Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

1979. október 5. ■j----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Képújság 3 Becsempésztek a DllllV-re a mintacipőt Bonyhádi Cipőgyár Az ötlettől a megvalósításig Az együttműködés harminc éve Magyar—szovjet tudományos-műszaki kiállítás Budapesten A magyar—szovjet műsza­ki-tudományos együttműkö­dés harmincadik évforduló­ja alkalmával a városligeti, volt vásárváros egyik pavi­lonjában tablókkal és fotók­kal is illusztrált kiállítást rendeztek. A látogatók a Szovjetunió gazdasági életé­vel ismerkedhetnek. Megtud­hatják többek között, hogy a hatalmas országban napon­ta 3300 millió kilowattóra vil­lamos energiát, 1566 ezer ton­na kőolajat és gázkondenzá- tumot, 1982 ezer tonna sze­net és 415 ezer tonna acélt termelnek. A számszerű tények rend­kívül fontosak, ám az igazi vizuális élményt mégis a sok makett, például a Moszkva környékén létesülő 1200 me­gawattos zagorszki tároló erő­mű és különböző reaktorok, hő- és vízi erőművek kicsinyí­tett másai — adják. A kiállításon látható az Elektronika—60 mikroszámí­tógép, mely bármely beren­dezésbe beépíthető és 250 ezer művelet végzésére képes másodpercenként. A számító­gépek nagy családjának más tagjaival is megismerkedhe­tünk: a legegyszerűbb, négy­hat műveletre alkalmas zseb­számítógépektől a legkompli­káltabb feladatokra progra­mozható típusokig. A tudo­mányos-műszaki tárlaton korszerű hangszerek, quadro- fonberendezések, video-mag- netofonok, sztereo rádiók gazdag felvonultatásából is lemérhető a magyar—szov­jet együttműködés harminc esztendejének eredményes munkája. Az emberi fantáziát egyre inkább izgatja az űrhajózás, az űrkutatás, a kozmosz meg­hódítása. Mint itt a város­ligeti vásárpavilonbara kar­nyújtásnyira láthatók az ere­deti méretű szputnyikmodel- lek, tévéműsor-közvetítő és időjárás-vizsgáló műholdak pontos másai. Az október hetedikéig nyit­va tartó kiállítás gazdag anyaga nem csak megis­merteti a modern technika vívmányait, hanem jelzi a továbbfejlődés lehetőségeit is. (á.) — A bonyhádi cipőgyár volt harminc évig a varrott tech­nológia fellegvára. Ennek a hiúnkénak rendkívül magasa munkaidőigénye. Tavaly ja­nuár elsején változtattunk ezen. Egy szalagon ráálltunk a ragasztott cipők gyártására. Ebben az évben a termelés 33 százaléka már ilyen cipőkből tevődött ki. — Simán ment az új be­vezetése? — Nem is vártuk, hogy egy­szerű legyen a dolgunk. A szakembereink otthonosak a varrott munkákban, a ragasz­tás pedig új. Természetes, hogy volt ellenállás. Kívülről is kaptunk bírálatot: a bony­hádiak is beállnak a sorba; ez volt a fő summázat. — Az eredmény? — Kevesebb lett a minősé­gi reklamáció. A létszám is a körülményekhez igazodott. Az utóbbi években gyárunk­ban egyre kevesebb a mun­kás, ezért fontos, hogy míg a varrott technológián 980 pár cipőt készített el az aljaüzem­ben 60—80 ember, addig a ra­gasztott cipőket gyártó szala­gon naponta 1200 párat állít elő 53 dolgozó. A régi techno­lógiához nem lehet gépeket vásárolni, az újhoz pedig az elmúlt években a 24 millió forintos beszerzés jelentős ré­szét tudtuk biztosítani. — A termékszerkezet­változásról napjainkban na­gyon sokat lehet hallani. Va­jon a bonyhádi cipőgyár a fentieken kívül tudott még máson is változtatni? — Ismét varrott cipőket kell említeni. Ebből 13-féle típust és azoknak még több változatát készítettük. Ezt 5— 6-ra kell csökkenteni, az ed­dig gazdaságtalanul gyártott termékeket csökkenteni. Ez sikerült, újabb gyártmányok­kal tudjuk kiváltani azokat. Ilyen az Apaczeller István és Havasi Ferenc által újítás­ként készített Goflex cipő. A ragasztott technológiával gyártott termékeknél tovább bővítettük a választékot. Ké­szítünk magas minőségű cipő­ket és különféle formatalpas, valamint ragasztott lemez­talpas változatokat. Ezek a változtatások eredményesek. Jelenleg termelésünk kéthar­mada varrott, a többi ragasz­tott, a jövőben a ragasztott képvisel kétharmot és a var­rott cipők aránya lecsökken 33 százalékra. * A Goflex napok alatt tért hódított. Talán az egész ipar­ágban nem volt ehhez ha­sonló cipőkarrier. Apaczeller István és Havasi Ferenc 1978. október 27-én adta be az újí­tást egy pár cipő képében. A Huszonkettőt ellett a koca piacon. Hogy ez mennyire si­került? Erről tájékoztat Ni- kolov Tamás főmérnök: Sokszor panaszkodunk, hogy feltöri a cipő a bokánkat. A Goflexnél egy szivacsbetéttel puhává és kényelmessé teszik a cipőt, ami nem töri fel az ember bokáját. A sertéstenyésztés mesterei Semmiféle izgalmat nem lá­tok az arcokon, amikor mesé­lik, hogy az 1978-as Budapesti Nemzetközi Vásár harmadik napján csak úgy próbakép­pen kitettek egy pár cipőt. Azon sem lepődtek meg, hogy a közönségszavazatok alapján a kereskedelem mindjárt, me­legében rendelt is az áruból. Mondom, nyugodtak az ar­cok. Apaczeller István újító, Arndt Henrik műszaki fej­lesztő, Szúnyog János az alja­üzem (itt kértem, hogy mond­janak más megnevezést erre az üzemrészre, de megnyug­tattak, nincs az üzemben rossz íze a szónak) előkészítő­technikusa és Nikolov Tamás főmérnök mondja el a történ­teket. Haladjunk sorjában. A cipőpiacot a kereskedőn keresztül a vevő irányítja. Ez a kényszerűség és az állandó munkaerőhiány, valamint a varrott technológiában alkal­mazott gépek és azok alkat­részeinek hiánya az V. ötéves tervben a bonyhádi cipőgyár kollektíváját is arra ösztö­nözte, hogy a termékszerke­zet-váltás segítségével mind­ezeket a hátráltató tényező­ket kikerüljék és maguk ja­vára fogják ki a szelet a cipő­hogy a mai piacon mit kell árusítani. A vevő csak a ké­nyelmes, tartós, puha, hajlé­kony, a lábhoz nagyon alkal­mazkodó lábbelit hajlandó megvenni. Az ember figyeli a világot és tudja mindezeket. Ilyent terveztünk Havasi Fe­renccel, akkor még újításról szó sem volt. — Egy újítás Jehet, hogy soha sem kerül gyártásra. Az Önöké pedig siker lett... — Sok kérdés marad egy- egy ilyen ügy után. Ha a gyár vezetői nem látnak benne fantáziát, ha nem viszik el a vásárra, ha a látogatóknak nem tetszik, ha a kereskedő nem rendel... Csupa ha... — Végül mégis sikerült. Ha szabad megkérdeznem, meny­nyi volt az újítási díj? — Még egy fillért sem lát­tam. — És? — Eddig mindig megkap­tam a pénzem! Egy újítás sorozatgyártása azért még sok munkát kíván. Ki kell dolgozni a technoló­giát, szerszámokat, terveket, gépeket kell készíteni. Erről Nikolov Tamás főmérnök tár­saságában Arndt Henrik mű­szaki fejlesztővel és Szúnyog Jánossal, az aljaüzem előké­szítő technológusával beszél­getünk. — Eladták a cipőt, nekünk kapkodni kellett magunkat, hogy azt' gvártani lehessen — mondja Szúnyog János — Ni­kolov Tamás folytatja: „Pár hetünk volt a felkészülésre, ilyenkor határozott utasítást kell adni minden műszaki­nak.” — Nem rherült fel senki­ben, hogy más újítását viszik sikerre? — Dehogynem. Főleg az, hogy ezt én is kitalálhattam volna — mondja Arndt Hen­rik. — De ilyenkor nem sza­bad ezen gondolkodni. A fel­adat: hogyan lehet gyártani, és kész. Persze, hogy voltak szakmai viták, de időre el­készült a sorozatgyártás terve és gyártani lehetett a cipőket. Ma még csodálkozunk az ilyen gyors piaci reagálásra, de mint ahogy Bonyhádon mondották, maholnap ez lesz a természetes. Ha valaki nem így dolgozik, akkor menthe­tetlenül kirekesztik a piacról, az pedig egyenlő a szellemi és a gazdasági csőddel. Egyébként a boltokban már lehet vásárolni Goflex-cipőt.. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly nyolcmillió forint körüli érté­ket termelnek ávente. Ez je­lentős, különösen, ha tud­juk, hogy az iregszemcsei termelőszövetkezetben az egész állattenyésztési ágazat termelési értéke 38 millió fo­rint. A telepet hamarosan bő­vítik. Egy régi magtárépüle­tet alakítanak át négy-ötszáz férőhelyes hizlaldává. A háztájiban is sokan fog­lalkoznak sertéstenyésztéssel. Különösen kedvelik az öves sertéseket. Mintegy kétszáz koca van a háztáji gazdasá­gokban. Kapósak az újiregi malacok nemcsak az ireg­szemcsei piacon, jönnek, ér­tük Veszprémből, Zalából is. Az újiregiek elsősorban ma­lacot értékesítenek, de mint­egy ezer hizott sertést is el­adnak ~az államnak évente. (Űjiregről készült magazi­nunk lapunk holnapi számá­ban található.) Az újiregiek még a Jász­ságból hozták magúkkal a sertésszeretetet és hozzáér- értést. Tizenöt-húsz évvel ez­előtt még itt is alkalmazták az alföldi legeltetési mód­szert: a sertéseket nyakörv­vel látták el, kikötötték és csak abban a körben legel­hettek, ameddig a. lánc en­gedte őket. Ez a sertéstartás ma már a múlté. Az iregszemcsei termelő- szövetkezet vezetői jól gon­dolkodtak, amikor Üjiregre telepítették egyik sertéstele­püket, elsősorban a malac­nevelésért. Az új, nemrég át­adott battériás malacneve­lőjük biztosítja az alapanya­got a hizlaláshoz. A sertéstelepen dolgozók valamennyien betanított szakmunkások. Az itt dolgo­zó tizenegy ember jó meg­értésben, jó kollektívában él. Az átlagjövedelmük 3600 forint körül mozog. Hat­gyár vezetőségének megtet­szett a dolog és a már két napja nyitva lévő BNV-n csak úgy, próbaképp becsem­pészték a kiállított termékek közé. Aztán megtörtént a „csoda”, a közönségszavaza­tok alapján 3000 párat ren­delt a kereskedelem. Az újí­tást december 18-án kísérlet­re elfogadták és 1979. már­ciusában megkezdték a gyár­tást — közben a KERMI- és BIMEO-vizsgálat is bizonyí­totta, hogy jó a bonyhádi ci­pő. Februárban a cipőbörzén ismét jelentkeztek vele. A si­ker egyértelmű volt. Addigra a TANNIMPEX Külkereske­delmi Vállalat angol exportra is adott el, összesen 25 ezer párat. Ez így szép, de a termékből csak egyetlen pár volt, és so­rozatgyártásra akkor tették meg az első intézkedéseket. Eladták a nincset. Mit mond a sikerről Apa­czeller István újító: — Harminckét éve dolgo­zom a szakmában. Illik tudni, Nikolov Tamás, Szúnyog János és Arndt Henrik Két malacot már pótmama nevel Apaczeller István: „A Gof­lex lényege: könnyített goj- zer varrott talpfelerősítés flexiber típusú finom bőr felsőrészre.” Távközlési szputnyikok életnagyságú makettjei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom