Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 211. szám. ÁRA: 1,60 Ft isi». szepiemDer a., vasarnap Szépülő városaink Debrecenben — amely Ady Endre szerint a „mara- dandóság” városa — a múltnak adták át a „Libakertet”. A gémeskutas, pocsolyás városrészecske helyén emeletes házak övezte lakótelep nőtt ki a földből. Az ilyesfajta városképváltozással nemcsak a jubiláns hajdúsági főváros dicsekedhet. Szekszárdon is bontogatják már az évszázados, rozoga viskókat, hogy helyükre 10 emeletes házak épüljenek, például a Tambov lakótelepen, vagy a Béri Balogh Ádám utcában. Olyanok, amelyeket korábban sehol sem láthattunk az országban, a fővároson kívül. A városkép átalakítását kísérő kommentárok közül egyet emelünk ki, azt, amelyet a pécsi új, tízezres lakótelep építői jegyeztek meg: „Nekünk is megvolt a Mária- Valéria telepünk, nemcsak Pestnek. Mi is eltüntetjük...” Vidéki városaink, megyeszékhelyeink az utóbbi években egyre inkább jó értelemben vett riválisai lettek egymásnak — s Budapestnek is. Ki tagadná, hogy ma már szinte minden vidéki központunkban megtalálhatók a modern nagyvárosra annyira jellemző sugárutak, tágas ligetek, neonfényes utcák, szélesvásznú mozik, gazdag kirakatok, bisztrók, kozmetikai szalonok, akárcsak Pesten... A miskolci Herman Ottó Múzeum várostörténeti kutatói immár tíz éve hozzáláttak, hogy elkészítsék városuk utcakataszterét. Miközben a korabeli forrásmunkákat tanulmányozták, egy XVIII. századi feljegyzésre bukkantak. Szerzője nem minden dicsekvés nélkül közölte: „...az utolsó fél évszázadban erősen meggyorsult a város fejlődése, amit az is bizonyít, hogy ez idő alatt nem kevesebb, mint öt új utca épült.” A szerző bizonyára elképedne, ha tudná, hogy az elmúlt harminc- három esztendő során Miskolcon több mint kétszáz utca született, többségüket modern lakóházak, üzletsorok övezik. Persze nem feltétlenül kell historikus távlatokhoz fordulni összehasonlításért... A ma embere a városiasodás régen elképzelhetetlen PH ütemének a tanúja. Aki csak néhány évig él távol „fatornyosnak” már aligha nevezhető, szűkebb hazájától, az is nehezen ismer rá visszatértekor régi szülővárosára, amely időközben kilométerekkel terjesztette ki határait, helyet adva új hidaknak, pályaudvaroknak, rendelőintézeteknek, strandoknak, játszótereknek, sportpályáknak. E vidéki „fővárosok” versengését magától értetődően évről évre nagyobb közönség kíséri figyelemmel. Mondhatni, az egész ország kíváncsi az eredményre. A történelmi kövek, histórianevezetességek, építészeti emlékek, tájak, hagyományok valamikor az ország lakosságának csak kis hányadát vonzották vidéki városainkba. Millió- számra éltek hazánkban olyanok, akik nem ismerték városainkat, vagy csak egyet-kettőt közülük. Tavaly, egy esztendő leforgása alatt egymillió látogatója volt városainknak. Ez a kíváncsiság már vidéki „fővárosainknak” szólt, azoknak a helyeknek, ahol a természetes adottságok a. modern élet kényelmes, hasznos újdonságaival párosultak. Mi az a hajtóerő, ami arra készteti a vidéket, hogy saját központjait Budapesthez hasonlóvá tegye? A választ találóan fogalmazta meg egyik nagyüzemünk főmérnöke. Amikor beszélgetés közben saját városának I megváltozott arculatára terelődött a szó, ő nevetve mondta: „No igen, nálunk nemcsak a gépek és berendezések készülnek futószalagon, hanem az igények is...” Valóban, ezek az igények tették szükségessé a fel- szabadulás óta, hogy városaink alig három évtized alatt I évszázadok mulasztását pótolják. A falu, a vidék is magáénak akarja tudni, közelebb kívánja hozni mindazt a kényelmet, szépséget, modernséget, amelyet korábban csak a főváros — bár sokszor még az sem — nyújthatott volna. Minderre a lehetőséget elsősorban a szocialista iparosítás teremtette meg, amely az eladdig elhanyagolt, sokszor sivár mezővárosokat iparvárosokká és egyúttal kulturális centrumokká varázsolta. Az iparosítás nyomán az anyagi és szellemi kultúra új központjai alakultak ki hazánkban. A vidék és a főváros közt folyó nemes vetélkedés alaphangját éppen ez a megváltozott gondolkodás adja meg. Városainkban ezer és ezer olyan ember él, aki már tudatosan munkálkodik igénye beteljesedéséért, szeretett szülővárosa felvirágoztatásáért. Ezek a patrióták, saját szabad idejüket áldozzák föl, eszük és kezük munkáját bocsátják a közösség rendelkezésére, hogy városuk szebbé, rendezettebbé, kulturáltabbá váljék. TÍZEZER HIZÖ NAGYKÖNYIBÖL (3. old.) TÁJÉKOZTATÁS, TÁJÉKOZÓDÁS (3. old.) MAGÁNGYŰJTEMÉNY KESZÖHIDEGKŰTON (4. old.) AVAR TELEPÜLÉS DUNAÚJVÁROSBAN (4. old.) ÜZEMI BALESETEK A TSZ-EKBEN (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) MUNKAHELYI TORNA A KESZTYŰGYÁRBAN (14. old.) VIRÁGOS MARI NÉNI (7. old.) NO AZ ATOM- ENERGETIKAI ÓRIÁS (8. old.) NYÁRUTÓ (10. old.) EGY VAGON HERENDI (11. old.) El nem kötelezettek Szombaton is folytatódott a havannai csúcstalálkozó ANGOLUL — DE MINEK? (7. old.) A SZOVJETUNIÓ BEMUTATJA TANULÁS ÉS IDOMÍTAS (12. old.) MINIATŰR ÁRAMKÖRÖK (12. old.) (8. old.) Szombaton fejezte be munkáját az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete. Az el nem kötelezett országok konferenciájának kubai szóvivője pénteken este bejelentette, hogy a hatodik csúcsértekezlet a tervezettnél egy nappal tovább tart, és csak szombaton fejeződik be. Pénteken is folytatódtak a küldöttségvezetők felszólalásai. A magas szintű találkozó ezen kívül több kérdésben foglalt állást. Jóváhagyták, hogy Kuba legyen az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlet (UNCTAD) soron következő konferenciájának színhelye. A konferencia titkársága hivatalos dokumentumot köröztetett a résztvevők között, amelyben megállapította, hogy a csúcstalálkozó idején Chilében növekszik a Pinochet-rezsimmel szembeni belső ellenállás. Megállapította ugyanakkor, hogy a havannai csúcs fontos támogatást jelent a chilei antifasiszta ellenállás számára. Határozatot fogadtak el végül arról, hogy a tagországok támogatni fogják az újjáépítést Nicaraguában. A csúcson részt vevő nyu- gat-szaharai delegáció tagja, Mohamed Szalem Ould Sza- lek tájékoztatási miniszter, pénteken sajtókonferenciát tartott a kongresszusi palotában. Elégedetten nyilatkozott a nyugat-szaharai helyzetről vallott kubai álláspontról. Hangsúlyozta, hogy népe támogatást kér a marokkói megszállás elleni küzdelemhez. Elmondta továbbá, hogy Egyiptom nyíltan támogatja Marokkó álláspontját a nyugat-szaharai kérdésben, és katonai segítséget nyújt a Nyugat-Szaha- ra teljes függetlenségéért harcoló Polisario Front elleni fegyveres akciókhoz. Dicsérte a mauritániai kormány álláspontját, amelyben az lemondott a Nyugat-Sza- harával szemben támasztott terű'éti követeléséről. Ök azok, akik elébe sietnek jövőjüknek, s elhatározásukkal, lelkesedésükkel — csakúgy, mint a pesti patrióták — méltóak kívánnak lenni a szocialista városok lakóihoz. K. F. Felnőtt fejjel nem tudom, visszaemlékezünk-e? Hogyan is volt az annak idején, hatéves korunkban, amikor először betettük a lábunkat az iskolába és elkezdődött az első óra. Sok régi emléke megmarad az embernek. Van akinek talán éppen ez. Sok minden változott. Könyv volt akkor is természetesen, de volt palatábla, meg palavessző is. Egy mai elsős már akkora és olyan súlyos táskával közlekedik, hogy az egy felnőttnek sem volna könnyű. Ami még más: ezek a mai hatévesek — legalább is többségük — iskolalakókká váltak egyik napról a másikra. Reggel há- rom“egyed nyolctól délután ötig, hatig. A körzetesített községek gyerekei még tovább. Mi tagadás, nem irigylem ■ őket. A szekszárdi kettes iskola egyik első osztályának első óráját próbáltam az ötös oldalon megörökíteni.
