi bizottságának első .titkára vezeti. KUALA LUMPUR „Jó kapcsolatokat akarunk fenntartani Vietnammal” — jelentette ki Kuala Lumpurban tartott sajtóértekezletén Ahmed Rithaudin malaysiai külügyminiszter. A politikus küszöbön álló vietnami látogatásáról szólva kifejezte reményét, hogy a vietnami— malaysiai tárgyalások elősegítik a két ország kapcsolatainak és együttműködésének megjavítását és kedvező hatással lesznek a térség államai közötti viszony alakulására. New York, ENSZ Éles viták Kambodzsáról Az ENSZ közgyűlése hétfőn megkezdte háromnapos Kambodzsa-vitáját, melyet a várakozásoknak megfelelően már az első napon éles nézet- különbségek jellemeztek. Tíz el nem kötelezett ország,. közöttük, Angola, Etiópia, Kuba, Laosz és Vietnam, határozattervezetben szólította fel a közgyűlésben képviselt államokat, hogy tartsák tiszteletben a kambodzsai nép jogát az önrendelkezésre, a függetlenségre, a szuverenitásra, valamint a területi integritásra. Megengedhetetlen a Kambodzsa belügyeibe való beavatkozás — állapította meg a benyújtott határozati javaslat. Az ASEAN-országok — Thaiföld, Malaysia, Szingapúr, Indonézia és a Fülöp- szigétek — határozattervezete a Kambodzsai Népköztársaságnak nyújtott vietnami segítség megszüntetését javasolta. Kína csatlakozott az ASEAN tervezetéhez, de egyben kifogásolta, hogy áz „nem ítéli el kellőképpen Vietnamot”. Csen Csu, Kína ENSZ-képviselője ezzel ösz- szefüggésben a megszokott rágalmakat zúdította a Szovjetunióra és Vietnamra, s azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „világhegemonizmusra” tör. Határozattervezetet terjesztett a közgyűlés elé India is. Ebben azt javasolta, hogy a feszültség mérséklése érdekében a Kambodzsáról szóló vitát szűkebb körben folytassák, a három indokínai ország: Kambodzsa, Vietnam és Laosz, valamint az öt ASEAN-tagállam képviselői üljenek a tárgyalóasztal köré. Felszólalt Thiounn Prasith, az elűzött kambodzsai kormányzat képviselője is, aki kijelentette, hogy Kambodzsa a Pol Pot-rendszer ideje alatt valósággal „felvirágzott”, s tények fejtetőre állításával a kambodzsai nép ellen elkövetett összes bűnökért megpróbálta Vietnamra hárítani a felelősséget. Ha Van Lau, Vietnam ENSZ-nagykövete, felszólalásában csupán az ismert tényeket idézte: a Pol Pot- rendszer 3 millió kambodzsait elpusztított, a fennmaradó négymilliót pedig kommunáknak nevezett koncentrációs táborokba zsúfolták. Vietnam ENSZ-képviselője a közgyűlés ülését követően sajtókonferenciát tartott. Megállapította, hogy a Dél- kelet-Ázsiában fennálló feszült helyzet a kínai vezetés hegemonista politikájának, valamint a nemzetközi imperializmus erőinek tudható be. A Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács önálló bélés külpolitikát folytat, és hatékony intézkedéseket tesz azért, hogy az élet a rendes kerékvágásba zökkenjen országszerte. Vietnam ENSZ- nagykövete egyben megállapította, hogy a nemzetközi segélynyújt4s ürügyén Kambodzsa belügyeibe beavatkozási kísérletek történnek. Az ETA követelései A spanyol kormány nem hajlandó semmiféle tárgyalásra az ETA politikai-katonai ágazatával az elrabolt Javier Ruperez centrista képviselő, a Demokratikus Centrum Unió nemzetközi kapcsolatok ügyeiben illetékes titkárának kiszabadulása érdekében — jelentette ki az Adolfo Suarez miniszter- elnök elnökletével tartott rendkívüli ülése után a spanyol kormánypárt végrehajtó bizottsága. A szélsőségesen nacionalista Herri Batasuna kivételével valamennyi spanyol és baszk , politikai párt élesen elítélte a fiatal politikus elrablását. A baszk főtanács, az ideiglenes baszk autonóm kormány, egyhangúlag jóváhagyott nyilatkozatában elítélte az akciót és követelte Javier Ruperez azonnali szabadon engedését. Az ETA politikai-katonai ágazatának az elrablást és fogva tartást bejelentő nyilatkozatából kitűnik, hogy a terrorszervezet bebörtönzött tagjainak szabadon bocsátását, Navarra tartomány Baszkföldhöz való csatolását, és a spanyol országos rendőrség egységeinek Baszkföldről való kivonását szabja meg feltételül Javier Ruperez szabadon bocsátása ellenében. Gromiko és Ponomarjov Arafattal tanácskozott Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára kedden délelőtt a Kremlben tanácskozott Jasszer Arafattal, a Palesztin Felszabadítá- si Szervezet V. B. elnökével, aki a PFSZ küldöttsége élén hétfőn érkezett Moszkvába. A meleg, baráti légkörű találkozón megvizsgálták a közel-keleti helyzettel és az igazságos, átfogó rendezés elérésével kapcsolatos kérdéseket. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy biztosítani kell a Palesztinái arab nép törvényes nemzeti jogait, beleértve az önrendelkezésre és az önálló állam- alapításra való jogot is. Foglalkoztak az arab népeknek az imperializmus próbálkozásai és az arabellenes külön- megállapodások politikája ellen vívott harcával. A találkozót követően a szovjet vezetők villásreggelit adtak Jasszer Arafat és a küldöttség tagjai tiszteletére. A villásreggelin Andrej Gromiko és Arafat mondott pohárköszöntőt. Dél-Afrika Mííállamtaktika A díszletek és a rendezés kétségkívül színpompás és nagyszabású volt. Talán túlságosan is az, hiszen valójában minden résztvevő tudta, hogy a lobogó zászlók tömege, a hatalmas címer, s a látványos ünnepség egyéb kellékei aligha fedhetik el a tartalmat: igazi államalapítás helyett csak műállamnak szól csinnadratta. A színjáték egyébként is túlságosan ismerős már: három esztendőn belül a harmadik ban- tusztánt hozták létre a Dél-afrikai Köztársaságban, az ország észak-keleti szögletében, a félmilliós vhavenda törzs lakóhelyén. És a „Venda köztársaság” semmiben nem különbözik némileg idősebb társaitól, Transkeitől és Bophuthatswanától: éppúgy a látszatfüggetlenség példája, az apartheid terméke, mint elődei. De mit is takar a dél-afrikai fehér hatalom makacsul folytatott bantusztánpolitikája? Még az unió hírhedt fajüldöző miniszterelnöke, Voer- woerd találta ki éppen húsz esztendeje a fajok elkülönített fejlődésén alapuló országrend kegyetlen vízióját, amelyet mostanában az utódok^ próbálnak elfogadhatónak tetsző formákba önteni. A rabszolgatartás korszakának tovatűnésével ugyanis a fekete őslakosság elnyomásának klasszikus államát is „utolérte” a kérlelhetetlen valóság: a fajüldözők számára mind nagyobb belső és külső problémákat okozott a 20 milliós fekete lakosság teljes jogfosztottsága. A 4,5 milliónyi fehér kisebbség mindenható uralma persze csak erőszakkal, brutális rendőri-katonai erővel tartható fenn, s ez a Délafrikai Köztársaságban a társadalom alapvető jellemvonásának tekinthető „módszer” mind nagyobb mértékben szigetelte el az országot a külvilágtól, megnehezítve nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatait. Olyannyira, hogy a tőkés világ számára rendkívül fontos ásványkincsek ellenére Pretoria mind többször politikai konfliktusba került legfőbb mentorával, az Egyesült Államokkal is. Bár attól nem kellett, s ma sem kell tartania a dél-afrikai kormányzatnak, hogy a nyugati nagyhatalmak teljesen leírják, avagy valóban hatásos gazdasági-politikai tilalmakat: vezetnek be ellene, mégis immár jó évtizede erőteljes nyomiásnak van kitéve szövetséÖsszeült a NATO nukleáris tervezőcsoportja Hága, Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: A NATO nukleáris tervezőcsoportja kedden Hágában, zárt ajtók mögött megkezdte kétnapos tanácskozását, amelynek során a Nyugat- Európában elhelyezendő új nukleáris fegyverék és az ezzel összekapcsolt fegyverkorlátozási javaslatok kérdéseit vitatják meg. A NATO legtitkosabb szerve szigorú biztonsági intézkedések közepette ült össze. A tanácskozás színhelye, a holland hadsereg egyik laktanyája körül nagyarányú rendőri készültség helyezkedett el és az épület fölött helikopterek keringenek. Az ülésen eredetileg tizenegy hadügyminiszternek kellett volna részt vennie. Két miniszter, a török és a görög azonban távolmaradt és ezt a két országot állandó NATO-nagykövete képviseli. A kilenc hadügyminiszter és a két nagykövet javaslatot készít a két NATO szakértő csoport által elkészített jelentések alapján. Az egyik közvetlenül az új nukleáris fegyverek