Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-12 / 239. szám
1979. október 12. Képújság 5 Bosszúság Pontos meghatározása: Valamely kellemet--------------------------------- lenség, baj miatt érzett nyugtalanító harag, bosszantó körülmények okozta ingerlékenység. Kötetlenebbül: a kezdő lépés azon az úton, amely a mérgelődésen, idegességen, dühös- ségen keresztül — szerencsére csak ritkán — az első pofon elcsatta- násáig is vezethet. Jellemzői: kismértékben is káros, társas kapcsolataink révén gyorsan terjed, s mindenki mást okol érte. Előfordulási helye: széles e földkerekség, ahol emberek élnek. írásainkkal óhatatlanul mi is okozunk bosszúságokat, de ezt abban a reményben tesszük, hogy összehasonlíthatatlanul több mérgelődés, ingerültség elkerülését, sőt megszüntetését segítjük elő. Nyugtatok feketekávéval ? Rohanó korunkban okkal- oktalanul, de végül is szinte divattá válik a különféle gyógyszerek szedése. Szóljunk most a nyugtátokról, altatókról, amelyek fogyasztása az utóbbi években ugrásszerűen megnövekedett. Mindnyájan ismerjük azt az egészségtelen életmódról szóló példázatot, miszerint a „beteg” reggelire feketekávét fogyaszt, délelőtt ismét megiszik jó pár duplát, ebéd után megint, s délután már bosz- szankodik, mérges, ideges, nyugtátokat szed, este pedig csakis altatóval tudja álomba ringatni magát. Nos. az említett példa valamennyi mozzanata nem általánosítható, de kisebb-nagyobb mértékben sokunkra ráillik. A túlzott ká- véivás ténye és ártalma tudott dolog, ám a nyugtátokkal kapcsolatban kevésbé tájékozott a közvélemény. Ezért felkerestük Südy Györgyöt, a megyei gyógyszertári központ főgyógyszerészét, aki meghökkentő adatokat közölt. íme néhány önmagáért beszélő szám: Tolnában 1975-ben a leggyakoribb hét nyugtatóból (ennél lényegesen többféle van) 9 millió 29 ezer tabletta fogyott el, tavaly pedig már 11 millió 990 ezer! Nincs tévedés, évente átlagosan mintegy 1 millióval több. A „csúcsot” 3 millió 620 ezerrel az Elenium tartja, ezt követi 2 millió 830 ezer darabbal a Valeriana, 2 millió 460 ezerrel a Seduxen, majd 1 millió 632 ezerrel az Andaxin. Megyénk lakói csupán Eleniumból 1 millió 300 ezerrel többet szedtek be, mint három évvel korábban. Ugye óriási számok ezek? És riasztóak! Mert egy osztással azt is megállapíthatjuk, hogy a hétfajta nyugtatóból a napi átlag az elmúlt évben 24 ezer 738 tabletta. Lassan eljutunk addig, hogy feketekávé segítségével nyeljük le az Andaxint?! De még nem említettük az altatókat, amelyeket sokan — képletesen szólva — marékszámra szednek, hiszen az 1975-ben elfogyott 1 millió 79 ezer tabletta szinte csekélységnek tűnik a tavalyi 1 millió 540 ezerhez képest. A növekedés három év alatt csaknem félmilliós, tehát ötvenszázalékos. A statisztikát kevésbé kedvelő olvasóktól elnézést kérve leírom az említett négy altató „ranglistáját”: Eunoctinból 950 ezer, Tardyl- ból 326 ezer, Noxyronból 229 ezer, Novopanból 35 ezer fogyott. Egészségünk érdekében hadd jegyezzük meg, hogy kávéból, de elsősorban a nyugtatószerekből — kevesebb is elég. Mert kinek van szüksége arra, hogy a gyógyító céllal készült gyógyszerekkel napról napra mérgezze magát?! Eny- nyire nem lehetünk — idegesek. Engem nagyon nyugtalanít ez a sok nyugtató. V. Z. Barbárok A szekszárdi Arany János utcai óvodának nincs szerencséje. Még el sem készült a pompás épület, mikor ismeretlenek sárral dobálták meg a frissen festett ajtót, falakat. A múlt héten átadták Szek- szárd, sőt a megye talán legszebb óvodáját, az új gyermekintézmény gazdái ismét bosszankodhatnak. Mert a gyönki faragótáborban nagy gonddal és sok szeretettel készített ötletes játékokat máris tönkretették. Itt már nem ismeretlenek tevékenykedtek, hanem a környéken lakó, már rég nem óvodás korú gyerekek. Vasárnaponként meg esténként ők randalíroznak az udvaron, rongálják a piciknek készített játékokat. Barbár játékuk áldozata a hinta is, aminek felfüggesztését a hét végén törték le. Bosszúságot okozva ezzel sok felnőttnek, s szomorúságot a napközben ott lakó majd kétszáz óvodásnak. Hej tégla, hej tégla! Ha nincs elég bosszúságod és idegeskedni valód, próbálj összerakni egy házat. A ház összerakásához kell például tégla. Hiába van pénzed, hiába fizeted be az árát, hiába biztosítod, próbálod biztosítani magadat — a tégla útjai kifürkészhetet- lenek. — Ez év áprilisában fizettem be a TÜZÉP-en ezer darab válaszfal tégla árát — azzal, hogy a bátaszéki vázkerámiánál fognak majd kiszolgálni — mondja Görcsös János decsi építkező. — Nem szolgáltak ki azonnal — persze nemcsak engemet —, határidőt adtak. Azóta tízszer telefonáltam, személyesen ott jártam, mindig „majd” volt a felelet. Legutóbb pedig azt a választ kaptam, hogy az idén már nem is fognak gyártani ilyen téglát. Az OTP-kölcsön miatt október 30-ig be kellene fejeznem az építkezést. Ebből a határidőből nem lesz semmi. Arról nem is beszélve, hogy minél előbb lakni szeretnénk a házunkban. Néhány kérdés: Miért fizettetnek be any- nyi téglára pénzt, amennyit nem tudnak kiszolgálni? Netán ilyen fajta „kölcsö- nök”-ből élnek? A jó hírre, a tisztességes ügyfélkapcsolatra nekik nincs szükségük? Monopol helyzetük fölényében bíznak? Honnan veszik a bátorságot, hogy pénzüket kínkeservesen összerakó kisembereket megkárosítsanak? Vagy ott ez sem számít? ez— Az oldalt összeállította Vi- taszek Zoltán, a totókat készítette Szepesi László. „Meredek” esetek BIRÖSÄGON Megengedheti-e magának egy bírósági dolgozó, hogy tárgyalás közben úgy istenigazából mérges legyen? A kérdés költői, a válasz adott: nem. Mint dr. Jákó Emma megyei bíró elmondotta, semmiképpen sem szabad bosz- szankodnia munkája közben, mert akkor elveszítené tárgyilagosságát. — ön nem bosszankodhat, de akadtak-e „mérges” esetei? — Igen, hiszen például több válópert megelőzően a férj verte a feleségét, s azóta sem csillapodtak le teljesen az indulatok. — Fordítva is rpegtörtént mór ez? — Hát... Előfordult, hogy a feleség nem hagyta magát... — Ezenkívül? — Bosszús emberek mindig akadnak. Korábban megtörtént, Hbgy az alperes felöntött a garatra, s hőzöngött, „erős volt”, nem lehetett elhallgattatni. — Ellenszer? — Nyomban Iecsendesett, amint pénzbírságot szabtunk ki rá. Egyébként ha részegen jönnek a bíróságra, el kell halasztani a tárgyalást. ÜJSÄGÄRUSNÄL — Kérek egy Nők Lapját! — Sajnos nincs. — Sportfogadás? — Elfogyott. — Akkor egy Ország-Világ... — Sajnos ... — Talán Képes Újság? Zsebre megy! „Drága uram, azt mondja, az újságba akar írni a bosszúságokról?! Ne tegye! Ahhoz kevés néhány cikk. Könyvet kellene szentelni a témának, több kötetest. A kisebb-nagyobb mérgelődé- sek biztosan megrövidítik az életet, de szerencsére nem túlságosan, mert akkor én már mínuszban lennék.” A fentf „nyilatkozatot” a szekszárdi piacon adta egy éltesebb asszony, de valljuk meg, van benne némi igazság. Vidámabbá, derűsebbé, gondtalanabbá tehetnénk napjainkat, ha jobban odafigyelnénk egymásra, és — saját magunkra, saját munkánkra. Vegyünk egy példát: a vízvezeték-szerelő kontár — Szívesen adnék, de az sincs^... A párbeszédeket Szekszár- don, a posta előtti újságárusító pavilonnál lestük el. Itt tudtuk meg Benke Lászlóné- tól, aki tizedik éve adja el a különféle sajtótermékeket,, hogy soha sem volt nézeteltérése a vevőkkel. Viszont fáj neki, ha nem tudja rendelkezésre bocsátani a keresett újságot. A már említettekből is hiába igényel többet, keveset kap, az pedig, hamar elfogy. Nem tehet mást: sajnálkozva széttárja a kezét, s a peches vevők pedig bosszankodva továbbmennek az utcán ... ZEBRÁNál A szekszárdi Várköz presz- szó előtt az úttest mindkét oldalán megállunk — itt is, ott is nyolc-tízen —, mert látjuk, hogy a közlekedési lámpa felől és az ellenkező irányból is szinte meglódult a forgalom. Motorosok, személygépkocsik, buszok közlekednek, s bár a zebra a gyalogosoké, nem szabad és nem érdemes visszaélni vele. Ám egy húsz év körüli fiatalember átkígyózik közöttünk, hirtelen lelép az úttestre, s szép kényelmesen végigballag a zebrán. Fékcsikorgások, a hátul haladó járművek majdnem beleszaladnak az előttük lestoppolókba. Szégyen ide, szégyen oda, ebben a percben heves csuklások közepette bizonyára sokan kérdezgették a fiatalember rokonai közül, hogy vajon kik is emlegethetik őket eny- nyire... módra végzi el feladatát, s emiatt a lakatos házában beázik a mennyezet. A lakatos félmunkával bosszantja az autószerviz dolgozóját, aki úgy javítja meg a vízvezeték-szerelő kocsiját, hogy az két nap múlva ismét használhatatlan. És ez még csak egy kis önmagába záruló kör, miközben jelentős anyagi érték, s rengeteg idő veszendőbe megy. Ha utánagondolunk, bizony nagyon sokszor okozunk egymásnak és magunknak dupla munkát, pedig ez zsebre megy. Lehet, hogy olykor nem érezzük ezt közvetlenül és azonnal, de a közös kassza mindenképpen megkárosul. — vitaszek — Fizető P Rémeset álmodtam az éjjel. Azt, hogy a ház előtt, a kocsim mellé kitették a fizető parkoló táblát, s reggelre, mikor elindultam, a számlám már több. mint 'harminc forintra rúgott. Szomorúan guberáltam le a szigorú díjbeszedőnek a pénzt, s rohantam volna olcsóbb helyre. De már minden utcában ott volt az ólajtónyi nagyságú tábla, rajta, hogy őrzést nem vállalnak, de azért ennyit, meg ennyit fizetni kell. Pénzem, hónap végefelé lévén, fogytán. Mondom magamban, lesz ami lesz. Megálltam ott. ahol a tábla tiltja. A rendőr észrevett, de nem szólt. Csak mikor jött a szomszéd parkolóból a néni, s én vonakodtam fizetni, kezdte rosszallóan csóválni a fejét. Kimentem a városon túlra, s otthagytam a kocsit. Gyalog lopakodtam vissza a városba. De vesztemre megálltam egy kirakat előtt. Mert figyelmetlen vagyok. Nem vettem ugyanis észre, hogy közben a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat dolgozói már táblákat raktak ki minden sarokra, ami szerint a várakozás gyalogosoknak húsz forint. Egy óránál kevesebbet pedig nem lehet fizetni. Reggel, mikor felébredtem, rohantam az ablakhoz. Nem volt tábla a ház előtt. Vajon holnap reggelre sem lesz? (Csupán zárójelben: Külföldön sok helyütt láttam olyan parkolót, ahol a táblán az állt, csak 1 óráig. Ott pici papírórát kellett a jármű ablakára tenni, amin beállította a vezető. meddig maradhat. S ezt az arra sétáló rendőr ellenőrizte néha. Nálunk, azt mondják, a fizető parkírozó, a fenntartó vállalatnak anyagilag tiszta ráfizetés. Akkor miért nem vesszük át a példát? A papíróra fillérekbe kerülne, a járművekkel időben átadnák a helyet másoknak — ez a célja egyébként a fizetőrendszernek is — és nem kellenének parkolóőrök, ami a mai munkaerőínséges időkben szintén nem elhanyagolható!) — szepesi — Kenyérkeresők Tévedés ne essék, nem azokról lesz szó, akik becsületesen dolgozva megkeresik a mindennapi kenyerükre és még sok minden másra valót. A cím arra utal, hogy ezekben a hetekben, hónapokban bizony a szó szoros értelmében gyakran kell keresni-kutatni a kenyeret, pontosabban a jót, a frisset. Ugyanis a szekszárdi kenyérgyár rekonstrukciója miatt például a Bartina ABC-be Paksról, Nagydorog- ról, Bátaszékröl érkezik a mindennapi. De beszéltjén erről Matus János üzletvezető: — Korábban még a város más részeiből is jártak ide vásárlók, mert híres volt jó kenyeréről az ABC. Május óta azonban bajban vagyunk. A részletek előtt néhány tény: hétfőtől péntekig korábban 10 mázsát adtunk el naponta, szombaton pedig 18 —20-at, ám ez a két mennyiség azóta 7, illetve 10—12 mázsára csökkent. Ennek két oka van. Egyrészt az, hogy száraz kenyeret ki eszik szívesen, másrészt előfordul, hogy még olyan sincs. Szombatra 12 mázsa az előrendelésünk, s ebből ötöt pénteken kapunk meg, sokszor szikkadtan, csütörtöki címkével. Tud követni? — Hallgatom. — Az említett nem friss öt mázsa kenyér általában szombaton délelőtt 9—10 órára elfogy, s legtöbbször délután 2-ig hiába jönnek a vevők, mert csak akkor kapjuk meg a még hátralévő szállítmányt, 7 mázsát. Most képzelje el, hogy délután 4- kor zárunk. — Mi erről a véleménye Horváth Gyulánénak, az ABC helyettes vezetőjének? — Nagyon kellemetlen, sőt rossz helyzetben vagyunk, ugyanis az ABC korábbi vezetői éppen akkor mentek el innen a Skálába dolgozni, amikor a kenyérgond kezdődött. Tehát úgy néz ki a dolog, mintha mi tehetnénk az egészről. — Mi lenne a megoldás? — Ha eleget téve kérésünknek, a szombati kenyérmennyiség egyik felét délelőtt 10 óráig, a fennmaradó részt pedig délig szállítanák el hozzánk. * A átérést csak tolmácsolni tudjuk, s egyúttal felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a kenyérellátás nemcsak a Bartina ABC-ben „akadozik”, hanem szinte városi ügy, sok-sok ember bosszúsága. —szék. Táblák Várakozás és megállás korlátozott, majd pár méterre mögötte parkírozóhely. Még szerencse, hogy nem egy oszlopra helyezték Szekszár- dón az Arany János utcában a táblákat. Földön hever a letört hinta Nemcsak betegek szedik
