Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
1979. október 18. PANORÁMA 2 NÉPÚJSÁG Púja Frigyes befejezte portugáliai látogatását Szerda délelőtt a portugál külügyminisztériumban befejeződtek a tárgyalások. Púja Frigyes magyar külügyminiszter és Joao Freitas Cruz portugál külügyminiszter között. Ezt követően Antonio Ra- malho Eanes portugál köz- társasági elnök a Belem palotában fogadta Púja Frigyes magyar külügyminisztert. Az elnöknél tett látogatáson ott volt Gazdik Ede, a Magyar Népköztársaság lisszaboni nagykövete és Lopes Vieira, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete. A látogatásról kiadott közös közlemény többek között megállapítja: A külügyminiszterek széles körű véleménycserét folytattak országaik kétoldalú kapcsolatairól, valamint az időszerű nemzetközi kérdésekről. Megelégedéssel, üdvözölték Magyarország és Portugália kapcsolatainak folyamatos fejlődését, amely az utóbbi években minden területen megnyilvánult. A nemzetközi kérdéseket érintve a két külügyminiszter különös figyelmet fordított az enyhülés, a leszerelés, a biztonság és a nemzetközi együttműködés, valamint az igazságosabb nemzetközi gazdasági rend kérdéseire. Elégedetten állapították meg, hogy a két fél álláspontja több fontos kérdésben hasonló vagy közel- áll egymáshoz. A két külügyminiszter aláhúzta, hogy szükséges az enyhülési folyamatot megfelelő intézkedésekkel katonai térre is kiterjeszteni. Ebből a szempontból üdvözölték a szovjet—amerikai SALT—II. tárgyalások sikeres befejezését és kifejezték meggyőződésüket, hogy a szerződés ratifikálása elősegíti a leszerelés terén történő előrehaladást más vonatkozásban is. A magyar külügyminiszter látogatása idején folytatott tárgyalások szívélyes légkö- rűek voltak és tükrözték a két fél azon szándékát, hogy fejlessze Magyarország és Portugália együttműködését- és baráti kapcsolatait. Púja Frigyes meghívta a Portugál Köztársaság külügyminiszterét magyarországi hivatalos látogatásra. A miniszter a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) KGST V.B. Szakosodás és kooperáció Moszkvában szerdán ■ folytatta munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 92. ülése. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, kor- mányelnök-helyettesei vesznek részt, hazánk képviseletében Marjai József miniszterelnök-helyettes. Az ülésen a KGST munkájának időszerű kérdései, a tanács XXXIII. ülésszaka által meghatározott feladatok teljesítése szerepel a megvitatott témák között. Szerdán a többi között tárgyaltak a közlekedési gépgyártás 1990ig szóló, hosszú távú együttműködési célprogramja megvalósításával kapcsolatos témákról. A program keretében több mint nyolcezer különféle közlekedési gépipari termék gyártásának szakosítása és termelési kooperációja valósul meg. lálkozó résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi élet leglényegesebb és legégetőbb kérdése a fegyverkezési hajsza korlátozása és megszüntetése, valamint a termonukleáris világháború veszélyének elhárítása. Rendkívüli jelentőségük van azoknak az új békekezdeményezéseknek, amelyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökséQSLÓ A norvég parlament Nobel- békedíj bizottsága szerdán a szegények és a nélkülözők, betegek' és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért egy Indiában működő római katolikus apácának, Theresa nővérnek ítélte oda az 1979. évi Nobel-békedíjat. MOSZKVA Szerdán Moszkvában megtartották a Szovjetunió és á Kínai Népköztársaság kormányküldöttségeinek első plenáris ülését. BUDAPEST Lékái László bíboros, esztergomi érseknek, a magyar katolikus püspöki kar elnökének vezetésével szerdán hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar katolikus egyház delegációja, amely Pi- mennek, az orosz ortodox egyház patriarchájának meghívására tett látogatást. A bíborost és kíséretét a moszkvai repülőtéren a pravoszláv egyház magas rangú vezetői búcsúztatták. Jelen volt Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren a magyar katolikus egyház vezető személyiségei fogadták. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Valerij Leonyidovics Mu- szatov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtanácsosa. gének elnöke tett 1979. október 6-án. A résztvevők aggodalmuknak adtak hangot a NATO- országok terveivel kapcsolatban, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen történő elhelyezésére vonatkoznak, és a szocialista államok célpontjaira irányulnak. Felhívást fogadtak el az Észak-atlanti Szövetség tagországainak parlamentjeihez, továbbá a világ államainak parlamentjeihez. Befejeződött a prágai parlamenti találkozó A Varsói Szerződés tagállamainak parlamenti képviselői szerdán befejezték Prágában tartott kétnapos konzultatív találkozójukat. A találkozón a magyar parlamenti küldöttséget Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az ország- gyűlés elnöke vezette. Prágában közleményt hoztak nyilvánosságra a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek konzultatív találkozójáról. A közlemény rámutat: A Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek 1977. július 5—6-án Leningrádban megtartott konzultatív tanácskozása óta eltelt időszak meggyőzően bizonyította, hogy az enyhülés ellenfeleinek minden erőfeszítése ellenére az enyhülési folyamat, továbbra is a nemzetközi élet meghatározó tényezője, amelyet a nemzetek az egyetemes béke megszilárdításának legfontosabb feltételeként ismernek el. A prágai konzultatív taBerlin és Bonn párbeszéde Szerda esti kommentárunk. Vannak kétoldalú eszmecserék, amelyek napjaink világ- politikai folyamatában különös érdeklődést váltanak ki. Berlin és Bonn, a két német állam párbeszéde mindig megkülönböztetett figyelemre számíthatott. Európa jelenlegi helyzetében teljesen indokolt, hogy a Spree vagy a Rajna mentén folytatott tárgyalásokat a szokványos bilaterális találkozóknál nagyobb, jelentőségteljesebb érdeklődés övezze. Már az NDK megalakulásának 30. évfordulóján érzékelni" lehetett, hogy újabb, fontos kezdeményezések küszöbéhez érkezett a két német állam viszonya. Erich Honecker beszédében ezzel kapcsolatban a többi között hangsúlyozta: „A Német Demokratikus Köztársaság készségében nincs hiány, lehetőséget látunk egy sor kérdés tisztázására, amelyek előrevisznek a béke biztosítása és a leszerelés felé”. Ezt követően október 12-én — szinte azonos időpontban — Erich Honedker Berlinben fogadta Günter Gaust, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetőjét, Helmut Schmidt pedig Bonnban Erich Moldttal, az NDK állandó bonni képviseletének vezetőjével tárgyalt. Az NSZK fővárosában emlékeztettek arra, hogy nyugatnémet kormánykörökben megkülönböztetett érdeklődéssel fogadták Eriöh Honedker- nek az NDK állami ünnepén mondott beszédét, különösen annak, a két német állam kapcsolatával és az enyhüléssel összefüggő részeit. Ilyen előzmények után került sor az NDK építési miniszterének bonni látogatására. Wolfgang Junker programjából teljesen nyilvánvaló, hogy politikai jellegű eszmecserékről van szó. Találkozó Herbert Wehnerrel, az SPD és Wolfgang Mischnickkel, az FDP Bundestag képviselőcsoportjának elnökével, megbeszélés Hans-Jürgen WisChnewski államminiszterrel — a bonni eszmecserék egyértelműen erről vallanak. Az NDK sajtója — ezzel is kifejezésre juttatva az építési miniszter küldetésének fontosságát — nagy terjedelemben foglalkozott a látogatással. Témában aligha van hiány a két német állam párbeszédében, amely talán magasabb szinten is folytatódhat. Leonyid Brezsnyev berlini beszédében egyoldalú lépésként kilátásba helyezte húszezer szovjet katona és ezer harckocsi kivonását az NDK területéről, ami az NSZK politikusai körében éppúgy, mint az ország közvéleményében — a szélsőséges jobboldali megnyilvánulásoktól eltekintve — kedvező fogadtatásra talált. Az egész kontinens — és nem csupán a két német állam — aggodalommal tekint a csaknem hatszáz, úgynevezett euro- stratégiai atomfegyver nyugat-európai országokba telepítésének NATO-tervére. A több mint 30 éve békében élő földrész biztonságát súlyosan veszélyeztetné, ha valóságos atomarzenállá válnék. Az NSZK álláspontja nem közömbös az amerikaiak által sugalmazott, az eddigi erőegyensúly megbontására irányuló „korszerűsítési” programmal kapcsolatban. A két német állam párbeszéde ezt a témát bizonyára éppúgy érinti, mint sok más, a kontinens békéjére, az enyhü- < lésre és az együttműködésre jelentős hatást gyakorló kérdést. Wolfgang Junker bonni megbeszélései ezért érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. GYAPAY DÉNES Rakéták és harckocsik Az ajánlat értéka és a fany algák Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának Berlinben elmondott beszéde rendkívül széles visszhangot váltott ki Nyugaton és Keleten egyaránt. A javaslatok, amelyeket a* szovjet áriam vezetője tett, igen nagy jelentőségűek, s jelzik azt a komplex módot, amivel a Szovjetunió a biztonság kérdéseit, a katonai enyhülés problémáit megközelíti. Emlékeztessünk még egyszer a berlini ajánlat főbb pontjaira: 1. a Szovjetunió egyoldalúan csökkenti az NDK területén állomásozó csapatainak és harceszközeinek számát — kivon húszezer katonát és ezer harckocsit a térségből; 2. a Szovjetunió kész csökkenteni az európai területén állomásoztatott középhatósugarú rakéták meny- nyiségét, ha a NATO eláll az ún. „euro-stratégiai erők” létrehozásától; 3. Moszkva kész további bizalomerősítő intézkedések kölcsönös elfogadására, a hadgyakorlatok és csapatmozdulatok előre .jelzésére és redukálására. A BÉKEPROGRAM RÉSZE Az elmúlt napokban szinte minden fontosabb nyugati ország vezetői nyilatkozatban válaszoltak Brezsnyev ajánlatára, s meg kell állapítani; a jószándékú kezdeményezéseket többnyire fanyalgással fogadták. Pedig a korábbi időkben éppen ezek a politikusok vertek riadót a szovjet harckocsifölény miatt, s keltettek pánikot 'polgáraik körében a Nyugat-Európát „fenyegető” szovjet rakéták ügyében. Moszkva hajlik a kompromisszumra, s az SZKP főtitkárának beszéde bizonyítja; figyelembe veszi más államok biztonsági szempontjait is. Ez a legutóbbi ajánlat már nem az első az utóbbi egy-két évben, amely határozottan alátámasztja: a Szovjetunió az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán elfoga-" dott békeprogramot nem egyszerű felhívásként, de végrehajtandó akcióprogramként értékeli, s mindent megtesz a katonai feszültség Csökkentése érdekében. Ugyanakkor, s ez érthető, a szovjet állam vezetése igen nagyra értékeli az erőteljes honvédelmi képesség nyújtotta garanciákat. Nem kell különösképpen magyarázni ezt — az évszázad történelme eléggé megindokolja a katonai erő által is megalapozott