Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-15 / 216. szám

Mai számunkból Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 216. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. szeptember 15., szombat MEGERŐSÖDÖTT EGYSÉG (2. old.) EXPORTKÉPESSÉG (3. old.) A NÉPFRONT ÉLETÉBŐL (4. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT AZ UTCÁNAK DOLGOZNAK (3. old.) Válogatott keretben? Teljesen érthető a drukkerek szenvedélyes háborgá­sa, amikor valaki bizonyított teljesítmény nélkül kap helyet a sportág válogatott csapatában, s emiatt az elért eredmény messze elmarad a jogosan várt telje­sítménytől. De ugyanilyen szenvedéllyel tüzelünk-e, ha egy egészen más válogatottban, a dolgozók kollektí­vájában tohonya lusták, a munkát elkerülő ügyeskedők fogják vissza a lendületet? Pedig a tét nagyobb. A „gólokat” az egész közösség kapja. Mit tegyünk? Van, akiknek vállrándító birkatürelmük van, és azt mondják: a szocializmusban kizárólag meggyőzéssel érhetünk el eredményt, szaporítsuk tehát a felvilágo­sító szavakat. Eljön az idő, amikorra mindannyiunk­ban kialakul a magas fokú öntudat s mindenki belső undorral fordul el a dologtalanságtól, a tunyaságtól, a cselekvés halogatásától. Mások nagyokat kiáltanak és Nyugat felé mutogat­nak: lám, a kapitalizmus megtalálta a fegyelmezés re­ceptjét. Aki rosszul dolgozik, azt elbocsátják. Legyen nálunk is munkanélküliség, az majd felébreszti az ön­tudatot, bonthatatlanná teszi a fegyelmet. Egyszóval, elő az adminisztratív eszközökkel, azoknak van igazán az emberre hatásuk. Egyformán vitatkozni kell a türelmetlen akarnokok- kal és a szócséplő moralizálókkal. Már az sem igaz, hogy a kapitalizmus csak a rosszul dolgozókat bocsát­ja el; a tőkés társadalom kétszázéves történelmét sza­kadatlanul kísérő tömeges munkanélküliségnek nem ilyen „igazságosztó” oka van. Egészen más: a társada­lom gyógyíthatatlan, oldhatatlan válsága. Másrészt a k munkanélküli állapot nem erősíti az emberi karaktert, r hanem ellenkezőleg, a tétlenség torzítja, összeroppantja a jellemet, megaláz és embertelenné tesz. De nem sok­ra megyünk a szüntelen szóbeli intéssel sem, mert a kifejezések kongani kezdenek az ürességtől, amennyi­ben maguk a körülmények nem olyanok, hogy az em­bert jó munkára, alkotó cselekvésre késztessék. A va­lóság és a hangoztatott tízparancsolat gyorsan és kíno­san szembekerül egymással, s törvényszerűen a való­ság szava lesz a hatalmasabb. Cselekvésre késztetni? Nem szóval és nem is admi­nisztratív kényszerrel? Hogyan hát? Alapkérdése ez szocialista világunknak, s egyre hangsúlyosabbá vál­nak e kérdés betűi, egyre jobban sürgetik a választ. A miniszter és a filozófus, a mérnök és a költő, az esztergályos és a pedagógus válaszát, amire valameny- nyien kíváncsiak vagyunk. De vajon lehetséges-e min­den helyzetet pontosan fedő, minden emberre érvé­nyes választ fogalmazni? Annyi már bizonyos, hogy korunknak, a szocialista építés intenzív szakaszának alkotó emberekre van szük­sége, a tudósok és földművesek körében egyaránt, akik többé nem cselekszenek a rutin élettelenségével, hanem munkakörüknek megfelelően újra és jobbra törek­szenek. Az is bizonyos, hogy az ilyen ember nem születik a rózsabokorban és önmagától nem válik újításra ké­pes alkotóvá. Csak az okosan együtt haladó anyagi és . erkölcsi, gazdasági és kulturális, pénzügyi és tudati szabályozók teremthetnek olyan körülményeket, ame­lyek közepette nem is lehet másként felnőni, élni és dolgozni. Azt is mondhatjuk: az ösztönzők kényszerpályára lökik az embert, cselekvésre kényszerítik. Ennek az ösztönzésnek, szabályozásnak egyre job­ban kell uralnia az egész társadalmat, a társadalom minden tartományát, minden tartományának vala­mennyi zugát, hogy a humanitást terjesztő alkotást ki­váltó serkentés mindenhatóvá váljék. A kapitalizmus azt hiszi és szüntelenül azt hangoz­tatja, hogy a szocialista országok társadalom- és gaz­daságirányítási kezdeményezéseit kizárólagosan a ne­hezebb és szövevényesebb világgazdasági körülmények inspirálják. Ez alapvető tévedés: a fő mozgató rugó az építés intenzív, magasabb szintű, nagyobb követelmé­nyű szakaszának eljötté. Egy új minőségű szocialista világ ma még haloványan látható körvonalainak ki­bontakozása. Ha a kapitalizmusnak lenne igaza, akkor társadal­munknak csupán ügyes közgazdászokra, üzletemberek­re lenne szüksége. Ennél sokkal többre tartunk igényt: olyan alkotó emberekre, akik nemesen nyugtalanok, mert szüntelenül azt érzik környezetükben, körülmé­nyeik körében, hogy teremteniük, cselekedniük lehet és kell. .^O^TÉSZ ISTVÁN • ' _ . Gromiko magyar kitüntetése 1300 kiállító Megnyílt az őszi BNV Aí őszi BNV megnyitásán részt vett párt- és állami veze­tők megtekintik a vásár A pavilonjában a könnyűipari termékek bemutatóját. Pénteken délelőtt ünnepé­lyesen megnyitották az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárt, a fogyasztási cikkek 6. alka­lommal megrendezett nagy­szabású szakosított bemutató­ját. A több mint 1300 hazai és külföldi kiállító képvise­lői, az informátorok, a gaz­dasági és a műszaki szakem­berek elfoglalták helyüket a standokon, amelyeket sokan még közvetlenül a nyitást megelőzően is rendezgetitek; igazítottak, hogy méltókép­pen fogadhassák a vásár vár­hatóan több százezer látoga­tóját. A részt vevő 31 ország és Hongkong, valamint a nem­zetközi vásárok szövetségé­nek zászlajával feldíszített főtéren gyülekeztek a meg­nyitó ünnepség vendégei, akiknek általános iskolás tánccsoportok adtak rövid, hangulatos, tetszéssel fogadott műsort. A megnyitón megjelenít Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Marjai József és Szekér Gyu­la, a Minisztertanács elnök- helyettesei, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, a kor­mány több tagja. Ott voltak a vásárra érkezett külföldi vendégek, a diplomáciai kép­viseletek vezetői és tagjai, a hazai és külföldi kiállítók képviselői. A Himnusz elhangzása után Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter mondott be­szédet. * A miniszter üdvözölte a megnyitó ünnepség résztve­vőit, majd így folytatta: — A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít min­den olyan gazdasági esemény­nek, amely elősegíti népgaz­dasági céljaink megvalósítá­sát, a nemzetközi kapcsola­tok, az együttműködés elmé­lyít ísét. Ezek sorába illesz­kednek be a budapesti nem­zetközi vásárok. Ilyennek tartjuk az — immár hatodik alkalommal megrendezett — őszi BNV-t. mint olyan jól beváln- fórumot, ahol a köz­szükségleti cikkek gyártói, forgalmazói és fogyasztói ta­lálkozhatnak. Ezúttal itt 12 árucsoportban 31 országból 1300 kiállító fogadja kereske­delmi partnereit, a látogató­kait, a jelenlegi és a jövőbeni lehetséges vásárlóikat. A fogyasztási cikkeket gyártó feldolgozó ipari válla­latoknak azért is hasznos ez a nemzetközi mezőnyben fo­lyó versengés, mert össze­hasonlíthatják képességeiket. Ebben a versenyben iparunk­nak olyan gyártási ágai vesz­nek részt, amelyek nagy sze­repet töltenek be az export­ban. A vásárnak nem kevésbé fontos funkciója, hogy ellá- táspolitikánkat tükrözve át­(Folytatás a 2. oldalon). Pénteken Moszkvában át­nyújtották Andrej Gromikó- nak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szov­jetunió külügyminiszterének az Elnöki Tanács által ado­mányozott magyar kitünte­tést, a Béke és Barátság Ér­demrendet. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testvéri magyar—szovjet kapcsolatok elmélyítése, a szocialista kö­zösség országai közötti együtt­működés továbbfejlesztése, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása érdekében ki­fejtett sokoldalú tevékenysé­ge elismeréseként, 70. szü­letésnapja alkalmából ado­mányozta Andrej Gromikó- nak a magas kitüntetést. A Béke és Barátság Érdem­rendet dr. Szűrös Mátyás, a Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete nyújtotta át az MSZMP Központi Bizott­sága és a Népköztársaság El­nöki Tanácsa megbízásából. Tolmácsolta a Központi Bi­zottság és a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Mi­nisztertanácsa, Külügymi­nisztériuma, személy szerint Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György, Púja Frigyes szívből jövő jókívánságait. A kitüntetés átadásánál je­len volt Georgij Kornyijenko és Viktor Malcev, a Szovjet­unió külügyminiszterének el­ső helyettesei, Nyikólaj Fir- jubin külügyminiszter­helyettes és a szovjet külügy­minisztérium több vezető munkatársa. Ott voltak a Ma­gyar Népköztársaság moszk­vai nagykövetségének felelős diplomáciai munkatársai. Képviselők látogatása a húskombinátban A tambovi küldöttség a megyei pártbizottságon A megyénkben tartózkodó tambovi szakszervezeti kül­döttség tegnapi programja is gazdag volt. Ismerkedtek a megyeszékhellyel és elláto­gattak a megyei pártbizott­ságra, ahol Horváth József, a megyei pártbizottság titkára fogadta Vlagyimir Jakovle- vics Olsevszkijt és Alekszej Alekszejevics Urjupint. Kí­séretükben volt Egyed Mi­hály, az SZMT vezető titká­ra. Délután a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezetői adtak fogadást a tambovi vendégek tiszteletére. A kül­döttség tagjai ma elutaznak megyénkből. Szép környezetben A képviselők megtekintik az építkezést Tegnap délelőtt a húskom­binátnál tartotta ülését a Tolna megyei országgyűlési képviselők csoportja. A kép­viselők Kiss Sándor igazgató kalauzolása mellett végig­járták az építkezést és meg­tekintették a létesítményeket. Az igazgató elmondotta, hogy a húskombinát termékeinek jelentős részét nyugati pia­cokon kívánják majd értéke­síteni. Mivel ezek a vevők igen magas követelményeket támasztanak mind az áru minőségével, mind a feldol­gozás körülményeivel szem­ben, ezért a kombinát ezek­nek az igényeknek a figye­lembevételével épül. Egyéb­ként háromezer-kétszáz ser­tést és kétszáz szarvasmar­hát fognak majd naponta feldolgozni. A kombinátnak önálló vízrendszere van, me­lyet gazdaságossági okokból a szomszédban épülő tej­üzemmel közösen használnak. Ugyanígy lesz a gőzhasználat is. A hatalmas húsfeldolgo­zóhoz külön szennyvíztisztító rendszer is épül. 1980 végéig az u^m alkal­massá válik a hasított sertés gyártására, 1981. december 31-ére pedig elkészül az egész kombinát és megkez­dődik a teljes ütemű terme­lés. A húskombinát kétezernél több dolgozót fog majd al­kalmazni. Az építkezésen tett látoga­tás után Kiss Sándor vála­szolt az országgyűlési képvi­selők kérdéseire. Ezután Daradics Ferenc, a képviselőcsoport vezetője a közelgő országgyűléssel kap­csolatos feladatokról tájékoz­tatta képviselőtársait. Murgát lehet sajnálni is, dicsérni is. Előbbit, mert fejlő­dési lehetőséget nehéz lenne föltételezni, utóbbit, mert csodálatos környezetben fekszik és tisztelni való emberek lakják. Mi ilyennek láttuk Murgát. összeállításunk a 4. oldalon található.

Next

/
Oldalképek
Tartalom