Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-13 / 240. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. október 13. Merci gróf 1718-ban 17 ezer forintért vette'meg azt a birtokot, amelyhez 17 község tartozott, többek között Závod is. A község akkor még lakatlan volt. Fundal környékéről 18 családot telepíttetett ide a gróf, akik azonban a rossz életkörülmények miatt lerongyolódva, visszamentek hazájukba. így tehát kénytelen volt újra megbízottat keresni, aki ismét megszervezi a betelepítést. 1720-ban már 25 család lakott a településen, akik a szántóföldi növénytermesztés mellett szőlőműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Az első termelő- szövetkezet 1950-ben alakult, Előre néven. A faluban 162 házban 547-en laknak. Szent Mihálytól Szent Mihdlyig... Mondják: a pásztorember éhezik a szóra. Egész nap bolyong juhaival hegyenvölgyön, emberi hang nem üti fülét. Ezért is bőbeszédű, ha társra akad. Studt Ádámot órákig kerestük, míg az egyik lapályban fel nem tűnt szikár alakja. Füttyöngetett a nyájnak, karlendítésekkel irányította kutyáit, merre fussanak, hol kívánja látni állatait. Még a falubeliek figyelmeztettek: — Vigyázzon, mert az öreg addig el nem ereszti, míg végig nem hallgatja a verseit Ádám bácsi komótosan ereszkedett le a dombról, megnézni kifélék vagyunk. — Aztán minek akarnak rólam írni? — tette fel a kérdést. Később megnyugodott, látva, hogy nem rossz szándékkal jöttünk. — No akkor azt megírhatják, hogy én a kapitalistáknál tanultam a pásztorkodást.' Ugyanabból a fatálból ettük a puliszkát, amiben reggel mosakodtunk. Még verset is írtam a juhászokról, az életükről. Hallgassa csak! „A birkanyáj szétterülve legelész, öreg juhász nyája mellett heverész. Mellette hűséges pulija, Juhász szájában, búsan szóló furulya. Fújja, fújja, fújdogálja, Mikor mellik a nótája. Régi dolgok jutnak eszébe, Min esett át már életébe. Rongyos ruha lógott rajta, A verselő juhász, kutyáival Hátát hideg eső csapta Biz csapta volna ő is nagyon, Gazdáját, keserviben, agyon. Hisz sokat ázott-fázott, öreg szamarat málházott. Tilosban legeltette juhait, Hogy gazdagítsa gazdáit. Gazdájának biz ő nem parancsolt, A regula ily keményen szólt. Szent Mihálytól, Szent Mihályig, Az esztendő így volt végig... Azóta emlék ez már, s történelem, „Van már éltem, a munkahelyem .. — No, ennyi a vers. Ebben benne van minden — mondta az öreg. Füttyentett, intett kutyáinak, hozzák ki a nyájat a kukoricásból. Studt Ádám bácsi parányi gyermekként ismerte meg ezt a munkát. Jóformán a juhokkal élte le az életét. Munkája elismerése, . a Munka Érdemrend bronz fokozata és egy Kiváló Dolgozó jelvény. Ádám bácsi párttag és ahogy egy másik versében is mondja: „Hazám van, szocialista, Szívem, lelkem, kommunista.” A táblának ugyan nem ez az igazi helye, mert Váradi Antal závodi szülőházát lebontották már, így ide mentette az emléket a kegyes tisztelet. Váradi Antal 1845-ben született és mint drámaíró és költő szerzett magának hírnevet. De mint fordító is sokat tevékenykedett. Kezdetben színész akart lenni, de végül tanár lett. Tanított többek között a Színművészeti Akadémiában, melynek titkára, később igazgatója lett. Munkásságának elismeréseként a Kisfaludy Társaság tagjai közé választották. Ugyanígy tagja lett a Petőfi Társaságnak is. E társaság előbb titkárának választotta, majd tiszteletbeli alelnökiének. E társaság állítatta a táblát a költő 1923-ban bekövetkezett halála után. i az jís^ai^pn Patyolat-autó Az egyetlen számottevő szolgáltatás a faluban a Patyolat-autó. Hetente egyszer hozza-viszi a mosnivalókat. Igen sokan veszik igénybe a kényelmes mosatási lehetőséget. Ma már senki sem szólja meg azt az asszonyt, aki nem otthon mos, pedig mosógép is van majdnem minden háztartásban. Ezen kívül nincs más szolgáltatás, kivéve az egyetlen szobafestőt. A régi mesterek kihaltak, az új szakmunkások pedig az iparban, mezőgazdaságban találnak munkát maguknak. Ha egy férfi- és női fodrász munkát keres, menjen Závodra házat is vehet —i olcsón. Idomított kő Hangulatos, szép magyar szókapcsolatot alkottak a závodiak, a faragott és vésett kőre, úgy mondják, idomított kő. Az a kő, amiről jelen esetben szó van, nem Závodon található, hanem Bajorországban, Reichenbach falu határában. A ki-, és Závodra betelepülők neveit őrizték meg ilyen módon az ottmaradottak. A kései utódok erről természetesen mit sem tudtak. Teljesen véletlenül keveredett arra egy závodi fiatalember és találta meg az „emlékművet”. Röviden — Az első félévben 32 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben. A második félévre tízezret terveztek, s azt teljesítik is. • — Száznégyen fizetnek elő újságra a faluban, ebből 70-en járatják a Tolna megyei Népújságot. A körzetesítés zűrzavarai A tanács Kisvejkén van, az ÁFÉSZ-központ Bonyhá- don. Az orvos — most már — Lengyelben. A gyógyszer- tár Aparhanton. Az iskolások Zombára járnak, az óvoda — valamilyen rejtélyes oknál fogva — a len- gyeli igazgatósághoz tartozik. Régebben még bonyolultabb volt a helyzet, már amennyire ennél bonyolultabb lehet. Az alsó tagozat helyben maradt, a felsősök viszont • Kisvejkére jártak. Napközi sehol sem volt, és természetesen iskolabusz sem. A szülők meg kapkodhattak, mert egyik gyereket ide, a másikat oda kellett reggelente útnak indítani, természetesen nem azonos időben és nem együtt jöttek haza sem. Zomba ebből a szempontból jó megoldás, és ma már van iskolabusz is. Sokkal kevésbé örvendetes, hogy egy csomó pénzt kidobott a tanács az ablakon. Két iskola volt, két nagy parasztházban. Természetes volt a tanács döntése, hogy korszerűsíteni kell. Először a kis ablakokat cserélték ki nagyra, majd parkettáztak, olajkályhát vettek. Szépen rendbehozták mindkét épületet. Ezen kívül építettek egy szép kultúr- otthont is, több mint hatszázezerért. Aztán jött a körzetesítés, feleslegessé váltak az épületek. A nagyban szépen elférne ma a kultúrház. Az egyik iskolát eladták hetvenezer forintért. Az egyik felében működik ma is a posta. A nagyobb iskola egyik szobáját használják a KISZ- esek, de a többi üres, a por lep be mindent. Eladását nem engedélyezték, megtartja a tanács szolgálati lakásnak, de ki és miért fog ZáRégi oszlop A templom bejáratának két oldalán — fent a hegytetőn — két régi oszlop áll, rajtuk szobor. Az egyik szokásos, festett falusi Madonna. A másik viszont, ami a képen látható, szép barokk szobor. Még érdekesebb maga az oszlop. Szemmel láthatóan régebbi és más stílusú, mint a ráállított szobor. Mára annyi maradt meg a falu hagyományos lakodalmi szokásaiból, hogy nagy esküvőket tartanak. De már elég sokat Bonyhádon, étteremben. Kevesebb a munka vele, előtte és utána. Azt nem mondhatni, hogy olcsóbb is. A község rétegződésének megfelelően más-más volt a lakodalom a németeknél, a Breitenbach Ádám itt született, szeret itt élni és mindent tud a faluról. Mindenkit ismer és szívén is viseli a községbeliek gondját-ba- ját. Bár minden kis községnek lenne ilyen kirendeltségvezetője, mint ő! Nemrégiben az öregeket járta sorra, hogy kinek van szüksége rendkívüli vagy állandó szociális segélyre. 