Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

1979. október 26. \ ríÉPÜJSÁG 5 Titok Hányféle titok létezik? Van üzleti, hadi, orvosi, ügyvédi, van családi és baráti, de hivatali is. A titok fontos, bárhol is kerül szóba: megfor­dulhat rajta egy ember sorsa, de akár földrészeké is. A titoknak - mióta hivatalok léteznek - vannak hivatalos leté­teményesei: a titkárok, titoknokok. Sőt, van némelyik hivatalban „ti­tokvédelmi felelős” is . . . Ha jól belegondolunk, titok nélkül nincs élet. A kellemetlen, sú­lyos titkok mellett a legtöbbje olyan, ami színesíti hétköznapjainkat: titkos terveink, reményeink fényében a jövő szépül. A védőügyvéd sohasem a bűnt védi Végy egy rablógyilkost, aki tyúklopás miatt került törvény elé, kend meg min­den hájjal, de csak annyival, hogy véletlenül elkottyintsa védőjének, miszerint ő „mel­lesleg” rabolt és gyilkolt is, s ha ezután van merszed hozzá, keresd fel az említett szélsőséges példával a Tolna megyei Ügyvédi Kamara el­nökét és kérdezd meg tőle: Mi a kötelessége ebben az esetben a védőügyvédnek? Vajon az igazságügyi ható­ságok tudomására kell hoz­nia a kiderült súlyos tényt, avagy hallgatnia kell róla, mert köti a hivatali titok­tartás? Nos, volt merszünk felke­resni dr. Sarlós Lászlót, aki egyáltalán nem haragudott meg a kérdésért, hiszen el­méleti jogi problémáról volt szó, s bizonyára sokak nagy meglepetésére azt közölte: az ügyvéd ez esetben sem tárhatja fel védence titkát. — E témakörről nagyon is aktuális beszélni — mondta —, hiszen éppen most folyik az új magyar ügyvédi tör­vény tervezetének kidolgozá­sa, s az ügyvédi titok vé­delméről e hónap elején ren­deztek konferenciát Buda­pesten a szocialista országok ügyvédi szerveinek vezetői. A konferencián dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Kamara elnöke tartott vita­indító előadást. — Kérjük, ismertessen részleteket az elhangzottak­ból. — A teljesség igénye nél­kül mindenekelőtt: az ügyvé­di titok általános jogi fogal­ma nem azonos a hétköznapi életben használatos fogalom­mal. A jogi szabályozás terü­letére tartozik az állami, a szolgálati, a hivatási, vagyis ügyvédi titoktartás, valamint a gazdasági titok megőrzése. Az ügyvédi hivatás gyakor­lása során tudomásunkra ju­tott állam-, vagy szolgálati titkot nemcsak a minden ál­lampolgárra kötelező ^ szabá­lyok miatt kell megőriznünk, hanem kötelez bennünket az ügyvédi titoktartás is. Ezen­kívül szükségszerűen birto-" kába jutunk más személyt érintő bizalmas adatoknak, amelyek feltárása hátrányos lehet az érdekelt számára. Az ügyvéd feladatának lehe­tő legjobb megoldásához szükséges, hogy az ügyfél a lényeges, általa ismert té­nyeket, adatokat őszintén és maradéktalanul feltárja, s ezért joggal tarthat igényt arra, hogy az ügyvéd a kö­zölt titkot megőrizze. — A védő olyan tényről is tudomást szerezhet, amely­től esetleg ártatlanul elítélt­nek a kiszabadulása függ, vagy éppen vádlott-társra nézve jelentős mentő körül­ményről van szó. Mi törté­nik ekkor? — Az ügyvédi titoktartá­si kötelezettség feltétlen vol­tából következik, hogy ilyen esetben sem fedhet fel ügy­védi titkot a védő. Törvény szabályozza: nem lehet ta­núként kihallgatni a terhelt védőjét arról, amit a terhelt vele, mint védőjével közölt. Mentő körülmények elhallga­tásának bűntette miatt nem büntethető az, akinek tanú- kénti kihallgatása a törvény­nél fogva kizárt. De: a vád­lott teljes bizalommal for­dul védőjéhez, aki sokszor látja, hogy védence mást ha­misan vádol, vagy másra vo­natkozó mentő körülményt elhallgat. Ilyenkor a védő csak azt teheti — ha eseten­ként lelkiismereti konflik­tusba kerül —, hogy a kon­zekvenciát levonva lemond a képviseletről, a védelemről. Nagyon fontos: A védő soha­sem a bűnt védi, hanem vé­dencének érdekeit. — Felmentheti-e titoktar­tási kötelezettsége alól az ügyfél az ügyvédet? — Természetesen. Ha még­sem akarja megtenni, akkor biztosítani kell az ügyvéd számára a lehetőséget, hogy ellenőrzés nélkül tárgyalja­nak egymással, hogy meg­győzhesse ügyfelét a felmen­tés helyességéről az objektív igazság érvényesülése érde­kében. Természetesen az is előfordulhat, hogy az érde­kelt nem adja meg a fel­mentést az ügyvéd tanúkén- ti kihallgatásához, holott a titok felfedése éppen a sa­ját érdeke lenne, de ezt nem látja be, nem érti meg. — Az állampolgároknak egyes bűncselekményekről feljelentési kötelezettségük van. Ez és az ügyvédi titok- tartási kötelezettség egymás­sal ellentétesnek tűnik. — A jelenleg elfogadott álláspont szerint az ügyvédi titoktartás kötelezettsége erő­sebb a feljelentési kötele­zettségnél, és az ügyvédet a megbízójától tudomására ju­tott bűncselekmény tekinte­tében még akkor sem terheli feljelentési kötelezettség, ha a büntető törvény a feljelen­tés elmulasztását büntetéssel fenyegeti. — Van-e időbeni határa a titoktartásnak? — Az ügyvédi titok feletti rendelkezési jog a titok urát, a megbízót illeti meg. Ebből az következik, hogy felmen­tés nélkül a titoktartási kö­telezettség tulajdonképpen nem szűnhet meg, hiszen a titok urának halála esetén a felmentés megadására sem kerülhet sor. — Köszönjük a tájékozta­tást. — Szívesen. Nem árultam el titkot vele ... VITASZEK ZOLTÁN Vajon milyen titkokat kémlel képünk főszereplője? Az eget fürkészi, vagy ami valószínűbb — hiszen a felvétel fényes nappal készült — valahol közelebb talált megfi­gyelésre alkalmas dolgot...? Az biztos, titka van. És az is, hogy ezt titkon örökítette meg a fotós... Kép: Bakó Gyerekeink titkai A nevelés legfontosabb alapelve, hogy a gyerek is ember. Ezt kevés szülő von­ja tételesen kétségbe, annál gyakrabban fordul elő, hogy emberi méltóságukban sér­tik meg őket, személyes sza­badságuk, jogaik figyelmen kívül hagyásával. És éppen ezeket a szülőket érdekli a legkevésbé, hogy az ENSZ gyermekévvé nyil­vánította ezt az esztendőt, mert se most, se máskor nem tekintik igazán ember­nek csemetéiket. Az emberi jogokhoz az is hozzátartozik, hogy titkaink legyenek. Itt van mindjárt a levéltitok. Volt egy barátnőm, aki­nek rendszeresen egy másik barátnőjéhez címeztem a leveleimet, mert az anyja felbontotta. Ha mégis sike­rült megkapnia sértetlenül, akkor el kellett dugni, ne­hogy elolvassa az, akinek legkevésbé sem szólt a gye­rekes titkainkról mesélő le­vél. Emlékszem, egyszer ko­moly családi botrányt oko­zott homályos célzásom, ba­rátnőmnek egy tanárához fűződő imádatáról. Pedig azért a tanárért az egész osz­tály rajongott, ugyanígy lett volna akkor is, ha ugyanez a tisztelt személyiség vélet­lenül nőnek születik, hiszen szeretetünk a pedagógusnak szólt, nem a férfinek. Naplót illetéktelenül elol­vasni valósággal erkölcste­lenség, pedig ezt is megte­szik a szülők abban a biz­tos tudatban, hogy nekik ehhez — gyermekük érdeké­ben — joguk van. Pedig hát gyerek és szülő közös és leg­fontosabb érdeke az, hogy őszintén, bizalommal lehes­senek egymáshoz. A közös titkok hozzá tar­toznak minden emberi kap­csolathoz, ne akarjunk hát mindent tudni a barátnők­ről, pajtásokról. Bizalmas in­formációval visszaélni pe­dig nemcsak a diplomáciá­ban és az újságírásban nem szabad, hanem otthon sem. Csöppet sem növeli a szülő iránti bizalmat, ha a titkát elmondjuk másnak és kide­rül, de az sem, ha vitás ügy­ben használjuk érvként azt, amit hétpecsétes titokként tudtunk meg. — a — A rés Az orvosnak etikai kérdés — Azt beszélik, hogy X. halálos beteg, csak hetei vannak hátra. — Szóval maga is hallotta... — szakít félbe dr. Szabó Ká­roly, a Balassa János Kór­ház tüdőosztályának főorvo­sa, akivel az orvosi titok­tartásról beszélgetünk. — Bármennyire is találó a pél­da, meggyőződésem, hogy a titkokat legnagyobb részt nem a törvénnyel és eskü­vel kötelezett orvosok fecse­gik ki. Az a helyzet, hogy ma Magyarországon egysze­rűen elkerülhetetlen az, hogy a beteg diagnózisáról tudo­mást ne szerezzenek néhá- nyan. Nem beszélve arról, hogy az emberek mennyire szeretnek jólértesültek lenni. A közös sajnálkozás például a város közismert egyénisé­ge felett, az „én ezt .már tud­tam”, szomorú fejbólintgatá- sokkal kísért megjegyzések, kedvelt témái a társasági be­szélgetéseknek. — Tehát a titkok egyéb csa­tornákon jutnak szerteszét. — Igen, sajnos. Nincs idő a betegség egyéb okozóit ku­tatni. Ma a beteg nem egy orvos előtt áll, hanem egy team előtt. Minden szakoso­dott. Talán azért is élhet meg a magánrendelések rendszere, mert ott a beteg négyszem'közt lehet az orvo­sával és feltárhatja a beteg­ség hátterét is, míg a körzeti orvosnál megtudja a diagnó­zist az orvosírnok, az ápoló­nő és esetleg egy tanuló is, szóval még azok is, akiket esetleg egyáltalán nem érde­kel a páciens baja. Más a helyzet akkor, ha közismert személyről van szó. — És a kórházakban? — Mivel nincs mód az egy­ágyas szobák létesítésére, a vizit ott is a betegtársak előtt folyik. — Ki köteles a titkot meg­tartani, ha már egyszer be­avatott? — Minden egészségügyi dolgozó. A takarítónő is. Sokszor nem is gondolják, nem tud eljárni, de így saj­nos ő is és más illetéktelen személyek is tudomást sze­reznek a betegségről. Már­pedig vannak kellemetlen betegségék, mondjuk a bél- férgesség. — Ez is nyílt titok. Egy­részt minden társadalombiz­tosítással foglalkozó dolgozó megkapta a kódkönyvet, ahol a szám mellett ott a beteg­ség neve, másrészt pár év múlva ehhez is hozzászok­nak majd az emberek, a kí­váncsi természetűek mindent tudni fognak. — Tartozunk-e a beteg­nek azzal (ha teljes értékű), hogy azonnal vagy fokozato­san megmondjuk neki, mi a baja ? — Orvosa válogatja. Ta­lán jobb felkészíteni a bete­get arra, hogy például, tüdő- gyulladása egy tumort takar, mint azonnal megmondani neki. Mert más a sejtés és más a bizonyosság. A legkö­zelebbi hozzátartozónak meg­pszichésen is közelednünk kell. Legalább a kórházban kell, hogy legyen erre idő. — Be lehet-e számítani a tévedés kockázatát ? — Az orvos is ember. Té­vedhet. Ha vakvágányra ju­tott, nem lehet elmarasztal­ni. De nem egy orvos mond­ja ki a döntő szót. — Mi ad felmentést az or­vosoknak a titok megtartása alól? — Na, ez a másik oldala a dolognak. Rengeteg jogsza­bály és jelentési kötelezett­ség. Felvilágosítást kell adni a sérüléses balesetekről, rá kell vezetni a betegséget a táppénzes papírra, polgári perekben kötelesek vagyunk megadni a diagnózist, köz­érdekből is kiszolgáltatjuk az adatokat. — Ha nincs semmiféle kö­telezvény, meddig köteles az orvos megtartani a titkot? — Sőt, olykor maga a be­teg dicsekszik el a bajával. Ki az, aki ma eltitkolja, hogy szívbeteg, hogy volt már egy infarktusa? A műtétek meg­tárgyalása is nagy plénum előtt történik. A kórházi be­tegek a vágási felület nagy­ságából ítélik meg a műtét komolyságát és beszélnek ró­hogy egy kis tereferével meg­szegik a titkokat. Vagy pél­dául a rendelőintézetben az ajtó előtt megkérdezi az asz- szisztensnő, hogy az illető be­teg, milyen panasszal keresi fel orvosát. A beteg ilyenkor kénytelen mindenki füle hal­latára előadni a panaszát. — A nőgyógyászaton egy­mondjuk a teljes igazságot. A beteggel kíméletesen kö­zöljük. Se túl optimistán, se túl pesszimistán. Műtéttel ugyanis sokkal több esélye marad az életben maradás­hoz, mint anélkül. A műtét ideje pedig nem tetszőleges. Nekünk szükségünk van a beteg beleegyezésére is. — Még a beteg halála után is. — De hiszen a halotti anyakönyvi kivonaton ott a halál oka... — Legalább azt kéne el­érni, hogy a. titkok tudói ne éljenek vissza ismereteikkel. Erre kéne rávezetni az egész­Az a bizonyos rés... Szerepel még a strandok öltözőjének falán és ajtaján, az üzemi öltözőkben —, de csak ott, ahol lányok vetkőznek. No és, a sátor sem illeszkedik olyan pontosan, hogy ne lehetne bekukucskálni rajta. Hátha si­kerül kilesni valamit. Mit? Lehet találgatni. Fotó: bj la. Az orvos, ha arra jár, jobb, ha befogja a fülét, mert, hogy micsoda rémhír- terjesztés folyik, az nem is igaz. — Sajnos a beteg—orvos viszony elgépiesedik. szerre vetkőzik több asszony. — Lehetne sorolni a példá­kat. De beszéljünk arról, hogy a beteg zárójelentést kap. A beteg táppénzes papírt kap. És rajtuk a diagnózis. Más­képp a vállalati ügyintéző — A gyógyítás nemcsak mechanikusán testi. Mi van, ha a beteg feladta az élethez való ragaszkodást? — Annak sokkal kevesebb esélye van az életben mara­dáshoz. Talán a beteghez ségügy átmeneti és kisegítő dolgozóit is. — X. halálosan beteg. Mindenki tudja. — Csodálkozik? RUSKÓ N. JUDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom