Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
1979. október 18. KÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Könyv és ifjúság . Az ifjúsági olvasómoz- galom népszerűsítésére, ki- terjesztésére hirdette meg a „Könyv és ifjúság” akciót a KISZ KB a „Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért” jelszó jegyében. A vetélkedő helyi, járási, városi, megyei szakasza szeptember elején kezdődött és november végéig tart. A befejező szakaszra 1980._ januárjától áprilisig kerül sor. A vetélkedő megyénkben is elkezdődött. A szekszárdi járási KISZ-bizottsághoz a járásból 18 csapat nevezett be. Kilenc csapat középiskolás fiatalokból, kilenc pedig dolgozó fiatalokból áll. Az első fordulót október 6-án Bátaszéken és Tolnán rendezték meg 9—9 csapat részvételével. A versenyzők Tolna, Bács-Kiskun, Gsongrád megyék irodalmával, irodalomtörténetével kapcsolatos kérdéseket, feladatokat kaptak. A második fordulót október 27-én tartják Decsen, illetve Öcsényben. A kérdések ennél a fordulónál Baranya, Zala, Veszprém és Fejér megyékre vonatkoznak a Pécs, Kaposvár, Zalaegerszeg, Veszprém, Székesfehérvár útvonalon. A döntőt november 10-én Faddon rendezik meg, s innen a legjobb csapat jut a megyei fordulóba. A könyv és ifjúság akció során a fiatalok közelebb kerülnek a könyvhöz, bővítik tudásukat, miközben jól szórakoznak, játszanak. Pályakezdő fiatalok tanácskozása (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tolnai selyemgyár gazdaságvezetése — a KlSZ-szer- vezettel közösen — nagy érdeklődés mellett megtartotta ez évben is a pályakezdő fiatalok tanácskozását. Csaknem valamennyi illetékes fiatal megjelent. A mérnöktől a segédmunkásig, a könyvelőtől a műszerészig, mindenki véleményt mondott a munkájáról, a beilleszkedésről. Az őszinte hangvételű megbeszélésen a dicséret és köszönet mellett a problémák is bő teret kaptak. Az értekezlet végén Fad- gyas István igazgató köszönte meg az őszinte véleményeket. SCHÄFFLER ÁDÁM Kioktatás Majd ha nagy leszel, azt csinálsz, amit akarsz. Beszélgetés Herczig Ferenccel, a szekszárdi KISZ-bizottság titkárával Október 27—28-án rendezi meg a Szekszárd városi KISZ-bizottság a szekszárdi diáknapokat. Az új kezdeményezésről beszélgettünk Herczig Ferenccel, a városi KISZ-bizottság titkárával. — A kezdeményezés nem új, hiszen több felsőoktatási intézményben már hagyomány a diáknapok tartása. Ennek középiskolás szintre való átültetését hajdani egyetemisták javasolták. Az viszont igaz. hogy középisko- sok részvételével megtartott iiyen jellegű városi szintű rendezvényről nem tudunk. Éppen ezért a felkészülésre nagy gondot fordítunk. Beépítettük 1979—80. évi akcióprogram-kiegészítésünkbe is. A rendezvény jól kapcsolódik a KISZ sajátos feladataihoz. Egyrészt réteg jellegű programot tartalmaz, másrészt — bízunk benne — eleget tesz a fiatalok igényeinek is. — Az előkészítés során a fiataloknak milyen feladataik vannak? — Legfontosabb a „diákigazgatók” kiválasztása. Terveink szerint az iskolák évfolyamonként egy-egy diákigazgató jelöltet állítanak. A kijelölést az egyes évfolyamok osztály-diákbizottságai végzik. Ezután kezdődik a korteskedés, amire az órák közötti szünetekben, illetve a tanítás után lesz lehetőség. A jelöltek népszerűsítése érdekében miden olyan eszköz „bevethető”, ami nem ütközik az iskolák házirendjébe. A diákigazgató-vá- lasztás október 26-án lesz. Az osztály-diákbizottságok másik feladata, hogy azokban az iskolákban, ahol szombaton úgynevezett fordítót napot tartanak, kijelölik a diáktanárokat. Az iskoláknak két-két házi feladatot is hirdetünk, iskola- címer-tervezést és fotópályázatot. — Október 27-én, szombaton délelőtt tehát több iskolában a