Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

XXIX. évfolyam, 205. szám

ARA: 1,60 Ft

1979. szeptember 2., vasárnap

DÉL-VIETNAM A SZOCIALIZMUS ÜTJÄN (8. old.) KUTATÓK A TENGER MÉLYÉN (8. old.)

SZOCIALISTA MUNKAVERSENY A BONYHÁDI MEZÖGÉP-NÉL (3. old.)

Megint

becsengetnek

Akár tegnap lett volna, hogy elibénk intett a nyár.

És most: megint becsengetnek.

Követi az idő múlt-alagútjába tűnőt az új tanév. Nehéz lesz, vagy könnyű? Több örömet hordoz-e, mint gondot? Milyen nehéz erre — szeptemberben — választ adni.

Ha minden gazdasági teendőnkkel, demográfiai mutatók által jelzett töprengenivalónkkal számot vetünk: kirajzolódnak előttünk a titkolhatat- lan gondok. Kezdjük elsőként az óvodásokkal, a holnap iskolásaival. Még emlékezhetünk a hetvenes évek legelejének nagy óvódaépítési nekibuzdulásaira: arra a roppant erővel jelentkező társadalmi megmozdulásra, amelynek nyomán jó néhány ezer hellyel sikerült túlteljesíteni a tervidőszak óvodaépítési programját, öt kisgyermek közül négy óvodába kerülhetett. S azzal a tervvel foglalkoztunk, társadalmi méretekben nem is megalapozatlanul, hogy nincs messze az idő, amikor megközelítjük a bűvös száz százalékot.

Tartjuk a nyolcvanas határt — s ez most igen jó teljesítménynek, pontosabban szólva, az elért szint megtartásának számít. Óriási erőfeszítéseket jelez, hiszen a demográfiai csúcs első hullámai éppen most, ezen az őszön érik el az általános iskola első osztályát is.

Az első hullám mögött magasabb is tornyosul: a jelenlegihez viszonyítva a nyolcvanas évek közepére legalább 260—280 ezerrel több általános iskolás gyermek oktatásának körülményeiről kell gondoskodni. A több gyermek több tantermet, több nevelőt kíván. S bárha más körülmények között is, de a mi országunkban már felnövekedett a felszabadulás óta az „első” demográfiai csúcs kétszázezernél népesebb diáknemzedéke —, a gondok és a feladatok nem azonosak, sok szempontból nem is hasonlatosak az akkorihoz. A hét esztendővel ezelőtt'megfogalmazott, s azóta sok tekintetben már gyakorlattá lett közoktatási párthatározat idejében kivetítette az oktatáspolitika tennivalóit:

Sorra-rendre lépnek életbe a különböző iskolatípusok új oktatási, nevelési tervei. Közülük a mostani tanév kezdetén a gimnáziumi fakultatív oktatást vezetik be. Négy év múlva mérhetjük meg majd a változások hatását; mi módon segítették gyakorlatiasabbá tenni a gimnáziumi tanulók pályaválasztását, hogy ne csak egyedül a felvételi vizsgákra készítsen elő ez a ma is kedvelt iskolatípus.

S felesleges lenne titkolni: az ország gazdasági ereje nem teszi lehetővé valamennyi szükséges tanterem, napközis helyiség, tornaterem, főzőkonyha építését. Szükség lesz a kisebb-nagyobb közösségek találékonyságára, vállalkozószellemére, ötletességére, áldozatkészségére is. Hogy kezdeményezzék: miként közlekedjenek távolabbi iskolába, miként kapjanak ebédet egy csoporttal többen a közeli étteremben, milyen helyiségeket szabadítsanak fel a községi kultúrotthonban diákgyerekek részére, hogyan tárhatna újabb kaput a helyi sportkör, vállalati, gyári egyesület a mozgásra vágyó kisiskolásoknak.

Nem ígér könnyű munkát és hamar elérhető sikereket az új tanév a nevelőknek sem. Bár száznyolcvanezren mindig a legjobb szándékkal és igyekezettel kezdik ilyenkor az oktatást. A két- műszakos tanítás, a zsúfolt napközik, az új oktatási, nevelési dokumentumok gyakorlati alkalmazása, vagy az új tankönyvekkel való megismerkedés: sok-sok erőt, energiát, türelmet követel.

És mégis — gondokkal, ezerféle tennivalóval együtt is — szépen szól megint a szeptemberi csengőszó. Lábak dobognak a folyosón, napbarnított kis arcok fordulnak a katedrák felé: „hát itt vagyunk, eljöttünk megint. Szervusz, kedves iskola”.

VÁRKONYI MARGIT

Országos bányászgyűlés Gyöngyösön

A 29. magyar bányásznap központi ünnepségét szombaton tartották Gyöngyösön. A Mátra művelődési központ színháztermében Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet.

— A mai napon az ország lakosságának figyelme azok felé fordul — mondotta bevezetőben Borbély Sándor —, akik nehéz, embert próbáló körülmények között hozzák fel a föld mélyéből a természet kincseit. Dolgozó népünk megkülönböztetett tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönti a bányászat ágazataiban: a szénbányászatban, az érc- és ásványbányászatban, az uránbányászatban, az olajbányászatban dolgozó több mint 100 000 bányászt, mindazokat, akik a szakma munkáshagyományaihoz hűen most is mindent megtesznek azért, hogy a népgazdaság szénnel, szén- hidrogénekkel és ércekkel való ellátását erőinkhez képest biztosítsák.

Felhívta a figyelmet a bányászatban alkalmazott

rendkívül nagy értékű gépek és berendezések jobb kihasználására, a még jobb munkaszervezésre és a takarékosságra.

Emlékeztetett arra, hogy fejlesztéseinknél támaszkodhatunk — és kell is támaszkodnunk — a baráti országok: elsősorban a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság tapasztalataira és fejlett bányagépgyártására.

— A bányászok mindig becsülettel teljesítették feladataikat — hangsúlyozta —, s e példás helytállást Várja pártunk a jövőben is. Ezt a helyállást példázza az a sok felajánlás is, amelyet az MSZMP XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére tettek.

A bányászoknak tudniuk kell, hogy mindig és minden körülmények között hű társakként maguk mellett tudhatják pártunkat, kormányunkat, népünket — fejezte be beszédét a Központi Bizottság titkára.

Ezután dr. Simon Pál, nehézipari miniszter kitüntetéseket adott át a bányászat élenjáró dolgozóinak.

Az ország más bányavidékein is folytatódtak szombaton a bányásznapi ünnepségek, megemlékezések.

Tatabányán reggel valamennyi bányaüzemben megemlékeztek az 1919. szeptember 6-i csendőrsortűz áldozatairól, a bányászok forradalmi harcáról.

CEMENTGYÁR (3. old.)

SZABADOS FERENC A KONGRESSZUSRA KÉSZÜL (3. old.)

MAGYAR SZAKEMBEREK KÖZÖTT USZTY- ILIMSZKBEN (8. old.)

A KGST ENERGETIKAI PROGRAMJA (9. old.)

SZÁLKÁI tú (4. old.)

ÉLŐK ÉS HOLTAK (4. old.)

VASÁRNAPI

BESZÉLGETÉS (6. old.)

A KUBAI

ÉPÍTÉSZET HÜSZ ÉVE (9. old.)

SANYI MEG A

sárkány

(10. old.) JÁTÉK- AUTOMATÄK (12. old.)

FAJANKÓ RAKODÓ (7. old.)

ALAGÜTBAN FUTÓ VEZETÉK (12. old.) KOSÁRLABDA BOTOND-KUPA (14. old.)

Miközben a múltat felidézzük, a jelenre is emlékezünk, hiszen a bányászat, múltjával együtt, jelenlévő valóság is. A múlttal együtt megemlékezünk a mai bányásznapon, a mai bányászokról is. (Képes összeállítás az 5. oldalon.)

A múlt időkre emlékezve