Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-16 / 217. szám

1979. szeptember 16. Képújság 3 Tanítóképző főiskola ^ó&íP* a aí kr a s I». « K »f mi a it<3gg W8l* 5 I1L®jL'®!J ™ J I ®L „A párttagság számszerű növekedésének, összetételének kedvező alakulása ellenére továbbra is tervszerű pártépítő munkára van szükség: - A megye társadalmi átrétegződé- sének megfelelően gyorsabb ütemben kell növelni a munkások, általában a fizikai dol­gozók, fiatalok és nők felvételét.. (Megyei pártértekezlet, 1975.) Kettős értelemben is hasz­nálható a pártépítés kifeje­zés a Kaposvári Tanítóképző Főiskola szekszárdi kihelye­zett tagozata pártszervezeté­nek első két évére. Tizen­nyolcán voltak párttagok az iskola indulásakor. Először meg kellett szervezni kiépí­teni magát az alapszerveze­tet, szervezeti és emberi ér­telemben egyaránt. Az épí­tés, szervezés, kialakítás ma­gára a főiskolára is érvé­nyes volt és nem kétséges, hogy ennek a segítése is fel­adata volt — ma is az — az alapszervezetnek. A párt­tagok megoszlása is speciális helyzetet eredményezett, nyolc volt közöttük főiskolai oktató, hét az általános isko­lai pedagógus, egy diák, egy technikai és egy fizikai dol­gozó. Ezért rögtön az elején pártcsoportot hoztak létre a gyakorlóiskolában. A pártszervezet első két évéről és a pártépítő munka tapasztalatairól beszélgettünk dr. Kalicza Rezső főiskolai docenssel. a pártszervezet titkárával. A főiskola fejlődésével együtt nőtt a párttagok szá­ma, ma 25-en vannak. FELADATOK A pártszervezet általános feladatai- azonosak, bármely más pártszervezetével — az­zal együtt, hogy nekik a közoktatáspolitika, a közmű­velődési és a nőpolitikái ha­tározat végrehajtásában spe­ciális tennivalóik is vannak. A területi elv szerint a szek­szárdi városi pártbizottsághoz tartoznak, tehát a helyi ha­tározatok végrehajtásában is megvannak a feladataik. A sajátosságuk, ami min­den más alapszervezettől kü­lönböző és egyedüli is a r le­gyében, hogy az intézmé íy- ben a tanítóképzés folyik, az alapszervezet legáltalánosj bb dolga — mint ahogy ezt n eg is fogalmazták — minden lehetséges módon elősegíteni az oktatást és a hallgatók tanítói személyiségének ki­bontakozását. Ezt sem és a többit sem egyedül végzi az alapszervezet, hanem az ál­lami vezetéssel, a KISZ-szel és a szakszervezeti bizottság­gal együttműködve. Másik hasonlóan általános feladat, a hallgatók mind­azon jogainak biztosítása, amelyek a különféle határo­zatokban. törvényekben rög­zítettek. Ezzel kapcsolatosan, szerencsére, nem sok tenni­valója volt a pártvezetésnek, sikerült rövid idő alatt ki­építeni és működtetni az is­kolai demokratizmus rend­szerét. Koordinálja a pártszerve­zet a tennivalókat. Tartja a kapcsolatot többek között a tanszéki csoportok és a gya­korlóiskola között. A tanul­mányi munkát nem közvet­lenül. hanem a KISZ-en ke­resztül segítik. Az eddigi ta­pasztalatok szerint többet kell törődnie a pártvezetés­nek is a kikerülő hallgatók további útjának egyengeté- sével. Nem titok, a tömeg­kommunikáció is sokolda­lúan foglalkozik vele, hogy a pályázati rendszer bizony messze van még a tökéletes­től. Segítette a pártszervezet, a tőle telhető módon és a ren­delkezésére álló eszközökkel az oktatók és a hallgatók közötti megfelelő kapcsolat kialakítását. Megpróbálták megoldani a