Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
- ......">(■ I szonyatos erőt kíván, naponta a forró kemencéből kitolni tizennyolc-húszezer téglát A gabonakombájnok után a szérűn szinte teljesen gépesítették az anyagmozgatást A betonáru-gyártásnál az anyagmozgatást legtöbb kisüzemben még nem tudják gépesíteni Üzem. darupályával, amely ötvenmázsás súlyokat is oda tesz, ahova a kezelője akarja 1979. szeptember 5. ‘IfepÜJSÁG Mit, hogyan, s mivel és kivel mozgassunk? A számok néha elképesztők, s első hallásra hihetetlen, hogy egy gazdaság évente negyvenezer tonna árut- anyagot mozgat meg. Pedig nem túlzás. Vegyünk egy példát. Egy hektáron meg lehet termelni háromszáz mázsa silókukoricát, ahol négyszáz hektár silókukorica szükséges a szarvasmarha-állománynak, képzelhető, mekkora gond ennek a hatalmas mennyiségnek egy ötezer hektáros gazdaságban az összes termény betakarítása. Ipari üzemben: a zománcgyárban évente öt- hatezer tonna lemezt, nyersedényt és egyéb segédanyagot szükséges a gépekhez vinni- mozgatni, azoktól a következő munkafolyamatig. A konzervgyárban : ötezer tonna áru elkészítése, dobozba zárása, legalább háromszor ennyi súly megmozgatását teszi indokolttá. A MEZÖGÉP- vállalat gyáraiban a félkész termékek továbbítása, egyik üzemrészből a másikba szállítása nagy-nagy szervezettséget kíván — hogy a termelés folyamatában ne legyen fennakadás. A cipőgyárban: az apró alkatrészek mozgását az egyes üzemrészben, az üzemrészek között úgy kell megoldani, hogy legyen mindig, mindenkinek munkája. A nyersanyag, a félkész termék útja hosszú egy üzemben, ezt rövidíteni a szállítás korszerűsítésével, ésszerűsítésével lehetséges. Amennyiben az anyagmozgatás kérdésébe, mint méhkasba akarunk nyúlni, a sar- kos számhoz forduljunk: hazánkban 1,2 millió ember •« foglalkozik anyagmozgatással — nemcsak a belső üzemi, hanem külső anyagmozgatással is. Mert a termelésben részt vevő nyersanyag és segédanyag sokszor száz kilométereket megtesz, mire a feldolgozóhelyre ér. A Si- montornyai Bőrgyárba, sok ezer kilométerről hozzák a nyersbőrt, de az üzemen belüli szállítás megszervezése — a nyersbőrraktártól, az üzemrészeken át, a technológiai folyamat szerint, a készáruraktárig sok fejtörést okoz, hiszen a bőrnek — jelen esetben — nemcsak el kell jutni a soron lévő feldolgozóhelyre, hanem, épségét megőrizve, veszteség nélkül továbbítani — több mint érdeke a dolgozónak. MIT ÉS HOVÁ? Mit kell szállítani, üzemen belül? Hova, milyen távolságra? Nem lehet sémát adni, hiszen Tolna megyében például nincs két azonos gyár, ahol a kidolgozott jó programot átvehetnék, mert az egyik helyen a műszerek alkatrészeinek kis dobozban való továbbítása jó megoldás — ám, ez a „futószalag” nem alkalmazható ott, ahol inget gyártanak. Mert az ingszalagra más szalagok is bedolgoznak, míg a műszergyárban a munkapadnál két marék apró szegecset, csavart, alkatrészt, stb. egy-egy kisebb dobozban az egész napi munkához tudnak tárolni, tehát itt a készülő műszert kell utaztatni. A konzervgyárban például, ahol több mint húsz elektromos targonca futkároz egész nap a nagy raktárak és feldolgozóüzemek között — már gépesített az anyagmozgatás. A termelés szférájában az utóbbi években egyre inkább érvényesül: takarékoskodni a segédmunkával, az anyag- mozgatást mindinkább gépi ^rőre viszik át. Ritkán látni kocsit toló munkást a gyárudvaron — pöfögő dízelmotoros gépek, vagy villamos targoncák suhannak a terhekkel. Az építőipar, ahol a súly szerinti legtöbb anyagot mozgatják meg, sajnos még az utolsók között van. Itt az anyag- mozgatást még nem kellően gépesítették. Ne azt vegyük szemügyre, hogy a házak elemeit daru rakja a speciális gépkocsira, és a helyszínen daru emeli a helyére — ez ugyan a súly zömét tekintve a legtöbb, ám kézzel még sokat kell emelni. így például a földmunkák utolsó fázisát, betonozásnál a helyszínen való bedolgozást éppen úgy emberkézre kell bízni, mint az épületszerelvények helyszínen való mozgatását, amelyek, jól tudjuk, nem pár kiló súlyúak — beépített szekrényeket, radiátorokat egyéb szerelvényeket. De az építőiparban is az a törekvés figyelhető meg, hogy a' kisebb szerelvényeket is előrecsomagolva viszik a helyszínre. A TÁÉV-nél kidolgozták ezt a módszert és bevált: egy-egy lépcsőház lakásaihoz szükséges szerelvényeket egy konténerbe csomagolják, és a helyszínre géppel viszik... KONTÉNERES SZÁLLÍTÁS Napjainkban egyre inkább tért hódít a konténeres áru- és nyersanyagszállítás. Szek- szárdot és Dombóvárt bekapcsolták a nagy konténerek fogadására, és innen látják el a környező üzemeket. Ez azt jelenti, hogy a Volánnak fel kellett készülnie a konténerek fogadására, az üzemeknek pedig úgy szükséges szervezni az anyagellátást és a készáruszállítást, hogy a termelés folyamatos legyen, annak ellenére, hogy a konténerek szállítása meghatározott időpontban történik, menetrend szerint. A konténerizálás világméreteket öltött. Hazánkban, s megyénkben is, főleg a kis konténereket használják, ezek alkalmasak arra, hogy a kisebb üzemek, áru, nyersanyag- és szerelvényszükségletüket kielégítsék, azaz az egy vagon kapacitású konténer jelen esetben nem alkalmazható. Az anyagmozgatás sokak által nem ismert területe az üzlethálózaton keresztül bonyolódik le. Egy gyümölcsrekeszbe általában tizenöthúsz kiló áru fér el, ám egy közepes forgalmú zöldségesüzletbe naponta száz-kétszáz láda is érkezik. Ezek mozgatása, manapság még kézi erővel történik. A kereskedelemben is történtek jelentős lépések az anyagmozgatás korszerűsítésére: egységes ládákban a szörpök, italok forgalmazásában már odáig fejlődött a szállítás, hogy a bolt küszöbére tudják tenni — géppel a műanyag ládákat, rekeszeket. Még jobb megoldás, hogy az üzletekbe illő kis konténereket fejlesztettek ki, amelyekbe a malomban rakják be a lisztet, a nagy- kerben a cukrot és az üzletbe csak be kell gurítani, mert a szállítókocsiról daru emeli a bolt elé. Sajnos, igen sok boltnál nem lehet ezeket a konténereket lerakni: a darunak nincs mozgási lehetősége, illetve az üzletben nem lehet gurítani — küszöbök, lépcsők miatt — az áruval teli konténereket. De, amint épülnek, amint korszerűsítik a falusi üzleteket, egyre több helyen térnek át — nemcsak a lisztes áruk fogadására —, hanem az italok kis konténeres szállítására is. Kár, hogy az italkonténereket még Tolna megyében nem alkalmazzák, holott más megyékben már csak így szállítják az árut. CSŐSZÁLLÍTÁS Az anyagmozgatás sok ágazat és fajtája közül nagy jövő előtt áll a csőszállítás. Igaz, főleg nagy mennyiségek szállítására alkalmas ez, bár olvashattunk már a szakirodalomban arról, hogy tejelőgazdaságokból csőrendszeren viszik, több tíz kilométer távolságra a kifejt tejet. A kő- olajtermékek vezetékes szállítására éppen Tolna megyében is kézzel fogható eredményeit láthatjuk: Dombóvárig elkészült az ÁFOR termékvezetéke, amely Közép- Dunántúlon halad keresztül, egészen Pécsig. S most kezdték építeni a város határában a fogadó-fordító szivattyúállomást. A rakodásgépesítés és anyag- mozgatás körébe tartozó témák felemlítése soha nem érne véget, hiszen egy kérdést alig tudunk körüljárni, máris újból szükséges kezdeni. Itt van például a rakodólapok ügye. Másfél-két évtizede mindenki félt ezektől a praktikus alkalmatosságoktól, mert ehhez kellett az üzemi raktározást, méretet, súlyt igazítani. Ma ott tartunk, hogy kevés a rakodólap. És: kevés a targonca, a meglévő villás targoncákhoz alig lehet alkatrészt kapni, s ez is visszafogja a fejlesztésen gondolkodó gazdasági vezetőket, s inkább fordul a méregdrága programozott belső szállítási rendszerek kiépítéséhez, mintsem a bizonytalanra építse, alapozza termelését. A változásnak, a kézi erővel történő anyagmozgatás fokozatos megszüntetésének mindenütt szemtanúi lehetünk, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy a belső szállítás, anyagmozgatás gépesítése sok esetben a kényszer szülte — mifnkaerőhiány következménye. PÄLKOVÄCSJENŐ Évente a szekszárdi ME- ZÖGÉP-hez hatezer tonna nyersanyag érkezik, míg abból készáru lesz, többször meg kell mozgatni az anyagot. Rendkívül fontos, hogy milyen műveleti sorrendben „ történik a gyártás, a félkész termékeket hány géphez vagy üzemcsarnokba kell szállítani. Háromtagú szervezőcsoport foglalkozik az anyagmozgatás problematikájával. Az V. ötéves terv három évében a belső anyag- mozgatás korszerűsítésére 4,3 Amíg készáru lesz... millió forintot fordítottak. Ezt az összeget tervezték öt évre. A számítások szerint idén és jövőre még 2,5—3 milliót kell fordítani targoncák, szállítóeszközök vásárlására. A rendkívül költségigényes beruházás így is kevés kézi munkaerőt tud kiváltani. 1976-ban 104-en foglalkoztak anyagmozgatással, ezt 1978 végére csak 13-mal tudták csökkenteni. Zsigovits Ferenc igazgató tájékoztatása szerint az ötéves terv végére a vállalatnál az anyagmozgatás gépesítése eléri az 50—60 százalékot. Ez országos adatokkal összehasonlítva nagyon jó, de ha a nemzetközi eredményeket nézzük, akkor még rengeteg a tennivaló. A szervezők eddig is sok javaslatot dolgoztak ki. A technológiai folyamatok korszerűsítése lehetővé teszi azt, hogy a feldolgozás során — a szüntelen termékváltás ellenére — nem nő az anyag- mozgatásban foglalkoztatottak száma. A következő tervidőszakban a szekszárdi központ és a gyáregységek közötti szállítás, félkész anyagok mozgatásának csökkentése szerepel a tervekben. Változatok a témára A • a nyersanyag, a félkész termék, az */ <*5«llWAg<U,45 • áru helyhez juttatása, illetőleg a belső szállítás egész problémaköre, beletartozik az anyagmozgatás — mint kategória körébe. Közgazdászok mondják manapság örömmel, hogy kezd érni valami, azaz e témában jelentős előrehaladás történik, egyre jobb a gépesítés, s mind kevesebb az olyan emberek száma, akik anyagmozgatással foglalkoznak. Ló helyett traktor dolgozik, „közelít” az erdőben Kezdetben vala a baromjószág, mint mozgató erő, de az ember fizikai ereje ma sem hagyható el, még ha ilyen korszerűen rakodnak is, háztól házig.
