Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

BNÉPÜJSÁG

1979. szeptember 4.

Alig van példa mostanában arra, hogy egy szakvezető olyan gyors eredményt érjen el tiszte átvétele után, amint azt Hegedűs Csaba, a birkózó-válogatott ez év elején kinevezett új szövetségi kapitánya elmondhatja magáról. Az „új idők új szele” már a bukaresti EB-n jelentkezett: áprilisban a két fogásnem összesen 1 arany-, 3 ezüst- és 1 bronzéremmel szerepelt, hosszú idők után hagyományaihoz méltó módon.

— Ne beszéljünk csodáról —, kezdte a kapitány a VB utáni értékelést. — A ma birkózásában elengedhetetlenül fontos technika, erő, sodró, mindig kezdeményezésre kész lendület „végterméke” az, hogy a kötöttfogásban megleptük a világot, szabadfogásban pedig végre sikerült Kovács révén első VB-aranyunk megszerzése.

— Kötöttfogásban — legalábbis ahogy én látom, amióta versenyzőként, edzőként járom a világot — még sohasem volt ennyire éles, öldöklő a versengés. Ez abból adódik, hogy az élmezőny jól ismeri egymás tudását, hiszen évek óta csatáznak. Lejárt, korszerűtlen az a felfogás, ami sajnos a mi Molnár Gyulánkat és Gáspár Tamásunkat jellemezte a kaliforniai porondon.

— Szabadfogásban más a helyzet: már Bukarest után észrevehettük, hogy a megszokott, a fogásnemet jellemző klasszikus fogások (lábramenések és variánsaik, orsók, lábkulcsok) sok időt vesznek igénybe, s ma az eredményt gyorsan hajszolják. Így hát nagyon sokan a kötöttfogású elemeket építették be fegyvertárukba. Jó példa erre Kovács István, aki kétkaros hát- raeséssel és csípődobással vívott ki oly fontos verseny eleji győzelmeket.

— Ehhez adalékként csak any- nyit, hogy a szovjet kötöttfogású válogatott vezető edzője, Samil Hiszamutgyinov edzéstervünkre volt kíváncsi. De udvariasan elutasítottam, azt ígérve, hogy majd az olimpia után . . . Minden edzőnek van titka, így nekünk is. Müller Ferdinánd és Kiinga László szakági segitőimmel. A legnagyobb titok azonban nem a papíron, hanem versenyzőink szívében volt és van. Ez alatt a S hónap alatt mi, edzők félretettük a 8 órás munkaidőt, nemcsak az edzőteremben, de a magánéletben is mindig érezhették a válogatottak az „együtt, közös célért” elvből fakadó gondoskodást. Jóllehet, a munka fárasztó, erős intenzitású volt — s le a kalappal előttük, hogy bírták! — néhány apróbb súrlódás után mindenki átvette koncepciónkat.

A további tervekről a kapitány így szólt:

— Október közepén jövünk újra össze, alapozás, erőgyűjtés, a „jelige”. 1980 tavaszán kötöttfogású együttesünk számára a megszokott pytlasinski, Nikola Petrov-, Seelenbinder-viadalok mellett a svédországi Klippan- kupa és az NSZK-nagydíj . lesz műsoron: szabadfogásban Törökországban, az NSZK-ban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban és újból Lengyel- országban versenyzőnk. Az áprilisi prievidzai EB előtt lesz a magyar bajnokság, utána pihenő, ausztriai edzőtábor, magaslaton... Utána pedig remélem, a jól végzett munka nyugalmával — várjuk a vadonatúj CSZKA-cSarnob eljövendő eseményeit —, fejezte be nyilatkozatát a 31 éves szövetségi kapitány, aki a következő hetekben nem a szőnyeg mellett, hanem az iskolapadban vizsgázik. Ha minden jól megy, októberre már jogászdoktor irányítja Kocsis Ferencéket.

*

Alig több, mint egy évtized alatt Mexikó harmadszor kerül a sportvilág érdeklődésének középpontjába. Az 1968. évi olimpia és az 1979-es labdarúgó-világbajnokság után az amerikai országban ünnepélyesen megnyitották a 10. Universiádét, a világ legjobb főiskolás sportolóinak versenyét.

A híres Azték-stadionban 70 000 néző előtt tartották meg a színpompás ünnepséget, amelynek több mint 20 000 fiatal volt a szereplője. A felvonuláson pedig 87 ország csaknem 5000 sportolója vett részt, ők küzdenek meg 10 versenyágban, 97 aranyéremért.

Teke NB II

Dombóvári Spartacus—

Soproni Kinizsi 6-2 (2665- 2572). Az évad legnagyobb faarányát dobta a feljövőben lévő hazai együttes és biztosan nyert. Pontszerzők: Bán 483. Tarsoly 471. Horváth 460, Mándli 444.

Asztalitenisz NB I

Tolnai VLBp. 31. sz. Építek 17-8

Az őszi idény sorsolásának kézhez ' vétele után, Tolnán többen is szorongva várták az első bajnoki mérkőzés eredményét. Sokakban ugyanis még élt a Tolnán játszott tavaszi mérkőzés képe. amikor a hazai csapat 12-8-as Építők- vezetés után, csak hallatlanul nagy bravúrral tudta a mérkőzést 13-12-re a maga javára fordítani. Az is gondot okozott a csapatnak, hogy két versenyző. Dudás és Kiss a magyar ifjúsági válogatottal egyhetes törökországi úton volt és a mérkőzés előtt csak néhány órával érkezett haza.

Ezek az aggodalmak azonban csak a mérkőzés kezdéséig tartottak. A tolnai lányok. mint már sokszor, ezúttal is bizonyították, küzdeni is tudnak, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnak. Az első forduló nagy küzdelméből, 3-'2-re a tolnai lányok kerültek ki győztesen. A második fordulóban is hasonlóan nagy és szoros küzdelem alakult ki. 6-4-re alakult ekkor az eredmény. A következő — harmadik — forduló hozott csak jelentős változást az eredményben. A Tolnai VL csapata ekkor 10-5-ös vezetésre tett szert, és most már jogos volt az optimizmus a végső győzelmet tekintve. A negyedik forduló is tolnai előnnyel ért véget, majd az utolsó, ötödik fordulóban ismét fölényesen nyerték mérkőzéseiket a lányok és Bolvári Ildikó utolsó győzelme után 17-8-at mutatott az eredményjelző. Ebben a fordulóban került sor a kiemelkedő összecsapásra, melynek során Balogh Ilona biztos 2-0-as győzelmet aratott válogatottbeli ellenfelével, Csík Mártával szemben.

A tolnai lányok ugyancsak megérdemlik a legnagyobb dicséretet a fölényes győzelem után. Jól küzdöttek, és többségük kitűnő formában is játszott. Balogh Ilona öt győzelme önmagáért beszél. Csík Márta legyőzése pedig külön örömet jelentett a tolnaiak táborában. Bolvári I. és Bízó hasonlóképpen nagyon jó formában játszottak. Mindketten csak hajszálnyira — 2-1-re kaptak ki Csíktől.

A két külföldön járt játékos — Dudás és Kiss — pedig külön elismerést érdemelnek, hogy a fárasztó, hosszú utazás után is ilyen hasznos tagjai voltak csapatuknak. Győztesek: Balogh 5, Bolvári 4. Bízó 4. Dudás 2. Kiss 2. illetve Csík 4. Vrasánszki 2, Makiári 2.

— link —

Kézilabda NB II

Kettős győzelem nagy fölénnyel

Szekszárdi Spartacus— Dorogi AC 23-1 (13-1.) Szek- szárd, 100 néző. V.: Buváry, Szalay. Szekszárdi Spartacus: Tóth, — Simonné, Katzen- berger, Hosnyánszkiné, Gasz- ler, Ráczné, Vasadi. Csere: Fausztné, Fritz, Kadosa, Niki. A 2. percben Simonné büntetőből lőtt góljával szerzett vezetést a Spartacus, két perccel később már 4-0- ra húzott el a hazai gárda A biztos vezetés tudatában a hazaiak siettetni kezdték az akciók befejezését, sok hiba csúszott játékukba. A 13. percben már 8-0 volt az eredmény, amikor a szekszárdiak büntetőt hibáztak. Ezután a cserejátékosok is kitettek magukért, gólerősen játszottak. A 24. percben 12- 0-as hazai vezetésnél szerezték egyetlen góljukat a dorogiak. Szünet után Ráczné, majd Hosnyánszkiné három góljával a 7. percben 17-re növelte előnyét a Spartacus. Egy büntetőt értékesítettek, egyet kihagytak a folytatásban. Ennek ellenére a 15. percben 21-1-re módosult az állás. Még egy kihagyott büntető, aztán Kadosa és Fritz révén beállítják a végeredményt. Gólszerzők: Simonné, Hosnyánszkiné 7—7, Fritz, Fausztné, Ráczné 2—2, Kadosa, Vasadi, Niki.

Dombóvári Kesztyű—Kör- nyei MEDOSZ 28-17 (11-4).

Hőgyész. 100 néző. V.: Ka- szap, Kerekes. Dombóvári Kesztyű: Kecskés — Túri, Pataki, Kolossá, Mayer I, Erdész. Balogh. Csere: Fazekas. Maráczi. Zenka. Idegesen kezdett mindkét együttes és rendre elhibázták a helyzeteket. így a 10. percben még csak 2-2 volt a mérkőzés állása. Ezután a dombóváriak védekezése feljavult és támadásaikat is sorra eredményesen fejezték be. Jó játékkal hétgólos előnyt szerzett szünetig a kesztyűgyári gárda. Szünet után továbbra is támadásban maradt Dombóvár és a 7. percben előnyük tíz gólra nőtt: 16-6 volt a mérkőzés állása. Különösen Mayer 1 volt elemében, akit egyszerűen képtelenek voltak semlegesíteni a környeiek. A találkozó hevében egy összecsapás végén Kecskés megsérült, helyére a tartalék kapus Fazekas állt be. A mérkőzés hajrájában ugyan többször is hibáztak a dombóváriak, de így is meglepően biztos győzelmet szereztek az 5. helyezett Kör- nye ellen. A dombóváriak gólszerzői: Mayer I. 11, Erdész 6, Zenka 4. Kolossá 3, Túri, Pataki 2-2. Dicséretet érdemel a kesztyűgyári csapat valamennyi játékosa, közülük is kiemelkedett Kecskés, Zenka, Mayer I és Erdész.

liTHimPTH

Dunaújvárosban 14 egyesület 81 versenyzője részvételével rendezték meg a Du- na-kupa ifjúsági és felnőtt ökölvívóversenyt. A Paksi SE szakosztályát öt ökölvívó képviselte — váltakozó si- kirrel. Az ifjúságiak korosztályában közepes színvonalú mezőny gyűlt össze. Légsúlyban a paksi Tibai ezüstérmet szerzett. A felnőtteknél lényegesen rangosabb mezőny állt rajthoz. Kisváltósúlyban Pollák Attila a második helyen végzett. Két találkozón ellenfelei feladták a küzdelmet. a döntőben óriási csatában pontozásos vereséget

szenvedett Bogyó (Kaposvár)

ellen.

Nagyváltósúlyban Kalcsu Károly szintén második lett. Előmérkőzésein egyhangú pontozásos győzelmeket aratott, majd a döntőben vitatható vereséget szenvedett a kaposvári Budaitól. Váltó- súlyban Szujó János második, Kajtár a harmadik helyet szerezte meg. A selejtezők során mindketten „villámgyőzelmeket” arattak. A döntőbe Szujó került, ahol a rendkívül jó taktikát választó Hódositól (Steinmetz SE) egyhangú pontozással kikapott.

Halász Zoltán a Mecsek-kupa győztese

A Mecsek-kupa győztese, edzőjével Schneider Konráddal

A Szekszárdi Spartacus kerekesei a Gemenci nagydíj mellett a Mecsek-kupát tartják az egyik legrangosabb versenynek. Ez talán érthető: húsz év óta minden Me- csek-kupán ott vannak a szekszárdiak. A verseny útvonalán is számon tartják ezt a rangos, nemzetközi viadalt, mely a nézőknek is szolgál szép élménnyel, látnivalóval. A szekszárdi kerekeseknek meg mindig van egy titkos vágya: elsőnek lenni. Eddig azonban ez nem sikerült. A legjobb helyezés 1975-ben volt, amikor Halász László, a karl-marx-stadtbeli Peter Lantzsch mögött 2. lett. A szekszárdi kerekesek persze nem adták föl a reményt és bíztak, áll még szekszárdi a dobogó legmagasabb fokán Pécsen, a Széchenyi téren. Mert ennek a versenynek rangja, tekintélye van Baranyában is. Ilyenkor a Széchenyi teret több ezren ellepik és éltetik a győztest, megtapsolják, megadják az elismerést, a tiszteletet.

És az idén sikerült: Halász Zoli személyében szekszárdi fiú állt a dobogó legmagasabb fokán.

De először talán szaladjunk végig a három nap eseményein. Szekszárd két csapattal indult. Az első csapatban a két Halász testvér, valamint Liska és Sajó, a második csapatban — mely lényegében az utánpótlást jelenti — Musch, Széles, Hete- si, Máté. Az első verseny, mely egyenkénti indításos csapatverseny volt, a szekszárdiak szempontjából jól végződött. A szekszárdiak bizonyultak a legjobb magyar csapatnak. Délután a Szekszárd, Pécsvárad, Hird, Komló, Sikonda, Pécs útvonalon, közel száz kilométeren, Halász Lászlóé lett a 2. hely Donda (Inter Bratislava) mögött. Halász Zoltán az élmezőnnyel érkezett a célba. A kezdet tehát biztató volt. A verseny második napján a hegyi időfutamban Halász László az 5., míg Zoltán a 7. lett. Délután ismét országúti verseny következett. Útvonal: Pécs, Mohács, Szekszárd, Bonyhád, Komló, Pécs. A táv 160 kilométer felett volt. Ez az útvonal „feküdt” a szekszárdiaknak, Halász Zoltán nyert. Hogy mennyivel, az külön fejezetet érdemelne, itt csak annyit, egyesek szerint nem volt több, mint 20 centiméter. Mindez azonban a tényen nem változtat.

A többi szekszárdi versenyzőnek is dicséretére váljék, hogy az élmezőnnyel érkeztek célba. A csapat helyezése szempontjából ez döntő volt.

A döntés vasárnap délelőttre maradt. Aki ismeri a mecseki körpályát, aki volt már az üdülő felé vezető hegyi szerpentinúton, tudja, a versenyzőknek milyen akadályt kell leküzdeni, milyen megterhelést jelent a közel háromkilométeres körpályát huszonötször végighajtani. Itt dőlt el minden. Az összetett versenyben Takács András (BKV Előre) vezetett Halász Zoltán előtt három másodperccel, Lászlóval szemben négy másodperc volt az előnye. Tehát igy állt a verseny vasárnap reggel: 1. Takács, 2. Halász Zoltán, 3. Halász László.

És megkezdődött a viadal. A tizedik kör után mintegy tizenöt versenyző megszökött, köztük a két Halász is. A huszadik körnél még mindig nem dőlt el semmi. Csak a hajrá adott választ, hogy ezen a nehéz terepen ki a legjobb, ki nyeri az összetett versenyt. A szekszárdiak jól tudták, hogy a csehszlovák Mraz Lu- dek nyerhet nyugodtan, mert az eddigi eredményei alapján esélytelen az összetett verseny győzelméhez. Az ellenlábas Takács András volt és egy másik csehszlovák fiú, név szerint Jozef Caprnka. A verseny végül csak az utolsó métereken dőlt el. Zoli erősíteni tudott és harmadiknak érkezett a célba, ami elég volt a végső győzelem megszerzéséhez. Edzője és klubtársai öröme határtalan volt, ami érthető, a huszadik nemzetközi Mecsek-kupa kerék, párosversenyen szekszárdi győzelem született.

Délután az ünnepélyes eredményhirdetésen sokan szorongatták Zoli kezét és további sikereket kívántak.

Hétfőn reggel sikerült a Mecsek-kupa győztesével beszélgetni, megkérni, mondja el — egy nap után —, hogy vélekedik a versenyről, a győzelemről.

— Az természetes, hogy minden versenyző úgy indul hogy jól szerepeljen. Valamennyien készültütnk a Me- csek-kupára, jó szereplést vártunk, de hogy nekem sikerüljön az összetett versenyt megnyerni — őszintén bevallom — abban nem reménykedtem. A második nap után felcsillant a remény: talán

sikerül. Kedvezett az időjárás, jók voltak az útviszonyok, nem volt túl nagy meleg sem, egyszóval ideális volt az idő. Az útvonalat, a leküzdésre váró akadályokat jól ismertem, hisz ezen az úton hét éve versenyzek. Vasárnap reggel már tudtuk valamennyien, hol kell végezni ahhoz, hogy első legyek. Takács András, valamint a két csehszlovák fiú rendkívül jó formában volt és hiába kíséreltem meg az elszökéseket, ezek nem vezettek eredményre. Ez azonban nem tört le, összeszorított fogakkal hajtottam, mert éreztem, hogy sikerülnie kell, sikerülni fog.

A versenyző magáról, terveiről így vallott:

— Az általános iskola hetedik osztályába jártam, amikor versenyszerűen elkezdtem kerekezni. Az eredmények fokozatosan jelentkeztek, úttörőbajnokság, majd következett a serdülő-, ifjúsági, junior- és felnőtt magyar bajnoki cím. Na»v meg- tiszteletés volt számomra, hogy az idén a magyar válogatott színeiben részt vehettem a közel kétezer kilométeres Béke versenyen. Amire büszke vagyok, a magyar csapat tagjai közül a legjobb időt hajtottam. Az idén — úgy érzem — jó formában vagyok. Sorrendben a Pannónia- kupát, a Gemenc-kupát, majd a Mecsek-kupát nyertem, a Csepel-kupán 2. lettem, az első helyen bátyám, Laci végzett. Hogy mik a terveim? A hónap közepén Bulgáriában egy körversenyen veszünk részt, majd októberben Jugoszláviában rajtolunk egy nemzetközi versenyen. Tavaly ezen a versenyen harmadik helyezést értem el, ki tudja, talán az idén sikerül előrébb végezni. Lesznek persze még ezenkívül felnőttbajnokságok is, néhány nap múlva a magyar bajnokság. Minden versenyre készülünk, de talán legtöbbet már a jövő évi olimpia foglalkoztat bennünket, szeretnénk a szekszárdiak közül néhányan ott lenni, a magyar színeket képviselni. Igaz, hogy addig közel háromszáz nap van még. Minden napot kihasználunk, lelki- ismeretesen készülünk, hogy kiérdemeljük a válogatottságot, hogy ott lehessünk Moszkvában.

— Ny —