Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

8 NÉPÚJSÁG 1979. augusztus 12. Komplett sörgyárak A cseh Pilsner Urquell, a Budweiser Budvar, a Staro- pramen, a Zlaty bazant, s több más csehszlovák sörfaj­ta világszerte kedvelt és ke­resett. A csehszlovák sörgyárak­ban évente több mint kétmil­lió hektoliter sör készül. A gyártási hagyományban a nyugat-csehországi Plzen vá­rosé az elsőség, itt már a XI. és a XII. században főzték a sört a házi sörfőzdékben. A sörgyári berendezések gyártásának is hagyománya van ma már. Csehországban az 1869-ben Hradec Králové- ban létesült gépgyár kezdte el az ilyen berendezések készí­tését, ez volt a mai Győzelmes Február Üzemek közvetlen elődje. Jelenleg is a sör- és cukoripari berendezések gyár­tása a Hradec Králové-i üzem fő programja. A vállalat leg­különbözőbb típusú és telje­sítményű komplett sörgyárai — évi 20 000 hektoliter telje­sítménytől egymillió hekto­literes teljesítményig — ter­melnek az európai országok­ban, Dél-Amerikában és a Közel-Keleten. Az első két komplett cseh­szlovák sörgyárat Jugoszlá­viába exportálták 1926-ban, Magyarországra 1927-ben, Lengyelországba 1929-ben szállítottak sörgyárat. A Szov­jetunió 1965 óta vesz komp­lett csehszlovák sörgyárakat és sörgyári berendezéseket. A Hradec Králové-i üzem 1975- ig 11 szovjet köztársaságba, összesen 74 gyárat szállított, s e sörgyárak mindegyike évi 30 ezer hektoliteres kapacitá­sú. Moszkvában, Kijevben és Szimferopolban évi 1 millió hektolitert előállító cseh sör­gyárakat helyeztek üzembe. Ezeket továbbiak is követik, Harkov, Krasznodar, Szverd- lovszk és Leningrád számára. Az egyik „milliós” kapacitá­sú sörgyár Moszkvában az olimpiai játékok idején látja el sörrel a szovjet fővárost. Százharminc nap pihenésre Szórakozás Szibériában A Szovjetunióban minden dolgozónak körülbelül 130 napja van évenként pihenés­re (hetenként a két szabad­nap, az ünnepek, aztán a szo­kásos évi szabadság). G. Or­lov szovjet filozófus azt mond- ja; hogy a szabad idő — az év egyharmada! — kihaszná­lásának sokfélesége „garan­cia arra, hogy az ember min­dig megőrizheti a maga egyé­niségét”. . * Szajanogorszk, az egyik jel­legzetes szibériai város hét­köznapjai meggyőzően iga­zolják a fenti megállapítást. A város mindössze három­éves. Születését a Száján— Susenszkoje vízi erőmű épí­tésének köszönheti. Az erő­mű, ha majd mind a három aggregátját teljesen üzembe helyezik (6,4 millió kilowatt), a legnagyobb vízi erőmű lesz a világon. Az építkezés nép- gazdasági szempontból óriási, jelentőségű, de legalább ek­kora gondot fordítanak az ún. „belső használatra” szánt ob­jektumok építésére. A város­ban hatalmas művelődési köz­pont épül, mozival, hangver­senyteremmel, táncteremmel. Lesz benne diszkó, és sokféle helyiség a szakkörök, a kü­lönféle műkedvelő csoportok számára. Az újabb és újabb lakótelepek az iskolákkal, garzonházakkal, óvodákkal, bölcsődékkel, könyvtárakkal, zeneiskolákkal párhuzamo­san épülnek. 