Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
1979. október 14. KÉPÚJSÁG 11 Derkovits-kiállítás a Galériában Nagyszabású Derkovits- emlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában, a Galéria és a szombathelyi Képtárépítő Egylet anyagából. Derkovits Gyula (1894— 1934) a huszadik századi magyar képzőművészet egyetemes jelentőségű alakja, aki autodidaktaként küzdötte fel magát festőink és grafikusaink legnagyobbjai közé. A terrornak azokban az éveiben, amikor a tömegeket közvetlenül mozgósító kollektív munkásművészet erőit szétmorzsolták, s a polgári festészet az esztétiz- mus sáncai mögé vonult, a csenden csak az olyan hang tudott áttörni, amely a történelem tisztán felismert logikáját, a halált vállaló elfogult szenvedély hatalmas erejével hirdette. A proletárművész Derkovits élete Fürdőzők legszemélyesebb mozzanataiban osztályának sorsát a magyar történelem legmélyebb tragédiáját élte át, így tudott az egyediből, a mindennapiból általános érvényű, maradandó, szimbolikus tematikát és formát alkotni. A kiállitás november 18- ig tart nyitva. önarckép Önarckép Kintornások Elet és halál Sirató asszonyok Bakó Ilona művészete Az ellentmondás csak növekszik, mért miközben tovább tart a népművészet divatja, mind jobban elveszti funkcióját, a népi elem üres dekoráció, mely nagyon gyakran gyatra minőségű cserepeket díszít, vagy sálon, gyerekruhán kellene olyan illúziót keltenie, ami egy hajdani közösség közege volt, de napjainkra, — sajnos — olyan divattá vált, amit csak tömegáruval lehet kielégíteni. Szövetkezeti tervezők vagy a meglehetősen elszaporodott népművészek keresik az „ősi” motívumokat, de a művészileg is értékelhető alkotás egyre ritkább, ami természetes is: a a népi közösségek szükség- szerű felbomlásával a „motívum” ma már legtöbbször üres forma. Bakó Ilona textilművész egészen máshonnan — mondjuk így — a Bartók-i oldalról közeledik a népművészethez, s nem a nosztalgia élteti, hanem az érték hite, s azt keresi, hogy mit tud magába olvasztani, mi az, ami nem csupán ötletet ad neki. hanem azonosulva képzeletével új értéket hozhat létre. Amit csinál, éles ellentétben áll napjaink átlaggyakorlatával : az anyag és az ősi formakincs kezéhez idomul, mert nem elmondja, hogy milyen volt a hajdani népművészet, hanem eleven szintézist teremt a múlttal, melyet nem felidéz, hanem vele együtt él, s műve egy tiszta és nemes hagyomány folytatása. Itt a népművészet nem ékítmény, üres dísz, hanem emberhez kapcsolódó valóság, s épDen ezért jelképrendszere sem esetleges, mert szín, forma és jel mindig a valósággal fonódik egybe. Bakó Ilona szekszárdi kiállításán női ruhákat mutat be. s aki a népművészeti boltok tarkaságait keresi, csalódnia kell, mert ezek a ruhák a lélek tükreként mutatják az élet változásait, külsőségük, ornamentikájuk mindig egybefonódik lényegükkel, s a jelkép valóság is, amely csak ebben a formában tud megjelenni. Valamikor a harmincas években tűnt fel a népművészet az öltözködésben, a férfiak úgynevezett Bocskait hordtak, a nők különböző ..magvaros” díszítésű ruhákat. De ezeknek a valóságMatyó lakodalmas ban annyi közük volt a magyar népművészethez, mint az „Akácos út” kezdetű dalnak a Székelyfonóhoz. A divat ilyen vagy olyan formában ma is tart, de jelentését tekintve alig változott. Bakó Ilona mélyre ás, a lényeget keresi s meg is találja. Azt hiszem, nem divatot akar teremteni, senkitől nem kívánja, hogy ilyen ruhákba öltözzék, egyébként azt sem tudom, — a kiállításon erre semmi nem utal —, hogy ezek a ruhák, vagy tervek megvásárolhatók-e. Vagy egyszerűen Bakó Ilona örömteli művészetével csak arra akar figyelmeztetni, hogy a népi hagyományt ma is az élet részévé lehet tenni. Van, amikor közvetlenül utal az előképre, mint a Matyó lakodalmas, a kalotaszegi fekete, vagy a Somogyi rátétes, máskor egy emberi szituációt vagy éppen sorsot fejez ki terve, mint a Kézfogás, a Szlovák ballada, a Balkáni élmény, a Magány esetében. Van, amikor a történelmet idézi meg képzelete. mint az a ruha. ami a Jobbágy szerelem nevet kapta, de el is tud játszani a formákkal, mint a szecesz- sziós ékítésű századfordulót idéző ruhánál, vagy annál, amelyik a Kasmír geometriák címet kapta. Drámai képzeletének legmegrendí- tőbb megnyilvánulása a földre fektetett fekete Korpusz, amellyel szemben a hófehér Lélekmadár lebeg. Bakó Ilona eszközei egyszerűek. sőt egészen puritánok, tökéletesen idegen tőle minden prőszakoltság. mesterkéltség. Mindig a léRjazányi gazdag, Jaroszlávi kötényes, Tambovi virágos Kalotaszegi fekete Szlovák ballada nyeget mutatja meg, de óvakodik attól, hogy megállapodjék a külsőségnél, folyton a fontosat mondja, az igazat, s ez a magyarázata annak, hogy kiállítása annak is revelációként hat, aki csak alkalmi vendég a textilművészetben. CSÁNYI LÁSZLÓ „A művészet világa” EL GRECO Uj kötettel gyarapodott az Arkady, a Henschelverlag és a Corvina Kiadó közös sorozata, A művészet világa. Ezúttal lengyel szerző, Kazimierz Zawarowski munkáját vehetjük kézbe. A könyv a művészettörténet leglátványosabb festőinek egyikét, El Greco-t mutatja be, három ország .könyv- és művészetbarátainak. Talányos művész! — mondtuk —, s nem véletlenül. Már a születése körülményei, helye is bizonytalan : Kandiában vagy Födelében látta meg a napfényt? Első tanítóiról sem sokat tudunk. Velencében, Rómában többektől (Tizianó, Bassano) tanult, mások (mint Tintoretto) hatottak rá, de hogy volt-e és egyáltalán ki a mestere? — teljesen bizonytalan. Toledó- ban rejtélyes szerelem (Je- ronima de las Cuevas) hálójába került, fia is született. Tudásunk azonban e tárgyban is meglehetősen hiányos. Vallásossága, filozófiai műveltségének ellentmondásai, azután halála, még inkább hamvainak sorsa nem kevésbé érdekes kérdés. Évszázados problémát rejt magában nyújtott alakjainak, vékony, kemény arcú portréinak eredete, forrásvidéke. A vita már eldöntöttnek látszik, mégis fel-fellángolnak időnként a kedélyek. A lényeg azonban nem e motívumokban rejtőzik, hanem a nagyszámú műben, amely kezéből, műhelyéből kikerülve egy újszerű látásmód, kifejezési lehetőség kezdetét hirdeti. Aligha véletlen, hogy a modern festészet jelentős alakjai jelölik elődjüknek a nyújtott formák, a felfokozott érzelmek, a belső indulatok festőjét. Munkásságáról, „titkainak” megfejtéséről kortársaitól napjainkig sokan írtak. Az album szövegét megalkotó szerző nem is vállalkozott egyébre, minthogy röviden összefoglalja El Grécó — „a krétai” —, életének főbb eseményeit. * A korrekt életrajz nem vet fel új szempontokat, legfeljebb itt-ott pontosítja ismereteinket. Ez nem jelenti a prob- lémátlanságot. Zawarowski is kitér a torzítás kérdésére. Cáfolja a tévhitet (szemhiba), s forrásul a bizánci hagyomány mellett olasz mintákat (pl. Bassano, Parmigianino, Tintoretto) említ. Alapvetőnek mégis az eredeti látásmódot tartja, mint döntő momentumot. Az önarcképek és a fiú, Manuel ábrázolásának kérdésében nem foglal állást. Némileg újnak ható közlése, mely szerint Grecö felismerte a piac szerepét a művészi termelésben. Erre utal, hogy Sevillában ügynökei tévé- kenykedtek. Jelentős szerepük volt a Grecó-képek amerikai exportjában. A bevezető második része „a művész és kora” áttekintését kísérli meg. A tájékozódást megkönnyítő szándék csak félig teljesülhet. A két évszámmal elhatárolt történelmi szakaszokon belül felborul a logikai rend. Az eseményeket jelző évek többször átlépik a jelzett határokat, s nem kis zavart okoznak a kronológiában. Értelemzavaró hibák, elírások a szövegezésben is előfordulnak. A 6. oldalon Ti- ziáno, Michelangelo, CloviO és Grecó szerepel — a Krisztus kiűzi a kufárokat című képre hivatkozva. A közölt képrészlet mellett pedig Michelangelo helyére Raffaello került, holott a képen valóban az előbbi mester látható. Az ismert mondás a birodalomról, „ahol nem nyugszik le a nap”, V. Károly császárságára vonatkozik, s nem II. Fü- löp hanyatló spanyol királyságára! A korábbi kötetek ismeretében úgy véljük, a három jelentős „könyvészeti műhely” összmunkájából színvonalasabb kiadványok is születhetnének. Az El Gre- co-kötet nem javította a mérleget. SALAMON NÁNDOR Ünnepi feketefestő
