Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-19 / 194. szám

1979. augusztus 19. "rsÉPÜJSÁGH .....Neve értékmérővé vált, s az maradt r • tt máig. Kovács Péter: Donner Georg Raphael Donner munkásságát, igaz régebben, méltatta már hazai szerző, Pigler Andor. Külföldön két jelentősebb munka foglalko- J zott vele az utóbbi időben. Kovács Péter kismonográfiá­ja, amelyben mindhárom szerzőtől idéz, mégis hézag­pótló mű könyvkiadásunkban. A művészet kiskönyvtára so­rozatban napvilágot látott, jól illusztrált tanulmány, nye_ resége a műtörténeti szakiro­dalomnak. Nem túlzunk, ha már elöljáróban példaszerű írásnak minősítjük. Donner életéről kevés adat maradt fenn. Hiteles mun­káinak száma sem túl nagy, legalábbis a korában kifej­tett hatás mértékéhez viszo­nyítva. Mivel Pozsonyban irányítása alatt műhely dol­gozott, nem könnyű a szét­választás munkája. Kovács Péter azonban olyan tárgyi, esztétikai, szobrászattechnikai ismerettel vizsgálja meg a műveket, hogy alig hagy ké­telyeket még a bizonytalan esetekben sem. A végső érté­kelésben kifejtett álláspontja pedig, amelyben Donner-t a l’art pour l’art első képvise­li egyikének tartja, új meg­világításba helyezi a barokk­ból klasszicizmusba váltó, összekötő szerepet játszó szobrász életművét. Az Esslingenben 1693-ban született és Bécsben, 48 éve­sen, 1741-ben elhunyt mű­vész munkáit három súly­ponti mű köré csoportosítva vizsgálja meg. A mesterfo­gásokat Giovanni Giulianitól tanuló alkotó első, igazán ki­emelkedő megbízását Ester, házy Imre esztergomi érsek­től kapta: a pozsonyi dóm Szent János-oltárát kellett szobrászi dísszel ellátnia. Előbb is kerültek ki kezébői figyelemre méltó alkotások, neve is kezdett ismertté vál­ni. Ám a koronázóváros po­litikai. művészeti, gazdasági potenciálja távlatokkal bíz- hát ide települt. A ren­delők megelégedésére mesteri munkát végzett, különleges szobrászi teret alkotott. Kom. pozíciós rend, harmónia, egy­ség és részletgazdagság jel­lemzi a festői hatásokat sem nélkülöző szobor- és architek­túra-együttest. A dómhoz kapcsolódik a nálunk legis­mertebb Donner-mű. a Szent Márton _ és a koldus című, zárt felépítésű, belső részle­teiben barokkosán mozgal­mas, átgondolt, összetett szer­kezetű csoport. Maradéka egy nagy hatású oltárnak, amelyet 1865-ben bontottak szét. A szobrász itt alkalmazta nagy formátumban először az ólom-ón ötvözetet. Kovács Péter mesteri az elemzésben, szellemesen és szemléletesen bizonyítja az alkotó tiszta plasztikára való törekvését. Hasonlóan érzékletes a.két — Budapestre került — angyal formai és tartalmi vizsgálata is. Átmeneti műveken mutat­ja ki. miként hatott Donner művészetére a klasszikus an­tik szobrászat, majd a rene­szánsz. Ezek a hatások azon­ban soha nem késztették utánzásra. Miközben bátran alkalmazta a kontraposztot, figyelt az emberi test szob- rászilag kiaknázható szépsé­gére, követte a kánonná szub­limált arányok rend­jét, megteremtette a ma­ga akadémizmusát. Ennek csúcsa — a szerző szerint — a bécsi Neuer Markt kútjának szoborcsoportja. Ezúttal is a térkitöltést tekintette felada­tának. A mitológia adta té­mát sajátos módon értelmez­ve alkotott a figurákban tí­pust, az együttesben harmó­niát. Az elemző nem tudott szabadulni feltételezésétől (ennek bizonyítéka volt e murika is), miszerint Donner egész munkásságát valami „aranykor” utáni nosztalgia hatotta át. E kút érzelmek nélküli, hideg számítással al­kotott mű a vágyott idea szel­lemében. de amelyben egy kicsit elvész az egyéniség. Kovács Péter dolgozatának fő erénye a világos, okosan érvelő elemzés. A plasztika felől közelíti meg az egyes műveket. Tartalmukat a for­mai jegyek bonyolult szöve­vényéből bontja ki. Szinte az olvasó elé varázsolja a vizs­gált műveket. Felhívja a fi­gyelmet erényeikre, a gyen­geségeket sem hallgatva el. írásából kibontakozik egy különös egyéniség, aki iskolát teremtett, holott nem volt más vágya, mint hogy meg­tudja: miként csináltak szob­rot az antik mesterek. Ha­tása különösen a Dunántúl korabeli művészetében ha­gyott nyomot. Valóban „ér­tékmérővé vált”, ma azonban már más mércével is mérünk. (Corvina Kiadó.) SALAMON NÁNDOR Szekszárd tanfelügyelőjéből európai hírű néprajztudós Szekszárdon, a tanügyi igazgatás területén (tanfel­ügyelő) működött dr. Berze Nagy János, aki 100 évvel ezelőtt, 1879 augusztus 23-án, a Heves megyei Bessenyőn (ma Besenyőtelek), a falu legszélén, a mai Vörösmarty utca 17 szám alatt, fehérre meszelt, szálmatetős. nyílt oszlopos tornácú parasztház­ban született egy szegény pásztornak tizenegyedik gyermekeként. Dr. Berze Nagy Jánost, az összehasonlító tudománnyal foglalkozók északi vonatko­zásban a „baranyai Kaleva­la” gyűjtőjének nevezik. Dél­szláv vonatkozásban: „A magyarok Vük Stefanovic Karadzic” jelzővel illetik. A Magyar Irodalmi Lexikon szerint pedig: „Az újabb kori magyar néprajztudomány egyik legnagyobb alakja”. Már mint 14—15 éves kis­diák. a néprajz szerelmese lett. Olyan volt, mint a ké­sőbbi években Bartók Béla és Kodály Zoltán. Kezében mindig ott volt a jegyzetfü­zet, amelynek lapjaira szor­galmasan jegyezgette a nép­iélek szellemi kincseit, a puszták béresei, a Tisza men­ti halászok meséit és dalait. Anyagi eszközök hiánya mi­att nem volt fonográfja, a magnetofonszalag pedig az 'ő idejében még ismeretlen fo­galom volt. De fáradtságot nem ismerve, azért mégis né­pi értékeket mentett meg a feledés homályából. Fáradtságos munkáját si­ker koronázta, mert 1940. ta­vaszán Pécsett. Baranya me­gyei kiadásban jelent meg: „Baranyai magyar néphagyo­mányok” című háromkötetes néprajzi műve, több mint 1800 oldalon. Gyűjtése 64 baranyai községre terjedt ki és 45 000 adatot tartalmazott. 700-nál több dallam. 850 dal­szöveg, 55 alakoskodó játék és misztérium, 151 ballada. 500 prózai szöveg. 1400 néphitre és népszokásra vonatkozó adat, ugyanennyi tájszó, szó­lás. közmondás, valamint 270 mese az, amit — 45 baranyai pedagógus közreműködésével — dr. Berze Nagy János ösz. szegyűjtött. Gyűjteményére Kodály Zoltán is felfigyelt és ezt dr. Berze Nagy János tanulmá­nyával együtt a „Magyar Népzene Tára” megalkotásá­nál is figyelembe vette. A műről Kodály Zoltán egyik levelében így írt: „Bárcsak minden vármegye követné példáját!” A „Baranyai ma­gyar néphagyományok” c. népköltési gyűjteménye a ma­gyar néprajztudományban egyedülálló, mert az ország többi megyéi, sajnos nem követték példáját. Dr. Berze Nagy János leg­értékesebb néprajzi művei csak halála után. Pécsett ma is élő fia. ifj. dr. Berze Nagy János szorgalmazásának ered­ményeként jelentek meg. Ezek közé tartozik: a „Ma­gyar népmesetípusok” c. két­kötetes, 1407 oldalra terjedő műve. Tulajdonképpen ez volt élete főműve, amelyen lankadatlan szorgalommal, 36 évig dolgozott. Ezt a könyvét halála után 11 évvel, a Ba­ranya megyei Tanács V. B. 1957 karácsonyán adta ki. Műve nemzetközi viszonylat­ban is egyedülálló. Művében 1882—1933-ig — tehát 111 (!) év fellelhető magyar nép­mesekincs vizsgálatánál 1620 népmesénél ezek indítékait (motívumait), szerkezetét fog. lalta rendszerbe. Külföldi összehasonlító módszerével a meseanyagot minden egyes típusnál összehasonlította más népek meséivel és egyéb hagyományaival. Halála után 14 évvel. 1980- ban jelent meg: „Régi ma­gyar népmesék Berze Nagy János hagyatékából” c. mű­ve. amely erdélyi székely nép­meséket, erdélyi és délvidéki csángó népmeséket, erdélyi székely mondákat, népmon­dákat tartalmaz. 1962-ben Budapesten látott napvilágot: ..Szőlőszemkirály, fi” c. ifjúsági magvar népme­segyűjteménye. Ez. 32 mesét tartalmaz. A kötetnek olyan sikere volt. hogy' 1967-ben második kiadásban is megje­lent. Halála után 23 évvel lá­tott napvilágot a ..Sárkány­ölő Sebestyén” c., szintén if­júsági mesekönyve. A 237 ol_ dalas mű 54 magyar népme­sét tartalmaz. 1971-ben Pécsett jelent meg: „Magyar népdalok és népies dalok dr. Berze Nagy János hagyatékából” c. gyűj­temény. Legutóbb pedig: „Egy néprajztudós műhelyé­ből. — Berze Nagy János hagyatéka” c. kiadvány. Négy-öt évig dolgozott ér­tékes néprajzi művén, a 80— 90 ívre terjedő: „Magyar me. seszótár”-on, amelyet a Kis­faludy Társaság megbízásá­ból írt. A már kiszedett 14 ív és az eredeti kézirat azon­ban 1915-ben, az első világ­háború alatt, a budapesti Athenaeum Nyomdában saj­nos elkallódott. Néprajztudományi munkás­sága alapján dr. Berze Nagy János neve méltán sorakozik fel Katona Lajos. Bartók Bé­la, Kodály Zoltán. Herman Ottó'. Jankó János. Győrffy István, Kiss Lajos, Kálmány Lajos, Bátky Zsigmond, Soly- mossy Sándor neve mellé. Munkássága elismeréséül, a Magyar Néprajzi Társaság Budapesten. 1946. októberé­ben. a Magyar Nemzeti Mú­zeum tanácstermében „Berze Nagy János emlékülést” tar­tott. A Pécsi Pedagógusok Szakszervezete Nevelők Háza Pécsett, a Janus Pannonius utca 5. számú épülete külső falán, 1958. november 23-án domborművű arcképével ellá­tott márvány emléktáblát ál­lított neki. Szülőfalujában 1961-ben, és Baranya megyében Bogádon. 1967-ben. az általános iskolák névadója lett. — Szülőfalujá­ban Besenyőtelken, a róla el­nevezett iskola előtt 1962-től szobra áll. — A gyöngyösi, egri és jászberényi gimnáziu­mokban. ahol tanult, emlék­tábla hirdeti emlékét. Gyöngyösön, az állami ál­talános gimnázumnak 1971- ben névadója lett. — Gyön­gyösön, Egerben. Szekszárdon és Pécsett új utcát neveztek el róla. — 1974-ben Pécsett egy klubkönyvtárt is neveztek el róla. Dr. Berze Nagy János 1946. április 6-án Pécsett, 66 éves korában, örökre lehunyta sze­mét. Sírját a Baranya me­gyei Tanács V. B. művelő­dési osztálya 1958. június 1-én ünnepélyesen megkoszorúzta. PUSZTAI JÓZSEF Atlasz „odisszeája” Nemrégiben a látogatók még egykedvűen haladtak el a taskenti Népművészeti Mú­zeum bejáratát díszítő At­lasz-Szobor mellett, nem is gyanítva, hogy értékes alko­tás kerüli el figyelmüket. Mint kiderült, a szobor ré­gi római mesterek műve, má­solata egy ismeretlen görög művész korábbi munkájának, amely az idők folyamán vég­képp elkallódott. 1575-ben fedezte fel az utókor. Előbb a Farnese-család gyűjtemé­nyébe, majd a nápolyi Archeológiái Múzeum tulaj­donába került. A múlt szá­zadban vásárolta meg a mú­zeumtól a pavlovszki kúria híres fasora számára a cári dinasztia egyik sarja, aki rö­videsen kegyvesztett lett, és Taskentben telepedett le. így került oda a szobor, amelyet tulajdonosa palotájának — a mostani Népművészeti Mú­zeum — bejáratánál állítta­tott fel. A taskenti szakértő­ket egy levél vezette nyom­ra, amit pavloszki kutatók küldtek, „Atlaszt keresünk” felirattal. A szobor legnagyobb érde­kessége, hogy alakja a világ feltehetően legrégebbi ég­gömbjét tartja fele felett. A gömbön jól kivehetők mind­azon csillagképek, amelyeket már a régi görögök is ismer­hettek, a többi között az Ar­go, a Rák, a Hercules, a Del­fin, a Lant. Augusztus 20. Hincz Gyula rajza Színház és látvány A Corvina Kiadó által érettebb gyermekek és tájé­kozatlanabb felnőttek számá­ra teremtett, Műhelytitkok című, módfelett hasznos, ér­dekes és lebilincselően ele­ven sorozatának talán 17—18. füzete Honti Katalin mun­kája, amely a festészeti és grafikai műfajokat, a mo­zaiktechnikát és az építésze­tet, a kertművészetet vagy a szobrászati ágazatokat, a ke­rámiát és a bőrművességet, nemrégiben pedig a bábjáté­kot, a rajzfilmezést és a fényképezést technikájában és a maga történetiségében is bemutató, kedves szövegű és bőséggel illusztrált, szép művek jó reprodukcióival megjelenő hasonló albumok után a színháztörténet nagy pillanatait és ívét foglalja össze néhány kellemesen ol­dott szövegű lapon. Dionüszosz kultuszától a fénykor, majd a hellénizmus színházáig, az ókori panto­mimjátékokon át a középkor vallásos és egyházi miszté­riumjátékait, majd a morali­tásokat, a commoedia dell’artét és Shakespeare színházát ismerhetjük meg, utóbb pedig módfelett nagy és indokolatlanul szuverén ugrásokkal Richard Wagner szintéziskisérleteit (Gesamt- kunstwerkjét), hogy végül Bertold Brecht puritán szín­házáig jussunk, közben rá­adásul még kitekintést nyer­jünk a távol-keleti színházi sajátosságokra is. Záradékul pedig a színpadműhely, a szcenika, a maszk- és jel­meztervezés (és -készítés) ala­kulására, egyszerűbb és for- télyosabb változataira látha­tunk példákat és olvashatunk elemzéseket. A két füzet a témában szokatlanul eleven, olykor ironikus stílusban íródott szövege, színes képei lebilin­cselik és kíváncsiságra sar­kallják az olvasót és lapoz- gatót. Az elemzés az egykor­voltak és a modern színjá­tékformák állandó egymás- melletiségében mutatja be a fejlődés menetét és csúcsait. A két füzet színes repro­dukciói vázaképeket és fal­festményeket, utóbb minia- tdrákat idéznek, közöttük a középkori passiójátékok kel­lékeit. Majd fényképfelvéte­leken és festményeken ele­venedik meg a történelmi és a jelenkori, a távoli és a közismerten „európai” szín­házi világ. A kedves két albumot szí­vesen ajánljuk az érdeklő­dők figyelmébe, az olvasó sok mindent ismerhet meg mindarról, amiről a vasko­sabb kézikönyvek és monog­ráfiák oly akadémikus ko­morsággal, tudálékosan és szárnyaszegetten nyújtanak „átfogó” elemzéseket. Honti Katalin szövege és Kepes Erzsébet rajzai, mellettük a színes reprodukciók bizonyo­san türelmet és kedvet éb­resztenek az elmélyültebb­nek tűnő színháztörténetek olvasásához is. Mert végül is azokat ez a két apró füzet mégsem helyettesítheti. Fi­gyelmet kelt, de nem nyújt teljesebb képeket. Ez pedig a sorozat lényegéből fakad: a sziporkázó fel-felvillanások a témák átfogóbb megköze­lítésére csábítanak. BODRI FERENC Kenyérszegő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom