Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-17 / 243. szám

1919. október 17. jn^PÜJSÄG 5 Állateg eszsegugy: az állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedések összessége. Feladata az állat­tenyésztés eredményességének biztosítása és az emberek megvédése az emberre is veszélyes állatbetegségektől. (Uj Magyar Lexikon). Tolna megyei Állategészségügyi Állomás Előtérbe került a megelőzés Jó legelő, egészséges állatok — a kisdorogi határban Fotó: Bakó Jenő Az új laboratórium rajza Dr. Kováts Jenő c. egyete­mi docens: Feladatunk a húsz év alatt megváltozott, a megelőzés került előtérbe. A Tolna megyei Állat­egészségügyi Állomás Szek- szárdon, a Tormay Béla utca végén van. Néhány hónapos az „új” utca, hiszen ennek előtte Berzsenyi utca volt a neve. Az állomás vezetőjé­nek javaslatára változtatta meg az utca nevét a városi tanács, a megye szülöttéről, a híres állatorvosról, egyetemi tanárról nevezték el. Tormay Béla 1839-ben született Szek- szárdon, s_az ő nevéhez fű­ződik — földművelésügyi ál­lamtitkársága alatt —, hogy behozták hazánkba a szimen- táli fajta szarvasmarhát, amelynek révén a magyar tarka honosítása sikerült. Az utca végén szép környezet­ben áll az intézet épülete, a laboratórium, a szolgálati la­kások és már kitűzve az új létesítmény, korszerű labora­tórium alapja. Itt beszélget­tünk dr. Kováts Jenő egyete­mi docenssel, az állomás igaz­gató főorvosával. Mindenekelőtt az állomás feladatait ismerjük meg. — Az állategészségügyi ténykedésünk három fő fel­adat köré csoportosul: jár­ványvédelem, megelőző mun­ka és gyógyító tevékenység. Feladatunk a húsz év alatt megváltozott, hiszen a kez­detben a gyógyító munka volt az elsődleges, manapság pedig a megelőzés. Az a cél, hogy az állatok termelőképes­ségének biztosítását, fokozá­sát segítsük elő, azaz a ter­mék előállítása, feldolgozása és forgalmazása területén se­gítsük a népgazdaságot. Az állatorvosi munka el­sődlegessége, mint Pavlov, a nagy orosz tudós mondotta, eltér a humán orvosi mun­kától. A híres tudós így fo­galmazott: az orvos az em­bert, az állatorvos az egész emberiséget gyógyítja. S a száz évvel ezelőtti megálla­pítás manapság még inkább igazság. Hiszen az állati ter­mék előállítás, az állat egész­sége már akkor kezdődik, amikor az állatnák való nö­vényt termeszteni kezdik. Mert a növényben felvett ve­gyi anyagok mennyisége, mi­lyensége hatással van az ál­lati eredetű élelmiszerek út­ján az ember egészségére is. Egyébként a témakörbe tar­tozik az állomás nagy jelen­tőségű munkája, amikor a megyében az összes szarvas- marhát tbc-mentessé tették — nyolcvanezernél több szarvas- marháról van szó. Az ország­ban elsőként végezték el ezt a nagy munkát. A Tolna megyei állatorvo­sok legfőbb feladata — a szekszárdi állomás irányítása alapján —, hogy a gazdasá­gokban egészséges állatállo­mány legyen. Tanácsot adnak az állattartó telepek létesíté­séhez, felszereléséhez, építés­kor ellenőrzik a terveket, ja­vaslatokat adnak a kivitele­zéskor, és az épületben tar­tandó állatok vizsgálatára, és kiválasztására is megfelelő intézkedéseket tesznek. A leg­nagyobb munka a megye gazdaságaiban az állatorvosi ténykedésben a megelőzés. Ezt nemcsak a rendszeres la­boratóriumi vizsgálatok, pél­dául a tejvizsgálat könnyítik meg, hanem az is, hogy az állatorvosok a helyszínen, azonnal segítséget tudnak ad­ni — s újabban már a tele­peken is végeznek műtéteket, hiszen ehhez a szakmai fel­készülés és a technikai fel­szerelés adott. Mert az állat­tartó gazdaságok nem sajnál­ják a pénzt állatorvosi mű­szerek, eszközök beszerzésé­re. Ha mégis előfordul, hogy a megyei állomás segítségét kérik komplikált esetben: ilyenkor azonnal útnak indít­ják a jól felszerelt segély­kocsikat. Jelentős feladatai vannak az állatorvosi szolgálatnak az élelmiszerhigiéniai ellenőrzés, a feldolgozás és forgalmazás terén, az üzletekbe kerülő élelmiszert rendszeresen el­lenőrzik. A megyeszékhelyen két állatorvos foglalkozik ez­zel a munkával, egy pedig higiénikusi teendőket lát el, — kinn a terepen ezt a mun­kát a körzeti állatorvosok végzik. Ezenkívül jelentős az a szolgálat is, amit a megyei állomás a fertőtlenítő appa­rátusával nyújt. Nagy telje­sítményű, korszerű fertőtle­nítő gépkocsik, jól képzett szakemberék állnak készen a legbonyolultabb fertőtlenítő — lángszórós — munka vég­zésére is. Közel száz állatorvos dol­gozik Tolna megyében. Ré­szükre havonta továbbkép­zés van, általában a legfon­tosabb kérdésekről tartanak előadást, vitát. Ma például dr. Kobulej Tibor, az Állat- orvostudományi Egyetem pro­fesszora tart előadást az élős­ködők okozta gazdasági ká- rdkról. Ezenkívül eligazítást kapnak a megyei állomás igazgatójától az aktuális állatgyógyászati kérdésekről, a téli vizsgálatokra való fel­készülésről, valamint az or­szágos és az európai állat­egészségügyi járvány helyze­téről. A szekszárdi állomáshoz tartozik két állatkórház, Bonyhádon és Szekszárdon, valamint a szekszárdi köz­ponti laboratórium szeroló- giai részlege, a parazitológiai laboratórium és a tejlabora­tórium. Ez utóbbira hárul a legnagyobb feladat, hiszen minden tejelő szarvasmarhá­tól évente kétszer vesznek mintát, vizsgálati anyagot. A tejvizsgálatra most dolgozott ki dr. Kováts Jenő egy új módszert, s ez megkönnyíti, gyorsabbá teszi a vizsgálatot. Egyébként egy jelentős vál­tozást nemrég vezettek be az anyag begyűjtésére: az állo­más kocsijával mennék ki a tejért, a szekszárdi laborató­riumban végzik el a minősí­tést, s így nem zavarják az állományt. Mindhárom laboratóriumi részleg korszerű körülmé­nyek között dolgozik, ám az új létesítményben még job­bak, újabbaik lesznek a be­rendezések. Huszonnégy­millió forintba került az új laboratórium építése, amely várhatóan 1981. év végén áll majd szolgálatba. A szekszárdi állategészség­ügyi állomás jó hírét, a ku­tatásók eredményeit számos hazai és külföldi publikáció bizonyítja, s az is, hogy az itt dolgozó állatorvosok híre a szakmában jó, s ezt első­sorban a megyei állatállo­mány jó kondíciója, egész­ségi állapota bizonyítja. Tolna megyében 83 000 szarvasmarha és 463 000 ser­tés, valamint 88 000 juh és 1 800 000 baromfi áll az állo­más felügyelete alatt. A tejet vizsgálják a labo ratóriumban Az üzemi állatorvos Megyénk legnagyobb ál­lattartó gazdasága a Paksi Állami Gazdaság. A tehén­létszám 1540, a teljes szapo­rulattal együtt összesen mintegy 4000 a szarvas- marha. A gazdaságban 2600 anyakoca van, s évente 54 000 malac születik. Anya­juhot ezret tartanak. A 10 évvel ezelőtti hely­zethez képest igen nagy a létszám: sertésből kétszere­sére nőtt, szarvasmarhából 60 százalékkal. Az orvosok száma viszont négyről há­romra csökkent, olyan kö­rülmények között, amikor tevékenységük nemcsak az állatlétszám gyarapodása miatt több, hanem a felada­tok változása is szaporította elfoglaltságukat. Dr. KoncZ Tibor főállat­orvostól megkérdeztük, mi­lyen eredményeket ért el a gazdaság állategészségügyi szolgálata? Dr. Koncz Tibor 16 éve a gazdaságban dol­gozik. — Mintegy tíz évvel ez­előtt befejeztük a szarvas­marha-állomány tbc-men- tesítését — mondotta. — öt éve pedig, amikor Gerjent is a gazdasághoz csatolták, el­végeztük az ottani kerület tehenészetének brucella- mentesítését. Azóta nem fe­nyegeti egészségi ártalom a gazdaság állatgondozóit és tejtermékeinek fogyasztóit. A Paksi Állami Gazdaság szarvasmarha-állománya mentes minden fertőző be­tegségtől, sertésállománya pedig mentes a legnagyobb kárt okozó, úgynevezett be­jelentési kötelezettség alá tartozó fertőző betegségek­től. Mindezek eredménye­ként állattenyésztésünk ter­melési biztonsága megnőtt, a gazdaságos termelést állat­egészségügyi okok nem ve­szélyeztetik. — A gondok alapvetően más természetűek — folytat­ta a főállatorvos —, mint régen, mert a fertőző beteg­ségektől való mentesítést mi állatorvosok végeztük, fő­ként magunk, a gazdaság vezetésének támogatásával, de az ezután következő fel­adatok megoldási módjaira az állatorvos csak javasla­tokat tehet. Azok megoldása alapvetően a partnerekre, a mezőgazdasági üzemek veze­tőire hárul. Miről van szó? Az állatkiesések csökkentése és a genetikai képességek által meghatározott szinten való termelés biztosítása el­sősorban a takarmányozási és tartási körülmények ál­landó javításának függvé­nye. Az állatorvos, élettani és kórtani ismereteinek bir­tokában, meg tudja határoz­ni azokat az okokat, amelyek a termelés gazdaságosságát csökkentik, javaslatot tehet azok kiküszöbölési módjára, de a végrehajtás a gazdaság vezetőinek hatáskörébe tar­tozik. — Kérünk egy szemléletes pél­dát. — Egészen friss eset: 1979- ben a földesi tehenészeti te­lepen a borjúelhullás a sok­évi átlagnál lényegesen ma­gasabb volt. Ennek oka az etetett takarmány karotin- tartalmának február-április hónapokban tapasztalt ala­csony szintje, mely körül­mény egyéb hajlamosító okokkal (feltételesen kóroko­zó vírusokkal való fertőzött- ség) és más, technológiai hi­bákkal (a borjak állandó helyváltoztatása és mérlege­lése) együtt vezettek a szo­morú eredményre, a nagy­számú elhullásra. — Ha megfelelő a takarmány, nyilván nagyobb lett volna a borjak ellenállóképessége, így kell érteni a dolgot? — Természetesen. De még ilyen helyzetben is megmu­tatkozott a lelkiismeretes gondozói munka eredménye, jó hatása. Például Borza Pé­ter, aki a telep legkiválóbb állatgondozója, ez évben 130 vemhes üszőt készített elő ellésre és a jószágot olyan nagy gonddal etette, hogy a keze alatt csak egy borjú hullott el, az is baleset miatt. — A bevezetőben arról volt szó, hogy a kétszeres okból is sokkal több munkát most nem négyen, hanem hárman végzik. — Illetve segít még, rövid munkaidőben egy nyugdíjas állatorvos... ) — Ez nem változtat lényegesen a helyzeten, tehát a munka na­gyon sok. Arányban áll-e ezzel a kereset? — Egyáltalán nem. Úgy tudjuk általában, hogy az állatorvosok a jól keresők kategóriájába tartoznak. Ez, ha egyes esetekben igaz is, nem érvényes az üzemi ál­latorvosokra. Ráadásul meg kell mondani: míg a mező­gazdaságban dolgozók mun­kakörülményei az elmúlt év­tizedekben összehasonlítha­tatlanul jobbak lettek a ko­rábbiaknál, addig az állat­orvosok munkakörülményei semmit nem változtak. — Tehát sokkal nagyobb er­kölcsi és anyagi megbecsülést érdemelne. Exportlehetőség si­kere vagy meghiúsulása függ például a tevékenységétől. Itt, a paksi gazdaságban mennyi munkát jelent csak az, hogy vizsgálni kell a saját vágóhídon a húst és ellenőrizni a szállí­tandó állatokat? — Tekintélyes mennyiség ez is. Az üzemi vágóhíd évente tíz-tizenegyezer ser­tést vág — besegítünk Paks ellátásába és szállítunk na­gyobb feldolgozóhelyekre — a húsvizsgálatot kizárólag az üzemi állatorvos végzi el. Tehát heti hét-nyolcszáz ál­lat húsáról van szó. Egyéb hatósági feladattal is meg­bízta a Tolna megyei Állat­egészségügyi Állomás a gaz­daságunk állatorvosait: az innen történő szállítás csak a mi ellenőrző munkánk után történhet. Tőlünk a sertésállomány 90 százalékát a pápai vágóhídra szállítják, exportra való. feldolgozás­hoz. Hadd dicsekedjek egy kicsit, közös munkánk ered­ményéről: valamelyik évben, amikor egy USA-beli állat­orvos megszemlélte, ellen­őrizte a pápai vágóhidat a saját szigorú előírásaik alap­ján, Pápa kérte, hogy abban az időben mi vigyünk ser­téseket, hadd lássa az ame­rikai a paksi anyagot. — A megye többi állami gaz­daságában is hasonló lehet a helyzet az állatorvosok leterhelé­se tekintetében?-- Úgy tudom, jóformán mindenütt elkelne még egy­két orvos, ha volna jelentke­ző. Tíz évvel ezelőtt 22 állat­orvos dolgozott a megye gazdaságaiban, ma csak 19 látja el a lényegesen meg­növekedett mennyiségi és minőségi feladatokat. A ter­melőszövetkezeti munkakör mindenesetre vonzóbb az állatorvosok számára. Mi­ben áll nálunk a feladatok nehézsége és egyben szépsé­ge? Az állami gazdaságok a mezőgazdaság élenjáró üzemei, ezt még mindig mondhatjuk, nagy általános­ságban. A tény nemcsak ör­vendetes következmények­kel jár, hanem azzal is, hogy az új technológiák minduntalan újfajta problé­mákat vetnek fel, melyeket sokszor előbb kell vagy kel­lene megoldani, mint amikor azok természetét a tudomány már pontosan tisztázza. — Nem lenne teljes a kép — mondotta végül dr. Koncz Tibor —, ha nem szólnánk az állatorvosok közvetlen se­gítőiről, az állategészségügyi szaksegédekről. Nálunk, a gazdaságban a három állat­orvos mellett három szakse­géd is dolgozik, akik nem könnyű feladatukat becsü­lettel, lelkiismeretesen vég­zik, elsősorban tömegmunká­kat (ivartalanítás, vakciná- zás), tehermentesítve ezzel a munkával az egyébként is túlterhelt állatorvosokat. GEMENCI JÓZSEF Itt tart ma az állatorvos­tudomány. A bikába, amely a képen látható, a nyugat-berlini orvostudo­mányi egyetem sebészeti klinikáján elektromos ve­zérlésű műszívet építettek be. A felvétel készítésének idején az állat már 26. napja élt a műszívvel. Megváltozott tevékenység Az állategészségügy célja és feladata, a korábbi évti­zedekben megfogalmazottak­hoz képest, megváltozott. Korábban a főleg kisüze­mi tartásmód körülményei között az állatorvos gyógyító tevékenysége állt előtérben, ma pedig a korszerű nagy­üzemekben az állategészség­ügy feladata: biztosítani azt, hogy az állomány a geneti­kai képességeinek megfelelő színvonalon termeljen. Ha nem ilyen színvonalú a ter­melés, állatorvosi beavatko­zásra van szükség. Az álla­tok biológiai igényeit nem­csak meghatározni és kielé­gíteni kell, hanem mindezt úgy végezni, hogy a leggaz­daságosabb legyen. Változatlanul fontos fel­adat a fertőző állatbetegsé­gek megelőzése és annak biztosítása, hogy emberi fo­gyasztásra kizárólag egész­séges és jó minőségű termé­kek kerüljenek. A magyar állategészség­ügyi munkát a világ leg­jobbjai közé sorolják. Álla­ti eredetű termékeink a leg­szigorúbb (USA és Japán) előírásoknak is megfelelnek, minőségi és állategészség­ügyi szempontból egyaránt. Jelenleg is sok magyar ál­latorvos dolgozik külföldön, részben FAO-megbizással, részben TESCO-kiküldetés- sel. A magyar állatorvosok tudását mindenütt elisme­rik. Sok neves tudóst adott a világnak állatorvosi ka­runk. A képzés az elsők kö­zött indult meg, a lyoni és a bécsi egyetem után a vilá­gosi harmadiknak Magyaror­szágon létesítettek állator­vosképző intézetet. Minden ismertebb nyelven kiadták már Hutyra—Marek—Man- ninger—Mócsy: Állatorvosi belgyógyászat című könyvét. Hazánkban mintegy 2500 állatorvos dolgozik, ennek a létszámnak több mint a fe­le üzemi állatorvosként, el­sősorban termelőszövetkeze­tekben, a kisebb rész pedig állami gazdaságokban. Bika - műszívvel

Next

/
Oldalképek
Tartalom