Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-05 / 233. szám
1979. október 5. NÉPÚJSÁG 5 Gyermekek kamerával Kallódó levelek Előfordul, hogy feladott postai küldeményeinkről lefelejtjük az utcanevet, vagy a házszámot, esetleg pontatlanul adjuk meg a címet. Ilyenkor a levél hosszú utat jár be, mielőtt eljut a tulajdonosához. A küldemény első állomása a cím szerinti kézbesítőhivatal. Itt beosztják járat szerint a levelet. A kézbesítő, miután ■meggyőződött arról, hogy a címzett ismeretlen, visszaviszi a postahivatalba a küldeményt. Másnap reggel áz indító feladata, hogy mielőtt a kézbesítők kimennének a területükre, az előző nap hibás címzés miatt visszakerült küldeményeket „studensolja”. A levélen szereplő adatok alapján próbálja a kézbesítők segítségével megtalálni a címzettet. Nem egy esetben a feladó kiléte vezeti nyomra a kézbesítőket, hiszen a régóta ott dolgozó postások .tudják, ki kivel levelezik körzetükben rendszeresen. Ha a címnyomozás nem vezet célra, visszaküldik a feladónak a levelet. Feltéve, ha az fel van tüntetve a borítékon. Ha nincs, a külföldről érkezett leveleket visszairányítják a küldő országba, a Magyarországon feladottakat pedig eljuttatják Budapestre, a 72-es postahivatalba. Az itje került levelek sorsáról Budai Sándor forgalmi osztályvezető elmondta: — Az ország minden hivatala hozzánk küldi a „gazdátlan” leveleket. Itt igyekszünk' különböző segédeszközökkel, címjegyzékekből megállapítani, ki lehet a címzett. Ezek irányítószám-jegyzékek, vállalatok neveinek rövidítése, boltok szám szerint feltüntetve, fiókbérlők névsora és a telefonkönyv alapján is kísérletezünk a tulajdonos azonosításával. Ha eredménytelen, akkor egy háromtagú bizottság felbontja a küldeményt és a levél tartalma alapján megpróbáljuk megkeresni a két fél közül legalább az egyiket. Szerencsésebb napokon 300—400 levélből 150—180-nak sikerül megtalálni a gazdáját. Sok esetben találunk a levélben utalást: egy telefonszámot, vagy esemény leírását, amelyből következtethetünk a feladóra vagy a címzettre... — Szénakazalban keresik a tűt... — Valóban, de érdemes, mert nem teljesen reménytelen. A posta statisztikája szerint Magyarországon naponta két és fél millió küldeményt adnak fel. Ezek közül az országban 1800—2000-nek pontatlan a címzése. Ebből a helyi hivatalok „studensolása” után a Budapest 72-es hivatalhoz, már csak 300—400 kerül, s mindössze csak 150—200 darabnak nem sikerül megtalálni a címzettjét. — Mi lesz a gazdátlan levelek sorsa? — Letétbe helyezzük őket. Az ajánlott leveleket egy évig, a sima leveleket 3 hónapig őrizzük. Ha addig nem jelentkeznek értük, a várakozási idő lejárta után megsemmisítjük a tulajdonos nélküli küldeményeket. FARKAS JÁNOS Tizenegy részben Decemberben kezdődik a „Gyökerek” sorozat (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Volt egy fiú meg egy lány. Megszerették egymást. Világra szóló lakodalmat csaptak. Hamarosan született hét fiuk. A fiúk nagyon rosz- szak voltak. Egész napokat az erdőben csatangoltak. Az anyjuk megátkozta őket. Váljanak szarvassá, kígyóvá, rút hétfejű sárkánnyá. Így született a hét ikerszarvas- kígyó. — És hogyan született ebből a cigánymeséből, gyér» mekek által rajzolt animációs film, ami a Pannónia Filmstúdióban készült? — kérdem komlói otthonában a film rendezőjét, Pásztor Ágnest. Beszélgetésünk apropója a gyermekév és az a siker, melynek kapcsán Montreál- ban vett részt a gyermekekért rendezett nemzetközi filmfesztiválon ez év július— augusztusában. — Rajzórán történt — emlékezik vissza. — Berepült egy lepke a tanterembe. Minden gyerek azt figyelte. Arra kértem őket, rajzolják le amit látnak. A lepke ide-oda röpült. A gyerekek ezt rajzolták meg. Mozgást rögzítettek tulajdonképpen. Meglepődtem a rajzokon. Animációval korábban is foglalkoztam, ez az óra természetesen elindított valamit. Weöres Sándor Bóbita című versével játszadoztunk első filmünkben. Ez nem adaptációja a versenek, csak a játékos filmes gondolkodás, gyermek- rajzok filmen rögzítése. A Cirkusz című filmünkben gyermeki fantáziarajzok sora született a cirkusz világáról. E fantasztikumok következménye lett a Mi lenne ha...? című film, ami a BBC londoni fesztiválján a tizenkét évesek korcsoportjában I. díjat kapott. Az első nemzetközi sikerünket hozó film arra keresett választ, mi lenne ha világunkat, környezetünket kedvünk szerint alakíthatnánk. így lett a lakószobából őserdő, elefántokkal és más hasonló ötletek, történetek rajzolódtak filmre. — A hazai amatőr filmeseknek művelődési házak adnak otthont, biztosítanak tárgyi feltételeket. Dél-Dunán- túlon például Dombóvár a gazdája a területi versenyeknek. A Népművelési Intézet és a tv Pergő képek című műsora országos összefogója, támogatója az amatőr filmeseknek. Rajtuk keresztül juthat valaki nemzetközi fesztiválra is? — Igen. A londoni siker után kaptuk a meghívást a montreálira. Természetesen nem ilyen egyszerű és sima az út, amíg a szervezők tudomást szereztek rólunk. Pásztor Ágnes a montreáli élményeket diaképekkel illusztrálja. Hangját ismét az utazás az ott eltöltött idő izgalma járja át. — Reprezentatív körút volt. Nagy hírveréssel, riporterek, tv, sajtó. Autóbusz- szál jártuk a városokat a gyerekekkel, akiknek rajzolniuk kéllett az élményeiket. Tizenkét rajz szükséges ahhoz, hogy egy másodperc mozgó képet kapjunk. Az ott készült apró filmekből készítenek most egy nagyot. — Kik vettek részt Európából a fesztiválon? — Olaszország, Belgium, Franciaország és Magyarországról Vékony Zoli tizenkét éves barátommal mi. — Milyen hasonlóság van más ország, esetleg földrész gyermekrajzai és a hazai rajzok között? — Sok a közös motívum. Ugyanolyan vitorlás, vihar, elsüllyedés jelenik meg az USA Indiana állambeli Deal John kisfiú rajzán, mint az én Zolimén, csak a másiknál több az agresszivitás. A dia- és filmhalmaz közül a Hét ikerszarvaskígyó kópiája kerül elő. Beszélgetésünk erre terelődik. — Ez már profi körülmények között készült harminchat milliméteres film. — Honnan a kapcsolat a cigánygyerekekkel ? — A komlói Kossuth-aknai telepen élő cigánygyerekeket egyik szakkörvezető kolléganőmtől vettem át. Az erdő közvetlen közelében élő gyerekek világa természetesebb közeg és rrfás, mint bármelyik városban, vagy falun élő gyermeké. Rajzaik színvilága, formagazdagsága is más. A mozgásábrázolás náluk nehezebben ment, mint a városi csoportnál, hiszen a nyelvi megértés is probllmát jelentett. — A mesét a gyerekek gyűjtötték? — A cigánytelepi gyerekek meséit egy osztállyal leírattuk és mi ezt a fogalmazást vettük át. Nem tekinthetjük eredeti népművészeti anyagnak, hiszen a gyermekek agyában más elemekkel ötvöződött. Hosszú és fárasztó munka volt ez a gyerekeknek, most kis pihenés következik részükre. — Tervei? — Ez év végére Várnába terveztek fesztivált* ahova meghívást kaptunk, most erre készülök és az ősztől egy új alsó tagozatos csoportot vezetek. Előttük titkolom, hogy film készül majd a rajzaikból, mert sajnos a rajzfilm fogalma (nemcsak nálunk) Foxi-Maxival, meg Frédi, Bénivel párosul. Ezenkívül szeretnék eljutni azokba a kis községekbe, szülők vagy pedagógusok csoportjába, ahol őszinte érdeklődés kíséri a gyermekek rajzos-filmes világát. DECSI KISS JÁNOS Alex Harley „Gyökerek” című, világsikert aratott regényének amerikai tv-filmválto- zatát 11 részben sugározza az év utolsó negyedében a Magyar Televízió. A december 4-től keddenként látható sorozat egy, Amerikába hurcolt néger tragikus életrajza — ifjú korától az öregségig. A főszerepeket Levan Burton, illetve John Amos és Madge Sinclain alakítja. Október 19-től tűzi műsorára a tv a „Washington zárt ajtók mögött” című hatrészes sorozatot. A pénteken és vasárnap látható- epizódok a Watergate-ügy hátterét, következményeit világítják meg a nézők előtt. Több, közérdeklődésre számot tartó dokumentumfilm is szerepel a televízió őszi műsortervében. Korlátozások, áremelések nyomában Szelídül az alkoholizmus? Fehérné Felsőrácegres- pusztán úgy leteremtett, hogy alig álltam a lábamon. Szidta az egész „eszetlen” világot, noha nem azzal van az ő fő baja, hanem a férfinépnek azzal az elődöktől megörökölt véleményével, hogy aki nem iszik, az nem is férfi. A nagymama korú és generális természetű asz- szony úgy szidta-hordta a szeszforgalmazás reggeli korlátozásának kitalálóit, ahogy a száján kifért, s arra a személyes tapasztalatára hivatkozva, hogy mióta 9 előtt nem önthetik magukba a munkába induló férfiak a szokott féldecit, sokkal többet isznak, mert ösz- szeállva megveszik a boltban a félliteres „tütüt”, s jóval nagyobb mennyiséget benyakalnak, mint annak előtte. — Meglátja, nem lesz ennek az egésznek jó foganatja — vélte őszinte haraggal, s mert sokan vannak, akik szintén ezt vallják, kénytelen vagyok nyílt színre vinni az akkor megkezdett eszmecserét. • Történt ugye, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium tavaly sorozatos intézkedésekkel igyekezett korlátozni az alkoholfogyasztást, amiben inkább szégyenünkre, mint dicsőségünkre, világ- színvonalat értünk el. 1978 januárja óta a vendéglátó- helyeken — néhány kivételtől eltekintve —, reggel 9 előtt semmilyen szeszes italt nem szolgálnak ki, tiltott dolog az alkoholtartalmú italok mindennemű reklámozása, de az is, hogy nagyobb üzemek környékén italboltot nyissanak. A zöldség- és gyümölcsüzletek semmilyen, az édességboltok, kávé- és teaszaküzletek csak bizonyos fajta szeszes italokat árusíthatnak. Az élelmiszerüzletek, ABC-áruházak eladóterének pedig legfeljebb 8—12 százalékán szabad ilyen árut kínálni. 1978. július 24-én az égetett szeszes italok árát — boltokban csakúgy, mint a vendéglátó- helyeken, felemelték átlagosan 25 százalékkal. Folytathatnám azzal, hogy csak a megyeszékhelyen hány kereskedelmi és vendéglátó egységben nem veszik százszázalékos komolysággal tudomásul az imént felsorolt tilalmakat, s javasolhatnám, hogy akinek ez a dolga, többször mozduljon ki az íróasztala mellől és bővítse személyes tapasztalatokkal idevonatkozó ismereteit. De hadd tegyem fel inkább azt a ma csak kissé szónokinak tűnő kérdést, hogy az említett intézkedéseket mi tette szükségessé és ezek milyen hatást gyakorolnak és nem kampányszerűen, hanem folyamatosan a fogyasztás alakulására? Mint tudjuk, a Miniszter- tanács 1977. szeptemberében hozott határozatot az alkoholizmus elleni küzdelem fokozásáról. Eddig ugyanis a hazánkban egy lakosra jutó összes szeszesital-fogyasztás az 1950. évinek több, mint a kétszeresére nőtt, mi több, a hetvenes években a növekedés üteme fel is gyorsult. Különösen az égetett szeszes italok — rum, pálinka — forgalma növekedett erőteljesen: 1970-ben hatszorosa volt az 1950. évinek, s több mint háromszorosa az 1960. évinek. Hasonló iramú növekedés a hetvenes évek Európájában Belgium, Hollandia és Lengyelország kivételével nem volt tapasztalható. Lengyel- országot kivéve mindenütt alacsonyabb az égetett szeszes italok fogyasztási szintje, mint nálunk. Borfogyasztásunk változása nem volt jelentős: fejenként és évenként 34—35 liter körül mozgott, ami jóval alacsonyabb az olaszországi, franciaországi, spanyolországi, de még a svájci fogyasztásnál is. Sörből, egy lakosra számítva, mintegy 80 liter fogy évente: ebben a tekintetben a hetedik helyen állunk az NSZK, Csehszlovákia, Belgium, az NDK Anglia, Dánia, Ausztria és Hollandia után. Minden alkoholtartalmú italt számításba véve — az 1977. évi adatok szerint — az európai „élmezőnyben” voltunk. De térjünk vissza az in- tékedésekhez, hiszen az imént említett „élmezőnybe” úgy jutottunk, hogy már ezt megelőzően is voltak nálunk olyan áremelkedések, melyek az alkoholfogyasztás mérséklését .célozták. Csak emlékeztetőül:- 1970 és 1977 között a borok árát mintegy másfélszeresére, a sörét körülbelül 20 százalékkal, a tömény szeszekét pedig átlagosan 15 százalékkal emeltük. Ezek az emelkedések azonban csak átmenetileg befolyásolták a fogyasztást fékezően, ami azzal magyarázható, hogy egyidejűleg a lakosság kereseti viszonyai is kedvezően alakultak. Az 1978. évi korlátozások és az égetett szeszes italok árának további emelése viszont már módosították a fogyasztást. Egyébként, ha a boltok és vendéglátók forgalmát együtt vesszük szemügyre, azt láthatjuk, hogy 1978-ban az előző évekhez képest kissé megélénkült a bor, a sör és a likőrféleségek értékesítése, míg 6 százalékkal kevesebb rum és pálinka, 8 százalékkal kevesebb konyak és 16 százalékkal kevesebb kevert fogyott. Ez pedig már számottevő változásnak könyvelhető el még akkor is, ha e változások folytatást követelnek a további csökkenés irányába. Megéri egy pillantást vetni az idei adatokra is. 1979. első félévében — az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva — az egészséget leginkább romboló égetett szeszes italokból 18 százalékkal fogyott kevesebb és csak borból, sörből nőtt valamelyest a fogyasztás. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szeszmentes üdítők forgalma hosszú idő óta növekedik töretlenül. A címben feladott kérdésre nem lehet teljes a pillanatnyilag megfogalmazható válasz, ha nem szólunk arról is, hogy az italozás visszaszorításához az utóbbi időben több város tanácsa is hozzájárult azzal, hogy megtiltotta az üzletek előtt, a tereken, parkokban,. általában a közterületeken a szeszes italok fogyasztását. Mi, e téren még csak gondolatban se forgattuk fel a világot. Nálunk, itt Tolna megyében, ahol az alkoholizmus terjedésének visszaszorításában legfeljebb az egészségügy jeleskedik, ez idáig nem sikerült olyan helyi in- tékedésekre bírni az illetékeseket, ami gátat vet a közterületeken lépten-nyomon folyó italozásoknak, noha ilyen intézkedés szükségességére nemrég már sokad- szorra kísérelte meg felhívni a figyelmet a megyei Vöröskereszt Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottsága, mely javasolta a 9 óráig tartó tilalmat a bolti forgalmazásra is kiterjeszteni. A bizottság legutóbbi ülésén, ahol ezeket a kérdéseket ismételten feszegetni kezdték, úgy foglalt állást a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályát képviselő alkalmi AETB-tag, hogy a kereskedelem szeszforgalmazásának nincsenek meg a jogszabályi feltételei és mert nincsenek, nem szólhatunk belé ki, mikor, hol iszik. Ha úgy tartja kedve, hogy közterületen, akkor ott fogyasztja el a kedves vevő a.boltban megvásárolt italát. Az AETB állandó tagjai tehát tudomásul vették, hogy még jó darabig gyönyörködhetünk a boltok környékén iddogálók nem ritkán leré- szegedettek látványában, s lesz még módunk konstatálni, milyen erős kötelék a szesztestvérség, minek alapján addig vadidegenek osztozkodnak alkalmasint egy- egy közösen megvásárolt félliteres pálinkásflaska tartalmán. Különleges helyzetünk lenne? Dehogy! A megtehető lépésekre fals gazdasági szempontokra való hivatkozással nem kerül sor, pedig a követhető példák gyarapodnak. Nemrég a Fővárosi Tanács hozott ilyen intézkedést, azóta Budapesten szabálysértésnek minősül a közterületeken való italozás. Visszatérve a kiindulóponthoz, messzemenő következtetéseket levonni a bevezetőben idézett korlátozó intézkedésekről még nem lehet. Egy viszont tény: sikerült országosan megállítani a szeszesital-fogyasztás állandó növekedését. Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni. de előfordulhat, hogy jövő ilyenkor az alkoholizmus visszaszorításának újabb adatait tárgyalva már szó kell essen a mértékletesség térhódításáról is. lévén az ember gondolkodó lény! — la — Alkotók munkában