biztonságba vetett hitet. Ugyanakkor a Szovjetunió következetesen kiáll a problémák tárgyalásos megoldása, a kölcsönös kompromisz- szumok útján való feszültségcsökkentés mellett. Ezt bizonyítja maga a SALT—2 szerződés is, amely hosszú tárgyalások eredményeként a két résztvevő hatalom és szövetségesei érdekeinek sokoldalú figyelembevételével született meg. A FÖLÉNY ESZKÖZEI A NATO rakétatervei éppen a SALT-szerződéssel állnak kapcsolatban. Az atlanti A szárnyasrakéta — kis méretű sugárhajtású, pilóta nélküli repülőgép. Jelenleg az Egyesült Államokban a szárnyasrakéták három válfajának kifejlesztésén dolgoznak. Ezeket szárazföldről, levegőből és tengeralattjáróról lehet indítani. Hatótávolságuk elérheti a több ezer kilométert is. A robotrepülőgép 800—900 km-es óránkénti sebességgel halad, a célra fedélzeti számítógépe vezérli. A cél felé vezető úton a szárnyasrakéta igen alacsonyan repül, képes követni a talaj domborzatát. A szárnyasrakétákat szintén el lehet lát ni nukleáris robbanófejjel. szervezet a középhatósugarú rakéták és a hadászati robotrepülőgépek — szárnyasrakéták — európai telepítésével olyan katonai fölényre akar szert tenni, amelyet a szovjet—amerikai nukleáris egyensúly létrejöttével elvesztett. Ezek a fegyverek, amelyeket az NSZK, Hollandia, Belgium, Nagy-Britan- nia és Olaszország területén kívánnak elhelyezni, veszélyeztethetik a szocialista országok és a Szovjetunió európai területeit. Az az érvelés, hogy a rakéták a szovjet közép-ható- sugarúakat ellensúlyoznák, nem állja meg a helyét — a Szovjetunió „SS—20” rakétái a szocialista közösség határat mentén lévő támaszpontokon elhelyezett nukleáris erőktől (rakéták, harci gépek) való védelmét biztosítják. A fanyalgó nyilatkozók (köztük Carter elnök és tanácsadója, Brzezinski) panaszkodnak, hogy Brezsnyev el akarja tántorítani a NATO- országokat az új fegyverek rendszerbe állításától, s azzal állnak elő, hogy a közép-hatósugarú rakétákról csak akkor lehet tárgyalni, ha már azokat legyártották és elhelyezték az európai NATO-or- szagok területén. A Pershing—2 kifejlesztése már folyik, hamarosan megkezdhetnék a gyártást _ is. Nyilvánvaló: a hadiipari óriás monopóliumok nem szívesen mondanának le a hatalmas profitot hozó megrendelésről. A katonai-ipari komplexum ideológusai pedig a szocialista közösségre való katonai, politikai és gazdasági nyomás eszközét látják a tervben. (Egyrészt növekszik a Varsói Szerződés országai elleni katonai fenyegetés, másrészt a szükségszerű válaszintézkedések további anyagi terheket jelentenek...) HAMIS FELTÉTELEZÉS A NATO vezető szervei decemberi brüsszeli tanácskozásukon döntenek a rakétatervek végrehajtásáról. Első lépcsőben a Pershing—2 rakétából helyeznének el 600 darabot az atlanti országokban, s a nyolcvanas években jelennének meg kontinensünkön a még veszedelmesebb szárnyasrakéták. A fegyverkezés atlanti hívei arra hivatkoznak, hogy az „euro-stratégiai erők” létrehozása javítja majd a leszerelési tárgyalásokon a Nyugat pozícióját. A feltété- ^ lezés hamis és veszedelmes. ’ Az elmúlt évtizedekben katonai nyomással még soha nem sikerült engedményt kicsikarni a Szovjetuniótól. Az „eurorakéták” sem növelik a nyugat-európaiak biztonságát, sőt, óhatatlanul növelik a kockázatot, a veszélyt. Európa ebben az évszázadban már két világháború kirobbanásának volt színhelye, a háborúkban legtöbbet az európaiak szenvedtek. A pozitív békekezdeményezésekre adott fanyalgó és elutasító válaszok azt bizonyítják: sokan nem értették meg a történelem leckéjét. MIKLÓS GÁBOR