Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

1979. szeptember 26.

“Képújság 3

(Folytatás a 2. oldalról)

talizmus, s ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még takarékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségünknek.

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok minden épült hazánkban a XI. pártkongresszus óta. 1976-ban, 1977-ben és 1978- ban húsz nagyberuházás lépett üzembe. Túlnyomórészt bővítésekről van szó, bár néhol a bővített rész nagyobb, mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások. Megkezdte termelését például a Péti Műtrágya- gyár, a Dunamenti Hőerőmű, a Hejőcsabai Cementgyár, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek, a Székesfehérvári Könnyűfémmű igen jelentős új részlege. Üzembe lépett a Miskolci Húskombinát, a Zalaegerszegi Hűtőház, a Kiskunhalasi Kötöttárugyár, a solti középhullámú rádióadó és így tovább. Ebben az évben^tíz nagyberuházás, köztük például a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyára, a Hajdúsági Cukorgyár készül el. Bővül a Gyulai Húskombinát, a Győri Műszaki Főiskola, a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem. Méhes elvtárs részletesen szólt arról, hogy fejlődött, sok új létesítménnyel gazdagodott Budapest is.

! — Melyek gazdasági feladataink? A szavak ismerősek: nagyobb hatékonyság,

korszerűbb áruszerkezet jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodós. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk, vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez a nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— Az 1979-es terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetet, felelősebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba terelődött, a korábban egészségtelenül feduzzadt készletek csökkentek, az import növekedésének üteme valamelyest mérséklődött és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos termeléssel, másodvetéssel igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — a búza egy részének kiesése ellenére is — összességében megközelítse a tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

— Megemlítem, hogy az év hátralévő részében nagy feladat vár a közlekedés dolgozóira, az ő helytállásukra is számítunk az őszi nagy munkák idején.

Kommunista aktíva a Csepeli Sportcsarnokban

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelességét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

— Nagy erőforrás a KGST- integrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Az eddigi eredményekre is büszkék lehetünk: a Vinnyica— Albertirsa közötti távvezeték, a Szövetség gázvezeték, az uszty-ilimszki cellulózkombinát és számos létesítmény a gyümölcsöző együttműködés eredménye. Nagy örömmel és

megelégedéssel szólhatok a Központi Bizottság nevében arról, hogy ezekben a közös szocialista nemzetközi vállalkozásokban részt vett magyar dolgozók, köztük például a Kun Béla ifjúsági brigád is, amely a cellulózkombinát építésében jeleskedett, derekasan végezték munkájukat, megbecsülést vívtak ki maguknak. Ügy tűnik, mintha külföldön mindenki kicsit jobb hazafi lenne, többet adna a nemzeti becsületre, mint itthon, saját háza táján.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehetőségek vannak az integrációban, a szakosításban, a kooperációban.

Erősödtek társadalmunk szocialista vonásai

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelően dolgozunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Enélkül a népgazdaság nem működhet kellő eredményességgel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: a XI. kongresszus

óta erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt a párttagság, a tömegszervezetek és a népfrontmozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az

egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt s ez is fontos.

— Az állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási terhek vannak, s akiknek ügye lassan vagy kedvezőtlenül intéződik el, mind őket szidja. De azt hiszem, sok irigyük nem lehet. Ugyanígy lehetne még számos más rétegről például az orvosokról, az egészség- ügyiekről — szólni. Az utóbbiak területét is érik kritikai hangok, nem is mindig alaptalanul. De, ha figyelembe vesszük, hogy az egészségügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránylag minimális gyarapodása mellett milyen óriási feladatokat vállaltak, becsülni és értékelni kell munkájukat. S társadalmunk szocialista vonásainak erősödését példázzák a kommunista szombatok, a népi ellenőrök, a szocialista brigádok erőfeszítései, a párt XII. kongresszusának, a felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny nemes felajánlásai.

— Pár nap múlva emlékezünk meg a fegyveres erők napjáról, illő formában kifejezésre juttatva, hogy néphadseregünk becsülettel ellátja feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban és békében élünk, dolgozunk. Ritkán emlegetjük a belügyi dolgozókat, a határőröket, akik szintén jól ellátják feladataikat, gondoskodnak a közbiztonságról, a rendről. Példamutatóan teljesítik önként vállalt kötelezettségeiket munkásőreink is.

Bizalom politikánk iránt

Kádár János ezután arról szólt, hogy nagy ereje szocialista társadalmunknak az a fajta magatartás, az a tiszteletre méltó fegyelmezettség is, amellyel közvéleményünk, azon belül párttagságunk fogadta az áremelést. A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és szükséges intézkedésről volt szó.

— Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számíthatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell. de visszaélnünk soha, semmi szín alatt nem szabad! Azt is üdvözölnünk kell, hogy a fórumokon, ahol ezt az intézkedést tárgyalták — a pártbizottsági üléseken, az aktívákon, a dolgozók legszélesebb köreiben — szinte többet foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a fogyasztói áremelkedéssel. Ugyanakkor elhangzott sok kritikai észrevétel is. Ezek — lényegüket tekintve és az alapkérdésekben — hajszálra azonosak a Központi Bizottság kritikai észrevételeivel, teljesen egybeesnek azokkal. Mi is rugalmasabb, rátermettebb, jobb vezetést, jobb munkaszervezést és jobb munkafeltételek megteremtését igényeljük a vállalatvezetőkkel, az irányító szervektől, mindenkitől. Ez igazságos, jogos igény és követelmény a dolgozó tömegek részéről is.

— Ehhez kapcsolódik, hogy a szocialista társadalom néhány elemi normájára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munkafegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el, és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal.

— A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kell azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetek. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáknak kell lenniük és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, hogy a bér, a jutalom, a részesedés a teljesítményhez kapcsolódjék. Önök tudják, hogy milyen a helyzete a kötött munkabérű, illetve a teljesítménybéres dolgozónak. A teljesítménybérben dolgozó ha „ráhajt”, egy kicsit többet kereshet. Annak a szülőnek van igaza, aki olyan pályát ajánl gyermekének, ahol teljesítménybér van, mert még sokáig azé a jövő. Meggyőződésem, hogy a dolgozók maguk is felismerik ezt.

— Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és gyarapítása. A takarékosság, s mindjárt tegyü hozzá, az ésszerű takarékosság, mert értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk. Nem engedhető meg, hogy az élelem, például kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is. És ha valaki megkérdezi, hogy meddig lesz

így, hogy a közérdeket, a munkahelyet is becsülni kell, hogy takarékosan kell bánni mindennel, azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart.

— A fiatalokkal alapjában véve minden rendben van — mondta Kádár János. — Tanulnak, dolgoznak, eleget tesznek honvédelmi kötelezettségüknek. Velük kapcsolatos gondjaink kicsit már szocialista viszonyainkból következnek. Hosszabb ideig „fiatalok”, mert hosz- szabb ideig tanulhatnak, amikor pedig dolgoznak már, sok szülő megelégszik azzal, ha keresetüknek csak egv- harmadat adják haza, mondván: hadd öltözzön,

hadd szórakozzon, nekem úgysem jutott... S nem gondol rá, hogy talán éppen ezzel rontja el gyermekének jövőjét. Hisz az is családot alapít majo s nem kis megrázkódtatás lesz, ha maga is tapasztalja, hogy már nem elég a fizetés egyharmadát hazaadni. Bizonyos értelemben az is jobb helyzetünkből, viszonyainkból következik, hogy az úi nemzedék teherbírása, fizikuma is hagy kívánnivalót maga után.

— Az ifjúság nevelésével sokat és sokan foglalkoznak: a család, a pedagógus, a KISZ, a társadalmi szervezetek, a munkahelyek. A kulcskérdés: a példa ereje. Hiába mondanak a felnőttek akármit, ha a gyermek azt látja, hogy nem úgy élnek, ahogy mondják. A jő példa erejével kell hatni az ifjúságra. Ez a leghatásosabb pedagógiai módszer.

— őszintén szólva, sajnálattal gondolok ifjúságunk egy töredékére, amely itt-ott cselleng, aluljárókban időz- get. Velük is törődnünk kell. Nagy kár lenne, ha ezeknek a gyermekeknek, akár csak egy részéből is cinikus, munkakerülő ember lenne. Valamiképpen meg kell nekik magvarázni: az a bizonyos aluljáró az úttest szintje alatt van. és a magyar jövő, az ő jövőjük nem ott épül. Igyekezzenek ők is a napvilágra. találják meg ott a helyüket.

Politikánk kollektív munka eredménye

— A XII. kongresszusra készülődve őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is. Politikánk töretlensége további fejlődésünk, erősödésünk biztosítéka. E politikát marxista— leninista elveink alapján dolgoztuk ki, minden lényeges kérdés megoldásában figyelembe vettük a szocialista forradalom nemzetközileg közös, fő törvényszerűségeit, nemzeti sajátosságainkat, országunk adottságait.

— Fontos törekvésünk vívmányaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, a további haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében most nem tudunk gyors tempót diktálni, úgy az élet- színvonal tekintetében is az addigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tudunk többet vállalni. Ám ez sem kevés, van mit megőriznünk.

— Ami politikánk eredményeit illeti: szocialista

nemzeti egység, szilárd népi hatalom van Magyarországon, pártunk egységes, a pártonkívüliek között erős a szövetségi táborunk. Ez legfontosabb vívmányunk, amelyet meg kell őriznünk. Ennek a birtokában minden

feladattal, nehézséggel szembenézhetünk.

— A vívmányok között tarthatjuk számon a szocialista forradalom fejlődését is. Hiszen végre tudtuk hajtani a mezőgazdaság szocialista átszervezését, befejezve ezzel a szocialista társadalom alapjainak lerakását, s most már joggal mondjuk, hogy a fejlett szocialista társadalmat építjük.

— A Magyar Népköztársaság gazdasági alapja is szilárd, az életszínvonal fejlett. A nemzeti jövedelem 2,7-szeresére növekedett nem egészen 20 esztendő alatt. Az ipari termelés háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság — alig több mint feleannyi emberrel — a húsz esztendővel ezelőttinél 80 szála- lékkal többet termel. Ebben az időszakban egymillióháromszázezer új lakás épült, csaknem négymillió ember költözött új otthonba. Az egy főre jutó húsfogyasztás 48 kg-ról 75 kg-ra növekedett. Vannak más eredményeink is: 1960-ban a családok egy százalékának volt hűtőszekrénye, 3 százalékának televíziója, 15 százalékának mosógépe. Ma a családok 80 százalékának van hűtőszekrénye, 90 százalékának mosógépe. Még egy számot említek, bár ennél megoszlik a nemzeti egység, mert vannak birtokosok is, igénylők is: húsz évvel ezelőtt a magyar családok egy százalékának volt személygépkocsija, most pedig 30 százalékának. Általános lett a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás minden állampolgárnak ingyenes járandósága, és bevezettük a gyermekgondozási segélyt. S még hosszan sorolhatnám a fiatalok, az idősek érdekében tett intézkedéseinket. Ezeket az eredményeket népünk a pártot követve érte el.

— Most a 'nemzetközi fizetési mérleg javítását — különböző okok miatt — az első helyre tesszük. Amikor azonban népgazdasági egyensúlyról beszélünk, sokféle egyensúlyra gondolunk. A belső költségvetési egyensúlyra, a rendelkezésre álló munkaerő és a munkahelyek megfelelő arányára és arra is, amire mindig vigyáztunk, hogy ne legyen nagyobb a vásárlóerő, mint amelyhez biztosítani tudjuk a fogyasztási cikkeket. Ha mindezt megtartjuk, az emberek továbbra is perspektívát látnak munkájukban.

— A kibontakozás útját megjelöltük, de ez egyáltalán nem azt jelenti hogy a fogyasztást akarjuk csökkenteni vagy, hogy az ország gazdasági egyensúlyát áremeléssel akarnánk biztosítani. Az áremelés azért volt elkerülhetetlen lépés, mert reális árakkal kell dolgozni. Nem azt akarjuk, hogy most böjt következzék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot.

— Ha mindenki teljesíti

kötelességét, akkor feladataink megoldhatók: a Magyar Népköztársaság töretlenül fejlődik tovább, a dolgozó ember élete nem rosz- szabb, hanem jobb lesz. De csak akkor, ha mindenki elvégzi feladatát, az ország vezető politikai, kormányzó testületéi, az aktivisták, a párttagok és minden dolgozó, aki munkát, kötelezettséget vállalt magára megteszik, ami rájuk tartozik. Meggyőződésem: ily módon

nemcsak közelgő nagy tanácskozásunkig, hanem utána is lendületesen haladunk tovább a szocialista fejlődés útján.

— Készüljünk ebben a szellemben a kongresszusra. Számottevő szervezőmunkát kell elvégeznünk, lesznek taggyűlések és pártértekezletek is. De eközben a napi munka nem szenvedhet csorbát. Ha a kongresszusra való készülődés és a napi munka szorosan összekapcsolódik, ösz- szeforr, akkor e kettő kölcsönösen segíti, kiegészíti egymást. így lesz kongresz- szusunk az élet eleven kérdéseit napirendre tűző, azokban határozottan eligazító tanácskozás.

— A Központi Bizottság úgy véli — s nekem személyes meggyőződésem —, hogy van elég erőnk. Az előttünk állóknál sokkal nagyobb akadályokat is leküzdöttünk már. A gazdálkodás új, mostanában sokat emlegetett elemeit szocialista építésünk tartós részeivé kell tennünk. Ha így gondolkodunk és dolgozunk, új lendületet kaphat a szocialista társadalom építése.

— Van világos célunk, van erőnk, a feladatok megoldásához. Dolgoznunk kell és előre fogunk menni. Támaszunk a párt, a nép egysége, nemzetközi téren pedig barátainkkal való internacionalista együttműködésünk. S hadd említsem külön is a főváros kommunistáit, hisz a magyar szocialista forradalom sorsa lényegében évtizedeken át az öntudatos budapesti munkásság harcain, helytállásán múlott. A Központi Bizottság a kongresz- szusi felkészülésben is, s a napi feladatok megoldásában is számít a 210 ezer budapesti kommunistára és a főváros politikailag érett, öntudatos lakosságának megértésére és támogatására. Sok sikert és jó egészséget kívánok mindnyájuknak.

A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fogadott felszólalása után Somogyi Sándor mondott elnöki zárszót.

A kommunista aktíva az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI)

Kádár János a szónoki emelvényen