Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1 a Képújság 1979. szeptember 2. Milyen eredmények várhatók? Tamási MEDOSZ—Tevel. Mind­két csapat egyaránt 2-2 pont birtokában várja a harmadik fordulót. Játékerőt tekintve a vendégcsapat javára billen a mérleg nyelve, az újonc ME­DOSZ gárdája viszont elsősor­ban hazai mérkőzésein igyekszik megszerezni a bentmaradáshoz szükséges pontokat. Tippünk: 1, x. Nagy dörög—Dunaszentgy örgy: A pályaválasztó csapat gyengén, az újonc vendégegyüttes kitű­nően rajtolt. A pont nélkül álló hazaiak helyzetét nehezíti, hogy az előző fordulóban kiállított két játékosukra nem számíthat­nak. Tippünk: x, 2, 1. Nagymányok—Pincehely: Az elmúlt három évben még pon­tot sem sikerült szerezni a pin­cehelyieknek Nagymányokon. Eredménylistájukon 0-2-es, 1-5­ös és 0-4-es vereség szerepel. Nem valószínű, hogy ez a soro­zat a bányásznapon megszakad. Tippünk: 1. Tengelic—Dombóvári MSC: A tengelici csapat még egyszer sem nyert a Dombóvári MSC ellen. Ennek ellenére nehéz 90 perc vár ezúttal a dombóváriakra, ha mindkét pontot meg akar­ják szerezni Tengelicen. Tip­pünk: 2, x. TAÉV SK—Bonyhád: A szek­szárdi csapat utoljára 1977. má­jus 8-án nyert a Bonyhádi Va­sas ellen. A mostani évadban mindkét együttes jól kezdett, két forduló után veretlenek. Szoros küzdelem várható, amely­ben a két támadósor közti kü­lönbség dönt majd. Tippünk: 1, x. Kisdorog—Fadd: Az 1970—77-es bajnokságban 5-0-ra, 1977-78­ban 4-0-ra, míg legutóbb 2-1-re nyert otthonában a Fadd ellen a Kisdorogi MEDOSZ. A két csapat játékerejét tekintve ezút­tal Is a hazaiak a két pont vá­rományosai. Tippünk: 1. Bátaszék—Aparhant: Az át­szervezett bátaszéki csapat ne­hezen talál magára. A jelenlegi sereghajtó helyezés elkerülése fűti a játékosokat, csakhogy az Aparhant nehéz ellenfél. Még akkor is, ha az előző három év­ben nem szereztek pontot Bá- taszéken. Tippünk: x. Paksi SE—Bogyiszló: A Teve­len elszenvedett vereség ,,fel­paprikázta” a legutóbbi bajnok­ság győztesét, ezért hazai pá­lyán várhatóan feledtetni fogja a múlt vasárnapi kisiklást. A vendégcsapat pontszerzése nagy meglepetésnek számítana. Tip­pünk: 1. Asztalitenisz Luxemburgiak Tolnán Kosárlabda Botond-kupa lelve Papp 14, Halbritter 13. Szekszárdi Dózsa—Komlói Bányász 98-36 (49-23.) V.: Kovács, Elmauer. Egy percig sem vitás az NB I-es gárda győzelme. Ld.: Harsányi 29, Bacsa, Daróczi 12—12, illet­ve Koszter 13, Horváth 10. Kecskeméti SC—Soproni Postás 48-45 (20-19.) V.: El­mauer, Kovács. Jó iramú küzdelmes, szoros találkozó. Ld.: Király 23, Kenderesi 17, illetve Kubicsek Zs. 22. Universitas PEAC—Bony­hádi Botond 62-61 (30-37.) V.: Major, Elmauer. Két el­lentétes félidő, izgalmas be­fejezés. Ld.: Tóth 10, illetve Jankovics 23, Vanya 18, Fet- zer 10. Búcsúzkodás a terem min­den pontján. Viszontlátásra 1980-ban, a III. Botond-ku- pán! — fekete — fotó: Bakó Nemcsak kitűnő' házigaz­dának, hanem nagyszerű „jósnak” is bizonyult a II. Botond-kupa női kosárlabda­torna bonyhádi szervező bi­zottsága. Amikor elkészítet­ték a körmérkőzéses rendsze­rű torna sorsolását, jól sej­tették: a négynapos monstre műsor kiemelkedő, s egyben döntő eseménye lesz a két NB I-es gárda egymás elle­ni találkozója. Ezért aztán a MAFC—Szekszárdi Dózsa- mérkőzést a záró nap utolsó számaként iktatták a prog­ramba. Nos, a két együttes kupadöntője teljes mérték­ben igazolta a rendezők elő­relátását és a közönség vára­kozását. De menjünk sorjában. Az utolsó fordulóban ugyanis hat mérkőzés előzte meg az első hely sorsát eldöntő ösz- szecsapást. Ezeken változat­lanul a papírforma érvénye­sült. Soproni Postás—Universi­tas PEAC 56-54 (28-25). V.: Elmauer, Kovács. Egyenlő erők végig szoros küzdelme. Ld.: Kubicsek Zs. 23, Bakk 14, illetve Koós 22, Bisztritz 11.. Bonyhádi Botond—BKV Előre 61-48 (33-24.) V.: Szity- tya, Major. Nagy taps fogad­ta a hazaiak egyetlen győ­zelmét. Ld.: Eszterbauer 16, Jankovics 13, Vanya 12, il­5. percben már 40-27-re is­mét elhúztak a szekszárdiak. A 17. percben 55-48. Micso­da hajrá az utolsó három percben! A MAFC nyolc, a Dózsa két pontot szerzett. Játékvezetői sípszó, vége. Egy ponttal nyert a szek­szárdi gárda. A két edző ke­zet ráz, a közönség tomboló moraja lassan csendesül. A főszereplők az öltözőbe siet­nek, a tus lemossa az izzad- ságcseppeket, elűzi a fáradt­ságot. Még egy gyors frizu­raigazítás a tükör előtt, s következhet az ünnepélyes eredményhirdetés. Tréber Tibor, a Bonyhádi Cipőgyár igazgatója zársza­vában köszöni a nyolc csa­pat sportszerű, szép versen­gését. Aztán gazdára talál­nak a város üzemei, vállala­tai által felajánlott tisztelet­díjak. A torna végeredmé­nye: 1. Szekszárdi Dózsa, 2. MAFC, 3. Kecskeméti SC, 4. Universitas PEAC, 5. Sopro­ni Postás, 6. Komlói Bá­nyász, 7. Bonyhádi Botond, 8. BKV Előre. A Botond-ku­pa legeredményesebb játéko­sának Harsányi (Sz. Dózsa) bizonyult, aki 176 pontot szerzett. A legjobb védőjáté­kos tiszteletdíját Bacsa (Sz. Dózsa) míg a legjobb irányí­tójátékosnak járó különdíjat Szabó (MAFC) kapta. A tor-, na legfiatalabb játékosát, a 11 éves bonyhádi Tamás Eri­kát is tiszteletdíjjal jutal­mazták. Komlói Bányász—BKV Előre 75-41 (42-11.) V.: Ko­vács, Major. Biztos komlói siker. Ld.: Koszter 16, Nagy 19, illetve Halbritter 13, Adamszky 9. És ekkor következett a fi­nálé. Nagy taps fogadta a pályára lépő Szekszárdi Dó­zsa és a MAFC együttesét. A közönség soraiban meg­oszlottak a vélemények az esélyek latolgatása közben. Abban viszont teljes volt az egyetértés, hogy a torna 28. mérkőzésén nagy küzdelem várható. A tavalyi kupagyőz­tes műegyetemisták egy könnyen nem adják ki ke­zükből a díszes serleget. így is történt. Szekszárdi Dózsa—MAFC 57-56 (28-22). V.: Elmauer, Major. Felforrósodott a tor­nacsarnok levegője, hatalmas küzdelem folyt. A 10. perc­ben 12-8-ra, a 15. percben 22-15-re vezetett a Dózsa. Félidőig hat pontra csökkent az előny, de szünet után az Pártos (Szekszárd) — jobbról — és Szabó harca a pa­lánk alatt Öröm a MAFC elleni győzelem után A torna legjobb védőjátékosa, Bacsa (Sz. Dózsa) Harsányi, a szekszárdi csapat kapitánya a ku­pával A 11 éves bonyhádi Ta­más Erika „Értékesebbérmek Luxemburg női asztalite­nisz-válogatottja Jugoszlá­viában edzőtáborozott. A táborozás befejeztével meg­keresték a Tolnai Vörös Lo­bogó egyesületének vezetőit és egy barátságos mérkőzés lehetőségét kérték a tolnai lányokkal. Az egyesület ve­zetői örömmel vették tudo­másul a luxemburgiak ké­rését. Megegyezés született, mely szerint a Tolnai VL női asztalitenisz-csapata szeptember 6-án, csütörtökön 18.30-kor barátságos nem­zetközi mérkőzés keretében fogadja Luxemburg női vá­logatottját. A nemzetközi ta­lálkozó iránt máris nagy ér­deklődés nyilvánul meg a sportág népes szurkolótábo­rában. Atlétika A Konstancában most zajló, a Lengyelország, Ro­mánia, Magyarország ifjúsá­gi válogatott atlétikai via­dalon három szekszárdi at­léta szerepel. Kovács Attila és Böde József a 100, 200, 4x100, 4x400-as versenyszá­mokban, Balogh Gyula a 2000 méteres akadályfutás­ban áll rajthoz a magyar válogatott tagjaként. •Egy kajak-kenu világbaj­nokságon mindenki egyforma aranyérmet kap. Már aki kap... Az is, aki négyes kajakban evez, és „csak” ötszáz métert evez, az is, aki egyes kenuban és tiz kilométert. Ugyanaz a szalag, ugyanaz a forma, ugyanaz a súly. Lehet-e két érem között mégis különbség? Nekem Wichmann Tamás 1977-ben nyert aranyérme ér­tékesebb a többinél. A tava­lyi két ezüstérme pedig — talán nem csak nekem — arannyal ér fel... Mondom is, miért. Wichmann Tamás először 1966-ban indult világbajnok­ságon. És azóta nem múlt el év, hogy ne indult volna Eu- rópa-bajnokságon, világbaj­nokságon, olimpián. Mikor, mit rendeztek. Az állandósá­got Wichmann Tamás jelen­tette. A „fiatal” Wichmann. A „bohém” Wichmann. A „ru­tinos” Wichmann. Mikor, mi­lyen jelzőt akasztottak több­kevesebb időre és több-keve­sebb joggal a nyakába. De az egyik Wichmann is, meg a másik Wichmann is minden világversenyéről éremmel érkezett haza. Egészen a mexikóvárosi világbajnokság, mert 1974. után három évre megszakadt a folyamat. Azt ugyan — hangosan — senki sem vitat­ta. hogy Tamás világklasszis, sokan mégis úgy tartották: a világklasszis is öregszik. ♦ Aztán 1977-ben, Parti Já­nos dr.. a válogatott szövet­ségi kapitánya, már a világ- bajnokság színhelyén szava­zott bizalmat Wichmann- nak. Öt indította tízezer mé­teren egyes kenuban. Adva volt tehát még egy lehetőség. Az utolsó? S az „utolsó” versenyének első körében az örök rivális, román Patzaichin úgy fakép­nél hagyta Wichmannt, meg a szovjet Jurcsenkot. mintha úttörőkkel állt volna le evez­ni. De a román fiú ereje csak egy körre volt elég. Az erős — túlerős — kezdés megbosszulta magát. Wich­mann és Jurcsenko utolérte, majd le is hagyta. Aztán már Tamás és a szovjet legény vívott óriási vízi párbajt. A cél előtt 400 méterrel lett vége a párbajnak. Akkor Wichmann „állva hagyta” Jurcsenkot. Hogy honnan volt rá ereje? Milyen tarta­lékokat mozgósított ekkor? — Ekkor már semmit — mondta Tamás a nyolcadik aranyérme után. Ott már minden úgy ment, ahogyan elterveztem. Hanem, amikor utolértük Patzaichint. Jur­csenko akkor olyan szédüle­A többszörös világbajnok Wichmann Tamás, aki meg­kapta az UNESCO fair play-díját is tes iramot ment. hogy „Pa­ci” az oldalvizén sem tudott megmaradni. Hogy én vi­szont igen, az volt a... no, kimondom: a bravúr. ♦ Üjabb év: újabb bravúr. Újabb világbajnokság — hét év leforgása alatt már harmadszor — Belgrádban. Itt tűnt fel még 1975-ben a jugoszláv Ljubek. aki Mont­realban — többek között olimpiai bajnok is lett. De rossz évek következtek az olimpiai bajnok számára. Sérülés sérülés után. műtét műtét után. Sehogyan sem tudott formába lendülni. Mígnem megkérte Wichmann Tamást, hogy segítsen rajta. Wichmann segített rajta. A maga módján. — Edzéstervet készített Mate Ljubeknek, aztán hívta Budapestre, készüljenek együtt. Ljubek a Wichmann család vendége volt, s Tamással együtt készült. Aztán a világbajnok­ságon a második helyre, ma­ga mögé szorította Wich­mannt. Balos szél fújt, ez se­gítette Ljubeket. De a szél önmagában nem segített vol­na rajta. Wichmann pedig idehaza, már 1979-ben fair play-díjat kapott. * És megint egy emlék az idei évből. Wichmann Tamás felszólal az országos kommunista sportaktíván: amit mond, mindenki számára egyértel- v műén szimpatikus. A nem­zetközi élmezőnybe tartozó sportág kiválósága elmondta: bárkinek. aki kíváncsi rá, szívesen átadják tapasztala­taikat, bárkivel megismertetik . „szakmai titkaikat”... S legyen valaki bármilyen klasszis, legyen mondanivaló­ja a lehető legszimpatiku­sabb. mégis ki lehet kezdeni. Ezt tették néhányan Wich- mannal is. „Már csak nyilat­kozni tud... Adminisztrálja magát. Aztán egy hét, két hét, és kiderül: Wichmann már nyi­latkozni is tud, de tud mást is. Elsőként a külföldi ver­senyzők közül, aranyérmet nyer a Szovjetunió népeinek VII. spartakiádján. Egyes kenuban, az olimpiai távon. — Engem Mexikó óta min­dig csak az olimpia izgat. Ott is csak ezüst sikerült. Mün­chenben is. Montrealban bronz... Nem teljes a kollek­cióm. Mindennél jobban aka­rom. hogy az legyen Moszkva után. Mindenkinél jobban meg is érdemli. N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom