Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
1979. szeptember 23. ÍVÉPÜJSÁG 7 Látogatás a bányászemlékek gyűjtőjénél — Előbb egyenek egy kis szőlőt. Nagyon finom, édes. Fürge, gyors mozdulatokkal kis beszélgetőhelyet kerít az udvaron, az árnyékban. A lakásban ugyanis festenek, minden szanaszéjjel. Aztán tálat hoz, a lugasról szőlőt szed bele. — Kóstolják. Nem perme- tes. Ez még vegyszert nem látott. Olyan nekem való szőlő ez. Nem kell permetezni. Mi nagyon szeretünk a kerttel foglalkozni. Az igazság az, hogy nem is nagyon érnénk rá kertészkedni, nagyon elfoglal a gyűjtés. A szőlő valóban mézédes és amíg szemelgetjük a fürtöket, a témához is elérkezünk. Gölcz Pált ugyanis azért kerestem fel nagymá- nyoki otthonában, hogy gyűjtőszenvedélyéről beszélgessünk. — Én numizmatikával foglalkoztam azelőtt. Más, egyéb régiség akkor még nem érdekelt. Eljött 1974. A Szabó Laci, aki most Bonyhádon van — volt a kultúrház- igazgató. Beszéltünk róla, hogy kellene a nyugdíjasoknak klubot csinálni. Szétküldtük a meghívókat. Alakulásra összejöttünk vagy hatvanan. Mit csináljunk? Csináltunk családias összejöveteleket. Még más is kellene. Gyűjtsük össze a bányászélet emlékeit. Mit lehet azon gyűjteni? — mondták a hitetlenek. Csákány meg lapát, aztán kész minden. Mégis nekiláttam. Nyakunkba vettük a magnót, meg a fényképezőgépet és megkezdtük a házalást. Kiderült, hogy mégse csak csákányból meg lapátból áll a bányászfolklór.. Már ötödik éve gyűlik az anyag és még mennyi minden hiányzik. Szóval így kezdődött és ma már ez olyan szenvedélyem, hogy minden időmet és gondolatomat kitölti. Hetvennégyben belekapaszkodtam, ''most meg már ő nem ereszt. Ha találok valamit, az úgy felizgat, hogy éjjel aludni sem tudok. Egyszer például a Horváth Árpád bácsinál volMegszállottja lettem ennek a munkának tam. Éppen a rossz kályhacsővel matatott. Mondja, hogy nem tud fölmenni a padlásra, pedig ott van néhány jó csodarab. Fölmentem én, meg is találtam a kályhacsöveket. Látom, hogy van ott egy nagyobb méretű, porlepte, koszos fénykép is. Nem nagyon lehetett kivenni, hogy mi az, csak inkább éreztem, mert az ember megérzi az ilyesmit, hogy ez nekem fontos dolog. Elkértem a képet. Rohantam haza, megtisztítottam, akkor látom, hogy a Selmecbányái bányászati és erdészeti főiskola 1884-es tablója. Hát én annyira megörültem ennek a képnek, hogy két napig aludni sem tudtam. * Ki-be szaladgál, hogy a szóba kerülő fényképet, vagy iratot megmutassa. Végül is az egyszerűbb megoldást választjuk: bemegyünk a házba. Festői összevisszaság van. A szó szoros értelmében. — A fiammal festünk, aztán így egy kicsit lassabban megy a munka, de a nyugdíjból kitelik. Gölcz Pál 1970. óta nyugdíjas. 1939. szeptember 25-én állt a bánya szolgálatába Nagymányokon. Aztán jött a háború. Katonaság, fogság. Onnan 1948-ban szabadult. — Mikor hazajöttem, szól nekem a Simovics, hogy Komlón, a bányánál nagyon keresik az iparosokat — bádogos a szakmám —, menjek oda én is. Jó helyem lesz. Nem csalódtam. 1970-ig dolgoztam, akkor a szemem miatt nyugdíjba kellett mennem. Sokat voltam lent a föld alatt. Csináltuk, javítottuk a szellőzőberendezéseket, a gépeket, ami jött. Ismerem töviről-hegyire a bányászéletet. Sok mindent összegyűjtöttem már. Sok-sok régi fényképet. Van háromszáz diám. Aztán számtalan irat, újság- kivágás és a tárgyi emlékek sora. Nagyon sok hangfelvételt is készítettem, Dúl Zoltán segítségével, öreg bányászok mesélik el a bánya, a bányászélet eseményeit, történeteit. Dúl Zoltán az egyik legjobb segítőm. Fiatal ember, talán harminc ha van. KISZ-titkár a brikettgyárnál. Úgy is határoztam, ha én olyan helyzetbe kerülnék, hogy nem folytathatom a kutatást, akkor az ő gondjaira bízom a gyűjteményt. Hacsak addig nem lesz neki helye, megfelelő helye, ahol mindenki láthatja. * Szalag kerül a magnóra. Amint hallgatjuk a mesélő előadását, hazaérkezik Gölcz- né. Most végzett a munkájával — idős emberek gondozója. Egy-kettőre a téma közepében vagyunk. Ö is szorgos gyűjtője a régiségeknek. Segít férjének, de saját magának is megvan a hobbija. Kicsit nőies: régi hímzésű mintakendőket gyűjt. — Már kiszorítanak minket a házból a régiségek. Az ágyneműtartóban nem az ágynemű van, hanem a gyűjtött anyagok. A szekrények is azokkal vannak tele, a falak, a polcok. Már mondtam az uramnak, hogy a legnagyobb szobát odaadom neki, rendezze be múzeumnak. Mi majd összébb húzódunk. * Nincs helye ennek a mú- zeumnyi anyagnak? — Amikor Szabó László elment innen Í977-ben, új igazgató került ide. Annak az volt az első dolga, hogy az az előtti évben „kiváló” címet nyert ifjúsági klubot feloszlatta, a nyugdíjasklubot meg gyűjteményestől kipenderítette a műűvelődési házból. Megpróbáltunk közös nevezőre jutni, de nem sikerült. Igaz, én is nyakas voltam. Most ott tartunk, hogy nem is köszönünk egymásnak. Ez se jó, az meg még annyira se, hogy a gyűjteménynek nincs helye. Én úgy képzeltem, hogy itt a faluban, valamelyik régi bányaépületbe kerül majd az anyag, de sorba eladják azokat. Tudja, az a legnagyobb baj, hogy a maiakban nincs a mi múltunk, az ő szüleik múltja iránt semmi nosztalgia. * Nem vagyok szakember, elenyészően kevés ismerettel rendelkezem a bányászat tárgyában, de azt állíthatom, hogy a brennbergi bányászati múzeum anyagával vetekedik a Gölcz Pálékat lassan lakásukból kiszorító anyag. — A Pali? Nehéz ember. — mondja a tanácselnök. — Az ideküldözgetett leveleinek külön dossziéja van. Én mégsem tudok rá haragudni. Nagyon fontos és jelentős munkát visz ő végbe. Ezt én is tartom. Sajnos semmi lehetőségünk arra, hogy valami épületet megvásároljunk. És ezt nem akarja megérteni. Türelmetlen és egyre inkább azzá válik. Úgy van, hogy Váralján, a parkerdő területén megnyitnak egy régi aknát és ott berendeznek egy bányászati múzeumot. Ott helyet kaphatna az ő anyaga is. De ő azt akarja, hogy minden Mányokon maradjon. „Nehéz ember”. Mondogatom magamban. „Nem ismeri a valóságos helyzetet.” „Irracionális elképzelései vannak”. Hányszor mondták ezt nekem is népművelő koromban, mikor a „valóságtól elrugaszkodva” próbáltunk helyet kiharcolni a ma padlásmúzeumként emlegetett decsi gyűjteménynek. Nem mindenkinek adatik meg a szent megszállottság ereje, a munkájába vetett végtelen hit biztonságot és elszántságot adó ereje — ezért aztán nem könnyű velük együtt érezni, érteni. Egyhamar rájuk sütjük a bélyeget: „Nehéz ember.” Én megértem Gölcz Pált és igazat adok a gyűjteményért aggódó, féltő, harcoló szeretetének. Annál is inkább, mert munkája az egész falu támogatását élvezi, hiszen ma is napról napra újabb tárgyakat kap, újabb történetekkel, elbeszélésekkel gyarapodik a szellemi anyag. Gölcz Pálék lugasán a szőlő, őszre finom, mézédes lett. Gölcz Pál életének őszén, munkája gyümölcse kicsit megkeseredett. CZAKÓ SÁNDOR Egy kép a gyűjteményből: Nagymányokon 1890-ben adták át a forgalomnak a bánya iparvágányát. A felvétel az avatás napján készült. Szezon végi gyorsmérleg Nem kell illúziókat táplálni, de ilyeneket olykor oszlatni lehet. Megyénk egyik tájegysége se tartozik a hazai idegenforgalom kiemelt területei közé. Ugyanakkor a korábbinál lényegesen nagyobb érdeklődést, bel- és külföldi vendégjárást tapasztalhattunk az idei szezon során, melynek lassan a vége felé járunk. A tapasztalatokat összegezendő, gyorsmérleget kértünk a legilfetékesebbektöi. Dr. Bercsényi Vince, a TOLNATOURIST igazgatója: — Idegenforgalmi hivatalunk a megye legnagyobb szállástulajdonosa. Saját és fizetővendéglátó szobáinkban az idén 979 ággyal rendelkeztünk, ami jövőre Szekszárdon és Gunarason további 208 hellyel bővül. Vendégeink az év első 8 hónapjában 108 720 éjszakát töltöttek el nálunk, ami a múlt évhez mérten 27,6 százalékos emelkedést jelent. A vendégéjszakák közül 6878 külföldiekre vonatkozik. Különösen szépen szerepelt a-dunaföldvári „Kék Duna” nyaralótelep. Itt bebizonyosodott az, amit nyiDr. Bercsényi Vince táskor lapjukban is írtak, az átkelési pont megállító jellege. Az itteni 2488 vendégéjszaka közül 1158-nak részesei külföldiek voltak. Eljövendő célunk az, hogy megfeleljünk az új, szigorúbb kempingbesorolási feltételeknek. Az utaztatás nálunk csak kiegészítő tevékenység, de így is elvittünk hazánk legszebb tájaira 96 csoportban 5018 személyt, külföldre pedig 9 csoportban 459 vendéget. Rendezvényeink közül hadd emeljem ki a 600 személyes közgazdász-vándorgyűlést, a dombóvári fogathajtó-baj nokágot és a Tárná Kovács Zoltán siban tartott nemzetközi lovasnapokat. * Csorba László, az IBUSZ megyei irodaigazgatója: — A legrégibb utazási iroda területi képviselői lévén elsősorban az volt a célunk, hogy az akár „klasszikusnak” is mondható módszereket vigyük a lehető legközelebb megyénk lakosaihoz. Úgy tűnik, hogy az itteni életviteli jelleg leginkább az 5—8 napos utakat követeli meg. Lehetőleg úgy, hogy utasaink lakhelyükről, vagy onnan nem távolról indulhassanak és térhessenek vissza. Ilyen „háztól házig” módon 89 csoportban 3115 személyt utaztattunk az összes szocialista és baráti országba, Olaszországba, Ausztriába, Francia- országba. Törökországba. A fővárosból induló csoportokhoz 379 utast adtunk akik Kubától Koreáig, az USA- tól Vietnamig sokfelé voltak. Saját gépkocsival, különböző kombinációkban, 296-an keltek útra megyénkből. Feladatunk ennél természetesen sokrétűbb. Hazai, 1—4 napos országjárásra 143 csoportot, 5720 vendéget vittünk el. Egyhetes üdüléseinken 114-en vettek részt. A külföldről érkezett csoportok részben Szekszárdot és a Sárköz vidékét keresték fel. Ide tartoznak az INTOURIST- láncon keresztül érkező szovjet és bolgár vendégeink is. Számuk minden héten gyarapszik, most 6700 körül jár. A másik rész, ezek a nyugatiak, Simontornyát kedvelték meg. Itt 3480 vendégnek biztosítottunk programot. A Népújság olvasói előtt ismert, hogy „ősi” feladatunk a menetjegy-árusítás, a valutaeladás és -vásárlás és az útlevélügyek intézése is. Eddig 48 milliós forgalmunkat az év végéig — reméljük — sikerül „rekordszintre” emelnünk. * Andorka Sándor, az Expressz megyei kirendeltségvezetője: — Szervezésünkben eddig 2693 fiatal utazott az idén megyénkből külföldre, elsősorban a Szovjetunióba és az NDK-ba. Sietek kijelenteni, hogy főleg az előbbi hely iránt nyaranta megmutatkozó igények, sajnos egyelőre kielégíthetetlenek. Több középiskolás szeretne menni, mint amennyit utaztatni tudunk. Országjárásra 146 csoportban 6136 fiatalt vittünk. Szállásproblémáink? Bizony vannak! Fél-háromnegyed évvel előre kötjük le a szálláshelyeket és a programokat ezekhez a lehetőségekhez kell igazítanunk. 3857 belföldi vendéget fogadtunk, fejenként csak 0.89 vendégnapra. Az 1435 külföldi viszont 3,67 napot töltött nálunk átlagosan, amire büszkék vagyunk. Kitűnő a szovjet Szputnyik- irodával való összeköttetésünk és úgy érezzük jól sikerültek a Szekszárd városi KISZ-bizottsággal együtt szervezett nyári estéink szórakoztató műsorai is. * Kovács Zoltán, a VOLÁN- TOURIST hivatalvezetője: — Hétezres belföldi utazási kontingensünk elsősorban a diákságra, iskolákra épült. Igazodunk a tantervhez és ennek megfelelően szervezzük hazai útjainkat. Buszgondjaink nem lévén, haszonkulcs nélkül. Igyekszünk az árakat az igényekhez alakítani, amit talán a Selyemfonó „Radnóti” és a Nyomda „Gagarin” szocialista brigádjainak tagjai — utasaink másik rétege — igazolhatnak. Idegenvezetőket a TIT-től és a TOLNATOURIST-tól kérünk. Külföldi útjaink közül elsősorban a Porecs melletti Vrsár-ba irányuló vált ked- veltté, de ebben a pillanatCsorba László ban vannak szervezésünkben útra kelt megyénkbeliek Kréta szigetén is. Az ország bármely Volán-csoportjának mi vagyunk a házigazdái. Az előbb említett külföldi nyaralóink száma az idényben 350-re, belföldi vendégeinké 6000-re rúgott. Szállásproblémák? Visszatérő panasz, hogy Domboriban kevés a szórakozási lehetőség. * A COOPTOURIST Vállalat kirendeltségétől Ráday Nándorné megbízott irodavezetőt kérdeztük meg, aki 14 külföldre utazott csoport 510 utasáról és az iroda viszonylagos ismeretlenségéről adott számot. Ezen a közeljövőben várható új elhelyezésük, a 160 lakásos épületben, az Expressz mellett, minden bizonnyal segít majd. A COOPTOURIST, jellegének megfelelően komoly részt vállalt szövetkezeti rendezvények lebonyolításában és a nagy sikert aratott Gemenc- kupa idegenforgalmi ténykedéseiben is. O. I. fotó: K. Z. Andorka Sándor Hálószobasarok