gyártásáról és Nyugat-Európába történő telepítéséről szólt, míg a másik azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyeknek alapján — a NATO véleménye szerint — fegyverkorlátozási tanácskozásokat lehetne felajánlani a Szovjetuniónak. NATO-körökben hangsúlyozzák, hogy a nukleáris tervezőcsoport ennék a két problémakörnek elsősorban a technikai részleteit vitatja meg. Megfigyelők azonban bizonyosra veszik, hogy a kérdések politikai vonatkozásai is szóba kerülnék. A NATO-szakértök által kidolgozott jelentés szerint az NSZK-ban 108 Persing—2 típusú, közép-hatótávolságú rakétát telepítenének. Ezen-' kívül az NSZK-ban 96 cirkáló számyasrakétát is alkalmaznának. Nagy-Britannia területén 160 cirkáló szárnyasrakétát állomásoztatná'- nak, míg Olaszországra 112, Belgiumra és Hollandiára pedig 48 cirkáló szárnyas- rakéta elhelyezése várna. A tanácskozáson előreláthatólag azt is megvitatják, hogy milyen választ adjon a Nyugat arra a Leonyid Brezs- nyev által előterjesztett békekezdeményezésre, amely szerint a Szovjetunió egyoldalúan kivon ezer harckocsit és húszezer katonát a Német Demokratikus Köztársaság területéről. A kétnapos ülésszak megtartása erős tiltakozást váltott ki Hollandiában. A tanácskozás színhelye előtt tiltakozó jelszavakat vivő tüntetők vonultak fel. Gázriadó Mississaugában A kanadai Mississauga iparváros közelében kisiklott egy vegyi anyagokat szállító vonat. Képünkön: a veszélyeztetett körzetekben rendőri erőkkel folyt a lakosság kiürítése. gesei részéről. (A nyomás persze nem akadályozta meg az apartheidpolitika folytatását, s a dél-afrikai atomfegyver kifejlesztését sem.) Ez a külső tényező párosult a fekete lakosság mind nagyobb belső mozgolódásával, amelyet egyre nehezebb és kellemetlenebb volt pusztán nyers erőszakkal elfojtani. Ez indította Pretoriát arra, hogy lépéseket tegyen a fajüldözés klasszikus formáinak megváltoztatására. A fekete faj teljes — rabszolga jellegű — alárendelését hivatott felváltani az elkülönített fejlődés politikája, az apartheid. Lényegében országfelosztást gondoltak ki az ország urai. A Dél-afrikai Köztársaságban a feketék már korábban is csak meghatározott körzetekben, városnegyedekben élhettek, kizárólag engedéllyel léphettek a fehérek területeire. Az apartheid „továbbfejlesztése” a külön „törzsi államok” megteremtését jelentette. Ezek az „államok”, az úgynevezett bantusztánok, „függetlenséget” kapnak Pretoriától és felruházzák őket az államiság minden külső jegyével: saját kormány, hadsereg, zászló, címer, himnusz, stb. Lakói elveszítik dél-afrikai állampolgárságukat, így külföldivé válnak. Elegendő lenne mindez az önálló, valóban független léthez? Nyilván nem. Hiszen ezek a műállamok nem is létezhetnének a Dél-afrikai- Köztársaság nélkül. Gazdaságuk jóformán egyáltalán nincsen, területeik, az ősi törzsi területek, a sok évszázados faji elnyomás miatt megmaradtak a kezdetleges viszonyok között. A bantusztánlakó tehát, ha élni akar, csak a dél-afrikai gazdaságban dolgozhat, persze, ha beengedik. így aztán ez a rendszer állandó, olcsó és az eddiginél is kevesebb joggal rendelkező munkaerőt biztosít a fehér gazdaság számára. Ha pedig megnézzük az eddigi bantusztánokat, rögtön feltűnik az aránytalanság is: a három „függetlenített” területen már a dél-afrikai fekete lakosság közel ötödé zsúfolódott össze, de ez az ország területének csupán huszadrésze, A képlet tehát nagyon is világos. A látszatfüggetlenség, az elkülönítés taktikája nyomán a Dél-afrikai Köztársaság őslakossága kiszorul, „idegen állampolgárrá” válik saját hazájában, míg a fehér kisebbség megtartja magának az ország területének nagyobb részét, mindazokat, amelyeken európai viszonyok uralkodnak, vagy gazdasági szempontból fontosak. Tíz ilyen bábállamot akar Pretoria létrehozni, de már az első három bebizonyította, hogy a bantusztánpolitika nemzetközileg csődöt mondott. A három közül egyet sem ismert el a világon Pretorián kívül senki. Csak a dél-afrikai fehér kormányzat képtelen beletörődni abba, hogy az idő rákényszeríti a változásokra. A. K.
