Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

2 NÉPÚJSÁG Tartós békét akarunk, ez külpolitikánk alapja Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves Honecker elvtárs! Kedves barátaink! Nagy öröm számunkra itt lenni, önökkel együtt, ezek­ben az ünnepi napokban. El­hoztuk önöknek hű barátaik és szövetségeseik: a tizenhét­millió szovjet kommunista, Lenin pártjának tagjai, s az egész szovjet nép baráti üd­vözletét a Német Demokra­tikus Köztársaság 30. év­fordulója alkalmából. Köszönöm kedves bará­tunknak, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnöké­nek, a nemzetközi munkás- mozgalom kiemelkedő alak­jának, Erich Honecker elv­társnak a Szovjetunióról, s a Szovjetunió politikájáról mondott méltató szavait. A magam részéről szeretném hangsúlyozni, hogy a Német Demokratikus Köztársáság kommunistáit, az NDK népét A minden területen folyta­tott együttműködésünkben szerzett tapasztalatok a szo­cialista szolidaritás legyőzhe­tetlen erejének meggyőző pél­dái. Közös akaratunk, hogy ez így legyen a jövőben is. Tegnap írták alá együtt­működésünk új, fontos do­kumentumát: a Szovjetunió és az NDK termelési szako­sításának és kooperációjának 1990-ig érvényes programját. Ennek lényege, röviden szól­va, a következő: mindenütt, ahol az lehetséges és hasznos, egyesítjük erőforrásainkat, termelési kapacitásainkat, hogy sikeresebben oldjuk meg a gazdasági fejlődés leg­bonyolultabb problémáit. Pártjaink, állami és társa­dalmi szervezeteink, vállala­taink és tudományos kutató központjaink számára meg­szokott normává, sőt, mond­hatnám, létszükségletté vált az állandó, alkotó jellegű kapcsolattartás. A Szovjet­unió és az önök köztársasága dolgozóinak ezrei és ezrei közvetlenül ismerik egymást, s milliók tartanak fenn szo­ros kapcsolatokat a különfé­le szervezetek keretein belül. Egyre inkább eltávolo­dunk 1945-től, amikor itt, Berlinben, befejeződött az emberiség történelme legvé­resebb háborújának utolsó aktusa. Ma Berlin, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság fővárosa jó hírnévnek ör­vend. A népek hálásak a Né­met Szocialista Egységpárt­nak, az NDK kormányának és dolgozóinak azért, hogy kategorikus „nem”-et mond­tak a fasizmusnak és a mili- tarizmusnak, hálásak azért, hogy igazolták a Hitler-elle- nes front harcosainak remé­nyeit. Minden állam politikájá­nak tartalmát könnyű meg­érteni a következő egyszerű kérdésekre válaszolva: mit ad állampolgárainak, mit nyújt szomszédainak és az egész világnak? A Német Demokratikus Köztársaságban, csakúgy, mint a többi szocialista or­szágban, valóban átfogóan gondoskodnak a dolgozók jó­létéről, arról, hogy a társa­dalom minden egyes tagja magabiztosan tekinthessen a jövőbe. Őrzik és továbbfej­lesztik a német munkásmoz­galom legjobb hagyományait, valóra váltják a német for­radalmárok, humanisták, gondolkodók nagyszerű csa­patának eszméit. Szomszédaival az NDK ba­ráti kapcsolatokat tart fenn, kész az együttműködésre, a kölcsönös megértésre. A szo­cialista közösség többi orszá­gával együtt mindent meg­tesz annak érdekében, hogy az emberiség ne sodródjék is­Komoly aggodalomra ad­nak okot azok a veszélyes tervek, amelyek az amerikai közös ügyünkben megbízható harcostársnak tekintettük és tekintjük, olyannak, amely hű, közös, magasztos eszmé­inkhez, ügyes és kitartó a munkában, állhatatos bármi­lyen megpróbáltatások ide­jén. Az elmúlt három évtized minden évében az önök köz­társasága mellett állt a Szov­jetunió és a szocialista kö­zösség többi országa. Együtt haladtunk előre, hitet és bá­torságot merítve a kölcsönös támogatásból és a testvéri szolidaritásból. Közös biztonságunk és együttes békeharcunk