Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
10 NÉPÚJSÁG 1979. október 28. Herceg Árpád : A címzett ismeretlen (Száz év.) Alacsonyan száll a varjú, szájában likas dió; ezt a képet őrzi leggörcsösebben az emlékezet abból a korból... Igen. Azóta száz év. egészen pontosan száz év múlott el, így öregedtünk ezer évet — mondja a gyermek, és azt hiszi, megmász- hatatlanná nőttek a fák. Pedig mi töpörödtünk, mi zsugorodtunk — magunkká? — ebben az eszeveszett közelítésben: embertől — emberig. Letaposva a nyíratlan réteket, a fésületlen bokrokat; százados tűzfalakról, mint fecskefészket, leverve a Má- ria-képet is. Ficánkoltunk a nyakasság betöretlen csika- ján, mintha csak rabló-pandúrt játszanánk... A kertet, ahol a virágok naponta újra nyíltak, és mindig napnyugtával hervadtak el. a legigazabb kertet is fölszántottuk. Csakhogy mit vetettünk belé, miféle átkot? Csalánt. De kinőtt, és nem szerettük. Orgonát is. Amikor muzsikált volna a virág, nem szerettük. Búzát, árpát. Kukoricát. És eljő a megművelés ideje is: nem voltunk már a kapások között. Emlékszel? * (Emlékszel?) „Nyár volt, de mindnyájan fáztunk, hát begyújtottunk a mesekályhába ...” Ott kuporgott torkunkban a sirás, és nem tudtuk akkor, magunkat sajnáljuk-e jobban, vagy a költőt? Három napja olvastuk már a verseket; elvonult előttünk egy halálos ítélet, az iszonyatos emberáldozat... és már olyan tiszták voltunk, olyan őszinték, és any- nyira egy volt a gondolatunk is, hogy mindketten tudtuk, csak hazugság segíthet mirajtunk ... mondtam is, hát én elmegyek, be a városba, hozok gitárhúrt és cigarettát, meg ami kell... mire te fölnéztél az égre, és csak annyit feleltél, eső lesz, aztán vigyázz magadra, nincsen egy rendes kabátod... * (Van már kabátom is.) Asszonyom veszekszik, gyermekem játszani akar velem. A házmester megles a lépcsőházban — nem fizettem a lakbért. A postás újabban elkerül. Sámson fodrászhoz jár mostanában. A közvélemény a múltkor egy csosza pálinkától elveszté a fejét. Lövöldözés nem volt. A Fórumon lecsöndesedtek a kedélyek. Megint sokat gondolkodom magamról, és már keveset olvasok. Asztalomon a levél is kéthetes: „Anyánk államköltségen üdül. Hát megérte. Apánk jól van különben. Fájós derékkal is dolgozik. Elfagyott a meggy. Segíthetnél a ház körül.” Igaz is, írtam már hogy három éve nős vagyok? * (Nős vagyok.) Hidd el, csak tél ez. Nem több. A hozzá tartozó hóval. Hidegével. Csak megállt a kéz. A gondolat — leült picit. Csak jól vagyok. Most aggódjatok . ■ ■ Látod, élek azért. Bálnavadász, fókavadász tér haza így: faggyúszag, zsírszag leng körülöttem, de elveszejtő szél üzenetét hordozom tenyeremben ... És néhanap még álmodozom; sóízű szám tengereket csókol ajakadra, fiúkat nemzek neked is, kik elhagynak, mielőtt még kitisztulna lelkedben az égbolt... Látod, még most is megkísért a muzsiká,s nyár. Bemutatjuk a gyöngyösi műemlék könyvtárat HAZÁNK EGYETLEN FENNMARADT KÖZÉPKORI KOLOSTORKÖNYVTARA Az ősidők óta lakott település felbecsülhetetlen értékű — és 1953 óta a Széchényi Könyvtár gondozása alatt álló — műemlék könyvtára visszaköltözött eredeti helyére, a volt ferences kolostor épületébe. A hányatott sorsú könyvtár életében ez már a negyedik költözködés volt. Először az egyházi gyűjtemények államosításakor szállították el a könyveket az egykori jezsuita kollégium épületébe. Később azonban a zeneiskolának kellett itt helyet biztosítani, s így az értékes állomány átkerült az Orczy- kastély földszintjére. Az itteni rossz körülmények, nyirkos, salétromos falak fenyegető veszélyétől csak gyors intézkedéssel, az állománynak az emeleti termekben történő elhelyezésével lehetett megmenteni a pótolhatatlan könyveket. 1977-ben a helyszűkében lévő Mátra Múzeum e termeinek kiürítése is szükségessé vált. Ekkor határozták el a Széchényi Könyvtár munkatársai, hogy az értékes gyűjteményt az eredeti szakrendben, a korabeli polcokon, régi helyén állítják fel újra. Ez a hely pedig a Vak Bottyán hamvait is őrző ferences templom és kolostor, amelyet a XIV—XV. század fordulóján, gótikus stílusban építettek. AZ EGYIK LEGRÉGIBB A gyöngyösi az egyik legrégebbi azok közül a ma is meglévő könyvtárak közül, amelyeknek állománya a XV. század óta sok veszteség után, de mégis kezdeti arculatában maradt fenn. A gyűjtemény eredetileg az ottani ferences kolostor könyvtára volt. A rendházat először egy 1475-ben kelt oklevél említi, de alapításának valószínű időpontja a XIV. századra esik. Könyvtára kezdetben néhány, a ferencesek által másolt kódexből állt, közülük egyes darabokat ma is itt találhatunk. A körülbelül 16 ezer könyvet számláló könyvtár nem állományának nagysága vagy korai alapítsa miátt érdemel fokozott figyelmet, hiszen kötetszámában elmarad a korabeli könyvtárak mögött, s legrégibb kéziaratai is csak a XV. századból származnak. Értéke elsősorban abban rejlik, hogy különleges művelődéstörténeti, történelmi bizonyítékokkal szolgál, valamint abban, hogy saját anyaga mellett több megszűnt ferences rendház középkori köteteit is tartalmazza. A törökök ugyanis a hódoltsági területeken csak a gyöngyösi és a szegedi kolostort tűrték meg. De a barátok nemcsak a török és a császári, hanem a magyar hatóságoktól is folyamatosan oltalomleveleket szereztek működésük és szabad mozgásuk biztosítására. így az elpusztult kolostorok tagjai a XVI. században Gyöngyösön kaptak menedéket, s természetesen könyveiket is magukkal hozták ide. EZERNÉL TÖBB RÉGISÉG A könyvtár anyaga régiségekben igen gazdag: 200 ős- nyomtatványt, 250 régi magyar és 900 XVI. századi könyvet mondhat magáénak. Talán ezek közül is legértékesebb Temesváry Pelbárt prédikációgyűjteménye, valamint Paratusnak az 1503- ban Strassburgban nyomtatott könyve, a Gyöngyösi toldalék néven ismert nyelvemlék. Szintén nagy értéket képvisel a több ízben provinciálissá választott, Újlaki Imre tulajdonát képező kötet, amely Ciceró, Homérosz és Persius művei mellett Johannes de Lanczut és Ueinrich Stromer matematikai tractátusát is magában foglalja. A latin és görög nyelven egyaránt beszerzett prédikációgyűjteményeken kívül szívesen vásárolták meg és látták el lapszéli jegyzetekkel a vallással vitázó anti- klerikális műveket is, továbbá a magyar szépirodalom legkiemelkedőbb alkotásait. Az állományban az első magyar növénytant, Maróti aritmetikáját, a Közhasznú Ismeretek Tárához hasonló lexikonokat és a Művelt Társalgó típusú illemtanokat egyaránt megtalálhatjuk. A gyűjtemény értékét emelik azok a magyar és szlovák nyelvű bejegyzések, amelyeket a régi könyvekbe a nagyrészt jobbágyi sorból kikerült ferences barátok írtak be. Ezek számunkra a könyvet használó nevén kívül a vétel helyét, időpontját, árát, valamint számos népi hiedelmet, babonát, éneket és — kolduló, gyógyító rendről lévén szó — gyógymódot örökítettek meg. így például Jacobus de Vorogine dominikánus legendáriumának a könyvtábláján olvasható feljegyzés a Contra po- dagramámen receptet ajánlja a köszvény ellen. BIZONYÍTANAK A KÖNYVEK A gyűjteményt szemlélve végigkísérhetjük egy középkori könyvtár fejlődését, láthatjuk, hogy az állomány gyarapodása a múlt század második feléig, a Szent Bo- naventura szeminárium megalapításáig tartott, ezután inkább a papnevelde könyvtárát fejlesztették. Az 1700-as évek közepén a szerzetesek több száz művet újraköttettek. Ennek alapján arra következtethetünk, hogy ez idő tájt központi rendelet szabályozta a ferencesek tulajdonában lévő könyvállomány ilyesfajta védelmét. A könyvtáblák possessor- bejegyzései sok értékes történelmi felfedezést segítettek elő, vagy egyes, régebbi fel- tételezéseket támasztottak alá. Ezek segítségével lehetett bizonyítani például azt, hogy a legtöbb külföldi könyv pár évvel, de legkésőbb néhány évtizeddel megjelenése után a magyar olvasók kezébe került. A helytörténeti kutatásokat segítik azok az 1700 és 1800 között kiadott apró nyomtaványok (üdvözlő- és gyászbeszédek). amelyek egyetlen példánya a gyöngyösi könyvtárban található meg. Külön műfajt képeznek a teológiai tanulmányok elvégzésekor tartott ünnepségek ajándékkönyvecskéi. A pappá avatás előtt, a szerzetesek felkeresték a helyi könyvesboltokat, és felvásárolták a nagyobb példányszámban kapható műveket. Ezekből a dokumentumokból • összeállíthatnánk a környék, a helység történetét, felvázolhatnánk az itt élők családfáját, ugyanis a barátok minden egyes példányhoz készítettek néhány előoldalt, amelyek az értekezés tézisein kívül a vezető profesz- szorok. a disszertálók és világi jótevőik, földesuraik nevét is tartalmazzák. Szántszándékkal hagytam a felsorolás végére a könyvtár egyik „volt” ritkaságát, a háborús események idején eltűnt Füstus bibliát; Eltűntével nem csak óriási anyagi (körülbelül egymillió dollárt ér). de pótolhatatlan szellemi értéket is veszítettünk, hiszen hazánkban ez volt az egyetlen, világviszonylatban is számon tartott példány. A TESTÜKKEL VÉDTÉK Keresztury Dezső akadémikus mondta nyár eleji megnyitó beszédében: „Az hogy ez a könyvtár egyáltalán megmaradt, néhány "partizán munkájának köszönhető, akik igen nehéz körülmények között is azt mondták: amit ez a nemzet létrehozott értékekben, azt a legnagyobb örvényben is meg kell próbálni megmenteni, hogy továbbadhassuk kötelező hagyományként az utánunk következőknek. Ez a kis könyvtár méltó helyre került, szép elhelyezésbe és minden remény megvan arra, hogy tovább fog élni, jó szívek fogják őrizni”. Az „őrzőknek” csak azt kívánhatjuk, hogy olyan szeretettel viseljék gondját az állománynak, mint annak létrehozói tették, akik a legenda szerint a múlt század eleji tűzvész idején testükkel és csuhájukkal védték a könyveket a pusztító lángoktól. MÁTRAHÁZI ZSUZSA Ernyő alatt Horling Róbert fotóművész képe a Műcsarnokban rendezett kiállításáról REICHELD ILONA: Ősz I. Az ősz küldi fanyar illatú üzenetét rozsda-sárga üzenet. Végrendelet; örököse lettem medve árnyékának, Nap melegének. Ősz II. Sírnak a fák, veszítik lombjukat tolvajként suhan az ősz tova, fél karom hiányaik, tolvaj járt kertem alatt, MEGLOPTAK! Ősz III. Összetört arcok, szétzúzott koponyák bukannak fel a feledés év-kilométeres félálmából. BAYER BÉLA: Varázs Vaskályhánk kormos dalocskát dúdol, odakünn ömlik a hó, sérül a dombhát, fagy foga vájja, enyhíti hótakaró, Arcunkon rőzseláng árnyéka táncol, kucorgunk fénye előtt, rózsázón hajlik a parázs varázsa, hívja az ellibegőt. Dérmarta felhőik fodrába libbent!, kavargó hópihe tánca, ábrákat karcol a süppedő tájba, varjúk szárnya csapása. Kristályos égből, fekete csizmánkra, csillagék fénye szitál, csillám takaróján rezzen a csipke, lüktető gyöngy a határ. Kürtös kéményünkbe hópamacs pilinkéz, bészölkik titkon a házba, csókjától a parázs hamuvá dermed, odavész zizgő varázsa. Igazmondó Remélem nem haragszik meg, hogy csak így a szemébe vágom az igazságot, de maga a legjobb ember, akivel valaha is találkoztam. Sok bajom volt már a szó- kimondásból, de nem érdekel: maga igen nagyszerű ember, jobb ha tőlem tudja. Ezt akár a háta mögött is megmondom! Mert mondhatnám azt is, amit a szomszédok, hogy maga egy utolsó tolvaj, csirkefogó, aki az állatkertben kinyújtotta a nyelvét a sakálra, és letegezte a krokodilt. Vagy amit a kollégái beszélnék. Hogy amíg a kocsmában ivott, három gyereke is éhen halt. Persze, ha látja őket, bizonyára nem hagyja hogy éhen haljanak. De nem látta őket, mert becsukták a kocsmaajtót, hogy ki ne menjen a meleg. És arról már kevesebbet beszélnek a rosszakarói, hogy magg elment az anyja temetésére! Pedig mozijegye volt a délutáni előadásra! S maga erre mit tett? Na, mit? Kicserélte a mozijegyeket az estire, csakhogy ott lehessen a temetésen. Persze, ezt az esetet már ritkábban említik meg az irigyei. Mindezt csak példaként említem. Azért is az asztalra csapok, lesz, ami lesz, kéremalássan. A bátor kritikát bátorítják. Mindössze égy minisztert ismerek közelebbről, mégsem félek megmondani: maga a legnagyszerűbb ember akivel valaha is találkoztam. S ha valaki mást állít — hát attól függ, ki az illető: lehet, hogy neki is igaza van. És akkor neki is megmondom, hadd tudja meg: magának mindig igaza van. Jó, ha ezt megjegyzi magának! Egyszer és mindenkorra! S ha nem akarja meghallani a bátor véleményt, hát a fülébe ordítom: maga nagyon kiváló ember, hallja csak! S ha így sem érti, elmegyek a legvégsőkig: megmondom a háta mögött, lesz, ami' lesz. Mostanában gyakran verem az asztalt, kettőt már összetörtem. A kárt a szakszervezet fizeti. Két fő módszerem van. Bátran a szemébe, vagy vitézül a háta mögött. Sok kellemetlenségem volt már emiatt, elhiheti. Maga igen kiváló ember, ha még nem mondtam volna. De hol vannak a kitüntetései? S miért lyukas a gomblyuka? Látja, jár a szám, mégsincs semmi bajom. Mondja meg maga is nyugodtan a véleményét, lesz ami lesz. Persze, nem lesz semmi. Tudja, mikor történt ebben az országban utoljára valami? Fogjá be a fülét és a számat, akkor elmondom. Nem kenyerem a cifra beszéd. Ha kell, az asztalra csapok, időnként odahatők. Két fő módszerem van, magának elárulom: bátran a szemébe és vitézül a háta mögött. Ha megjegyzi, nem felejti el. FÖLD S. PÉTER Gitáros nő Drozsnyik István rajza
