Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. október 20. zo bika megyei — Sok az érdeklődő? Sertések, hízó marhák... A művelődési, kulturális ügyék legfőbb tudója Gyön- gyössy József, aki délelőttönként Nagykónyiban tanít, délután-este pedig Koppányszántón a klubkönyvtár tevékenységét irányítja. — Nágy figyelmet fordítunk arra — mondja —, hogy az ismeretterjesztő előadások témája közérdéklődésre tartson számot. Egy időben például jelentős volt a tsz-ben a malacelhullás, ami végtére is megszűnt. Tudom, nem az akkoriban elhangzott állategészségügyi előadásaink hatására, mégis úgy érzem, egy kicsit nékünk is részünk volt az eredmény elérésében. Az anyagtakarékosság jegyében hozták létre az Egyesült Termelőszövetkezet III- as számú üzemegységében a kábelbontó üzemet. Egy idő után a különféle kábelek áramvezetésre való felhasználása életveszélyes is lehet, de a selejt, a hulladék is felhasználható újból. A közKépzeletbeli falugyűlés Egy jó tanácstitkár ismeri faluja gondját- baját, a lakosok vágyait, s reálisan mérlegelni tudja a lehetőségeket. Feltettük neki a kérdést, hogy mi történne egy sebtében összehívott falugyűlésen: — A fő téma községi vízvezeték építése lenne. A feladat megoldásának azt hiszem túl vagyunk a nehezén, nem kell félórákat várni egy-egy kanna ivóvízre, mint régen. A kút, ahonnan a vizet nyerjük, a fácánkerti major sertésállományát szolgálta eredetileg, dg eddig már 460 méternyi ivóvíz- vezeték elkészült az utcákban, s ezenkívül újabb 300 métert bekötünk a hálózatba, amint megérkezik a KPM- engedély az út alatti csőátvezetésre. A többit már társadalmi munkában lefektették és betemették a falubeliek. Jövőre a tsz-szel közösen egy nagyobb tároló- medence építését tervezzük. — A második téma? — Uj járdák építése, amire pénzügyi okok miatt egyelőre nem kerülhet sor, csupán javításokra. A harmadik megtárgyalnivaló pedig a Rákóczi út kövezése lenne. Ezt is sokan kérik. — Tudják teljesíteni a kérést? — Valamiképpen meg kell és meg fogjuk találni a módját, hogy a Rákóczi utat is * rendbe hozzuk. Század eleji „egykék” Manapság országszerte gyakran ejtjük ki az „egyke” szót, amely a testvér nélkül felnövő gyerekekre vonatkozik Ezzel kapcsolatban — nem éppen büszkén és nem éppen örömmel — újságolták Koppányszántón, hogy „nincs új a Nap alatt”, s elénk tettek egy korabeli dokumentumot, amelyet 1933-ban láttamozott az akkori pécsi püspök. Ebben olvastuk a következőket a falubeliekről: „Iparkodó, takarékos nép, szépen gyarapszik, gyönyörű lovai, szarvasmarhái, sertései vannak, de — sajnos — amiben örömét lelhetné, a gyerekek számával már régi időktől kezdve nem lehet megelégedni. Minden megjegyzés nélkül irom ide e szomorú adatokat: 460 pár után körülbelül 100 párnak senki, 100- párnak csak 1—1, ismét 100 párnak csak 2 gyermek mondja azt, hogy édesanyám, édesapám.” Mostanában 3—4 gyerek születik egy évben Koppányszántón... — A lakosság számát ismerve nem is számíthatunk nagy közönségre. Kis csoportokban folyik az ismeretterjesztés. Viszont évente kétszer fővárosi művészeket hívunk meg, s olyankor 100—120 ember hallgatja végig a magyarnóta- vagy népdalestet, illetve a könnyűzenéi műsort. — Mi a legközelebbi program? — Petőfi-estet szervezünk novemberre. — Járnak moziba a koppányszántóiak? — Jöhetnének többen és gyakrabban. — Mi újság a 'könyvtáriban? — A beiratkozott olvasók száma meghaladja a 200-at, de jelentős részük diák. — Népi hagyományok? — A Röpülj páVa-körben mintegy 40 felnőtt és gyerek énekel-dalol, illetve táncol. Az asszonyokkal eredeti koppány- szántói dalokat kutatunk fel és tanulunk meg. Egyik lelkes tagja a páva-körnek Varga Lajosné, a helyi tanácstagi csoport vezetője: — Vasárnap múlt egy hete, hogy Magyarkesziben léptünk fel. Nagy sikerünk volt az ottani öregek napján, sőt látták-'hallották már műsorunkat külföldiek is a nyáron. Hetente egyszer-kétszer próbálunk, de a tamási lovasnapokra készülve például naponta összejöttünk. Most a páva-körök területi döntőjére csinálunk műsort, amelyet november elején mutatunk be Dombóváron. A falu asztalosmestere Varga Mihály. A falu lelkes mozigépésze Varga Mihály. Az már csak természetes, hogy ő a falu legszenvedélyesebb bélyeg- gyűjtője is. Ez önmagában nem nagy dolog, de az igazság az, hogy az ország legnagyobb gyűjtői közé tartozik. Kiterjedt levelezést folytat, határokon innen és határokon túl mennek levelei és jönnek a címére. A képen egyik érdekes ösz- szeállítása látható. Tolna megye térképe bélyegekből. — Az utóbbi esztendőben — mint ahogy más hasonló falvakban —, hozzánk is sok cigány költözött. Az olcsó ház csábította őket — mondják a tanácsiak. — Sajnos, sok gondot is hoztak a nyakunkra. Folyton segélyért, járadékért sírnak. A házaikat nem gondozzák, ha,lakhatatlanná válik, akkor lakásért jönnek. A segélyalapunk •nagyobb részét ők kapják. Szerencsére vannak, akik nagyon szépen élnek, bárki előtt példaként állhatnak. — Éppen csak hazaugrottam a kukoricaszedésből, néhány falatot bekapni — mondja Kalányos János. — Meg az állatokat _ ellátom. Szabadságon vagyok most. Egyébként itt a csoportban dolgozom. Fogatos vagyok. Már 12 éve. , Az udvaron beszélgetünk csibék, kacsák, pulykák futkosnak körülöttünk. — Van apró jószág is, de van két tehenünk, meg két borjú. Még be akarok állítani két bikát is hizlalásra. Három disznót is tartok. Kettőt levágunk, a harmadikat majd leadom. — Van egy szép darab szőKalányos János az újonnan vett ház udvarán lónk tanyával. Nyolcszázötven négyszögöl. Ezt a házat az idén tavasszal vettem. Ek nagyon megfelel, van benne lakás is, meg gazdasági épület is, mögötte egyholdnyi föld is. Van rendes bútorunk, televíziónk, rádiónk. Kell is minden, mert nem szeretném, ha az én gyerekeim kevesebbet kapnának, mint a másoké. Két fiam meg egy lányom van. Az egyik ötödikes, kettő meg hetedikes. Tanulni akarnak majd tovább. Kell ahhoz is sok pénz. — Ök már ide nem akarnak jönni dolgozni. Most ugyan szívesen dolgoznak itt, sokat segítenek. Ha tanulni akarnak, meg ha bírnak is, hát tanuljanak. így van ez jól. ni y iií í PL \ / • A honfoglalás előtt szláv település. A magyarság azonnal birtokába vette határát és erős földvárat emelt itt. A Szák-nemzetség birtoka. Egy 1274-ben kelt oklevél tanúsága szerint akkor már volt temploma, 1344-ben egyházi birtokba kerül. A század végén a Dobó család tulajdona. A török ittléte idején lakói nagyrészt szétszéledtek, de a XVIII. század folyamán ismét benépesült. Lakói magyarok. Szeghalmy Gyula: 1937-ben kiadott: Dunántúli vármegyék című könyve szerint a községben 350 házban 1533-an laknak. Volt Szántó, Tolnaszántó, s végül Koppányszántó. Az első termelőszövetkezet 1953-ban alakult, Uj Barázda néven. Jelenleg 300 házban 756-an laknak. Kábelbontó asszonyok Éti csiga, bodzavirág Megvallom, kissé furcsa párosítás, de nem én tehetek róla. Kovács Istvánné, a Kop-Ka ÁFÉSZ felvásárló telepvezetőjének elmondása szerint itt mindkét „árut” megveszik. Divat errefelé mind a csiga, mind a - bodzavirág gyűjtése. Az előbbit 12 forintért, az utóbbit 3 forint 50 fillérért vették át kilónként. Mindkettőből 50—50 mázsát adtak el az emberek. Hoztak még tojást, ami szezonban eléri a 3600 darabot, azután meggyet 42, uborkát 160 mázsát. Nagykorú óvoda A szép őszben többet lehettek a szabadban a kicsinyek Tizennyolc évvel ezelőtt kezdődött el a jelenlegi óvodában a gyermekekről való gondoskodás, amikoris 26-an jártak ide. Azóta akadt „rekord esztendő”, 35-ös létszámmal, de jelenleg nincs „telt ház”, 18-an járnak ide. — Jövőre több gyerekre számítunk — mondja 'Boda Sándorné óvodavezető —, s erre megvannak az intézményben a jó feltételék. A közelmúltban jelentős társadalmi munka segítségével konyhát alakított ki itt a tanács, és sokat köszönhetünk a tsz-beliéknek. Mostanában kaptunk szép függönyöket, új székeket, könyvállványt, hintákat és egy kis játéktraktort Is. Művelődési mozaik Koppányszántón, a domboldalon találjuk a tsz mintegy nyolcszáz férőhelyes sertéstelepét. Mellette három istállóban, hagyományos, kötött tartással 180 hízó bikát nevelnek. A szövetkezet erről a telepről évente 1400 sertést, s valamivel több mint kétszáz hí- bikát értékesít a Tolna Állatforgalmi lalatnál. VálKoppányszóntói magazinunkat irta: Czakó Sándor, Pordán Jánosné, Sárközi János, Vitaszek Zoltán. A fényképeket Czakó Sándor készítette. Munkatársaink legközelebb, október 22-én Nakra látogatnak. A selejt kábelek Budapestről és Szegedről érkeznek ségben jelenleg mintegy 30- an — elsősorban asszonyok, lányok — foglalkoznak azzal, hogy megmentsék á kábelekben lévő különféle fémeket. Részben „lenyúzzák”, részben leégetik róluk a védőszigetelést. Az üZem irodájában két adatlapot mutat Magyar Tolna térképe bélyegekből Sándorné. Az egyik tanúsága szerint szeptember 26-án 1685 kilogramm rezet és 1030 kilogramm .vasat nyerték égetés révén, s a szeptember 17-i „nyúzás” eredménye kilogrammokban: alumínium — 925, pvc — 416, alufólia — 78, polietilén — 220, réz — 20, vas — 108. ÚJSÁG, RÁDIÓ, TV Hóromszázötvennégyen járatnak a községben újságot, ebből Tolna megyei Népújságot 32-en. Rádió 198, televízió 166 van a faluban. | jjgeif éfy: és: munka j
