Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
1979. szeptember 20. Kedves kisdobosok és úttörők! Az 1978/79-es úttörőév nemcsak versenyeket, kirándulásokat és úttörőtetteket jelentett számotokra, hanem felelősség- teljes munkát is. Erről a munkáról tanácskoztatok az úttörő- csapatok parlamentjein, értékelték a VI. országos úttörőparlament óta végzett tevékenységet. Lehetőséget kaptatök arra, hogy elmondjátok véleményeteket a tanulásról, a játékról, a sportról, a táborozásról — úttörőéletetekről. A parlament szó talán felnőttesen hangzik, de ezek a csapatösszejövetelek bebizonyították, hogy lényegüket tekintve semmivel sem kisebb jelentőségűek mint a felnőttek parlamentjei. Az úttörőparlaínente- ken komoly dolgokról •szóltatok: milyen legyen a kisdobos- és úttörőélet törvényeinek megfelelő program, tevékenység és magatartás, őszintén el- mondtátok gondolataitokat, javaslataitokat, sok hasznos ötlettel segítettétek az úttörővezetők munkáját. Nemcsak kértetek, hanem arról is beszéltetek, hogy ti mit tesztek a kisebb és nagyobb közösségeitekért, az idősebbekért, a faluért és városért. A parlamentekről sok- sok hasznos ötlettel, elgondolással tértetek haza, amit az új úttörőévben már alkalmazhattok, megvalósíthattok. Októberben 'kerül sor a járási —városi és megyei úttörőparlamentekre. A csapatok küldötteitől azt várjuk, hogy tarisznyájukban hozzák magukkal valamennyiőtök véleményét, javaslatát, amit a megyei küldöttek tolmácsolhatnak a VII. országos úttörőparlamenten. A „Tettekkel a mi világunkért!” jelmondat ebben az úttörőévben is jelentsen minden kisdobosnak és úttörőnek gazdag programot: szorgalmas tanulást, még több játékot, 'kirándulást, timuri tettet. Ne csak együtt, hanem egymásért végezzétek az úttörőmunkát, amelynek alkotói vagytok és lesztek a parlamentben. Űttörőköszöntéssel: ELŐRE! TEMESI ÁGNES megyei úttörőelnök Táborozás külföldön NDK Kétnapi utazás után kimerültén érkeztünk meg NDK testvérmegyénk, Karl-Marx- Stadt Sneberg melletti úttörőtáborába. Tolna megyéből negyven pajtásommal együtt indultunk erre az utazásra. A tábor nagy fenyveserdőben, egy tó mellett fekszik. Német úttörők fogadtak bennünket, bemutatták a Wilhelm Pick úttörőtábort. Együtt nyaraltunk román, olasz, lengyel és német úttörőkkel. Már az első héten összebarátkoztam egy német fiúval. Persze az, hogy megértsük egymást, kezdetben nehézségekbe ütközött, mert én nem tudtam németül, ő nem tudott magyarul. De azért mutogatással megértettük egymást. A magyar csoport jó ba- rátságot kötött a lengyelekkel. Velük beszélgetni is könnyebb volt, mert jól értettek, beszéltek oroszul. Különböző sport- és akadály- versenyeket is rendeztek nekünk. Atlétikában a legtöbb aranyat mi, magyarok nyertük. A labdarúgó-bajnokságot viszont a lengyelek nyerték meg. Városlátogatáson megnéztük Snebergben a múzeumot, ahol helyi bányászok fafaragásait állították ki. Elvittek bennünket a buchenwaldi haláltáborba, ahol koszorút helyeztünk el a mártírok emlékére. Megnéztük azt az emlékműcsoportot is, amelyet az itt szenvedett emberek tiszteletére emeltek. A táborban minden nemzet úttörői kiállítást rendeztek, bemutatva országukat. Nagyon összebarátkoztunk egy lengyel fiúval, mióta hazajöttünk már kaptam is levelet tőle. Nagyon sok közös élményünk volt és a levélben írt a táborban töltött felejthetetlen napokról. Nagyon örültem én is a táborozásnak, mert sok szép emlékkel, nagyon sok me- sélnivalóval jöhettem haza. VÁNYI TIBOR Szekszárd, II. sz. Ált. Isk. Lengyelország (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tanévnyitó ünepségek után megkezdődött az iskolákban a mozgalmi élet is. Megtartották az első rajösz- szejöveteleket, őrsi foglalkozásokat, úttörőtanácsüléseket. Szinte minden foglalkozáson téma volt a nyári táborozás. A pajtások felidézik a nyári élményeiket. Ezt tették a faddi Béri Balogh Ádám úttörőcsapatban is. Több mint 200 pajtás 16-fé- le táborozáson vett részt. Ezek közül az egyik legnagyobb élményük a trez- bieszowicei lengyel cseretáborozás volt. A szekszárdi járásból 40 pajtás vett ezen részt. A kastély, ahol a pajtások két hétig laktak, Klodzkó közelében csodálatos, festői környezetben volt, amit a környező hegyek és a kastély mellett folyó piszt- rángos patak, a park tette felejthetetlenné. A két hét alatt kirándulásokat tettünk Wroclawba, Londekba és Klodzkóba, a környéket pedik gyalogos kirándulások útján ismertük meg. A programok során a magyar és a lengyel gyerekek közösen vettek részt a sport, a játék, az ügyesség-bátorság vetélkedőn, és a barlangtúrán. A szekszárdi járás pajtásai tovább erősítették a lengyel— magyar barátságot, nagyon sok pajtás talált barátra az ott lévő két hét alatt. A kis ajándékok cseréje kölcsönösen emlékezteti a gyerekeket az eltöltött csodálatos napokra. Ez a nyár a gyerekek számára élményekben gazdagon végződött. Akik a táborokba eljutottak, és akik nem jutottak el, azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy a tanulmányi, és a mozgalmi munkájuk olyan színvonalú legyen, hogy az elkövetkező nyáron újra hasonló szép élményeket szerezzenek. SOPONYA1 MIHÁLYNE Európai gyermektalálkozó igét ért a nyár. Az egy lónappal ezelőtti még [yermekzsivajtól han- !os úttörőtáborok bezárták kapuikat, az iskolapadok megteltek kis és nagy diákokkal, megkezdődött a tanév. Az elmúlt nyári élményeket, emlékeket őrzik-az őrsi, a csapatnaplók, nem felejtik a nebulók. Sokan és sokfelé jártak, de talán legemlékezetesebb és legtöbb mesélnivalót adó élményei azoknak voltak, akik részt vettek az európai gyermektalálkozó programjaiban. Azoknak az úttörőknek, akik ott voltak Zánkán, a nemzetközi táborban és akik vendégül láttak — családjukkal együtt — egy norvég, vagy I mongol pajtást, akik a külföldi gyerekekkel együtt nyaraltak, címet cseréltek és mára talán már az első, távolból érkezett baráti levéllel dicsekedhetnek. Mint Temesi Ágnes megyei úttörőelnök elmondta, a találkozó hozzájárult a béke, a barátság, az antiimperialis- ta szolidaritás eszméjének terjesztéséhez, a gyermekekDélutáni fürdés nek és általuk családjuknak, egész népüknek ízelítőt adott hazánk életéből, konkrét segítséget adott az európai gyermekszervezetek együttműködésének továbbfejlesztéséhez és nem utolsósorban élményekben gazdag, emlékezetes programot adott minden résztvevőnek, gyermeknek és felnőtt kísérőnek egyaránt. Még egyszer a nyárról Frizura úszóknak Csehszlovák és magyar úttörők Edzői eligazítás TOLNAIAK PÉCSÉN Az izgalmak már Szekszár- don kezdődtek. A mintegy kétszáz drukker sorra szállt fel az autóbuszokba. Mivel gyerekek utaztak, a legtöbb kocsiban hárman is ültek a két felnőttre méretezett ülésen. Súlyuk így sem érte el két felnőtt kilóit. Egyedül az egyik busszal volt probléma. Sofőré semmiképp sem engedte, hogy az ülőhelyek számánál több gyerek felszálljon. Tíz úttörőt haza kell küldeni — mondta. Node ki legyen az a tíz? Hosszas könyörgés, érvelés után a gépkocsivezető végül engedett, mehetett az utolsó tíz is. Pécsett több mint kétezer drukker állt szemben a szekszárdiak kétszázas csapatával. A pályán, a versenyző csapatok között egyenlő erők küzdöttek, csak a nézőtéren voltak egyenlőtlenek az erőviszonyok. Persze a szekszárdi úttörőket ez nem zavarta, hangos buzdításuk, szavalókórusaik néha elnyomták a pécsiekét. A sulikupán megyénkben legjobb eredményt elért szekszárdi kettes iskolások most Pécsen — a televízió nyilvánossága előtt — mérték össze erejüket Baranya és Fejér megye legjobb csapatával. Az már az első percekben eldőlt, hogy Fejér megye nem ellenfél. Az igazi szoros küzdelem Pécs és Szekszárd csapata között alakult ki. Az uránvárosi sportcsarnok régen látott ilyen lelkes küzdelmet, ilyen lelkes szurkolókat. A nézőtér színes zászlóktól feliratoktól tar- kállott és zengett a csarnok az állandó hajrázástól, buzdítástól. Nehéz helyzetben van az újságíró, amikor arról tudósít, hogy milyen volt a tv- felvétel. A vetélkedő csak októberben kerül adásra, a tv-nézőket nem foszthatjuk meg a verseny izgalmától, így eredményről nem beszélhetünk. Álljanak itt ehelyett a képek, amelyek azért sok mindent elmondanak a vetélkedőről, annak hangulatáról és izguljunk együtt majd októberben a szekszárdiakért, akik megyénket képviselték Pécsen a Mindent bele! vetélkedőn. Annyit elöljáróban azért elárulhatunk, nem hoztak szégyent a tolnai színekre. TAMÁSI JÁNOS Fotó: Bakó Jenő Boldog szekszárdiak Mindent bele — a szobakerékpáron