meg­bízható eszközévé vált a Var­sói Szerződés, amelynek 25. évfordulójáról hamarosan’ megemlékezünk. A széles kö­rű és egyenjogú gazdasági együttműködés jó fórumává vált a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. És ez nagyon jó, elvtársak. A népek barátsága a legna­gyobb kincs, amelyet érté­kelni, őrizni és gyarapítani kell. A jubileumi napokban nem árt visszaemlékezni a meg­tett útra. 1Ő49 őszén, amikor a Német Demokratikus Köz­társaság megalakult, a poli­tikai helyzet Európában — és nemcsak Európában — rendkívül feszült volt. A földrész felett a „hideghá­ború” szele fújt. Már létre­hozták a NATO tömbjét — az imperializmus fő katonai eszközét. A Nyugaton egyes politikusok a „hidegháború” „forró. háborúvá” változtatá­sával fenyegetőztek. A „há­ború szélén” való egyensúlyo­zást az imperialista tábor külpolitikája majdhogynem legfőbb elvének kiáltották ki. A szocializmus hajnala azonban, amely a negyvenes évek második felében sok or­szág felett felvirradt, egyre fényesebben ragyogott. Az NDK megalakulása és meg­szilárdulása a szocializmus és a béke ügyének új, hatalmas, valóban történelmi jelentősé­gű győzelme volt. mét a háború pusztító örvé­nyébe. Mindez mély tiszteletet vált ki. Ebben gyökerezik az NDK állandóan növekvő nemzet­közi tekintélye. Az NDK nemzetközi jogi elismerése lényegében az eu­rópai biztonság megszilárdu­lásának fordulópontjává vált. Mint azt önök jól tudják, ez egyáltalán nem volt könnyű. Az elismerésért, a hetvenes évek ismert szerződéseinek megkötéséért, a háború utáni realitások figyelembevételé­ért, az össz-európai konferen­cia megtartásáért a szocialis­ta közösség országainak év­tizedekig kellett harcolniuk. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia elfogadta a záródokumentu­mot: az európai népek biz­tonságának egyfajta chartá­ját, a békés élet, az államok közötti békés kapcsolatok ok­mányát. Hő óhajunk, hogy ez a charta teljes egészében való­sággá váljék. A szavakból ítélve úgy tű­nik, mintha a nyugati állam­férfiak is ezt akarnák. Sajnos azonban partnereink tettei meglehetősen gyakran, más irányba mutatnak. Nem huny­hatunk szemet a valós té­nyek előtt: a fegyverkezési hajsza hívei bármilyen, sőt mondhatni, akár nem létező, kiagyalt ürügyet is felhasz­nálnak arra, hogy kiélezzék a helyzetet, szítsák a háborús előkészületeket. Ami Európát illeti, itt a béke épületét, an­nak alapját próbálják alá­aknázni. nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai te­rületen történő elhelyezésére vonatkoztak, amiről most az egész nyugati propaganda harsog. Mondjuk meg nyíl­tan: ezeknek az elképzelé­seknek a valóra váltása lé­nyegesen megváltoztatná a kontinensen kialakult straté­giai helyzetet. E tervek célja az, hogy szétzúzzák az euró­pai erőegyensúlyt, és meg­próbálják biztosítani a NATO katonai fölényét. A katonai fölény kérdésé­vel kapcsolatban azt mond­hatom: a dolog majd elválik. A szocialista országok termé­szetesen nem szemlélnék kö­zömbösen a NATO militaris­táinak erőfeszítéseit. Ebben az esetben meg kellene ten­nünk a szükséges intézkedé­seket biztonságunk megszilár­dítására. Más lehetőségünk nem marad. Az azonban töké­letesen világos, hogy a NATO terveinek valóra vál­tása elkerülhetetlenül kiélez­né a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetközi légkört. Nem titok, hogy e veszélyes tervek előkészítésében az Egyesült Államokkal együtt nem kis szerepét szántak a Német Szövetségi Köztársa­ságnak. őszintén szólva azok. akik ennek az országnak a politi­káját meghatározzák, most nagyon komoly választás előtt állnak. Dönteniük kell, hogy mi jobb az NSZK szá­mára: hozzájárulni az euró­pai béke megszilárdításához, az európai államok békés, kölcsönösen előnyös együtt­működésének-fejlesztéséhez a jószomszédság és a fokozódó kölcsönös bizalom szellemé­ben — vagy beleegyezni ab­ba, hogy területén olyan amerikai nukleáris rakéta­fegyvereket tároljanak, ame­lyek a Szovjetunió és szövet­ségesei célpontjaira irányul­nak. Világos, hogy a második esetben jelentősen rosszab­bodna az NSZK helyzete is. Nem nehéz megérteni, mi­lyen következményekkel jár­na az NSZK-ra nézve, ha ezt az új fegyvert gazdái va­laha bevetnék. Az imént mondottak ter­mészetesen a többi európai NATO-tagországra is vonat­koznak, amelyeket abban akarnak „szerencséltetni”, hogy területükön amerikai, közép-hatósugarú nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el. / Ami a Szovjetuniót illeti, újból megismétlem, hogy mi nem törekszünk katonai fö­lényre. Sohasem volt és nem is lesz szándékunk egyetlen ország vagy államcsoport fe­nyegetése. Stratégiai doktrí­nánk kizárólag védelmi jel­legű. Semmi közük sincs a valósághoz azoknak az állítá­soknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond, védel­mi szükségleteit meghaladóan fokozza katonai erejét az eu­rópai kontinensen. Ez a köz­vélemény tudatos becsapása. Mind Európában, mind a világ minden más térségében békét, tartós békét akarunk. Ez külpolitikánk alapja és gerince. Ezt a politikát követ­kezetesen és ingadozás nél­kül folytatjuk. Mint a Szovjetunió honvé­delmi tanácsának elnöke, tel­jes határozottsággal kijelent­hetem: 10 év óta a Szovjet­unió európai részének terü­letén a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétá­val, egyetlen repülőgéppel sem növeltük. Ellenkezőleg, valamelyest még csökkentet­tük is a közép-hatótávolságú rakéták indítóberendezései­nek mennyiségét, éppúgy, mint e rakéták nukleáris töl­teteinek hatóerejét. Csökken­tettük a közép-hatótávolságú t bombázók számát is. De a Szovjetunió más államok te­rületén ilyen eszközöket egy» általán nem helyez el. Már évek óta nem növeljük a Közép-Európában állomáso­zó csapataink létszámát sem. Többet mondok. Készek va­gyunk a jelenlegi szinthez ké­Szeretném ünnepélyesen ki­jelenteni, hogy a Szovjetunió sóhasem fog alkalmazni nuk­leáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártá­sáról és vásárlásáról, s terü­letükön nincsenek ilyen fegy­verek. Attól az őszinte óhajtól in­díttatva, hogy az európai ka­tonai enyhülés elérése érde­kében tett több éves erőfeszí­téseket kivezessük a zsák­utcából, példát mutassunk a szavakról a reális tettekre való áttérésre, az NDK veze­tőségével történt egyeztetés, valamint a Varsói Szerződés többi tagállamával folytatott konzultációk után úgy dön­töttünk, hogy egyoldalúan csökkentjük a Közép-Eürópá- ban állomásozó szovjet csa­patok létszámát. Az elkövet­kező 12 hónap során a Né­met Demokratikus Köztársa­ság területéről 20 000 szovjet katonát, 1000 harckocsit, va­lamint meghatározott meny- nyiségű haditechnikát vo­nunk ki. Meggyőződésünk, hogy Európa és az egész világ né­pei helyeselni fogják a Szov­jetunió és szövetségesei béke- szeretetének és jószándéká- nák ezt az újabb, konkrét megnyilvánulását. Felhívjuk a NATO-országok kormá­nyait, hogy értékeljék kel­lően a szocialista államok kezdeményezését, és kövessék jó példánkat. Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az európai bizalmat erősítő intézkedéseket. Mi egyebek között készek vagyunk meg­Mint ismeretes, fontos tár­gyalások várnak ránk á SALT—3-mal kapcsolatban is. Mi' amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgyalásokat a SALT—2 hatályba lépése után azonnal elkezdjük. E tárgyalások keretében készek vagyunk megvitatni nemcsak az interkontinentális, hanem az egyéb fegyverfajták korlá­tozásának lehetőségeit is, természetesen minden erre vonatkozó tényező figyelem- bevétele és a felek azonos biztonsága elvének szigorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NDK és a többi európai szocialista ország világos perspektívát javasol: vala­mennyi európai nép bizton­ságos és békés életének reá­lis szavatolását. Most nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmu­tatja majd: készek-e számol­ni a népek akaratával és lét­érdekeivel. Reméljük, hogy a realizmus, az államférfiúi bölcsesség, azaz végül is a józan ész kerekedik felül. A mai forrongó világban a szocialista közösség szilárd ta­lajon áll. Ezt mi magunk te­remtettük meg, elérvén gaz­Leonyid Brezsnyev nagy. tetszéssel, tapssal fogadott beszéde után a díszünnepség az Internacionáléval ért vé­get. Szombat este a berlini Un. tér den Lindenen — ugyan­ott, ahol 1949 mktóber 7-én a fiatalok a német munkás— paraszt állam megalapítását és az NDK első elnökét,! Wilhelm Piecket köszöntöt­ték — az NDK fiataljai lát­pest csökkenteni a Szovjet­unió nyugati területein tele­pített közép-hatótávolságú nukleáris eszközök mennyi­ségét, de természetesen csak akkor, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további, közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközöket. állapodni abban, hogy a na­gyobb szárazföldi hadgyakor­latok előzetes bejelentése, amit a Helsinkiben aláírt záróokmány előirányoz — a jelenleginél korábbi időpont­ban, és nem a mostani 25 000 fős szintnél, hanem kisebb, mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Kölcsönösségi ala­pon arra is készek vagyunk, hogy ne tartsunk olyan had­gyakorlatot, amelyen 40— 50 000 főnél többen vesznek részt. Természetesen továbbra is érvényes a szocialista orszá­goknak az a javaslata, hogy be kell jelenteni minden na­gyobb légi, és olyan hadi­tengerészeti gyakorlatot, ame­lyet a helsinki konferencián részt vett államok felségvizei­nek közelében tartanak. Még azt is szeretnénk java­solni a Nyugatnak, hogy a helsinki záróokmányban meg­határozott térségben ideje­korán jelezzük ne csak a had­gyakorlatokat, hanem a 20 000 főnél nagyobb alaku­latok szárazföldi mozdulatait is. Megvizsgálhatunk más el­képzeléseket is, amelyek az államok közötti bizalom erő­sítésére, az európai háború veszélyének csökkentésére irányulnak. Az európai kato­nái enyhülést célzó intézke­dések széles kérdéskörének megvitatására a legalkalma­sabb fórumot továbbra is a politikái szintű össz-európai konferenciában látjuk, amely­nek előkészítése éá összehívá­sa rendkívül időszerű, mond­hatni, megérett feladat. daságunk szakadatlan fejlő­dését, tökéletesítve a szocia­lista demokráciát, biztosítva népeink életszínvonalának állandó emelkedését. közös erővel szilárdítva honvédel­münket. Kapcsolataink mé­lyen gyökereznek és sokfelé ágaznak és mind jobban működünk együtt. A szocialista internaciona­lizmus az a politikai és er­kölcsi erő, amely lehetővé tette számunkra, hogy győ­zelmeket arassunk a békéért és a társadalmi fejlődésért vívott harcban. Nagyszerű dolog, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság a valódi internacio­nalizmus légkörében ünnepel. Éljen a Német Demokrati­kus Köztársaság, a béke. és a szocializmus megbízható bástyája Európában! Szüntelenül erősödjék a megbonthatatlan barátság a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között, marxista—leninista pártjaink között! Éljen a szocialista államok dicső közössége! Éljen a béke és a kommu­nizmus ! ványos, lelkes hangulatú fel­vonulást rendeztek, amelyet megtekintettek az NDK ve­zetői és a jubileumi ünnep­ségek külföldi vendégei is. Vasárnap délelőtt katonai díszszemlét tartanak a berli­ni Karl-Marx-Allen. Az NDK megalapításának jubileumi ünnepségei október 7-én es­te az államtanács nemzeti ünnepi fogadásával fejeződ­nek be. 1979. október 7. BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására Október 1— 6. között Magyarországon tar­tózkodott a Finn Szocialista Párt küldöttsége, Vei'kko Helle-nek, a párt elnökhelyet­tesének vezetésével. A küldöttséget fogadta Ap­ró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja. A vendégekkel megbeszéléseket folytatott Győri Imre, a KB titkára, Berecz János, a KB osztályvezetője, valamint a KB több más vezető munka­társa. A tárgyalásokon hasznos­nak ítélték a két párt között rendszeressé vált kontaktuso­kat, amelyek lehetővé teszik a kölcsönös tájékoztatást egy­más tevékenységéről, a nyílt és őszinte véleménycserét a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és törekvéseik összehangolását a két ország népei közötti barátság erősí­tésében. Megállapodtak ab­ban, hogy tovább fejlesztik együttműködésüket a ma­gyar—finn kapcsolatok köl­csönösen előnyös kiszélesíté­se és elmélyítése, Európa bé­kéjének és biztonságának ja­vára. A finn küldöttség el­utazott Budapestről. * A hazánkban hivatalos lá­togatáson tartózkodó Konsz- tantin Karamanlisz görög mi­niszterelnök szombat délelőtt megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét a Hősök te­rén. Ezt követően a kormányfő és kísérete rövid budapesti autóúton vett részt; útjuk az újlipótvárosi lakónegyedet érintve a Margitszigeten, a Margit-hídon, majd a Lánc­hídon át a várbeli Nemzeti Galériába vezetett. A vendé­gek nagy érdeklődéssel szem­lélték a XIX. századi magyar festészet és szobrászat reme­keit, közöttük Munkácsy Mi­hály, Paál László alkotásait. A vendégek este — Lázár György miniszterelnök, s po­litikai életünk több vezető személyiségének társaságában — a KISZ Központi Művész- együttes műsorát tekintették meg az együttes székházában. NEW YORK Folytatódott az általános politikai kérdések vitája az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. A felszólalók kiemelték a fegyverkezési verseny meg­szüntetésének, a leszerelés­nek és a nemzetközi enyhülé­si folyamat elmélyítésének rendkívüli jelentőségét. A guayanai külügyminisz­ter, Rashleigh Jackson, fel­szólalásában a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és az imperializmus gyarmati rend­szerének felbomlását évszáza­dunk két legjelentősebb tör­ténelmi eseményének érté­kelte. Mindkét forradalmi át­alakulás döntő befolyást gya­korolt a világesemények to­vábbi alakulására. Georgij Sevel, az Ukrán Szocialista Szövetségi Köz­társaság külügyminisztere felszólalásában a fegyverke­zési verseny megszüntetéséért folytatott harcot a Szovjet­unió és a szocialista országok politikai vezérelvének nevez­te. ANKARA Jasszer Arafat, a PFSZ el­nöke szombaton befejezte hi­vatalos látogatását Török­országban. Elutazása előtt ta­lálkozott és hosszas megbe­szélést folytatott Bülent Ece­vit török kormányfővel. A megbeszélést hasznosnak és építő jellegűnek minősítette mindkét fél. BELGRAD Földrengést észleltek a jugoszláviai Macedóniában. A rengés centruma Szkopjétól 60 kilométerre délnyugatra, Kicevo mellett volt. A Mer- cali-skála szerint hatos erős­ségű földrengést szombaton reggel 7 óra 41 perckor érzé­kelték. A rengés nem okozott anyagi károkat. A szocialista szolidaritás legyőzhetetlen ereje At NDK nemzetközi tekintélye A NATO militaristáinak erőfeszítései „Csökkentjük a Közép-Európában állomásozó csapatok létszámát” A SALT-3 kérdése Felvonulás az Unter den Lindenen

Next

/
Oldalképek
Tartalom