1950-től 63-ig a termelő- szövetkezetben dolgozott, brigádvezető, elnök, agro- nómus volt. Akkor megválasztották tanácselnöknek. Erről a posztról ment rokkantsági nyugdíjba, a szívével, majd „közkívánatra” maradt kirendeltségvezető. Heti nyolc órában áll hivatalosan a falubéliek székelyeknél és a felvidékieknél. Az utóbbiaknál előre odaadták az ajándékot, a németeknél rokonság szerint külön a menyasszony és külön a vőlegény kapta. A székelyeknél volt az a bölcs szokás, hogy az örömszülők is kaptak ajándékot, lévén, hogy ők tartották a lakodalmat ... rendelkezésére, de megkeresik otthon is, reggel, délben, este és nem hiába ... Breitenbach Ádám — Október 1-től hetenként egyszer — csütörtökön — kijár Lengyelből a körzeti orvos a faluba. A másik napokon Lengyelbe és Kisvejkére kell utazni. Már jó ideje Aparhantra jártak, mert Lengyelben nem volt orvos. — Bizony nagyon sokszor előfordult, hogy 30—40 beteg várt a rendelésen az orvosra, de annak soha egy hangos szavát, méltatlankodását nem hallottuk — mondják a závodiak. • — Lehet, hogy itt is lesz zacskós víz Veszprém megyéből. A kutak vize nem mérgezett ugyan, de gyerekek számára nem ajánlott, ezért az óvodába úgy szállítják a vizet. • — Tizenhatan gépkocsitulajdonosok Závodon és öten-hatan várják a kocsi érkezését. • — Nem panaszkodhatnak a községbeliek a közlekedésre. Tizennégy autóbusz szállítja az eljárókat reggel 5 órától este negyed nyolcig. Egy, a közelmúltban elkészített ^ kimutatás szerint Bonyhádra a zománc- és cipőgyárba 45-en, Komlóra a bányába 12-en, a Szekszárd—Paksi Vízitársulathoz 14-en, a Volánhoz 5-en, a Bonyhádi Vasipari Ktsz-hez 12-en, a vegyesiparihoz 9-en járnak el dolgozni. • — Összesen tíz méter az a terület, ahova még nem vezet járda. Az anyagot már be is szerezték, ott található a tanács udvarán, s a házilagos brigádnak amint^ lesz ideje, megcsinálja ezt a „parányi" útszakaszt. Azt azonban irigykedve olvassák a Magazin-oldalakon, hogy a megye más községeiben nemcsak járdát, hanem úttestet is építenek, Závodon viszont egyetlen utcában sincs — a községen átvezető KPM- utat kivéve — kövesút. Závodi magazinunkat irta Ihárosi Ibolya, Pordán Já-I nosné és Sárközi János. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Munkatársaink legközelebb, október 15-én Koppányszán- tóra látogatnak. vodra költözni?... Újváros, Rácváros, Libafarok... Závodon ritkán hangzik el utcanév. Ök megmaradtak az őseiknél, ahogy még dédapáik hívták a valamikori dűlőket. „Újváros” ma már egyetlen egy új épülettel sem dicsekedhet, „Rácvárost nem lakják rácok, Libafarok nem attól libafarok, hogy tele van e hápogás háziállat farkatollazatával... Sem „Első utca”, sem „Második utca” nem jelöl rangsort az utcák között, miképpen az „Uj utcában" sincsenek szupermarketek... A závodiak egyszerűen — hagyománytisztelők. A kirendeltségvezető Lakodalmi szokások