1978 decemberében a 800 ezer lakosú Krásznojarszk- ban a nagy területi központ­ban opera- és balettszínház nyílt. Építésének költsége ke­reken 9 millió rubel. A for­radalom előtt mindössze egy múzeum és öt kocsma volt a városkában. Ma fejlett iparán és sokféle iskoláján kívül öt színháza, 60 mozija, nagy kul­túrpalotája, több mint száz könyvtára, szimfonikus zene­kara, cirkusza, tánctermei, ét­termei, cukrászdái vannak, ahol esténként szórakozhat a fiatalság. Nemkülönben spor­tolhat is: erre a célra külön­féle sportpályák, sporttelepek, tornatermek, stb épültek. Mint láthatjuk, bőven van le­hetőségük szórakozásra és a lehetőségek évről évre bővül­nek. ♦ Krasznojarszk — nem kivé­teles helyzetű város. Kemero­vóban gyönyörű új hangver­senyterem nyitotta meg ka­puit, Norilszkban képtár, Ir- kutszkban orgonazeneterem. Ilyen hírekről gyakran halla­ni Szibériában. A táj zord éghajlati viszonyai, valamint az, hogy oly távol vannak az orosz kultúra híres központ­jaitól, indokolttá teszi, hogy különös gondot fordítsanak a szibériai ember pihenési és szórakozási lehetőségeire. * A híres Bajkál—Amur vas­úti fővonal építkezésein nem egészen fél évvel azután, hogy az első önkéntes brigádok ki­rakodtak,- már megnyíltak az első klubok és könyvtárak. Tíz hónap múltán az építke­zés több szakaszán már néz­hették a moszkvai tv adásait. A tajga és az északi tundra tágas térségein helikopterek és motoros hajók száz meg száz mozgó könyvesboltot, könyvtárat, kiállítást szállí­tanak. Gyakorlatilag a Szov­jetunió minden hivatásos szín­háza (számuk jelenleg 574) ilyen vagy olyan formában patronálja a szibériai városo­kat és azokat a nagy építke­zéseket, ahol e hatalmas terü­let lakosságának többsége él. A gazdaság és a kultúra párhuzamos fejlődése — fon­tos sajátosság, amely jellem­ző Szibéria meghódításának jelenlegi szakaszára. BORISZ IVANOV A második világháborút kö­vető években a Szovjetunió sokoldalú és önzetlen segítsé­gével a magyar népgazdaság — a komoly veszteségek elle­nére — gyorsan helyreállt. Magyarországon szovjet mű­szaki közreműködéssel 1945 óta 140 nagy ipari létesít­mény épült. A két ország. kereskedelmi kapcsolatai szilárdan és dina-’ mikusan bővülnek. Amíg áru­forgalmuk értéke 1967-ben 1 milliárd-64 millió rubel volt, 1977-ben 4 milliárdra, 1978- ban pedig már 4,5 milliárdra nőtt ez az érték. A Szovjetunió Magyar- ország legfontosabb kereske­delmi partnere. A Szovjet­unióval folytatott kereskede­lem éppen egyharmada az ország teljes külkereskedelmi forgalmának. A jelenlegi ötéves tervidő-' szakban Magyarország a szov­jet megrendelőknek 32 ezer Ikarus autóbuszt, 154 ezer autóbusz- és trolibusz-hátsó- hidat szállít. Ugyanebben az időszakban a Szovjetunió 30 ezer teher- és 200 ezer sze­mélygépkocsit küld Magyar- országnak. A magyar építőanyag-ipar, a kohászat, a bányászat, a vegyipar és petrolkémia, a villamos energetika további fejlesztésére a Szovjetunió különféle berendezéseket — többek között 1760 megawat­tos atomerőművet (Paks), 1 millió tonna acél kapacitású konverteres acélművet (Du­naújváros), 1.2 millió tonna teljesítményű cementművet (Észak-Magyarország), bánya- nyitási eszközöket (Tatabá­nya—Bicske) — szállít Ma­gyarországnak. Szovjet és magyar külke­reskedelmi szervek között megállapodás született, mely­nek megfelelően Magyar- ország építőipari szerkezete­ket, technológiai, hőtermelési és ventillációs berendezése­ket, 2—2 csirke- és hústyúk- gyárat szállít a Szovjetunió­nak. A csirkegyárak teljesít­ménye évente 10,6 millió broyler, a hústermelő üzeme­ké egyenként 400 ezer darab tyúk. A Szovjetunió 1978-ban több mint 7 millió tonna kőolajat. 1 millió tonna szenet és kok­szot, több mint 500 ezer ton­na hengereltárut, 1 millió köbméter különféle faanyagot és 740 ezer köbméter fenyő­fűrészárut szállított magyar megrendelőinek. A szovjet erőművekből évente 4 5 mil- .liárd kilowattóra energia ér­kezik Magyarországra. Több mint húsz éve expor­tálják a magyar autóbuszokat a Szovjetunióba. Mintegy 400 szovjet városi közlekedési vállalat használ Ikarus buszo­kat. Most folyik az olimpiai résztvevők és vendégek. szál­lítására szolgáló típus- kiala­kítása." A magyar gazdasági élet fejlődése szempontjából, nagy jelentőségű a szovjet—magyar timföld-alumínium egyez­mény. A megállapodás alap­ján Magyarország timföldet szállít feldolgozásra a Szov­jetunióba. Az alumíniumot visszaszállítják Magyar- országra. A Szovjetunióval folytatott együttműködés eredménye­képpen Magyarország bekap­csolódott olyan kutatásokba is, amelyek korábban nem voltak az országban. Ezek kö­zé tartozik az atomfizika és a világűrkutatás. Magyar tu­dósok jelentős munkát foly­tatnak a Dubnái Egyesített Atommagkutató Intézetben. Közel 5000 magyar fiú és leány szerzett diplomát a szovjet felsőoktatási intézmé­nyekben. A Vinnyica—Albertirsa vil­lamos távvezeték sikeres üzembe helyezése fényes bi­zonyítéka a szocialista gazda­sági integráció komplex prog­ramja valóra váltásának. Az albertirsai alállomás részére a különleges berendezéseket szovjet vállalatok szállították. A nagy teljesítményű transz­formátort a magyar Ganz Műszergyár szállította. Szovjet és magyar tudósok megoldották a 800 megawat­tos hő- és atomerőművek kombinált levegőkondenzációs berendezésének tervezését, a korlátozott víztartalékkal ren­delkező területek számára. A partnerek közösen három ta­lálmányt szabadalmaztattak, 18 országban. Fejlődő energetika Tíz éve létesítették az első energetikai rendszert Mongó­liában. Az energetika azóta az ország dinamikusan fejlődő iparága. Jelenleg egymilliárd kilowattóra villamos áramot termelnek. Szovjet és mon­gol tudósok tervei alapján bővül tovább a hálózat. A cél a kétmilliárd kilowattóra termelés elérése. Ha ez sike­rül, akkor az egy főre jutó villamosenergia-termelés a korábbinak ötszörösére nő. Életkörülmények Togliattiban A több száz autóbusz 20 perc alatt 35 ezer embert szállít a gyárba, az első mű­szakba. (Togliattiban, amelyet minden részletében megter­veztek, az ipari és a lakó­negyedet jelentős távolság vá­lasztja el egymástól.) Bekap­csolják a légkondicionáló be­rendezéseket. Délelőtt 11 órakor leáll a fő szerelőszalag — kezdetét veszi az ebédszünet. A váltás valamennyi munkása egyidő- ben ebédel — a megterített asztalok mellett 15 perc alatt elfogyasztják az ételt, a négy- fogásos ebéd ára 40 kopek. A dolgozók különböző diétás ételek közül is válogathatnak. Amíg a szerelők ebédelnek, addig a takarítógépek meg­tisztítják a vibrációt elnyelő padlózatot. Az ebédidő hátralévő 30 percét a dolgozók kedvük sze­rint töltik el. A legkedvel­tebb szórakozás a sakk, a dominó, sokan olvasnak, má­sok pingpongoznak vagy a labdát rúgják. Délután négy órakor az autóbuszok a gyárkapuk előtt várják és viszik tíz irányba az utasokat. Minden más szolgáltatás (élelmiszerüzletek, óvodák, bölcsődék, mosodák, fodrá­szat, stb.) a mikrorajonban található, ahol a dolgozók él­nek, s az sem mellékes hogy mindezek a lakóházaktól szá­mított 300 méteres körzetben vannak. A lakóházakat az ál­lam építette és ingyenesen juttatta a gyár dolgozóinak. A lakbér alacsony. A Szovjet­unióban a családi költségve­tésnek mindössze 3 százalékát teszi ki a lakbérre fordított kiadás. Az estét, mint a világon mindenütt, Togliatti dolgozói is családi körben szeretik el­tölteni, vagy szívesen járnak egymáshoz vendégségbe. Per­sze, a fiatalok niás kedvtelés után néznek: hangversenyre, zenés szórakozóhelyekre, mo­ziba mennek. Háromezer em­ber szakkörökben hódol ked­venc művészeti ágának — az este a próbák ideje, a spor­tolóknak pedig az edzéseké. Büszkék arra, hogy Togliatti­ban négy világbajnok, két Európa-bajnok található, tí­zen pedig a Szovjetunió baj­noka címet nyerték el. Tog­liattiban sokan űzik a téli sportokat — nyáron pedig a vitorlázást. A legtöbb szur­kolót az autóversenyek, azon belül pedig az ügyességi ver­senyek vonzzák. LEONYID KORENYEV denki ismeri” — folytatja to­vább. „A fúrókalapáccsal együtt azok közé a sűrített le­vegővel működő szerszámok közé tartozik, melyek köny- nyen összetörik a legkemé­nyebb kőzetet is. Lényeges hátrányuk viszont, hogy a hosszabb ideig ezzel dolgozók gyakran szenvednek érbeteg­ségekben: a szerszám túlsá­gosan erős rezgése igen ked­vezőtlenül hat a vérerekre.” A világ szakemberei több mint ötven évig azon fára­doztak, hogyan lehetne a rez­gések számát csökkenteni. Erőfeszítésük nem sok ered­ménnyel járt, a beteg mun­kások száma egyre nőtt. — „Mi 1969-ben kezdtünk ezen a feladaton dolgozni” — emlékszik vissza Lada mér­nök. „Újra kezdtük a kísérle­tezést; kipróbáltunk mindent, amit lehetett. Nyilvánvaló volt számunkra: részleges szerkezeti változásokkal nem érünk el eredményt. Más utat kerestünk tehát: egy teljesen új konstrukciót kellett meg­valósítani.” Több • éves megfeszített munka után készült el az új fejtőkalapács mintadarabja: a rezgésszám a megengedett határ alá csökkent. Találmá­nyuk sikert aratott, jóformán az egész világon szabadal­maztatták. Fel sem lehet mér­ni, hány ember egészségét vé­di ez az új, biztonságos mun­kaeszköz ; így természetesen a csehszlovák bányászoknak is értékes ajándék. A próbasorozat, amelyet 1978 tavaszán gyártottak le, minden tekintetben megfelel, úgyhogy most fejeződnek be az előkészületek a sorozat- gyártás megkezdésére a Prá­ga melletti Roztoky u Be- rouna város Permon nevű üzemében. MARIE HOLECKOVA Mindig nagy élményt je­lent találkozni egy feltaláló­val. Mirko Lada mérnök, a műszaki tudományok kandi­dátusa, különösen érdekesen tud beszélni magáról, munká­járól. — „A háborúnak már vége volt, amikor elgondolkoztam a jövőmön” — emlékszik visz- sza a múltra. „Mindig érde­keltek a műszaki problémák, de az egyetemek akkoriban éppen hogy csak megnyitot­ták kapuikat. Az ország újjá­építésében minden munkás­kézre szükség volt, ezért el­mentem a zacléri medencébe egy kőszénbányába. Akkor volt a kezemben először fejtő­kalapács és a saját bőrömön tapasztaltam: milyen is a bá­nyamunka. Nem is sejtettem, hogy egyszer részem lesz e nehéz munka megkönnyítésé­ben...” Mirko Lada ma a Prága melletti bechovicei Állami Géptervezési Intézet osztály- vezetője. Harmincévi kutató­munkája során több találmá­nya könnyítette már az embe­rek munkáját különféle ipar­ágakban. — „A fejtőkalapácsot ma­napság már majdnem min­A bányászok egészségét kímélő „antivibrációs” fejtőkala­oács Mirko Lada az új típusú fejtőkalapács feltalálója Az új krasznojarszki opera nézőtere Ajándék a bányászoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom