Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
rféPÜJSÁG 5 Főzőedény restaurálás közben A sövényfal maradványának bontása Soós Gábor főiskolás az ásatás területét méri fel ÉSHBPMifliflifllföB 1979. augusztus 12. Értékarányok árban, bérben Vágjunk mindjárt a dolog közepébe. Jó ismerősöm, aki egyik jelentős üzemünk első számú vezetői közé tartozik, panaszkodott, hogy egyik középvezetői állást nem tudják betölteni. Arról van szó, hogy az általam is ismert és becsült szakmunkást nem képesek „kiemelni”, vagyis művezetőnek kinevezni, mert nem vállalkozik rá. Kerek-perec megmondja azt is, hogy miért nem. Kevesebb fizetésért nem hajlandó több, igényesebb munkát vállalni, az önmagáé mellett másik harminc ember gondját is vállára venni. — így — hajtós hónapban — megkeresi az ötezret, úgy éppen elérné a négyet, így fájront után nyugodt idegekkel kiballag a szőlőbe és aztán végigalussza az éjszakát, úgy — hát bizony valami más, idegszaggatóbb életforma köszöntene rá. Más. Egyik távolabbi üdülőhelyen döbbenten látom, hogy az ütött-kopott bódéban csemegekukoricát főz főállásban, iparengedéllyel, barátom, aki a síkköszörűt cserélte fel a maszekolással. Kérdésemre, miért? — előbb széttárja a karját, majd a jól ismert mozdulattal összedörzsöli jobb keze hüvelyk- és mutatóujját. f Mielőtt ezt a gondolatot folytatnám, hadd tegyek egy kis kitérőt, amely ugyan az árrendezéssel függ össze, de tanulságait vonatkoztatni lehet a bevezetőben említettekre és jelen' mondanivalómra is. Árrendszerünk egyik legnagyobb hibája, hogy bonyolult voltán túl, nagyon sokszor nem tükröz valóságos értékeket, főképpen nem a piac értékítéletét. Azt, hogy mennyiben játszott be gazdasági életünkbe a nemzetközi piac árrobbanása, elsősorban az energia- hordozók esetében, most kapcsoljuk ki. A magam részéről jelentősebbnek tartom, amit mi magunk elpazaroltunk — elnézést: elpocsékoltunk — a múlt évek során. Tudjuk mindannyian, mennyi kenyér került a kukákba, és nem mindig a rossz minőség miatt, bár arra is volt példa. Mennyivel fogyasztottunk több áramot, mint amennyit kellett volna, mennyivel több benzint, olajat égettünk el a szükségesnél, és mennyi meleget engedtünk ki a vakvilágba a szükségszerű szellőztetésen túl. így volt? Félek, hogy a jövőben is lesz még mindezekre példa. És mennyit pazaroltunk az emberi erővel, képességgel, tudással, képzettséggel, műveltséggel, adottsággal és alkalmassággal. Holott mennyit megtakaríthattunk volna ezen a téren. Biztatónak érzem, hogy célunk szerint mindjobban megközelítjük az értékarányos árrendszert. Ehhez azonban megfelelően hozzáértő, kellő tudással rendelkező emberekre van szükség a termelés, a termelés- irányítás, de a társadalmi élet minden területén. y fe Előbb már hangot adtam kételyeimnek, jól gazdálkodtunk-e a munkaerővel. Arra gondolok, nagyon sokszor vagyunk tanúi annak, hogy emberek nem azon a helyen dolgoznak, ahol a legnagyobb hasznot tudnák hajtani a társadalomnak. Nem hiszem, hogy jó a népgazdaságnak, ha egy kiváló képességű esztergályos elmegy maszek palacsintasütőnek. Van rá példa, hogy elmegy, mert ott többet keres. I Olyan példa is akad nem egy, hogy a beosztott messze többet keres — az üzemen belül is, hogy azon kívül mennyit, arról már ne is beszéljünk — mint vezetője. Meg merem kockáztatni: értékrendünk nemcsak i az áraknál torzult el egyes területeken, hanem a béreknél is. Tehát nyugodt lélekkel le merem írni, hogy nemcsak az árrendszerünkkel nincs minden rendjén, ha- ! nem a bérrendszerünk — egészen pontosan a kéréséit ti viszonyok és az azokat meghatározó lehetőségek sora — is hagy maga után kívánnivalót. Mondhatnám azt is, ha célul tűztük ki az értékarányos árrendszer I megvalósítását, párhuzamosan meg kell célozni az értékarányos bérrendszert is. Vagyis a bérek, pontosab- j ban a jövedelmek, híven tükrözzék a végzett munka | társadalmi hasznosságát; ne csak igényét, hanem hasznosságát. (Itt is lehet lefelé is, fölfelé is mozgatni.) ] Ha az újságok hirdetésrovatát nézzük, azt kell meg1 állapítani, hogy ma hazánkban súlyos munkaerőhiány van. Ha megvakarjuk az üzemeket, menten kiderül, I hogy jelentős üzemen belüli munkanélküliség van — ' legalábbis egyes helyeken. Nos, ez a munka- és üzem- szervezés hiányosságait láttatja. j Nem vitatom annak igazságosságát, hogy egy jobban j prosperáló üzem többet tud adni munkásainak, mint egy gyengébben működő, de azt viszont igen, hogy nem j ‘ mindig azok a vállalatok tudnak többet adni, ameí lyeknek társadalmi szükségessége vitathatatlanul na- ' gyobb. Magyarán: egyként össztársadalmi igény, hogy egy exportképes, világszínvonalon termelő üzem megtartsa munkásait, sőt meg merem kockáztatni: magához vonzzon sokakat, hiszen itt a bér, a szociális, kul- ( turális, stb. ellátottság átlagszint feletti, annak jogos- í ságát azonban vitatom, hogy a társadalmi szempontból sokszor nem is kívánatos szolgáltatással többet lehessen keresni, mint a mondat elején említettel. í Nem hiszem, hogy az esztergályos egyformán ugyanaz, csak zsebében legyen a bizonyítvány, aztán nem érdekes, hogy milyen mennyiségben és főleg milyen minőségben termel. Nem igaz az sem, hogy a vezető : ugyanannyit érdemel itt is, ott is, csupán azért, mert j vezető. Folytathatnám a sort, de az már ismétlés lenne, összegzésül tehát: legyen értékarányos a bérrendszerünk is, sőt a jövedelemrendszerünk is, s ha valami belejátszik, az ne csupán a társadalmi igény, hanem elsősorban a társadalmi szükségesség legyen. LETENYEI GYÖRGY A lUyugatí-bdStyarml 1 A Nvugati-bástya soha nem lehetett túlságosan fenyegető építmény. Most csak a körvonalai látszanak és néhány év múlva már ezek se. Az idén is folytatja a megyei múzeum Gaál Attila irányításával, a volt palánki földvár feltárásait a 6-os út mentén, a Sió- hídnál. Segítőtársai közép- iskolások, egyetemi hallgatók. Itt nem lehet a költő nyomán elmondani, hogy „vár állott, most kőhalom”, mert a török építtette 45x60 alapterületű, sövényfalú, agyaggal tapasztott erősségnek földelszíneződésből, égésnyomokból, cö- vekek helyéből visszakövetkeztetve lehet felvázolni a kontúrjait. Az ügy érdekessége, hogy ilyen ásatás Magyarországon még nem volt! Egyaránt levonhatók az eredményből hadtörténeti, kultúrtörténeti és agrártörténeti következtetések. Nemrégiben nagy mennyiségű szőlőmag került elő egy edényből. Kincseket nem találtak, de a szakember a disznócsontnak jobban örül, mert ez elárulja, hogy nem mohamedán nép is lakott az erősség körül, akiknek nem tilalmazta a próféta a disznóhús evését. Palánkot a hajdúk 1600-ban elpusztították, de újjáépült. Az újjáépítés is jól követhető az idén előkerült leletekből, továbbá az épületmaradványok nyomaiból. Az itt folyó munka a laikusnak cseppet sem „mutatós”, de szakkörökben nagy érdeklődést kelt és még előreláthatóan évekig tart majd. O. I. Komáromi Zoltán felvételei Bontás a várárokban Minden adatot még egyszer ellenőriznek a térkép alapján A cserépedényben talált szőlőmag négyszáz éves Oxidálódott bronzedény