diákok tartják az órákat. Nem okoz ez . — Biztosak vagyunk abban, hogy nem, hiszen például a palánki „Csapónapok” sikeres eseményei közé tartozik a fordított nap, amelyen a diákok megfelelő komolysággal vesznek részt. — Milyen programok lesznek még szombaton? — Délután sportversenyeket szervezünk. Jó időben az ifjúsági sporttelepen lesz verseny, emellett az iskolákban különböző sportágakban villámtornákat tartanak. Ha az időjárás nem kedvez nekünk, a sportversenyek elmaradnak. Késő délután az iskolák klubjaiban tervezünk különböző programokat, amelyeken természetesen minden iskola diákjai részt vehetnek. Este beatharigverseny, vagy disco zárja a napot. — Gondoltatok a bejáró tanulókra? — Igen. Ök nagy gondot okoznak számunkra az elhelyezés miatt. Ezért kérjük azokat a Szekszárdon lakó középiskolásokat, akiknek vidéki osztálytársaik vannak, hívják meg őket erre az éjszakára vendégségbe, hadd vehessenek ők is részt az esti programokon. — Vasárnapra mit terveztetek? — Délelőtt az iskolák vetélkednek egymással úgy, hogy rádió-összeköttetést teremtünk az iskolák és a zsűri között. A vetélkedőn a komoly és vidám feladatok váltogatják egymást, de semmiképpen nem akarunk „tananyag” ízű kérdéseket feltenni. — Hogyan oldjátok meg a palánki iskolával az ösz- szeköttetést? — Erre is gondoltunk. A pálánkiakat és a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet diákjait vendégül látják azok az iskolák, ahol elhelyezésük — Úgy hallottam, a délutáni programban vásár szerepei. — Igen, jól hallottad. Délután stílszerűen a vásárcsarnokban akarunk vásárt tartani. Az iskolák standokat állítanak fel, ahol régi füzeteket, olvasmánynaplókat, és az iskolájukra jellemző tárgyakat árulhatják, az erre az alkalomra forgalomba kerülő „diákbankó”-ért. Emellett mutatványosok, kikiáltók is színre lépnek. Az esti, az eredményhirdetés utáni program még nem dőlt el, attól függ, hogy melyik napra vállalja az együttes a fellépést. — Mi szerint történik az értékelés? — Külön díjazzuk a házi feladatot, a sportot, a vetélkedőt és a vásárt. A vándorserleget pedig az az iskola kapja, amelyik önmagához képest a legtöbbet nyújtotta az előkészületekben és a rendezvényekben. — Az iskolákban hogyan fogadták az akció meghirdetését? — .Mit tagadjuk, ennél jóval lelkesebb fogadtatásra számítottunk. Az természetes ugyan, hogy ami új, azt kis kétkedéssel fogadják, de hogy ennyire, arra nem számítottunk. Bízunk benne, hogy a tanárok és az igazgatók ellenérzése már a múlté és legalább „aktív semlegességgel” vesznek részt a programokon. — Mit vársz a szekszárdi diáknapoktól? — Annak bizonyítását, hogy kezdeményezésünk helyes volt. Állítom, hálás dolog 14—18 éves KlSZ-tagok- nak programot szervezni. Arra törekedtünk, hogy a diáknapokból hagyomány lesz, és a következők rendezésében már a tanulóké lesz a főszerep. — Köszönöm a beszélgetést! DR. KISS ENDRE problémát? megoldható. Szekszárd Módszervásár a Babiftsban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Megyénk fiatal politikai agitátorai előtt már bizonyára nem ismeretlen e fogalom: propagandistatanácskozás és módszervásár. Harmadik alkalommal rendezünk megyénkben ilyenfajta, vásárral egybekötött módszertani, politikai fórumot. Fiatalok! Ismét vár benneteket a módszervásár színes, gazdag programmal, sok-sok érdekes témával. A bemutató, foglalkozások, a különféle játékok egyszerre három szekcióban feldolgozásra kerülő anyagai közül lehet válogatni. Részesei lehetünk a gazdaságpolitikai témákat feldolgozó foglalkozásoknak, ugyanakkor a „Politikai képzés és világunk” szekcióban a kultúra, a művészetek politikai képzésre gyakorolt hatásával foglalkoznak a propagandisták. S akit a technika érdekel, az sem fog unatkozni, hiszen a harmadik területen audiovieuális központunk áll az érdeklődők rendelkezésére. Felmerül a kérdés: milyen vásár az, ahol „igazából” nem is lehet vásárolni? A válasz cáfolat: igenis lehet! -Hiszen játékkal egybekötött könyvárusítást rendez a Művelt Nép Könyvesbolt, de ott lesznek a vásáron a Kossuth Könyvkiadó anyagai is. S az igazi „vásárfiát” (a megszerzett új ismereteken túl) a „szabadpolc”, fogja nyújtani, ahol különböző foglalkozásvázlatok, s egyéb, a politikai képzést segítő anyagok várják új gazdáikat. S mindez hol lesz? A szekszárdi „Babits Mihály” Művelődési Központ márvány- termében, ahol október 20-án (szombaton) 9 órától vár a módszervásár mindenkit, akit a politikai képzés módszertana érdekel. HABERSCHUSZ ERZSÉBET Pályázat külföldi ösztöndíjra « A jövő év szeptemberében 380 magyar fiatal kezdheti meg tanulmányait ösztöndíjasként az európai szocialista országok egyetemein, főiskoláin. Az Oktatási Minisztérium a napokban hirdette meg a pályázatot, amelyre azok a nőtlen, illet-1 ve hajadon, magyar állampolgárságú fiatalok adhatják be kérelmüket, akik a jelenlegi tanévben fejezik be középiskolai tanulmányaikat. Ugyancsak megpályázhatják a külföldi ösztöndíjat azok, akik valamelyik hazai felső- oktatási intézményben előfelvételt nyertek a jövő tanévre, vagy már jelenleg is ott folytatják tanulmányaikat, az első évfolyamon. Pályázatra jogosult ezenkívül minden olyan érettségizett dolgozó fiatal, aki ez év végéig még nem tölti be a 25. életévét. A népgazdaság szakemberszükségletének figyelembe vételével a szocialista országokban tanulhatnak a többi között a bányászat és földtan, az energetika, a gépgyártás, az automatika, a vegyipar, a kartográfia, a közgazdaságtudomány számos speciális ágazatának leendő szakemberei. Ugyancsak külföldön — a Szovjetunióban — sajátítják el a szakismereteket a higiénikus orvosok. A felvételi kérelmek benyújtásának határideje 1979. december 3., a felvételi vizsgára a jövő év januárjában kerül sor. A viszga szaktárgyi követelményei azonosait a megfelelő magyar egyetem felvételi követelményeivel. A megfelelt pályázók közül a minisztérium szakemberekből összeállított felvételi bizottságai választják ki az ösztöndíj elnyerésére legalkalmasabb fiatalokat. Kirakatrendező-dekoratőr Tiiiili mint szakma (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Vannak olyan foglalkozások, ahol a végzett munka produktuma közelít a művészethez, de társadalmi besorolása a szakmák közé „degradálja”. A kirakatrendező-dekoratőr ilyen. A dekoratőrök megvalósítót elképzelései olykor önálló képzőművészeti alkotásként is megállják a helyűket.- Látáskultúránkkal sincs minden rendben. Gyakorta épp mi, a szemlélők nem tudatosítjuk. munkájukat, árut propagáló mellékletként kezeljük. Plakátjaikat megnézzük, kirakataikat elnézzük, de esztétikai meggondolásból már nem foglalkozunk vele. Pedig sokszor megérné. Beszélgető partnerem vitathatatlanul egyéniség. Ha beszélni kezd, izzani kezd körülötte a levegő és kendőzetlenül adja önmagát. Markovics Mihály bonyhádi születésű. Huszonhat éves, nős, egy gyermek atyja. Szak- képzettsége: kirakatrendező- dekoratőr. — Mikor gondoltál arra, hogy ezt a szakmát válaszd? — 1972-ben végeztem a bonyhádi gimnáziumban, majd rá egy hétre megnősültem. Gimnazista éveim alatt sokat foglalkoztam rajzzal, grafikával. Nővérem javaslatára jelentkeztem a kirakat- rendezői iskolába. Az iparvagy a képzőművészeti főiskolát családosán, gyerekkel nem tudtam volna végigcsinálni. Ugyanis négy hónap múlva megszületett a kisfiam. A Tolna megyei Népbolt Vállalathoz mentem, mert kellett az iskolához egy patronáló vállalat. Az iskola előtt egy év előképzés következett. — Vidéki vagy. Bejártál mindennap dolgozni? — Igen. Nagyon kevés fizetésért, 850 forintért dolgoztam. Keserves volt. Feleségem szüleinél, Nagymányo- kon laktunk. — Az előbb említetted, hogy az iskola előtt egy év felkészítés következett. Szervezett tananyagú képzés volt ez? — Nem hivatalos képzés volt. Volt egy Battancs Gábor nevezetű grafikus főnököm, akitől rengeteget tanultam. Az első felvételim nem sikerült. Jártam rajzszakkörre, sókat fejlődtem. A második nekirugaszkodásra maximális pontszámmal vettek fel. Szakmai szempontból felvételemet Battancs Gábornak köszönhetem. Az iskola, ahová Markovics Mihály jelentkezett, Budapesten van. A hivatalos neve: Kirakatrendezői és Dekoratőr Szakmunkásiskola. Európában ilyen jellegű iskola csak három van. Mihálytól megtudtam, hogy az iskola akkori állapota nem volt valami fényes, összesen hat helyiség állt a rendelkezésükre, szegényesek voltak a képzéshez szükséges technikai feltételék is. S még egy megjegyzés: Csehszlovákiában a kirakatrendezési szak az ottani képzőművészeti főiskola kihelyezett tagozatú. — Melyek voltak a felvételi tárgyak? — Kirakattervezés, rajz, illetve grafika. A rajz egy csendéletből állt. Akinek nem sikerült, az elbúcsúzhatott a továbbiaktól. Ezután tesztrendszer következett. Kompozíciókat kellett kirakni mértani testekből, edényekből, betűkből. A művészettörténet eléggé rázós volt. — Gondoltad, hogy felvesznek? — Nem. Amikor értesítettek, nagyon boldog voltam, de nehéz helyzetbe is kerültem. Miért? A jó hír után néhány nap múlva kezemben volt a ‘behívóparancs. Próbáltam elintézni, hogy Markovics Mihály épp most ne kelljen bevonulnom, de hallani sem akartak róla. Végül is minisztériumi engedéllyel kezdhettem tanulni. — Szeptemberben kezdtél... — Az első látásra mindjárt megtetszett az iskola, annak ellenére, hogy nagyon szegényes volt a berendezés. Családi helyzetemre tekintettel kollégiumba kerültem. Bevallom, nem csalódtam. Az iskolán olyan alkotói szabadság volt, amilyent mindig is szerettem volna. Négy nap tanultunk, két nap dolgoztunk. Szerencsém volt, én a Corvin Áruházba kerültem. Nagyon jó kollektíva volt ott. Mihály kitűnővel végezte el a szakmunkásképzőt. Munkába állásakor 1800 forinttal kezdett. — Szekszárdon indult a dekoratőri pályád. — A hely, ahová kerültem, nagyon tetszett. A munka is. Olyan kirakatokon dolgoztam, ahol tényleg lehetett alkotni. Aztán bevonultam katonának. — Visszakerülve a Népbolthoz, miből állt a munkád? Hagytak kibontakozni? — Dolgozni hagytak. Címtáblákat csináltam, -meg kirakatokat. Takács Béla főnököm hagyott gyötrődni a kirakatokon. Köszönöm is néki. Nagyon nagy probléma, hogy a kirakatok minősége, adottsága nagyon elmaradott. Mindemellett nincs megfelelő anyagi keret sem hogy a dekoratőr elképzelését maximálisan megvalósíthass .. — Részt vettél pályázatokon? — Az a helyzet, hogy egyiken sem tudtam részt venni. Amikor katona voltam, akkor azért nem. Miután leszereltem, akkor volt egv fontos munka és nem engedtek indulni. Aztán adódott egy lehetőség. — Mi volt ez? — Most épül a bonyhádi művelődési központ. Én ebben a házban dekoratőrként dolgoztam. Itt végre megtaláltam mindazt, amire áhítoztam. Jó a társulat, ösáéé- j tartó. Most plakátokat tervezők, festek. — Ha beindul a ház, fhi lesz a feladatod? — Státusom: dekoratőr. Ebben a központban már lehet komolyabb kiállításokat is rendezni. Én fogom tervezni és kivitelezni is. Plakátokat, műsorfüzeteket, katalógusborítókat kell csinálnom. Mihály azt mondja, hogy országszerte kevés a dekoratőr. Ebből adódik, hogy sok kirakat jut egy dekoratőrre. A látvány magáért beszél. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
