Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-27 / 226. szám
MÉPÜJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) méltünk a betegségtől és annak következményeitől. Dr. Schulteisz Emil hangoztatta: az ellátás terén a legfőbb törekvés a felnövekvő nemzedék, a munkaképes korúak és az idősek egészségének megóvása, illetve a kezelés biztosítása. Ezek egymásból következő feladatok, s kifejezetten olyan jellegűek, az esetek zömében, ahol az egészségpolitika és a szociálpolitika együttesen ösztönözheti az egészségügyi törvényben rögzített feladatok megoldását. A VI. ötéves tervben megoldandó, már most formálódó feladatok kapcsán a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ország egészségügye sem fejleszthet mindent egyszerre és egyidő- ben. — A törvény életbe lépése óta az egészségügy, a gyógyítás szakmai szerkezete is változott, számos új orvosi szakág kezdte meg működését, több űj szakintézet kapott hangsúlyos irányító szerepet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti azt a törvény- szerűséget, hogy az egyes szakágak súlya a következő ötéves tervben sem lehet egyforma. Meg kell határoznunk bizonyos sorrendiséget, és ez nem szakmai minősítés, hanem ellátási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk. Így történt az a beszámolási időszakban, és a változó szükségletek, valamint a medicina változó, fejlődő lehetőségeinek figyelembevételével így kell történnie a jövőben is. — A VI. ötéves terv szakmai programját egészségpolitikánk hosszú távú céljaival összhangban kell kialakítani. Az eddiginél is fontosabb az alapellátás minőségi fejlesztése, és a kórházi ágyak megoszlásának megfelelő kialakítása. Nemzetközi összehasonlítás szerint Magyar- országon találkozik a paciens a leggyakrabban orvossal, évente átlagosan 150 millió- szőr, tehát egy állampolgár átlagban csaknem tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a körzeti orvos kielégítő ellátásban részesíthesse a nála megjelenő betegek mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos felkészültségénél fogva ezt meg tudja tenni. Az is fontos, hogy a beteg érezze és tudja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellátás nem kisebb értékű és nem alacsonyabb rendű, mint amilyent a kórházban kaphat. A kórházba lehetőleg az kerüljön, akit kizárólag ott tudnak meggyógyítani. Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágyarányok módosítására, az aktív és krónikus utókezelőágyak megoszlásának helyes kialakítására. Különösen nagy gondjaink vannak Budapesten. Mindaddig, amíg a helyes kórházi ágyarányokat kialakítani nem tudjuk — s ez még hosszabb időt fog igénybe venni — új, országosan egységes beutalá- si renddel kívánunk szakAz ülésteremben, elöl Lázár György, Béla, Kádár János mögötte Biszku mailag elfogadható módon javítani a helyzeten. Az orvosképzésről úgy nyilatkozott a miniszter, hogy nem több orvosra van szükség, hanem olyan orvosokra, akik a diploma megszerzését követő egy-két évi kórházi gyakorlat után az általános orvos nagyon nagy tudást és felelősséget jelentő funkcióját is be tudják tölteni. Nincs szükség 25 000 tudósra, nem tudósjelölteket kell tömegesen képeznünk, hanem az egészségügyi ellátás meghatározott céljainak megfelelően jól képzett orvosokat. Egyre nagyobb számban kívánjuk bevonni oktató kórházként a medikusképzésbe a kórházakat. — Nem hallgathatok azokról a részben indokolt, de semmiképpen sem általánosítható megjegyzésekről, amelyek anyagias szemléletet bírálnak. Erélyesen fellépünk azokkal az egészség- ügyi dolgozókkal szemben, akik olyan magatartást tanúsítanak, hogy szinte kikényszerítik a betegtől a külön anyagi szolgáltatás valamilyen formáját. A kivételesen előforduló elítélendő esetek nem homályosíthatják el dolgozóink túlnyomó többségének hivatástudatát, példás magatartását, áldozat- készségét. A miniszter az országgyűlés színe előtt is megköszönte az orvosok, az egészség- ügyi dolgozók túlnyomó többségének a kifejtett magas szintű szakmai munkát, a jó szót, a gondoskodást, majd kérte az országgyűlést, hogy fogadja el az egészség- ügyi törvény végrehajtásáról szóló beszámolót. Hozzászólások Pesta László (Bp. 5. vk.), az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának elnöke elmondta: a törvény hatályba lépése óta nem múlt el egyetlen esztendő sem, hogy üléseken és helyszíni találkozókon meg ne vizsgálták volna az egészségügy valamely fontos és időszerű problémájának megoldási lehetőségeit. A szociális és egészségügyi bizottságnak a parlamenti ülésszakot megelőző tanácskozásán — ahol a törvény végrehajtását tekintették át — szorgalmazták például, hogy a legdrágább műszereket és berendezéseket olyan kórházakban helyezzék el, ahol azokat a leggyakrabban használják. Felvetették: a szombat-vasárnapi folyamatos szolgálat igényével „összhangba” kell hozni az egészségügyi szakdolgozók javadalmazását. Nyomatékkai szóltak arról is, hogy a higiéné rovására nem szabad megengedni a beteg- ellátás csorbításával együtt járó takarékoskodást. Tűrhetetlen — foglaltak állást a képviselők —, hogy sok család helyezi el kórházakban otthon is ápolható idős családtagjait, néha hónapokra is. Molnár Endre (Bp. 58. vk.),-az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára hangsúlyozta, hogy az egészségügyben is törekedni kell a meglévő anyagi és személyi feltételek jó hasznosítására, mert itt is sok a tartalék. Egyenetlen a felszereltség és a műszerezettség, gyakran rossz a nagy értékű felszerelések, berendezések kihasználtsága. javításra vár a munka szervezése, az erők, az eszközök kihasználása az egészségügyben is. Az okos és tényleges integráció előre vihet bennünket. Gulyás Emilné (Szabolcs m. 20. vk.), a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára meggyőződését fejezte ki, hogy az oktatási intézményekben kell a helyes életmódra tanítani, a hatékonyabb egészségügyi megelőzésre nevelni gyermekeinket. Dr. Déváid József (Borsod m. 2. vk.), kórházi főorvos kiemelte: körültekintőbb tervezéssel, jobb szervezéssel az intézményhálózat szükséges korszerűsítése is meggyorsítható. Dr. Petri Gábor (Csong- rád 5. vk.), egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, a többi között azt emelte ki, hogy az alapellátás, más szóval a beteggel elsőnek találkozó, s vele a legszorosabb tartós kapcsolatban lévő orvos ténykedésének javítására kell törekedni. Deutsch Erzsébet (Baranya m. 2. vk.), a Pécsi Kesztyűgyár varrónője az üzemegészségügyi hálózat fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet, majd a gondok között említette, hogy Baranyában még nem megfelelő a lakosság fogászati ellátása, így az ottani 45 000 iskoláskorú gyermek fogazatának ellenőrzése sem. Szűcs Gábor (Hajdú-Bihar m. 12. vk.), az MSZMP Hajdúszoboszói városi Bizottságának első titkára elmondta, hogy a megyében magas a koraszülések aránya, amelyért elsősorban az anyaságra készülő fiatalok egészségtelen életmódja hibáztatható. Dr. Vámos Marietta (Pest m. 5. vk.), körzeti orvos a vidéki körzeti orvosoknak a szakmai integrációba történő bevonására javasolta, hogy a területi kórházak osztályainak orvosai és a körzeti orvosok úgynevezett forgó rendszerben dolgozzanak. Dr. Faragó Margit (Szolnok m. 4. vk.), a megyei tanács Hetényi Géza Kórházának szemész orvosa arról számolt be, hgoy bár a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma Szolnok megyében messze elmarad az országos átlagtól, saját erőből is igyekeznek a gondokon enyhíteni. Koltay Nándorné (Veszprém m. 4. vk.), a Herendi Porcelángyár porcelánfestője azt javasolta, hogy a 14—18 évesek egészségügyi ellátása is kapjon a jövőben nagyobb figyelmet. Koczmann Ferencné (Győr- Sopron m. 6. vk.) körzeti ápolónő elmondta: gondot okoz, hogy csak néhány nagyobb gazdaságban biztosított megfelelően a mezőgazdaság dolgozóinak üzemorvosi ellátása. Csapó Jánosné (Tolna m. * 7. vk.), a Simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese elmondta, hogy Tolna megye nem tartozik a rosszul ellá- ■ tott területekhez, bár az egészségügyi hálózaton van még mit javítani. Hozzászólásában mégis inkább a gyógyító- munkának pénzt nem igénylő „emberi” oldalával foglalkozott. Az alapellátással, a körzeti orvosi tevékenységgel kapcsolatban fejtette ki, hogy a gyógyításban semmilyen medicinával nem pótolható, ha a beteg érzi a doktor személyes figyelmét, odaadását. Ezt mindenki, aki orvoshoz fordul, joggal várja el, s erre kellene még jobban ösztönözni a fiatal, leendő orvosokat is. Kérte az egészségügyi minisztert: fordítsanak még nagyobb figyelmet az egészség- ügyi alapellátás javítására, így például a falvakban működő körzeti orvosi .rendelőkben „írnokok” helyett feltétlenül szükség lenne asszisztens. nőket alkalmazni, s ezzel az ellátás szakszerűségét növelni. Várhelyi József (Zala m. 9. vk.), a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója elmondta, hogy az alapellátás színvonalának emeléséért a körzeti orvosi rendelőket gyorsdiagnosztikai felszerelésekkel, a fogászati rendelőket pedig korszerű fogászati kezelőgépekkel látták el. Szalai Istvánná (Vas m. 3. vk.), a Szombathelyi Pamutipari Vállalat szövőnője átfogó vizsgálatot javasolt annak megállapítására: mi az oka annak, hogy az egészség- ügyi szakközépiskolában érettségizetteknek alig több mint a fele vállalja a betegágy melletti szolgálatot, miközben az egészségügyi szakiskolák végzős növendékeinek ennél lényegesen nagyobb a hivatástudata. Dr. Pál István (Fejér m. 11. vk), a MÉM Kutatási és Szakoktatási Főosztályának vezetője arról beszélt, hogy hazánkban is működik egy jórészt állatorvos-szakemberekből álló élelmiszer-higiénikus szakgárda azzal a céllal, hogy az ellenőrző szak- szolgálat keretében a köz- egészségügyet szolgálja. Munkájuk elsődleges célja az ember egészségvédelme. Az országgyűlés őszi ülésszaka ma az egészségügyi miniszter beszámolója fölötti vitával folytatódik. 1979. szeptember 27. Hazánkba látogat a görög miniszterelnök Lázár Györgynek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Konsztantin Karamanlisz, a Görög Köztársaság miniszterelnöke a közeli napokban hivatalos látogatást tesz Magyarországon. Világos állásfoglalás Szerda esti kommentárunk: Széles körű visszhangra talált A. A. Gromiko szovjet külügyminiszternek az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén elmondott beszéde. A szovjet külügyek irányítója New York-i tartózkodása alatt módot talált arra is, hogy országának a nemzetközi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalását két- és többoldalú megbeszéléseken is kifejtse, de nyilvánvaló: Moszkva üzenetét főleg a világszervezet minden tagállama előtt elmondott beszéd tartalmazza. Az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszakán százhuszonhat napirendi pont szerepel. Érthető módon a szocialista nagyhatalom külügyminisztere elsősorban azokat illetően fejtette ki kormánya nézeteit, amelyek leginkább foglalkoztatják a nemzetközi közvéleményt, s amelyeknek megoldását a Szovjetunió a legégetőbb problémák között tartja számon. Nem kétséges: korunk legégetőbb kérdése a leszerelés, a nukleáris világégés elhárítása. A szovjet kormány számtalan javaslatot terjesztett már az ENSZ elé, melyben a fegyverkezési verseny megfékezését, a tömegpusztító eszközök betiltását szorgalmazta, s leszerelési megbeszéléseket indítványozott. Mostani felszólalásában Gromiko kiemelte: „Kivétel nélkül valamennyi nukleáris hatalom kötelessége, hogy részt vegyen e tárgyalásokon”. A SALT-szerződés megszületése fontos lépés a katonai enyhülés folyamatában, hiszen ez a szerződés, ha ratifikálják az USA-ban is, kedvező hatást gyakorolhat az egyéb leszerelési megbeszélésekre is. A Szovjetunió továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít a Bécsben folyó megbeszéléseknek, s fontosnak tartaná — emelte ki Gromiko —, ha az európai biztonsági értekezlet résztvevői újabb konferencián megvitatnák a katonai bizalom erősítését szolgáló intézkedések kérdéskörét. A bizalom ugyanis alapvető fontosságú az államok közötti kapcsolatokban, s megléte kedvező hatást gyakorolhat a béke és biztonság ügyére. A beszéd alkalmat adott a szovjet kormánynak, hogy ismertesse álláspontját a Földünk válságövezeteiben kialakult helyzetről, aláhúzva azt a moszkvai törekvést, hogy igazságos rendezés szülessen a Közép-Keleten, s helyre álljon a béke Délkelet-Ázsiában is. A Szovjetunió továbbra is következetesen kiáll az afrikai elnyomott népek igazságos harca mellett, elítéli a fajüldözés pretoriai gyakorlatát. A szovjet külpolitika számára rendkívül fontos terület az USA-val fenntartott kapcsolatok rendszere. Gromiko felszólalásában tehát joggal hangsúlyozta azt a moszkvai kívánságot, hogy „normális, sőt továbbmenően baráti kapcsolatokat akarnak az Egyesült Államokkal”. Ehhez azonban az szükséges. hogy a két állam közötti viszony elfogadott alapelveit Washingtonban is komolyan vegyék. m A szovjet külügyminiszter ez alkalommal javaslattal is for.® dúlt a közgyűlés 34. ülésszakához. Ennek tartalma: a hege- monizmus fogalmának világos megfogalmazása, s a más államok és népek fölötti uralomra törők, a hegemonisztikus törekvések elítélése. A szovjet javaslatra minden bizonnyal a további felszólalások választ adnak, s remélhetőleg sikerül elérni, hogy ezzel a fogalommal ne lehessen visszaélni az ENSZ fórumán. A szocialista hatalom következetes külpolitikai vonalvezetése arra törekszik, hogy a világszervezet határozatai minden tagállam számára hasznosak, a tanácskozások eredményesek legyenek. PALOTAI GÁBOR New York, ENSZ Japán és brit felszólalás Az ENSZ-közgyűlés keddi általános politikai vitájában (magyar idő szerint a késő esti órákban) felszólalt Szono- da Szunao japán külügyminiszter. Szonoda üdvözölte a SALT—II szerződést és reményét fejezte ki, hogy a következő SALT-megállapodás- ról folytatandó tárgyalások eredményeként tovább korlátozzák majd a hadászati fegyvereket. A japán vélemény szerint az ENSZ határozatai alapján mielőbb rendezni kell a közelkeleti kérdést, s ebben szerepet kell adni a PFSZ-nek is. A brit külügyminiszter kijelentette: „Nem lebecsülendő nehézségek” állnak még a felek előtt, de remélik, hogy nincs túl messze az időpont, amikor valóban többségi hatalom lesz az országban, s Nagy-Britannia megadhatja a függetlenséget egykori gyarmatának. Carrington szerint á Hazafias Front vezetőivel folyó tárgyalásokon is jelentős haladás volt „bizonyos pontokban”, de mindkét oldalon engedményekre van még szükség. Oscar Fischer, az NDK és Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere New Yorkban tanácskozott egymással. A képen jobbra Fischer, balra Genscher. (Képtávírónkon érkezett.)
