Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-06 / 234. szám
1979. október 6. ^EPÜJSÄG 3 Távirat Karl-Marx-Stadtba NSZEP Karl-Marx-Stadt megyei Bizottsága első titkárának, Siegfried Lorenz elvtársnak. Karl-Marx-Stadt Kedves Lorenz Elvtárs! A Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága, megyénk kommunistái és valamennyi lakosa nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük Önöknek és testvérmegyénk minden polgárának. Az NDK, az első német munkás—paraszt állam létrejötte történelmi fordulópont volt a német nép életében. Az ország következetesen demokratikus átalakításával, a szocialista társadalom sikeres építésével és eredményes békepolitikával a Német Demokratikus Köztársaság méltán vívta ki a világ népeinek elismerését és nagyrabecsülését. Megyénk lakosságát jóleső érzéssel töltik el azok a kimagasló eredmények, amelyeket az NDK és benne Karl-Marx-Stadt megye dolgozói az NSZEP irányításával a szocialista építőmunkában és a nemzetközi életben elértek. Népeink közötti barátság elmélyítését szolgálják azok a kapcsolatok is, melyek megyéink párt-, állami és társadalmi szervezetei, valamint munkáskollektíváink között létrejöttek. Nemzeti ünnepük, e kimagasló történelmi évforduló alkalmából további sikereket kívánunk testvérmegyénk dolgozó népének a fejlett szocialista társadalom építésében, a szocializmus győzelméért és a tartós békéért vívott harcban. Elvtársi üdvözlettel: K. Papp József első titkár 130 éve történt 1849. október 6. (Baló Béni református lelkész visszaemlékezése. Részletek.) „Tichy suhintott kardjával és Dessewffy, Lázár és Schweidel három-három golyó által eltalálva holtan terült el a földön. Kiss Ernőnek csak a vállait érte. á golyó, ő féltérdre bukott; erre Tichy intésére odarohant egy gránátos, és a tábornok fülébe lőtt. A negyedik áldozat is elesett; a XIX. század legnagyobb gonosztettének egy része befejeztetett.” „Poeltenberg egy pillanatnyi haladékot kért, odalépett bajtársaihoz és sorba csókolta őket. Aztán a bitófa alá lépett, fölállt a zsámolyra. A hóhér a kötelet a nyakára teszi, s a vasszögre ráhurkolja. Egyik pribék kikapja a zsámolyt Poeltenberg alul, a másik kettő teljes erővel húzza lefelé a két karját, és rákapaszkodik, hogy kinyújtsák a felakasztott testet. A hóhér erőlködik. hogy az áldozat nyakát kitörje, azonban Poelten- bergnek igen izmos, bikanyaka volt, s a hóhér sokáig vesződött vele, míg végre célt ért. A vértanú haláltusája hosszú és szörnyű volt...” Török Ignácot „amint a kötelet a nyakára tették, szív- szélhűdés érte, s mint halottat kötötték föl. Harmadik áldozat Láhner volt, ki nagy léleknyugalommal halt meg.” Knezic kivégzése előtt leejtette szemüvegét, mire a parancsnokoló Tichy őrnagy ráförmedt: „‘Lát maga az akasztófán úgyis!” Nagysándor József „Éljen a haza kiáltással lehelte ki lelkét”. Leiningen esetében „a magas termetű hős Iába leért a földre, a hóhérlegények erőlködtek, a mester csavargatta az áldozat nyakát jobbra-balra, míg végre nagy tusakodás után sikerült őt megfojtani”. „Aulich lépett a hetedik akasztófa alá. Az öreg katonával gyorsabban végzett a bakó.” Damjanichot „a bitó alá állván, fölsegítették a zsámolyra. Egy fejjel volt magasabb a bitófánál. A hóhér zavarban volt, s utasításokat adott legényeinek, hogy a hős lábait hogy kapják föl majd, midőn a test zuhan a zsámolyról. — Vigyázzon a szakállamra — mondá Damjanich —, arra kényes voltam mindig. A hóhér kíméletesen köté meg a hurkot a hatalmas, izmos nyakon. Egy intésére a pribékek kikapták a zsámolyt Damjanich alól. — Szegény Emíliám! Éljen a haza! — kiáltá a hős, kinek törött lábát térdben akarták hajlítani a pribékek, míg fönn a mester kínlódott a szilárd nyakcsigolyával. A vértanú iszonyúan szenvedhetett e pár perc alatt, mert teste hol összerándult, hol meg kiegyenesedett... a hatalmas lélek nehezen hagyta el a hatalmas testet.” „Gróf Vécsey Károly... hirtelen odalépett Damjanich- hoz, s annak mindkét lelógó kezét többször megcsókolta. Azután felállott a zsámolyra, s hosszú haláltusa után kimúlt ő is.” (Az aradi vértanúk. I. kötet. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó. 1979. Katona Tamás összeállítása nyomán.) O. I. Délutáni sétára indulóban Tímártanulók Vannak divatos szakmák, vannak kevésbé divatosak, és — sajnos — akadnak olyanok is, amelyek tanításához szinte lasszóval kell fogni a fiatalokat. Simontornyán, a tímárutánpótlás biztosítása érdekében fiúkollégiumot létesítettek, de vajon megérte-e a pénzt és a fáradságot? — Feltétlenül megérte — mondja Csapó Jánosné, a bőrgyár igazgatóhelyettese. — Az 518-as szakmunkásképző intézet simontornyai kihelyezett tagozatán bőr- és szőrmefeldolgozók oktatása folyik, s lehetetlen lenne az, hogy csakis helybeli gyerekek tanuljanak itt. Sőt: legtöbbjük más településről érkezik ide. — Évente hány új fiatal szakmunkást igényelne a gyár? — Húsz-huszonkettőt, azonban ennél kevesebb a jelentkező, az idén 14-en kezdték el a tanulást. Pedig tudtommal az országban csak itt képeznek tímár szakmunkásokat. Mi a gyáron belül végzünk ugyan felnőtt tímár szakmunkásképzést, de a fő utánpótlást a fiatalok jelentik. — Véleménye szerint miért jönnek ilyen kevesen? — Azzal a munkával, amit nálunk kell végezni, igen jól lehet keresni, tehát nem a bérezéssel van a baj, inkább a szülők helytelen nézetével. A bőrfeldolgozás szép szakma, de egy része szagos, s bármennyire fejlődik a technológia, a bőröket meg kell fogni kézzel. Am el kell mondanom: ami egy idegennek a bőrgyártásban kellemetlen szagú, az nékem és itt másoknak is, már természetesnek tűnik. — Mit tesz a gyár az utánpótlás érdekében? — Minden évben tájékoztatókat tartunk a községekben a munkafeltételekről és a kereseti lehetőségekről, igyek' szünk felhívni a figyelmet e foglalkozás szépségeire is, s ezenkívül többek között gyárbemutatókat is szervezünk. * Az iskolában Vida Lajos tanárral beszélgetünk. — Kiket várnak bőripari szakmunkástanulónak? — Fő követelmény, hogy az általános iskolát elvégzett gyerekek vagy jó eszűek legyenek, tehát el tudják sajátítani a technológia csínját- bínját, vagy alkalmasak legyenek nehezebb fizikai munkára. Őket minden évben várjuk, szűcs- és szőrmekiké- szítő-képzést pedig három- évenként indítunk. Az a baj, hogy akik itt tanulnak, azok általában csak harmadik vagy negyedik lehetséges célnak tekintik a tímárszakma megszerzését, vagyis nem sikerült például kereskedőként, netán a vendéglátóiparban elhelyezkedniük. Pedig jó körülmények, a tanuláson, ellátáson kívül kulturális és sportlehetőségek várják őket a kollégiumban, sőt a harmadik, az utolsó évfolyam ideje alatt már darabbérben dolgozhatnak, tehát kereshetnek. Megtudjuk még, hogy a lányok jelentkezésével nincs különösebb baj, elsősorban a fiúk okoznak gondot. * * De mit mond az az öt elsős fiú, akikkel ebéd utáni sétájuk közben találkoztunk a bőrgyár és az iskola között? A decsi Gajdocsi István Baján látta és szerette meg a szőrmekikészítést, a másik négy fiatalember pedig — szintén vidékiek —’ tímár akar lenni. Asbóth József Cecéről jött: „Szeretek a bőrökkel foglalkozni, otthon is tartunk állatot, van vagy száz nyúlunk, én is szoktam nyúzni őket.” Veres Tibor Szárazdról: „Tulajdonképpen hentesnek készültem, de mesélték, hogy a bőrgyáriak milyen jól keresnek. És jó a hely is.” A keszőhidegkúti Matuzsa Sándor: „Édesanyám is a bőrgyárban dolgozik, ő biztatott.” Jóni Béla, Pécs: „Én a pécsi bőrgyárban dolgoztam, jelentkeztem továbbtanulni, de ott nem volt ilyen képzés, így kerültem ide.” A „nyilatkozatokból” lehetetlen messzemenő következtetéseket levonni, s 14—15 évesen nehéz megfogalmazni egy szakma szépségét. A lényeg: szeretik amit tanulnak, ami a foglalkozásuk, munkájuk lesz. Már bele-belekóstol- nak a gyakorlatba is, hiszen a hét első három napja az elméleti oktatásé, csütörtökön és pénteken pedig gyakorlati ismereteiket gyarapítják. Minden szombatjuk szabad. * írásunkban csupán valamiféle pillanatképet kívánunk adni a simontornyai tímár szakmunkásképzésről, ráirányítani a figyelmet az utánpótlás gondjaira, és a kollégium üres ágyaira, amelyek reméljük minél előbb gazdára találnak. V. Z. Fotó: Szepesi Természettudományi hónap (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Október 9-ig, naponta 10— 20 óráig látható a paksi munkásművelődési központban a TIT természettudományi stúdió jelenségbemutató kiállítása. Különféle fizikai törvényszerűségeket figyelhetnek meg az érdeklődők. Tanulmányozhatják például az állóhullámokat, az örvény- áramokat, a bernoulli törvényt, a két- és négyütemű motorok működését. 9-én 14 órakor az atomerőmű vállalat oktatótermében Einstein és a lézer címmel tart előadást és bemutatót dr. Csillag László, a Központi Fizikai Kutató- intézet osztályvezetője. 16-án ugyanitt lesz Az elemi részek fizikája és a nagy erejű gyorsítók című előadás. Előadó: dr. Jéki Lász’ó, a KFKI helyettes igazgatója. A természettudományi hónap többi rendezvényének a munkásművelődési központ ad otthont. 15-én 15 órakor audiovizuális műsorokat mutatnak be az emberi öröklés törvényeiről, a hegységek születéséről és az élet keletkezéséről. 19- én 17 órakor találkozhatnak a Föld és Ég olvasói a folyóirat főszerkesztőjével, dr. Vasvári Artúrral. A szerkesztőségi ankét után kiállítás nyílik „A magyarországi kalcitkris- tályok színes világa” címmel. A gyűjtemény november 9-ig, naponta 10—18 óráig látható. A kiállítás alkalmából Pakson tartja soron következő összejövetelét a Magyarhoni Földtani Társulat ásványgyűjtő klubja. GUTÁI ISTVÁN A NEB életéből A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálat keretében ellenőrizte, hogy a- vállalatok miként gazdálkodnak a nem rubel elszámolású importanyagokkal. A vizsgálatot a KISZ-szel közösen végezték. A megyei NEB az ipari üzemekben folytatott ellenőrzést. Tolna megyében az üzemek kicsik, közepesek vagy pedig valamilyen országos vállalat gyáregységei. A vizsgált egységek általában ismerik az általuk felhasznált anyagok eredetét, kivéve, ha azok már keresztülmentek valamilyen megmunkáláson. például faanyagok vagy bőripari termékek. Vegyianyagok esetében nem tudják, hogy az itthon gyártott termék milyen arányban tartalmaz import adalékanyagokat. A vállalatok általában közvetett importból szerzik saját alapanyagukat, és gyakran nem azt. és nem onnan kapják. amit és ahonnan kérik. Nemegyszer rubel elszámolású helyett, csak drágább nyugatit képes beszerezni az ellátó vállalat. Tapasztalható, ennek az ellenkezője is, amikor a rubel elszámolású alapanyag drágább, mint amilyen az eredeti volt. Kérdés, hogy ez a „kiváltság” mennyire gazdaságos. legalábbis a felhasználó számára. A nyolc egység adataiból kiderült, hogy a vizsgált három év alatt a nem rubel elszámolású importanyagok felhasznált mennyisége nemigen változott. Mindegyik gazdasági egység tett valamit annak az érdekében, hogy ezeket az anyagokat valamilyen módon „kiváltsa”, nem egy helyen a felügyeleti szervek erre fel is szólították az üzemeket. Már említettük az árkérdést, de előfordul, az új anyag minősége rosszabb, mint az előzőé volt. A bőr- és szőrmefeldolgozó vállalat és a nyomda külön intézkedési tervet is készített. A párt- szervezetek, vezetőségek cselekvési programjaiban mindenütt helyet kapott az importanyag-takarékosság. A gazdasági és társadalmi szervek folyamatosan figyelemmel kísérik a végrehajtást. Testületi ülések előtt nem egyformán gyakran, de rendszeresen szerepel a vizsgálat. Ott, ahol a pártszervezet cselekvési programja konkrét feladatokat tartalmaz, és ezen belül meghatározza a KISZ és a szakszervezet feladatait is, valamint az ellenőrzés és számonkérés igényét is, ott jelentős megtakarítást tudnak elérni a vizsgált anyagokból. Kiemelhető ezen a téren a Szekszárdi Nyomda eredménye. Az újítómozgalom hasznosan szolgálja a takarékosságot, a kongresszusi munkaverseny felajánlásai között is szerepelnek az erre irányuló felajánlások. A KISZ-szervezetek akcióprogramjaiban általában az anyag és energiatakarékosság szerepel. Eredményei vannak a hulladékgyűjtési akciónak. A KISZ-radar adta lehetőségeket megfelelően használják ki a nyomdában de általában folyamatos működésről nem beszélhetünk. Szerepe kimerül a termelési tanácskozásokon felvett jelzésekben. A fiatal műszakiak és közgazdászok az újítómozgalomban tevékenykednek. A társadalmi szervek által kiadott központi programok sem orientálnak kellőképpen a nem rubel elszámolású importanyagok takarékos felhasználására, általában foglalkoznak csak az anyag- és energiatakarékossággal. Az utánpótlás gondjai