hallgatók folya­matos politikai tájékoztatá­sát, külső előadók segítségé­vel, de ez nem ment köny- nyen. JÓ LÉGKÖR Feladatának tekintette a pártvezetőség,' hogy segítse összekovácsolni az oktatói kart és a főiskola teljes sze­mélyzetét. Természetes, hogy a különféle munkahelyekről más-más munkakörbe érke­zett dolgozók között nem volt zökkenőmentes az együttmű­ködés. Egy-másfél évvel ez­előtt mindenkivel elbeszél­gettek, az ott gyűjtött ta­pasztalatok alapján hamaro­san leteszi a pártvezetőség a csoportvezetők elé, most már nem azt, hogy ki mit mon­dott. hanem, hogy mit vár tőlük a pártszervezet. Nem kevésbé fontos volt segíteni az oktatók személyes problémáinak megoldását. A városi tanács elnökének se­gítségével jórészt sikerült megszüntetni a gondokat, többnyire lakásproblémákat. Az oktatók természetsze­rűen felsőfokú végzettségűek, nolitikai képzettségük meg­felelő. Nekik továbbképzésre van szükségük. Heten járnak a marxizmus—leninizmus es­ti egyetem speciális kollégiu­maira. Gond még az aktuális politikai tájékoztatás. Nehéz összehangolni az előadóként számításba vehető szakembe­rek idejét és nem egyszer anyagi igényeit a főiskola le­hetőségeivel. A városi, megyei szervek­kel jó a kapcsolatuk. A tu­dományos tevékenység tár­gyi, technikai feltételeit megteremtették, a munka be­indult, eredményei majd két- három év múlva válnak lát­hatóvá. A tudományos diák­köri munkát az első évben az egyik oktató — ma már nincs ott — „túlszervezte” a hallgatók túlnyomó többsége részt vett benne, nem sok eredménnyel. Most a jelek szerint F5—20 diák végez ko­moly munkát. TAGFELVÉTEL A tagfelvétel az oktatók között még nem kezdődött meg, mert kevés az eltelt idő ahhoz, hogy egymást alapo­san megismerjék. A hallga­tók között tavaly elkezdték. Három diákkal foglalkozott a pártszervezet, kettő azt mondta, úgy érzi, várni kell még vele. Mint később kide­rült, a valóságos ok az lehe­tett, hogy kimentek levelező hallgatónak. A harmadik je­löltet felvették, de neki meg nem volt kifogástalan a ta­nulmányi eredménye. Ez az egy tagfelvétel is járt tanul­ságokkal, amiket taggyűlésen meg is fogalmaztak. Alapo­sabbnak kell lenni az előké­szítésnek. jobban be kell vonni a tanszéki csoportveze­tőket és a csoportbizalmi ta­nárokat. Nem egv ellentmondással is meg kell küzdeniük, ami­nek egy része talán abból fakad, hogy az intézmény­nek nincsenek még hagyomá­nyai. így például a KISZ- munkának sem. Készítettek egy kis felmé­rést a hallgatók világnézeti megalapozottságáról, ami meglehetősen felemás ered­ményt hozott. A mélyebb összefüggéseket, az esemé­nyek hátterét nem látják. Ezt a tapasztalatot az oktatás is visszaigazolta. Helyenként egyenesen naivak a hallgatók és hiányoznak az alapisme­retek is. Általános magatartá­suk, a közösségi életben va­ló részvételük, tudományos világnézetük megalapozatlan­sága nemcsak az oktatást ne­hezíti, de nem könnyíti meg a pártépítő munkát sem. Ma már úgy fogalmaznak, hogy két év után látszik a hallgatókon a szilárduló vi­lágnézet és a komolyodás. Ez is azt támasztja alá, hogy a második év második félévé­nél előbb nem lehet elkez­deni a párttaggá nevelést. Ennek viszont az a követ­kezménye, hogy nem lehet létrehozni hallgatói pártcso­portot, mert mire valaki megérik a párttagságra, befe­jezi a főiskolát. A következő ciklusban va­lószínűleg öttagú lesz a párt­vezetőség, akkor az egyik ve­zetőségi tag teljes felelősség­gel a diákok közötti pártépí­tést kapja feladatul, ami nyilván hatékonyabbá, ala­posabbá teszi a munkát. Nem mondanak le a célról, hogy a harmadik évfolyam végére néhány fiatalt párttaggá ne­veljenek. Ennek megvalósítá­sához jobban meg kell majd ismerni a hallgatókat. A tu­dományos igényű felmérésre a marxista tárgyak eredmé­nyes oktatásában is szükség lesz. IHÁROSI IBOLYA A mérnök-esztergályos A címben szereplő szakma- társítás nem a képzelet szüle­ménye, hanem kézzel fogha­tó valóság. Konstanczer An­tal kitanulta az esztergályos­szakmát, nem is akármilyen szinten, és szeptember 1. óta gépészmérnök a Lamport ZIM bonyhádi gyárában. A párt közművelődési , programjába tartozón lehető­ség nyílik arra, hogy min­den évben érettségi nélkül, kiváló szakmunkások egyete­men folytassák tanulmányai­kat. Az „első eresztés” most jött ki az egyetemekről, köz­tük a bonyhádi fiatalember, Konstanczer Antal. Hogyan lett gépészmérnök az eszter­gályosból, tettük fel az első kérdést. — Hosszú út vezetett ed­dig. Én az esztergályosszak­mát választottam életpá­lyámnak, e területen kíván­tam jó munkás lenni. Sike­rült is a szakmát megtanul­nom. Igaz, olyan kiváló mes­terem volt, mint a Szabó szaki, a Gipsz, akit mi csak így hívtunk, mert soha nem ■-keresztnéven szólítottuk egy­mást. Szóval a Gipsz kiváló szakember, a keze alatt ta­nultam meg, amit kellett. Amikor szabadultam, a tmk- ba kerültem, ahol előzőleg tanultam. Egyszer aztán hal­lom, hogy keres a Matulai Ferenc, a főművezető. No, mit akarhat ez a Matulai ve­lem? Azt mondja, menjek tanulni főiskolára. Én? Ho­gyan? Mondta, hogy a párt segít, nekem csak az a dol­gom, hogy tanuljak, kemé­nyen tanuljak, ne hozzak szé­gyent a zománcgyárra. Ti­zennégy embert szólítottak meg, ők voltak a kiszemeltek, hogy elküldik őket tanulni. Én is köztük voltam. Hogyan kerültem a tizennégy közé? Úgy gondolom, ismerték a a munkámat, tudták ki és miféle ember vagyok. Külön­ben én tanulni akartam, de nem ilyen formában, hanem Pécsett, a Zippernovszkyban. levelező úton. Csak úgy, a magam szórakozására, hogy képes vagvok-e a magasabb vastudományok befogadásá­ra. Kecskeméten volt azután a rostálás. Itt öten kezdtük, s ketten maradtunk. A tröszt vállalataitól két fiú volt, Sal­gótarjánból, egy Budapestről, egy Kecskemétről és én Konstanczer Antal Bonyhádról. Tudtuk az ele­jén, hogy kettő mehet to­vább. Először jöttek a teszt­vizsgák, egész nap. A fáradé­konysági vizsgák. A követke­ző héten a pszichológusok előtt vizsgáztunk. — És sikerült? — Nem a szerencsén mú­lott, bár annak is van szere­pe ebben. A kecskeméti fiú, Taraszovics András meg én voltunk arra érdemesek a bizottság szerint, hogy tovább­tanuljunk. Engem egyetemre, Taraszovicsot főiskolára küld­ték. Ezt követte aztán az egy­éves kemény munka, a kecs­keméti műszaki főiskolán. — Tehaf beültek az isko­lába és tanultak, előkészül­tek az egyetemre. — Nem. A következőkép­pen volt: egy évig tanultunk a főiskolán úgy, hogy pénte­ken volt a konzultáció, eliga­zítás, anyagleadás, a hét más napjain a gyárban dolgoz­tunk. Én például két hóna­pig minden pénteken bejár­tam Kecskemétre. Aztán kap­tam albérletet Szakéti Ru­dolf elvtárséknál, az ő fiuk akkor vonult be katonának, és engem szinte a fiuknak fogadtak. Szakéti Rudolf kü­lönben ott volt személyzetis a kecskeméti gyárban. Hát nekem óriási szerencsém volt. hogy olyan körülmé­nyek közé kerültem, ahol tudtam tanulni. Szinte éjjel­nappal. — Azután jött a vizsga, az egyetemi év előtt, a különbö­zeti tanfolyamról. — Addig még sokat kellett tanulni, a szakmunkásokat egyetemre előkészítő tanfo­lyam — így hívták ezt az intézményt — azzal zárult le, hogy egy év után kéthónapos hajsza kezdődött. Ezalatt csak matematikával, meg fi­zikával foglalkoztunk. Ez az intenzív tanfolyam volt hi­vatott arra, hogy utolérjük, sőt megelőzzük a tananyag­ban a középiskolai érettségi­vel egyetemet kezdő fiúkat. Naponta nyolc-tíz óra ma­tek-, fizikaanyagot emésztet­tünk meg. Ez az előkészítő kétszáz fővel indult, de egye­temre, illetve főiskolára csak százötvenhárman kerültünk. — 1974 őszén tehát elkezd­te a nappali tagozaton az egyetemi tanulmányait. — Igen. Szeptember 13-án. Az első két év iszonyúan ne­héz volt. Amikor jöttek a közvetlen szakmai dolgok, könnyebb lett a helyzetem. Egyébként rengeteg segítsé­get kaptam a társaimtól. Tudták, hogy én, s még né- hányan miként kerültünk egyetemre. Azok a fiúk, leá­nyok. akik évfolyamtársaim voltak, de a fölöttem tanulók is, szinte körülfogtak — mi­ben segíthetnek? Korrepetá­lást ha kértünk volna, még azt is adnak, de lehetett az bármi: műszaki anyag, rajz­eszköz. demonstráció, stb. ad­ták. segítettek, mert látták, hogy sokat tanulunk, és igyekszünk. Nagyon iparkod­tunk. Kezdetben kétezer­ötszáz forint ösztöndíjat kap­tam a gyártól. — A gyárral természetesen nem szakadt meg a kapcso­lata. — Nem. Amikor tehettem, bejöttem. s nyáron mindig itt töltöttem a gyakorlatot, sőt a diplomamunkámat is itteni téma megoldására ja­vasolták. — Idén. szeptember else­jén lépett ismét viksza a gyárba, munkakönyvét min­dig itt tartották, tehát, mint­ha fizetett szabadságon lett volna, úgy is fölfoghatjuk tá­vollétét. j — Hát. így is lehet. A lé­nyeg. hogy nagyon rendesen fogadtak, mint gépészmérnö­köt. Sági István volt a kon­zulensem a diplomamunkám­nál. ő most a főnököm a technológián, én pedig tech- nológusi beosztást kaptam. A mérnökavató ünneoség, az oklevél átadása a műsza­ki egvetemen a jövő hét vé­gén lesz. PALKOVÄCS JENŐ LUCERHin mi n cs Az idén nem kedvezett túlságosan az időjárás a lu­cerna magfogásához. A szedresi Hunyadi Tsz kétéves telepítésű tábláin a második kaszálást hagyták meg magfogásra. A virág­záshoz a lucernának meleg száraz idő az optimális. Ez elmaradt, mert nedves időben virágzott a takarmány- növény zöme. Az ezt követő esőzések hatására később erőteljes sarjadásnak indultak a tövek, ami zavarta az érést és némileg bonyolultabb a betakarítás. Ezt a napokban kezdték meg két E—512 kombájnnal a kölesdi út melletti táblákon. Itt mintegy százhúsz hektárról kell betakarítani a termést. Ebből hetvenkét hektár magfogásra telepített elit Vertibenda vetőmag. A magkártevők ellen folyamatosan védekeztek, így a termésben kevés kárt tettek a rovarok. A védekezés és a lombtalanítás is helikopterről történt. Az idei körül­ményekhez viszonyítva a termés kielégítő. A mag apró, így gyakran kell ellenőrizni a gép mun­káját. A meleg, száraz idő kedvezett a betakarításnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom